15. fejezet

Lehunytam a szemem és a kezem a homokra helyeztem, mikor Castiel felém rohant. Éreztem, ahogy a kezembe összpontosul az energiám. A hideg átjárta a testem minden szegletét. Mikor kész voltam, kinyitottam a szemem. Jégoszlopok emelkedtek ki a földből. Castiel kerülgette őket, bár majdnem fennakadt. Rám vetette magát és teljes testével leszorított. Nem tudtam mozdulni, de nem harapott belém. Csak nézett a szemembe. Az ismerős szürke szempár visszatért, fogai normális méretűek lettek. A fejét a mellkasomra hajtotta, amin ledöbbentem. Arca hideg volt. Ingeresen a kezem a fejére tettem és simogatni kezdtem. Ő egyenletesen szuszogott. Éreztem, ahogy a teste elernyed és teljesen rám fekszik. Letoltam magamról és felálltam. Hanyatt feküdt a földön és nézte a csillagokat. Egy könnycsepp gördült le az arcán.
"Castiel"
Kate nagyon hasonlít az anyámra. Ugyanolyan gondoskodás és szeretet sugárzik a szeméből. A csillagokra bámultam.
Az éjszaka csillagos volt azon az éjszakán, mikor történt. 1965-öt írtunk. Egy napon elmentem egy buliba. Ott valaki megharapott, azóta vagyok vámpír. Részeg voltam, így nem vettem észre semmi különbséget. Hazatámolyogtam a vak sötétben. Az ajtót is alig tudtam kinyitni. Mikor kinyitottam, fény szűrődött a konyhából. Mint a molylepke, ösztönösen a fény felé mentem. Az ajtófélfához támaszkodtam és a zajra az anyám felkapta a fejét.
- Fiam, mi történt?- kérdezte aggódó tekintettel.
- Semmi különös.- mondtam neki a hányás határán.
De ez nem a hányás volt, hanem a vérszomj. Égetett belülről. Rátettem a vállára a két kezemet. És megtettem. Szárazra szívtam a saját anyámat! A halott édesanyámmal a kezemben menekültem. A húgom persze velem tartott. Elmenekültünk a városból és valahogy itt kötöttünk ki. A diri befogadott minket. A húgom is vámpír lett. Ebben az időszakban barátkoztam össze Lysanderrel is.
Így halt meg az anyám és vele együtt egy részem is. Amit eddig eltudtam fedni, de jön ez a lány, aki kiköpött mása neki. Újra egy gyenge gyereknek éreztem magam. Kate leült mellém és a fejemet az ölébe húzta. A homlokomat simogatta. Mintha tudná, hogy milyen, hogy elvesztettem az anyámat.
- Ő már egy jobb helyen van! Higgy nekem, ő attól ugyanúgy szeret téged és vigyáz rád!- mondta hirtelen Kate érzelemmentes hangon.
Felültem és lábra álltam. Ő is felállt és rám nézett. A szeméből szomorúság sütött. Majd hátat fordított.
- Jó éjszakát, Castiel!- mondta lassan.
- Neked is!- mondtam.
Megfagyasztotta a rácsot és összetörte. Néztem, ahogy elment. Már rég eltűnt és én is felmentem a fiú koleszba. Benyitottam a közös szobánkba, amin Lyssel osztoztam. Ő mosolyogva szétterült az ágyon és a plafont nézte.
- Mi az, haver? Mitől mosolyogsz?- kérdeztem.
- Inkább kitől!
- Lys, te csajoztál! Ki az a csajszi?- kérdeztem a felemás szeműtől.
- 3-at találhatsz, aki egy kis idő múlva az ágyamba kerül!- mondta perverzen vigyorogva.
- Kim?
- Adok egy kis segítséget! Hideg, akár a jég!- mondta én meg elkerekedett szemmel néztem rá.
- Kate?!
- Bizony!
- És miből gondolod, hogy az ágyadba tudod csábítani?- kérdeztem a barátomat.
- Mert járunk! Persze a kis szüzikének fogalma sincs arról, hogy mi az a szerelem!- mondta kárörvendő vigyorral.
- Megint kijátszottad az úriember kártyát?
- Igen és teljes siker volt! A lány majd azt se tudja, hogy került ide!- nos igen. Lysander egy csajozógép, mióta ismerem. Persze úgy viselkedik, mint aki nem tudja, hogy a csábítást eszik-e vagy isszák.
- Biztos vagy te ebben?- kérdeztem az ágyam szélén ülve. Lys elkerekedett szemmel nézett rám.
- Ezzel mit akarsz mondani?
- Hogy nem jó ötlet játszani ezzel a csajjal.- mondtam visszaemlékezve arra a rengeteg jégfegyverre.
- Csak akkor jó a játék, ha durva. És érzem, hogy egy igazi vadóc a kicsike!
- Álomvilágban élsz!- mondtam és hátradőltem.
- És mit mondod, hogy nem helyes! Úgy beszélsz mint egy szent, pedig mikor jártál Debbel, kettesével cipelted a csajokat az ágyadba.- mondta és teljesen igaza volt.
- Ez a csaj más! Makacs, nem könnyű nőcske!
- Eggyel több ok! Van benne kihívás is!
- Szóval te leszel Casanova?
- Úgy, ahogy mondod!- mondta sokat sejtető hangsúllyal.
"Kate"
Mit sem sejtve aludtam, mikor éreztem, hogy valaki megfogta a lábamat és elkezdett húzni. Rúgkapáltam, de nem sok sikerrel. Feloltottam a komódomon lévő kis lámpát és körbenéztem. Nevetést hallottam és a takaró alá húztam a lábam.
- Bu!- hangzott magam mellől és majdnem leestem az ágyról.
Viola volt az, lime zöld pizsamában és leült az ágy mellé egy párnára.

- Attól még, hogy mumus vagy, nem kéne felébresztened!- mondtam álmosan.
- De jó vicc volt!- mondta kuncogva.
- Beismerem, hogy az volt! De mit keresel itt?- kérdeztem és én is leültem.
- A többiek is itt vannak.- mondta és akkor berontottak a csajok.
Iris, Kim és Rosa nevetgélve gratuláltak Violának az ijesztéshez. Aztán körbe leültünk és beszélgettünk.
- Rosa, hogy haladsz Leigh-el?- kérdeztem.
- Nagyon jól! Már kézen fogva mászkálunk és közösen eszünk fagyit!
- És csókolóztok ezerrel!- mondta Kim és Rosa elvörösödött.
- Bizony, láttunk titeket!- mondta Iris és Viola.
Valaki kopogott az ajtónkon. Varázsütésre abbahagytuk a csicsergést és füleltünk. Még egyszer kopogott, de ez már ingerültebb volt. Rosa odament és kinyitotta az ajtót. Dimitri állt az ajtóban.
- Jó estét, tanár úr!
- Nektek is lányok! Kate, hív az igazgatónő!- mondta legnagyobb meglepetésemre és kiléptünk a folyosóra.
Még át sem öltözhettem! Mi ez már?! Az utat ismertem, az orvosiba mentünk. Dimitri ráhelyezte a kezét a kilincsre és valamiért bátorítóan rám mosolygott. Kinyílt az ajtó és öt embert ápolt éppen a doktornő. Mind az öt felénk nézett, mikor rám néztek, félelem járta át a tekintetüket. A diri is bent volt.
- Ms. Snow, de jó hogy jött!- mondta és közelebb vezetett az 5 emberhez.
- Igazgatónő, miért hívatott?- kérdeztem illendően.
- Ők azok a vérfarkasok, akik nekünk rontottak!- mutatott az 5 emberre.
Három fiú és két lány volt. A srácok nem néztek ki rosszul!
- És kik ők?- kérdeztem.
- Én Kentin vagyok!- mondta egy zöld szemű fiú.
- Peggy vagyok!- mondta az egyik lány, akinek rövid, barna haja volt.
- Dajan!- mondta flegmán a raszta hajú. Ő lehetett a heves, mivel az egyik lábán és az egyik kezén kötés volt.
- Armin.- mondta a fekete hajú. Olyan higgadt volt. De mikor rám nézett, felhúzta a szemöldökét. Mintha egy halk füttyentést is megeresztett volna. Lenéztem magamra és a kék, fodros hálóingem volt rajtam, amiből a melltartóm kilátszott és ez a hálóing mindössze a combomra épp hogy lelóg. Armin vizslatóan és csábítóan nézett.
- Melody volnék!- mondta félve a csaj.
- És mit is akarnak?- fordultam az igazgatónő felé.
- Ezért hívtuk magát. Nem beszélnek.
Felhúztam a szemöldököm és az 5 személy felé fordultam. Félő szemmel rám pillantottak, kivéve Armint. Ő még mindig kacéran figyelt. Ez a gyerek gyanús nekem. Ördögien elmosolyodtam. Kezdődjék a vallatás!

14. fejezet

- Kate, járnál velem?- kérdezi szégyenlősen, én pedig elképedek. Egy ilyen jó pasi mit eszik rajtam?
Adtam neki egy csókot, amit igennek vett.
- Vissza kéne menni a többiekhez, nem?- kérdezem.
- Kéne... De ilyen könnyen nem rázol le!- mondta és közel húzott magához.
- Nem is szándékoztam ezt tenni...- mondtam és odabújtam hozzá.
- Na azért!- mondta és rákulcsolta a kezét az enyémre.
Még egy darabig így élveztük egymás társaságát. Aztán visszamentünk a többiekhez, akik a lépcsőnél bandáztak. Feltűnt nekik, hogy Lys-sel kézen fogva mentünk oda hozzájuk.
- Nem tartoztok magyarázattal?- kérdezi Rosa pajkos tekintettel.
- Hmmm... lehet...- mondtam és nem néztem a csajok szemébe.
- De nekem úgy tűnik, hogy jártok!- mondta Viola.
- Ez így van.- jelentette ki határozottan Lysander és a keze a derekamra csúszott, én pedig elmosolyodtam. Olyan boldog vagyok!
- Csókot kérünk, különben nem hisszük el!- mondta Kim.
- Ha az kell, megkapod!- mondta meglepetésemre Lys és szenvedélyesen megcsókolt. Mikor végeztünk, tisztára kipirultunk.
- Ez már szabályos nyálcsere volt!- mondta Iris nevetve.
Mi csak nevettünk. De éreztem a hátamon egy szúrós pillantást. Nem tudom, hogy kitől kaptam, de nem is érdekelt különösebben. Inkább Lysander erős mellkasára hajtottam a fejem és úgy csevegtünk a lányokkal. A derekamat körülölelő kéz erősen tartott, mintha nem akart volna elengedni. Rosa vizslatóan nézte, hogy bújok hozzá Lysanderhez, csak mosolygott rajta.
- Kate, most tisztára olyan vagy, mint egy cirmos cica!- jegyezte meg Kim, ahogy hozzádörgöltem a fejem Lys mellkasához.
- Dorombolni nem fogok!- mondtam mosolyogva.
- Szerintem meg igen.- mondta kacéran a felemás szemű lovagom.
- Azért meg kell ám dolgoznod!- mondtam.
- Nyugi, téged is megdolgoztatlak!- súgta perverzen a fülembe.
A lehelete bizsergette a fülem. A fantáziám beindult, és az arcomba szökött a vér, melegem lett. Mi ketten... egy elhagyatott szobában... ahol se közel, se távol senki... csak ő meg én... Mire gondolok én itt?! Rosa megfertőzte az agyam!
- Ezt nem hiszem el! Kate, elpirultál!- mondta visítva Rosa.
- Nem is igaz!- mondtam szégyenlősen és a hajam mögé bújtam.
A többiek csak nevettek, nekem meg csak nem akart elmúlni a pirulásom.
- Elmegyünk a cukiba sütiért?- kérdezi Viola.
- Hmmm... miért is ne?- mondták a lányok és én csak elképedtem.
Oké, tisztázzuk! Ez egy iskola, az erdő kellős közepén, ahol van butik, cukrászda, mi lesz még, fagyi árus? Elmentünk a cukiba, ami baromi nagy volt. Fiatalos dekoráció, még egy csaj is állt a pénztárnál.
- Sziasztok, mit adhatok?- kérdezi nagy mosollyal az arcán. Aztán a tekintete átsiklik Lysanderre. Egyből kacér vigyorra váltott, amíg meg nem látta a szúrós pillantásom. A pillantásom üzenete a következő volt: Ha rá mersz startolni a pasimra, úgy ellátom a bajod, hogy nem kelsz fel többet!, az övé pedig: Oké, fogtam!. Szeretem, ha az emberek észreveszik, hogy mit is szeretnék. És ahogy befejeztük a telepatikus beszélgetésünket az eladóval, Rosa már mondta is a rendelést.
- Legyen 2 csokitorta, 2 forró csoki. Ezen kívül még egy jeges finomságot és egy pohár plazmás almalét kérnénk.
- Máris adom, addig üljetek le!- mondta és eltűnt a konyhában. Leültünk egy ablak mellett lévő boxba. Én becsúsztam rögtön az ablak mellé, Lysander mellém és még mellé Rosa. Kim, Iris és Viola szemben helyezkedtek el. Pár pillanat múlva egy pincérlány egyensúlyozik felénk a rendelésünkkel.
- Parancsoljatok, itt van 2 csokitorta, 2 forrócsoki, 1 pohár plazmás almalé és egy jeges finomság.
- Köszönjük!- mondtuk kórusban és a lány elmosolyodott.
- Egészségetekre!- mondta és eltávolodott.
- Kate, direkt neked rendeltem a jeges finomságot!- tolta elém kedvesen Rosa a fagylaltkelyhet.
- Úúúú, jól néz ki!- mondtam és nekiestem.
Így nézett ki:

- Nekem a plazmás almalé kell!- szállt harcba Kim.
- Nekem pedig a forrócsoki!- mondták kórusban Rosa és Viola.
- Úgy is rég ettem csokitortát!- mondta Lys mosolyogva. Ahww, az a mosoly...
- Én is.- mondta Iris és mindenki rávetette magát a saját sütiére.
Mikor befejeztük, még beszélgettünk egy kicsit.
- Köszönjük, Rosa, nagyon finom volt!- mondtam.
- Azért tudtam volna finomabbat is!- mondta Lys és csábítóan rám nézett. Zavaromban a hajam csavargattam.
- Lys, te Casanova! Szegényt teljesen lesokkolod a nap végére!- mondta viccesen dorgálva Iris.
- Jól van, na! Még sose volt pasim...- dünnyögtem az orrom alatt és a lányok hitetlenkedve felém fordultak.
- Hogy mi?! Mondj el mindent!- mondta Rosa.
- Nem nagy cucc! Nem jött össze és kész...- mondtam a fagylaltos poharamat piszkálva.
- Pedig jól csókol!- mondta Lys és én beleütöttem a karjába.- Au! Csak véleményt mondok!- mondta védekezően maga elé tartott kezekkel.
- Az volt, hogy az előző sulimban én voltam a stréber, az aki mindig megcsinálta a menők háziját és még sorolhatnám...- mondtam halkan.
- Akkor is gyönyörű lehettél!- mondta Lys a szemembe nézve. Elmosolyodtam.
- A lényeg az, hogy már teljesen magányos voltam a suliban, csak a nővéremmel beszéltem. Még barátnőim sem voltak, nem hogy még fúkkal is beszéljek!
- És akkor mi van Viktorral?- kérdezte a vörös hajú Iris.
- Ő általánosban a legjobb, egyben az egyetlen barátom volt. Ő is csodabogár volt, akárcsak én. Jól szót értettünk és barátok lettünk. Így ki tudtam bírni az általánost ép ésszel.- mondtam.
- Szerencséd van, itt mindenki csodabogár!- mondta nevetve Kim.
- Lysander meg főleg, mivel már több éve itt van, mégis mindig elveszti a jegyzeteit!- mondta nevetve Viola is.
- Azért nem olyan vészes!- mondta Lys.
- És amikor már teljesen bepánikoltál, pedig ott volt a farzsebedben?- mondta Rosa.
- És amikor a saját íróasztalodon volt?- mondta hozzá Iris.
- És amikor az öltözőszekrényedben hagytad?- Kim is hozzászólt.
- Beismerem, kicsit feledékeny vagyok...- mondta Lys.
- KICSIT??!!!- mondták a lányok kórusban.
- Oké, nagyon!- mondta mosolyogva.
- De engem ugye nem felejtesz el?- kérdeztem boci szemekkel.
- Most hogy mondod...- dörzsölte az arcát, mire megint karon ütöttem.- Csak vicceltem, persze, hogy nem! Na, gyere ide!
- Na azért!- mondtam és odabújtam hozzá, ő pedig magához szorított a kezével.
Egyet kondult a harang, ami jelezte, hogy 8 óra van!
- Srácok, nekem mennem kell!- mondtam és felálltam.
- Hova mész?- kérdezte Lys megkomolyodva.
- Csak Castielhez edzeni.- mondtam.
- De nem nyúl hozzád...- mondta Lys.
- Ha hozzám nyúl, arrébb rúgom a francba.- mondtam és Lys elmosolyodott.
- Elkísérlek odáig!- mondta és elköszöntünk a többiektől.
Kiléptünk és a futópálya felé vettük az irányt. Lysander belém karolt és nem éppen a derekamat, hanem a fenekemet csípte meg.
- Hé, Lys, még csak egy napja járunk!- mondtam mosolyogva.- Még bírni kéne magaddal.
- De nem bírok! Olyan vagy, mint egy rejtély, szeretnélek megfejteni. Hiszen tudsz hideg lenni, akár egy jég és vad, akár egy vadmacska!- mondta Lys.
- Mikor voltam én vadmacska?- kérdeztem csodálkozva.
- A sarok mögötti csók nem rémlik?- kérdezte huncut mosollyal.
- Az neked vad volt?- kérdeztem.
- Ja! Nem hittem, hogy így fogsz reagálni!- mondta és megtorpantam, mire ő is megállt.
- És tetszett?- kérdeztem.
- Melyik pasinak ne tetszett volna?- mondta válaszul és csak nézett rám. Én kacéran elmosolyodtam.
- Hmmm... pedig még nem is voltam állat...- mondtam perverzen.
- Kíváncsivá tettél!- közelebb jött és a kezét a derekamon pihentette.
- Most pedig ideértünk!- mondtam és a futópálya mellett voltunk.
- Akkor jó edzést!- mondta és jó hosszan szájon csókolt.
- Köszi!- mondtam és elment.
A testem teljesen felhevült, a szívem majd kiugrik a helyéről. Az agyam csak körülötte kattog. Lehet, hogy szerelmes vagyok? Dobogást hallottam magam mögül és hátranéztem. Castiel mérnöki pontossággal lefutotta a körét, mikor az óra kilencet ütött. Odasétált hozzám és az arcom kezdte nézni. Az én szemem viszont a szürke szempárra összpontosult.
"Castiel"
A hatalmas kék szemei halál pontosan az enyémbe néznek. Van valami lüktetés ebben a szempárban. A szemem lejjebb vándorolt a szájára. A száján szedi a levegőt, de közben mosolyog. A szájából kivillan agyarszerű fogsora. Az arca kipirult, a nyakáról izzadság csepeg.
- Mégis jöttél edzeni?- kérdeztem.
- Aha, miért ne jöttem volna.- mondta elvarázsolva.
- Mondjuk a sebeid miatt?- mondtam gúnyosan, mire megváltozott az arckifejezése. Kék szemei szikráztak.
- Ez téged mióta hat meg?- kérdezett vissza az én hangsúlyommal.- Ma mit gyakorlunk?
- A harcot.- mondtam és bevezettem arra a ketrec szerű területre.
A nyílást elzártam rajta, nehogy ki tudjon szökni. Még mindig a szemembe nézett. A két kék barátságos szem fenyegetően megvillant. Van ebben a lányban olyan... hogy is mondjam... állatias vonzerő. Gúnyosan rám mosolygott. Szemeim vörösre váltottak, agyaraim kibújtak a számból. Még mindig tartotta a szemkontaktust, mikor letérdelt a földre és tenyerével belecsapott a homokba. Elkezdtem felé futni, de lehunyta a szemét...

13. fejezet

Jönnek a vérfarkasok? Mi van? Én csak dermedten álltam, mikor leértek. Az egyiket láttam már, ő volt az a fekete szőrű. Úgy látom, hogy ő is felismert engem. Ő vágtatott legelöl, de magam mögül kiáltást hallottam.
- Kate, menj onnan!- hallottam egy hangot. Én hátrapillantottam és Irist látom meg. Ismét előjött az én sötét énem, az igazi fagytündér. Gonoszan elmosolyodtam. Éreztem, ahogy előtörnek belőlem az ösztönök, és bevallom, jó érzés! A fogaim ismét élesek és veszélyesek voltak.
- Kutyáktól nem ijedek meg!- mondtam gonoszan mosolyogva.
Ezt a vérebek is hallották, de elképedtek, mikor meglátták a gonosz vigyoromat. Ez csupán egy pillanatig tartott, mivel egy barna szőrű nekem rontott. Akkor játszunk! Vajon a fagytündérek mindig ilyen szemtelenek? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy jó érzés volt a komoly ábrázatból kitörni. Míg rohant felém én a kezeimet a földre tettem. Fogalmam sincs mire készülök, de a testem és az ösztöneim reagálnak. Mikor úgy mértem fel, hogy kellő távolságba ért, nyögtem egyet. A vérfarkas alól jégtüskék nőttek ki, de voltak 3 méter magasak. Ezzel úgymond "börtönbe zártam" mivel két lábát is átszúrtam. Imádom ezt az érzést. Komoly gyilkolási ösztönöm van, nem? Ördögien elvigyorodtam. A szárnyaim is utat törtek maguknak és kinőttek a hátamból.

Most éreztem igazán, hogy élek! A maradék 4 is rám rontott, konkrétan 4-en jöttek 5 felől. Ez nem igazságtalan egy kicsit? Mert szerintem igen. 2 jött velem szembe, először azokat vettem kezelésbe. Dobbantottam egyet és jég terjedt feléjük. A jég felkúszott a lábszárukon, így nem tudtak mozdulni. Az a bizonyos 2, akik a hátam mögött voltak, rám ugrottak. Szembenéztem a nyáladzó döggel és mérgesen csattogtatta a fogát. A kezem a feje alá raktam, így nem ért el. Erről valamiért a Castiellel való edzésem jutott eszembe. A lábam felhúztam a hasamhoz és belerúgtam. A maradék kezemmel megfogtam a lábát. Egy jégtömböt növesztettem rá. Szintén azzal a kezemmel megfogtam a torkát. Erősen megszorítottam és a bundája kívülről deres lett. Elterült mellettem, mint egy darab fa, de még szuszogott. Az utolsó futott felém, de hirtelen megállt. Éneket hallok az egyik ablakból. Odanézek és Roxi teli torokból énekel. Nem tudom, hogy mit dalolt, de a farkas a földön fetrengett és nyüszített. Gondolom fájt neki. Mikor minden vérfarkast elintéztünk kijöttek az épületből. A tanárok összeszedték az áldozataimat, a diákok pedig körbeálltak. Még mindig vadállat módjára jártattam a tekintetem az embereken. Nem tudtam megnyugodni. A szemem vadul csillogott, olyan voltam, akár egy éhes krokodil. Ott álltam és egy értelmes szót nem tudtam szólni. Az ösztöneim nem engedték. Az igazgatónő kócos kontya jelenik meg a kíváncsi arcok között. Hátrálni kezdtem. A diri rendíthetetlenül felém tartott. A diákok alkotta gyűrűben álltam és a diri odalépett hozzám. Ijedten néztem rá. Az ajkaimon önkéntelenül is végignyaltam. Az igazgatónő felém nyújtotta a kezét és gyengéden megsimított. Borzongás futott rajtam végig. Biztatóan rám mosolygott, majd megfordult.
- Gyerekek!- hirtelen csönd állt be.- Segítsenek Kate-nek! Most olyan, mint egy vadállat, de csak el kell fogadnunk, hogy ő ilyen.- mondta és biztatóan megszorította a kezem. Nagyon jól esett ezt hallani. A szárnyaim visszahúzódtak. A tömeg eloszlott, és a diri is eltűnt mellőlem. Lysander futott oda hozzám.
- Gyere, beszélni szeretnék veled!- én csak bólintottam és elvezetett egy elhagyatott helyre.
- Mit szeretnél?- kérdeztem még mindig hegyes fogakkal.
- Téged!- mondta és odanyomott a falhoz és elkezdett csókolni.
A csókja heves volt és vágytól fűtött. Kicsit meglepődtem, de titokban örültem neki. Visszacsókoltam és ezt a csókot nem bántam meg. Éreztem, ahogy mosolyog és ösztönösen beletúrtam a hajába. A testünk egymáshoz préselődött. A karom a nyaka köré fontam. Az érintésétől teljesen elolvadtam. A keze is gyorsan járkált, mivel már a combomat és a fenekemet markolászta. Határozottan élveztem minden egyes pillanatot. A számról áttért a nyakamra és a dekoltázsom felé vette az irányt. Tényleg előjött belőlem az állat, mivel ilyet még nem csináltam. A mézédes ajkával bejárta a nyakam és a dekoltázsom minden szegletét, én pedig nyögdécseltem. Elváltunk egymástól és szorosan magához ölelt. Közben pillangók ezrei repkedtek a gyomromban. A szívem majd kiugrott a helyéről, féltem, hogy a ruha alatt is megérzi. Lysander mélyen a szemembe nézett és végigsimította az arcom. Megcsókolt és beleharapott az alsó ajkamba, ami mosolyra késztetett.
- Bocs, nem...nem tudom mi ütött belém.- mondta dadogva és elvörösödve.
- Többször is beléd üthetne!- mondtam kacéran.
- Kate, járnál velem?- kérdezi Lys reményteli tekintettel.

12. fejezet

Egy hatalmas ketrecben ébredtem.
- Mi a...?- suttogtam magam elé.
Lenéztem a kezemre, ami tele volt hegekkel. A hasam fájt, a gyomrom korgott. Felhúztam a pólóm és a derekam öltésekkel volt teli. Körülnéztem, ez a ketrec egy sötét szobában volt. De volt egy ajtó, amin keresztül hangok szűrődtek ki.
- Előbb vagy utóbb kiszabadul! Ki kell engednünk!- hallottam egy lágy női hangot.
- De ő egy fagytündér! Pusztulást hozhat!- ez határozottan a diri volt.
- A vizsgálat mást is kimutatott...
- Mit?
- Nem teljesen fagytündér. Van angyalvér is benne!
- Attól még gonosz!
- Ezért nem szabad magunkra haragítani...
Az ajtó résnyire nyílt, a résen halvány fénysugár jutott be. A szememnek ez hirtelen volt. Pislogtam egy párat, majd megláttam az igazgatónőt, ahogy kinyitja a kalitka ajtaját.
- Menjen, de figyeljük magát!
- Köszönöm!- mondtam és távoztam.
Kiléptem a folyosóra. Egy nagyot sóhajtottam. Éppen kicsengettek és diákok özönlöttek a folyosóra. Rosa odaszaladt hozzám.
- Uram atyám! Jól vagy?- kérdezte, mikor megölelt.
- Igen. Miért kérded?- kérdeztem, ő meg csodálkozva nézett rám.
- 3 napig senki sem tudott rólad semmit! Annyira aggódott mindenki! Főleg a landolásod után...- mondta Rosa.
- 3 napig?- kérdeztem és a kezem magam elé tartottam. Csúnya hegek, az biztos!
- Mi történt a kezeddel?
- A vizsgálat része volt.- mondtam vállat vonva.
Kimentünk az udvarra és Lysander közeledett felém.
- Szia Kate, minden rendben?- kérdezte aggódó tekintettel.
- Persze!- mondtam és látszólag megkönnyebbült.
- Akkor jó! Vigyázz magadra!- mondta és megölelt. Én ledermedten álltam, majd miután kihevertem a kisebb sokkot, visszaöleltem. Elment és amikor hallótávolságon kívül ment, Rosa hozzám fordult.
- Tuti, hogy bejössz neki!- mondta bólogatva.
- Te meg a tesójának!- mondtam.
- Ezt honnan veszed?- kérdezte csodálkozva.
- Láttalak ám titeket a farsangon!- mondtam és a szemöldökömet húzogattam.
- Jól van, na!- mondta és fülig elpirult.
- Kate!!!!!!!- rohant felém Ella. Inkább félreálltam az útból.
- Lassíts egy kicsit!
- Hallottad?- kérdezte, mikor megállt előttem.
- Mit?
- A bátyám végre szakított azzal a lotyóval!
- Debbel? Mesélj el mindent!- mondtam kerek szemekkel.
- Majd később, oké? Úgy hallom, hogy valaki keres...- mondta sejtelmesen, majd elszáguldott.
- Hé, Kate!- felemelt valaki hátulról.
- Szia, Viktor!- mondtam vidáman.
- Úgy örülök, hogy jól vagy!- mondta és megpuszilta az arcom.
- Köszi!- mondtam nevetve.
Még elcsevegtünk egy ideig, majd becsengettek. Biosz lesz, így elhelyezkedtünk a teremben. A tanárnő bejött és legnagyobb meglepetésemre így kezdte az órát.
- Kate, kérem jöjjön ki!- mondta és én gyanútlanul kimentem.- Ez egy különleges helyzet. Állítólag a hölgy egy fagytündér, amiről azt hittük, hogy kihalt. És íme itt egy élő példány ebből a különleges fajból...- Castiel felnyújtotta a kezét. Ilyet se láttam még!
- Tanárnő, akkor Kate vámpírt is eszik?- kérdezte és rám nézett. De a tanár helyett én feleltem.
- Ha éhes lennék, még akkor sem lennél veszélyben!- mondtam.
- Kérem Ms. Snow, hogy mutassa meg a jellegzetes testmintáit!- mondta a tanár és én lefagytam.
- Mármint vetkőzzek le?
- Elég melltartóra!- mondta a tanár. Ja, bocs!
Zavaromban dörzsölgettem a karom. Mindenki engem nézett. Végül levettem a pólómat és a kedvenc kék melltartómban feszítettem az osztály előtt.
- Gyönyörű!- mondta a tanárnő, amint meglátta a jégvirágaimat.
- Szerintem is!- mondta Castiel, de ő szerintem másra gondolt. Az osztály nevetni kezdett. Megfordultam és elhúztam a hajam, ahol a hópihe tetkó volt. Visszavettem a pólómat és a tanár felé fordultam.
- Leülhetek?
- Még csak most jön az erődemonstráció!- mondta és a tanári asztal fiókjából tőröket (!!!) húzott elő.
Hatot felém dobott én pedig ösztönösen mozdultam. A karommal egy körívet rajzoltam magam elé és egy jégfal nőtt ki a földből. Mind a 6 beleszúródott a jégbe, de hozzám nem értek el.
- Elképesztő!- suttogta a tanár.- Leülhet.
- Köszönöm!- mondtam és a helyemre siettem.
Az óra végéig mindenki engem bámult. Legalábbis úgy éreztem. Ez az érzés egész nap elkísért. Éppen kint voltunk az udvaron, mikor gong hallatszott.
- Jönnek a vérfarkasok!- kiáltották és mindenki befutott az épületbe.
Én egy kicsit lemaradtam és egy vonyítást hallottam. 5-6 vérfarkas rohant az erdőn keresztül.

11. fejezet

- Igen, persze!- mondtam. Olyan dögös így fürdőnadrágban, meg ingben.
Bementünk a tánctérre, ahol éppen lassú szám ment. Rádőltem az erős mellkasára, ő pedig átkarolt. Melegség járta át a testem. Kidolgozott felsőteste van, de nem az a gusztustalan. Egyszerűen tökéletes! Az állát a fejemre támasztotta, mivel egy fejjel magasabb volt nálam. A levegőt szaporán vette, mint aki zavarban van. Felemás szemei lehunyva pihentek. Éreztem ahogy a testem az övéhez ér és élveztem. Még sosem lassúztam senkivel, de meglepően jól ment. Éreztem a teste melegét, a mozgását. Nagyon jó, bárcsak így maradhatnánk. Vége lett a számnak és elváltunk egymástól.
- Köszönöm a táncot!- mondtam és éreztem, ahogy az arcom felmelegszik. Még sosem volt ilyen.
- Én köszönöm!- mondta és elmosolyodott.
Elnézést kértem és kimentem az erkélyre. Olyan melegem lett hirtelen. Pedig kókuszmelltartóban vagyok! Valami nem stimmel... A levegő megállt, a fák sem zúgnak. Kísérteties csend van, csak bentről hallatszik a zene. Hirtelen becsapódott valami mögöttem. Hátrakaptam a fejem. Az erkélyajtó becsukódott és nevetés hallatszott. De ez gonosz kacaj volt. Félve tekintettem körbe.
- Ki az?- kérdeztem remegő hanggal, de csak nevetést kaptam válaszul.
A sötétből két női alak vált ki. Már van tippem, hogy kik lehetnek azok. És ez be is igazolódott, mikor a fénybe léptek. Deb és Amber voltak azok. Szúrós szemmel méregettek.
- Mit akartok tőlem?- kérdeztem félve. De minek reszketek tőlük?
- Az életedet.- mondták szinkronban. Elég félelmetes volt.
- Miért?
- Minden pasi érted van oda meg vissza.- mondta Amber és egy lépéssel közelebb jött.
- Én csak revansot (visszavágót) veszek.- Deb kezében egy tőr volt. Valami lecseppent róla.
- Az a tőr mérgezett?- tudom, hogy hülye kérdés...
- Hát persze! Bebiztosítjuk, hogy ne kelj fel többet!- mondta Deb.
Mindketten megindultak felém. Én az erkély párkányán voltam, az emeleten. Felugrottam a korlátra, mikor Deb suhintott a késsel. Ezek tényleg komolyan gondolják! Amber-nél is van egy kés és próbálja belém döfni. Amikor a hasamat célozta be döntenem kellett: egy mérgezett tőrdöfés vagy leugrom. Én a leugrást választottam. Éppen szúrni készült, amikor hátat fordítottam neki és elrugaszkodtam. Beton terült el alattam, így a biztos halál várt. Nem féltem, hanem reménykedtem. A sebem felszakadt és ismét két szárny bújt ki. Ezek angyalszárnyak voltak, de jég kékek voltak. Mintha meg lennének fagyva. Hirtelen egyet csapott és már nem kellett félnem a lezuhanástól. A két csitri meglepetten figyelt. Csak néztek utánam, mikor az erkély ajtaja kinyílt. Én csak köröztem az udvar felett. Az igazgatónő volt az.
- Szálljon le azonnal!- mérges volt. Nagyon mérges.
- Nem tudom, hogy kell!- kiáltottam vissza.
A diri figyelmét viszont elterelte az a tény, hogy Amber és Deb mérgezett kést szorongattak. Velük is ordított, én addig próbáltam leszállni. A sok diák kitódult az udvarra és úgy figyeltek. Mindenki tátott szájjal nézett. Én lefelé vettem az irányt és konkrétan leestem a földre. Csak most vettem észre, hogy a sebem rettenetesen fáj. Így feküdtem a földön, a hatalmas szárnyaim mellettem. Nem bírtam lábra állni. A hajam szétterült és Dimitri odasietett hozzám.
- Kate, lábra bírsz állni?- kérdezte aggódva.
- Nem megy.- mondtam halkan.
Ő szó nélkül a karomat átvetette a tarkóján, a derekamat pedig megtámasztotta, így fel bírt emelni. A diri is előkerült valahonnan.
- Vigyék az orvosiba! Kiderítjük, hogy milyen lény!- hallottam.
- Igenis, igazgatónő!- mondta Dimitri és elindultunk befelé.
- Nincs itt semmi látnivaló!- hallottam az igazgatónő hangját.
Dimitri szinte végig cipelt a folyosókon, egyenesen az orvosiba.
- Hogy történt ez?- kérdezi a szárnyaimra célozva, ami még mindig kiáll a hátamból.
- Hosszú történet...- mondtam fáradt hangon. Sóhajtottam egyet.
- Megérkeztünk.- mondta és bekopogott.
Mikor Dr. Jenkins ajtót nyitott, rendesen megijedt. Magyarázatot követelt, miközben Dimitri csendben letett az orvosi vizsgálóasztalra.
- Teljes kivizsgálást kértek neki.- mondta és a doktornő bólintott.- Vigyázz magadra!- mondta nekem és adott egy puszit a homlokomra. Biztatóan rám mosolygott és távozott. A doktornő elővett egy hatalmas fecskendőt és a benne lévő anyagot kezdte birizgálni.
- Mit akar az...- nem tudtam befejezni, mivel belém nyomta. Mélyen elaludtam.

10. fejezet

A doktornő zaklatottan beszélt valakihez a telefonba. Én közben felkeltem és kinéztem az ablakon. Ma meglepően jó idő volt, aztán a fejembe ötlött: ma van a farsang! A doktornő visszajött.
- Bemehetsz órára, de tesiről írok neked felmentést! A seb már gyógyul, de ne nagyon mutogasd a vámpíroknak!- mondta mosolyogva és megírta a felmentést.
- Köszönök mindent!- mondtam, mire meglepődött.
- Nincs mit!- mondta furcsállva, majd kiléptem a fehér ajtón.
A folyosó kihalt volt, a fény csak kintről áramlott be. Ahogy a lépteim kopogtak a parkettán, fülsüketítően hatott. Az osztályterem ajtaja előtt megálltam és a kezem a kilincsre tettem. Vettem egy mély levegőt és beléptem. A teremben káosz uralkodott. A fiúk éppen bütykölték a tanári széket, a lányok hangosan fecsegtek, a többiek vagy aludtak, vagy baromi hangosan zenét hallgattak. Eljutottam valahogy a helyemig és beültem Rosa mellé.
- Nincs tanár?- kérdezem üvöltve.
- Nincs! A tanárok valami megbeszélésen vannak!- válaszolta Rosa.
Ahogy ezt a mondatot befejezte, nyílt az ajtó és a diri lépett be. Mindenki befejezte, amit éppen csinált. Megfagyott a levegő. Csak most vettem észre, hogy egy másik személy is áll az igazgatónő mellett. Ránézésre olyan idős, mint mi.
- Figyelem, gyerekek! Ő itt az új tanár, vele lesz órátok!- mondta és kiment.
Hosszú barna haja a derekáig ért, mégis férfi volt. A szeme végig siklott az osztályon, majd megállt a tanári asztal mellett.

- Ne próbálkozzatok ilyen ósdi trükkökkel!- mondta, majd kivágta a megbütykölt széket az ablakon (!!!!).- A nevem Dimitri. És ti?- mondta higgadtan.
Szépen sorban bemutatkoztunk és elmondtuk a képességünket. Amikor hozzám ért én is elmondtam. Ő mosolyogva rám nézett.
- Legközelebb óvatosabban menj ki teliholdkor!- mondta és végigsimította a kezem.
- Rendben!- mondtam és elmosolyodtam.
Beleborzongtam az érintésébe. Olyan ismerős volt, mintha már találkoztunk volna. Elmélyültem a szeme melegségében és azt kívántam, hogy ez a pillanat bár örökké tartana. De mégis hamar elmúlt és a tanári asztalhoz lépett. Elmondta, hogy ő lesz az új ofőnk, mivel az eredetit (Ms. Kingston) váratlan baleset érte.
- Mi mellett döntöttetek a farsanggal kapcsolatban?- kérdezi az asztalhoz támaszkodva.
- A téma Hawaii.- mondta Kim.
- Gondolom a fiúk választották, hogy bizonyos lányokat kókuszmelltartóban és fűszoknyában láthassanak. Fiúk, jó döntés!- mondta poénkodva Dimitri a fiúk felé intve.
- Chh...- tört fel belőlem, mire a tanár odafordult.
- Van valami hozzáfűznivalód, Kate?- kérdezi és megjelenik a padom előtt.
- Nincs, elnézést!- mondtam és lehajtottam a fejem.
- Ahogy gondolod...- mondta Dimitri és újra kiment az asztalhoz.
Megbeszéltük az időpontot és a gyülekezés helyszínét. Szorgalmasan jegyzeteltem és éreztem magamon Dimitri tekintetét. Már nagyon kényelmetlenül éreztem magam, mikor az áldott jó csengő megszólalt. Kimentem volna, mikor Dimitri magához intett.
- Igen, tanár úr?- mentem oda hozzá.
- Nyugodtan hívj Dimitrinek! És hogy van a hátad?- kérdezte. Honnan tud az éjszakáról?
- Honnan tudja, hogy két seb van a hátamon?- kérdeztem. A könyveimet magamhoz szorítottam.
- Úgy látszik, hogy nem emlékszel. Én hoztalak be, miután elájultál és odaadtalak egy vörös hajú fiúnak, hogy vigyen az orvosiba.- mondta és egyre többre emlékeztem.
- Akkor köszönöm, jól vagyok!- mondtam megnyugodva.
- Ennek örülök!- mondta és rám mosolygott.
Odamentem Rosához és ő egyből rákezdte.
- Az új tanár olyan dögös!- mondta.
- Neked nem Leigh tetszik?- kérdeztem, de még mindig Dimitri után néztem.
- De, de úgy látszik, hogy neked meg az ofőnk!- mondta visítva Rosa, mire odakaptam a fejem.
- Ezt miből gondolod?- kérdezem.
- Bejön neked Dimitri, bejön neked Dimitri!- ezt énekelte és táncolt is hozzá. Én befogtam a száját és lenyugtattam. Ez egy kergekóros!
Itt táncikálni, miközben azt állítja, hogy beleszerettem egy tanárba! Ránéztünk az órára és siettünk tesire. Meglepődtünk, mikor beléptünk. Mivel nem csak a mi osztályunkból voltak lányok. Volt ott egy szőke csaj és két csatlósa, akikkel úgy beszélt, akár a kutyákkal. Aztán csivitelő hangon megszólalt.
- Oké, akkor egy profilképet kattintsatok rólam!- mondta kényeskedve és cuki pofát vágott.
Valami ilyesmi lehetett az eredmény:

- Hé, te ribi!- mondta a "hercegnő", amint megnézte a képet. Megfordultam és unottan ránéztem.
- Mi az?- kérdeztem.
- Húzzál onnan, mielőtt széjjel rúgom a csinos kis popódat!- mondta már harapósan.
- Chh... Szánalmas vagy!- morogtam az orrom alatt és elmentem onnan.
Ő csicsergett egy sort, majd mennünk kellett tesizni. Én átöltöztem, de nem kellett tornáznom, így a zsámolyon ülve néztem, ahogy a többiek kidobósoznak. Mondanom sem kellett, hogy a szőke csaj nyafizott.
- Csak kidobó ne! Letörik a körmöm!- mondta a tanárnak.
- Amber, attól, hogy nem ebbe a szárnyba jár, az összevont tesiórán részt kell vennie!- mondta a tanár és leesett az állam. Ez lenne Nat húga? Tényleg olyan, amilyennek leírta.
Végre elkezdődött a kidobós és én hátradőltem. A mi osztályunk alázta a másikat. Castiel és Lysander uralták a pályát. Csak úgy csattant a labda, mikor egy szerencsétlent eltaláltak. Sípszó jelezte, hogy vége a meccsnek. Mi győztünk! Én csendben örültem, és a szemem megakadt valamiken vagyis valakiken. Castiel és Lysander teste valami eszméletlen! Az izzadságcseppek végigcsorogtak a hasizmukon és wháá! Megnyaltam akaratlanul is a szám szélét. Amikor folytatták a tesiórát, csak rájuk néztem. Tesióra felénél mindketten levették a pólójukat, amivel 2 vérzéses ájulást okoztak, illetve 5 orrvérzést. Én is majdnem közéjük tartoztam, de tudtam magamon uralkodni. Vége lett a tesinek és Castiel odajött hozzám.
- Na, tetszett a látvány?- kérdezte perverzen.
- A győzelem tényleg tetszett!- mondtam.
- Ma edzés?- kérdezte.
- Nem, bocsi! Azt mondták, hogy a sebemet ne nagyon mutogassam vámpíroknak.- mondtam.
- Ez az! Végre van egy szabad estém!- mondta.
- Ez az! Nekem is! Végre elmehetek a találkára!- mondtam, hogy húzzam az agyát, de ő elkomolyodott.
- Hol lesz randid?- kérdezte tök komolyan.
- Majd holnap elmesélem!- mondtam.
- Akkor húzzál a pasidhoz!- mondta és dühösen elviharzott.
Mi a fene baja van? Gyorsan visszaöltöztem és felmentem a koleszba a jelmezemért. Mire rendesen elkészültem, már menni is kellett. Lementem a kertbe és egy egész karnevál fogad. De meglátok valamit, aminek nagyon örültem. Rosa és Leigh csókolóztak a tömegben, és egy kevésbé örömteli dolog: Castiel és Deb is. Szóval kavarogtam a tömegben, amíg valaki át nem karolja a derekam és fel nem emel.
- Viktor, tegyél le!- mondta nevetve.
- Miért, hiszen élvezed!- mondta aztán megrázott.
- Tegyél le!- mondtam röhögőgörccsel küszködve és végre letett.
- Azta, jó a jelmezed!- mondta és enyhe pír jelent meg az arcán.
- Köszönöm!- mondtam.- De te sem panaszkodhatsz!
Így néztem ki:

Ő így nézett ki:

Még beszélgettünk egy darabig, majd ő is eltűnt a tömegben. Egyszer csak meglátom Natanielt. Odamegyek hozzá.
- Szia, Nat! Találkoztam a húgoddal!- mondtam.
- Ugye nem okozott semmi kárt?- kérdezte Nat aggódva.
- Nem.- mondtam furcsállva.- És te miért nem vagy beöltözve?
- Én csak felügyelem az eseményeket.
- Akkor nem is veszel részt a karneválon? Ne már!- mondtam, de mióta lettem ilyen?
- Kösz, hogy hiányolsz, de azért ne vidd túlzásba!- mondta mosolyogva.
- Ne aggódj, nem fogom!- mondtam én is mosolyogva.
- Sziasztok, gyerekek!- Dimitri odajött hozzánk.
- Jó napot!- mondtuk Nat-tal kórusban.
- Tegezzetek nyugodtan! Kate, fantasztikusan nézel ki!- mondta Dimitri és lassan végignézett rajtam.
Egy pillanatra, mintha úgy láttam volna, hogy megnyalja a szája szélét, de nem vagyok benne biztos. Egyszer csak elindult egy ismerős zene. Bevonultunk egy nagy csarnokba és egy egész tánctér volt kialakítva. Lysander előttem termett.
- Szabad egy táncra?- kérdezte, mint egy úriember.

- Igen, persze!- mondtam és bevonultunk a táncparkettre.

9. fejezet

Odamentem Lysanderhez felkészülve a legrosszabbra.
- Szia!- mondtam.
- Hello. Ki volt ez?- kérdezte Viktorra célozva.
- Ő Viktor.- mondtam és csak néztem rá.
- És miért ölelgetett?- nem nézett a szemembe.
- Ő a legjobb barátom még általánosból.- mondtam és mintha Lysander megkönnyebbült volna.
- Megnyugodtam! Már megijedtem, hogy rossz társaságba kerülsz!- mondta mosolyogva.
- Castiellel edzek naponta! Nála már nem lehet rosszabb!- mondtam és megeresztettem egy mosolyt.
- Ez igaz!- mondta nevetve.- Aztán nehogy ki gyere éjjel!- mondta és elment.
Én még néztem utána egy darabig. Nem is fogok! Véget ért a nap és siettem a koleszba. A tarkóm ismét bizseregni kezdett. Mi van velem? A szobában végre biztonságban éreztem magam, így lehuppantam az ágyra. Éppen sötétedett befele, amikor Rosa beviharzott az ajtón.
- Hé, nyugi! Mi történt?- kérdeztem, de mintha meg se hallotta volna.
- A holdat ki kell zárnunk! Minden áron... MINDENKÉPP!!!!- rázta a vállam. Ilyen rossz lenne a telihold?
Rosa kívánságára minden ablakot besötétítettünk és az ajtót eltorlaszoltuk. Végre elaludt, én pedig kilestem egy kicsit az ablakon. Olyan világos volt, mintha nappal lenne. A hold hatalmas volt, szinte megbabonázott. Mintha hívna. Kinyitottam az ablakot és kiugrottam rajta. A 2. emeleten van a kolesz, de sértetlenül értem földet. Csak a ragyogó égitest hívott magához. Az ösztöneim előtörtek. A nyelvemmel végigsimítottam a fogaimat, mindegyik tűéles volt.

Egy kacaj tört fel belőlem, de ez inkább gonosz volt. Az érzékszerveim sokkal kifinomultabbak voltak a megszokottnál. Egy apró levélcsörgést hallottam. Odakaptam a fejem, egy farkasszerű valami nézett rám. Amikor a szemembe fókuszált rémület csillant fel a szemében. Gyorsan visszafutott az erdőbe. Csak most néztem végig a bőrömön. A jégvirág kiteljesedett, az egész arcomat befedte. Felszabadultságot éreztem. De éhes voltam, kínzóan éhes. Nem emberi ételre, hanem húsra, ami ropog a fogaim alatt. Ördögi mosolyra húztam a szám. Indul a portya! Sokkal gyorsabban mozogtam, mint szoktam. Az erdő szélén megpillantok egy őzet. Tökéletes! Megközelítem, de egyszer csak nevetés üti meg a fülem. Az őz elszalad, én pedig a hangforrás irányába fordítom a fejem. Az erdő túlvégén vannak, a suli nem is látszik onnan. Ha már elűzték a vacsorámat... Megközelítettem őket. 3 gimnazista fiú volt az, látszólag haverok. Hmmm... finomnak tűnnek! De egy gyors valaki megelőzött. Ez nem más volt, mint Ella. Mind a hárman megrémültek. Nos igen, Ella veszettül gyorsan kikerült minket. Közben jobban megfigyeltem a srácokat. Nagyon ismerősek valahonnan! Megvan! Ez Josh és a bandája. Elvigyorodtam és elhatároztam, hogy megijesztem őket. Hangulatteremtésnek pár bokor levelét megrezegtettem, amire elhallgattak. A fogaimat kezdtem csattogtatni, mire félve körbenéztek. Az egyik csak röhögött az egészen, majd levált a csoporttól. Őt tényleg elkapta valaki, de nem Ella. Ez egy másik vámpír volt, de sokkal erősebb. Inkább elhagytam a helyszínt. Egyszer csak kiértem egy erdei tisztásra. Egy vonyítást hallottam és ismét egy farkas volt előttem. A szemét megvillogtatta, erre én is az enyémet. Nem is kellett több neki, megtámadott. Én az erőmet kihasználva megöltem és ő volt a vacsorám. Amikor befejeztem, lépteket hallok magam mögül. A vállam felett átnézek és egy vérfarkas állt előttem. Fekete szőre csillogott a holdfényben, fehér fogaival rám vicsorgott. Teljes testemmel felé fordulok és elmosolyodom. A farkas ledöbben. Végignéztem magamon, egyből megértettem. A jégkék hajam szinte izzott a fényben, a bőröm halványkék színben pompázott. A jégvirág az egész testemet behálózta, még a ruha alatt is látszott. De mögülem egy csatakiáltás hangzott fel. Automatikusan arrébb ugrottam, így a vámpír egyből telibe trafálta. A vérfarkas viszont erős volt, összeharapdálta ellenfelét. Még időben reagáltam és egy jégfalat tettem közéjük. A vérfarkas viszont összetörte és megkarmolta a mellkasomat. Rettenetesen fájt, de az még jobban, amikor a hátamból kibújt valami. A lapockámnál széthasadt a bőr és két hatalmas szárny bújt ki, amit szintén jég borított. Elterültem a füvön, de a seb nem vérzett. A vérfarkas elszaladt, a vámpír pedig fölém hajolt. A mellkasom már nem is fájt annyira. Ő felvett és eszméletlen lettem az erős karjai között. Reggel az orvosiban tértem magamhoz.
- Mi-mi történt?- kérdeztem az orvost.
- Magadhoz tértél? Csúnya sebet szedtél össze a hátadra!- mondta.
- És ki hozott be?
- Castiel. Nem szokott csak úgy behozni senkit. Egyébként Dr. Jenkins vagyok!- mondta.

- Én pedig Kate Snow!- mutatkoztam be.
- Hát, Kate... Remélem legközelebb több szerencséd lesz!- mondta nevetve.
- És maga mit tud?- kérdeztem szégyenlősen.
- Én a tűzzel tudok varázsolni. De gyere, megnézem a sebedet!- mondta és én hátat fordítottam neki.
A hajamat elsöpörtem az útból, így a tarkóm kilátszott. Szaporán kezdte kapkodni a levegőt, majd megszólalt.
- Bocsáss meg, de telefonálnom kell!- mondta és eltűnt a másik szobában.
Én megnéztem egy tükörrel a tarkómat. Egy... egy hópihe tetkó volt rajta!

8. fejezet

- Te kis...- mondtam ingerülten és a fiú fölé hajoltam. A szemem szikrákat szórt, a kezem csípőre tettem.
- Hehe...- nevetett feszülten.- Meg tudom magyarázni...
- Arra kíváncsi vagyok, Dake!- mondtam, mire összerezzent.
- Honnan tudod a nevem?- kérdezi rémülten.
- Hallottam egyet s mást! A világosban már nem vagy olyan nagy legény?- kérdezem.
- Én mumus vagyok! Tőlem ez természetes!- mondta védekezően.
- Én meg jégből vagyok, mégis tudom használni, attól, hogy nincs a környezetemben. Szóval csipkedd magad, mielőtt hívom Castielt!- mondtam.
- Kate, siess! Nem érünk rá egész este!- hangzott az ajtó mögül Castiel hangja, mire Dake megijedt.
- Tűnés!- mondtam Dake-nek.- Megyek már!- kiáltottam ki.
Dake láthatatlan lett, én pedig felvettem a felsőm. Kinyitottam az ajtót és éreztem egy gyenge fuvallatot. Ez volt Dake, amint rohant kifelé. Most megúszta, de legközelebb nem fogja! Castiel ott támasztotta a falat az ajtó mellett.
- Készen állsz?- kérdezte.
- Igen! Most mit fogunk gyakorolni?
- A mentális erődet.- mondta és én néztem rá nagy szemekkel.
- Egészségedre!- mondtam végül, mivel az előbbi szót nem tudtam hova rakni.
- Ez lényegében annyit tesz, hogy kiöljük belőled a félelmet.- mondta, miközben kiértünk az udvarra.
- Oké.
- Mitől félsz?- kérdezte én pedig lehajtottam a fejem.
- A vérszívóktól.- mondtam halkan.
- Rendben, akkor ezt figyeld!- mondta és én felnéztem.
Castielnek vörösen izzó szeme és tűhegyes szemfogai lettek. Rám vicsorgott és nekem támadott. Kb. ebből állt az egész edzés. Mikor lefeküdtem aludni, csak a szemfogai jártak az eszemben. A hátamon végigfutott a hideg (ami tőlem már teljesítmény). Becsuktam a szemem és a vörös szemek figyeltek. Felébredtem és fél kómásan felöltöztem. Hülye Castiel! Alig bírtam aludni valamit! Rosa a karikás szemeimet látva elszörnyedt.
- Mit csináltál?- kérdezte és a szememet kezdte vizsgálni.
- Nem aludtam semmit.- nyögtem ki egy ásítás kíséretében.
- Tudok rá egy gyógyírt! Menjünk le reggelizni!- mondta és lehúzott.
Beléptünk és sorba álltunk a kajáért. Leültünk az asztalunkhoz és Sindy megrázta a vállam, mivel szinte horkoltam.
- Mi történt vele?- kérdezte Rosát.
- Nem aludt semmit. Ezért kéne a speciális főzeted!- mondta Rosa.
- Hát persze!- mondta Sindy és elővett egy poharat. A termoszából kiöntött egy narancslé szerű folyadékot és elém tette.
- Tessék, idd meg!- mondta és én a kezembe fogtam a poharat. Egy húzásra megittam a tartalmát, éberebb lettem.
- Köszönöm!- mondtam hálásan, immár teljesen éberen.
- Nincs mit! De figyelj rám! Ez a főzet nagyon instabil még a szervezetedben is! Ne szaladgálj, oké?- mondta Sindy.
- Azért annyira nem vagyok formában!- mondtam és nevettek.
Órára mentünk és megnéztem az órarendem. Biosszal kezdünk. Oké...
- Üljenek le!- mondta a tanár, mikor bejöttünk. Rossz előérzetem van...- Nyissák ki a tankönyvet a vámpíroknál! Ma ez az anyag van terítéken!
- Jesszus!- motyogtam, amikor kinyitottam a könyvet. Egy meztelen (!!!!) vámpír srác és egy csaj volt az oldalon.
- Ez az én anyagom!- hallottam magam mögül Castiel hangját.
- Figyeljenek! A vámpírok jellemzői: vörösen izzó szem, hatalmas szemfogak, hideg és fehér bőr, kellemetlenül érzik magukat a napon, sokkal jobb az izomzatuk az emberekénél, illetve...- a tanár kicsit zavarba jött, látszott rajta, hogy nem tudja hogyan megfogalmazni.- illetve a nemi szervük az átlagnál nagyobb.
- Ez igaz!- kacsintott Castiel és mindenki nevetésben tört ki.

- Fejezzék be! A hozzá kapcsolódó lény a fagytündér.- mondta a tanár, mire odakaptam a fejem.- Nagy legendák szólnak e kihalt fajhoz, például: ők elhozzák a békét a fajok között vagy jégbe borítják a földet... csak mese. A jellemzői: különös minta a csuklón, alacsony testhőmérséklet, illetve egy hópihe tetoválás a tarkó közepén egyedi mintával...- faltam a szavait. 

Így írta le szavaival a tanárnő.

 - És még hegyes fogaik is voltak. Általában gonosznak titulálták őket, mivel embereket, állatokat, illetve ha éhesek voltak, még a vámpírt is elfogyasztották.- ledermedtem. Ha fagytündér vagyok, ilyeneket fogok csinálni?
Kicsengettek óráról és elgondolkodtam. Lehet, hogy fagytündér vagyok? Míg ezen gondolkodtam, bejött az igazgatónő.
- Figyelem, ma telihold van! Mindenki sötétedés után a szobában marad!- mondta és kiment. Én odafordultam Rosához.
- Miért kell a szobában maradnunk?- kérdeztem.
- Mindenkire hatással van a telihold! Megkergülünk tőle! Ezért nem szabad kimenni ilyenkor!- mondta.
Eltelt még pár óra és az egyik szünetben megyek a folyosón. Egyszer csak beleütközöm valakibe. A földön landolok, ő csak néz rám. Mikor kitisztult a látásom egy fekete hajkoronát és aranybarna szemeket látok meg.
- Viktor?!- néztem fel rá.
- Kate?- kérdezett vissza nagy szemekkel.
- Igen, de te mit keresel itt?- pattantam fel és megöleltem. Ő visszaölelt és így álltunk még egy darabig. Ő a legjobb barátom még általánosból.
- Természetfeletti lény vagyok. És neked mi a képességed?- kérdezte egyből.
- A jeget tudom formálni! És neked?- ő nevetni kezdett.
- Mindig is tudtam, hogy fagyos teremtés vagy!- mondta nevetve.- Egyébként én a testem összetételét tudom változtatni.- mondta és tömör vas lett.
- Te még mindig kemény maradtál!- mondtam mosolyogva.- De most sietnem kell! Szia!- mondtam és elsiettem.
Megláttam Lysandert, ahogy felém int. Odasétáltam hozzá, közben a fejemben végigszaladtam azon a témákon, amiről beszélni akar. És egynél nyeltem egyet. A csók...

7. fejezet

Odamentem Castielhez.
- Szia, Castiel!- köszöntem.
- Csá!- ilyen még nem volt! Castiel, gyanús vagy nekem!
- Miért hívtál ide?- kérdeztem gyanakvóan.
- Inkább Nataniellel lennél?- kérdezte, miközben rágyújtott. Rám fújta a füstöt és felhúzta a szemöldökét.
- Ha nem térsz a tárgyra, igen!- sziszegtem a fogaim között.
- Milyen kis haragos vagy!- mondta mosolyogva.- Csak kérdezni akartam valamit.
- Mit?
- Ti Nataniellel jártok?- kérdezte, olyan "nem érdekel" hangon. Felhúztam a szemöldököm és elmosolyodtam.
- Féltékeny vagy?- kérdeztem. Rám nézett én pedig bevágtam egy huncut mosolyt. Ilyet nem gyakran csinálok.
- Annak kéne lennem?- kérdezte.
- Kérdésre kérdéssel nem válaszolunk!- mondtam semleges arccal.
- Te is így csináltad!
- Ne majmolj és kész! És Nattal nem járunk, csak jó barátok vagyunk!- mondtam lehajtott fejjel.
Ő gyakorlottan kifújta a füstöt és egy kellemesnek nem mondható hang ütötte meg a fülem.
- Casti-cicaaaaa!- nyávogta valaki. Nocsak, ez Deborah!
- Mondtam már, hogy ne hívj így!- mondta Castiel és átkarolta.
- Ki ez a ribi?- kérdezi cseppet sem kedvesen.
- Kate vagyok, te meg Deborah, ugye?- mondtam mit sem törődve a beszólásával.
- Igen. Mi közöd Castielhez?- kérdezte villámló tekintettel.
- Ő az edzőm.- mondtam egy szemrebbenés nélkül.
- Majd találkozunk az edzésen!- mondta Castiel és elhúzta onnan Deborah-t.
Nem túl kedves, vagyis inkább nem viszi túlzásba. Deb még egy darabig nézett rám szúrós szemekkel, de én álltam a tekintetét. Háborút akarsz?! Ha harc, legyen harc! Miután eltűntek a távolban, én az időt kezdtem nézni. Hat harminc... Mindjárt találkozom Lysanderrel is. Mi ütött beléjük hirtelen? Rosa mondott vagy csinált valamit. Biztos vagyok benne! Bementem az erdőbe, ahol csak bolyongtam. Mikor keresni kezdtem a kiutat, egy ember ugrott elém. Nem más volt, mint Lysander.
- Menjünk egy kicsit kintebb!- megfogta a vállamat és finoman tolt előre.
Kijutottunk az erdőből és leültünk egy padra.
- Nos, melyik dalban kell segítség?- kérdeztem felé fordulva.
- Ebben.- mondta és megmutatta. Ez egy jó dal volt, de hiányzik valami.
- Valami hiányzik!- mondtam és a kezembe vettem a papírt. Ő mosolyogva nézett.
- Szerinted mi lehet az?- kérdezte mosolyogva.
- Hiányzik belőle a szenvedély, az akarat! Nincs benne a varázs!- mondtam.
- De hogy tehetném bele?- kérdezte bizonytalanul.
- Azt kell belecsempészned, amit szeretsz, ami lázba hoz! Amiért ölni tudnál!
- Például?
- Vér, szerelem, valami jelenség vagy akár egy gyerekkori emlék.- mondtam és rám nézett.
- Szóval érzést kell belevinnem?- kérdezte.
- Igen, ami elvarázsolja az ember lelkét, szívét.- mondtam és felé fordultam.- Érted?
- Azt hiszem.- mondta és a lap fölé hajolt. Az arcunk olyan közel volt egymáshoz.
Éreztem a belőle áradó melegséget. A szürke haja birizgálta az arcom, a felemás szemei gondolkodóan nézett előre. Vajon a dalon gondolkodik ennyire? Biztosan. Ez a fiú olyan titokzatos. A hasam bizseregni kezdett. Ilyen még sosem történt. Egyszer csak megfordult és elcsattant egy csók! Hosszú volt és érzelemmel teli. Az ajka édes, akár az alma és puha, akár a friss hótakaró. Elváltunk egymástól és elkaptam a tekintetem. Lysander sóhajtott egyet, majd felállt.
- Köszönöm!- mondta és eltűnt.
Ez volt életem második csókja. A számra tettem a kezem és felsóhajtottam. Lehet, hogy utána kellett volna mennem? Felálltam a padról és hallottam a harang kondulását. Nyolc óra. Már kezdett sötétedni. Besiettem a koleszba és Rosa a szobánkban van.
- Van egy hírem!- kezdte vidáman.
- Én is ezt akartam mondani! Kezd te!
- Oké! Képzeld, Leigh elhívott randira!- mondta boldogan.
- Képzeld, Lysander amikor dalt írtunk, megcsókolt!- mondtam és Rosa megölelt.
- El kell mesélned mindent!- mondta.
- Jó, de csak edzés után!- mondtam és elindultam.
Most az öltözőben öltöztem át. Végignéztem magamon. Egy nadrágban és egy melltartóban voltam.
- Mi tetszhet bennem bárkinek is?- kérdeztem magamtól. De legnagyobb rémületemre választ kaptam rá.
- A jó segged!- mondta mögülem egy hang.
Nagyon megijedtem. Olyannyira, hogy gyorsan hátrafordultam és előhoztam a tőrjeimet. Nem láttam az ég világon senkit. Valaki megmarkolta a fenekemet. Gyorsan bevittem egy pörgő rúgást a hang irányába. A semmit rúgtam meg.
- Ki vagy?- kérdeztem félve.
- Valaki, akit jól ismersz!- súgta egy hang a fülembe. Megfogta a melltartópántomat és elkezdte csavargatni. A könyökömmel hátra nyúltam és onnan növesztettem tüskét. A szívem a torkomban dobogott, alig álltam a lábamon. Éreztem, hogy jön. Elkezdtem az ajtó felé futni, megmarkoltam a kilincset. Elkezdtem rángatni, de nem nyílt. Ördögi kacaj hallatszott. Megfordultam és nyeltem egyet. Egy ismerős szempár csillant meg a sötétben. Vettem egy mély levegőt. Bizsergést éreztem a tarkómon. Hirtelen bátorságot nyertem. Előretartottam a két kezem és megmutattam, milyen sok jég rejtőzik bennem. A kezemből a jég szerte ágazott, az alak felszisszent. Éreztem a vér ismerős illatát. Az egyik tüskémen pár csepp vér landolt. A tüskéimet visszahúztam és megkerestem a villanykapcsolót. Felkapcsoltam a lámpát és a fiú a falhoz szorítva, vérző nyakkal, ledermedten állt.
- Te kis...- sziszegtem, felé mutatva.

6. fejezet

Nagyon izgulok! Vége lett az órának és Rosával kijöttünk a teremből. Egyenesen a mosdóba siettünk és úgymond "testet cseréltünk". Ő felvette az alakomat, én pedig felvettem egy ruhát, ami hasonlított az övéhez és kontyba fogtam a hajam.
- Ne feledd a jégvirágot a kezemről!- mondtam sietve Rosának és megcsinálta a bőrét olyanra.
- Sok sikert!- mondta, de én visszarántottam.
- Csak a szünet áll a rendelkezésedre. És nehogy olyat mondj....- mondtam és ő elvigyorodott.
- A testedet nem is tudnám tovább tartani.- mondta és kilépett.
Én egy fél perccel utána. Egy parókát is vettem fel az életszerűség kedvéért. Csak ne akadjak össze senkivel! Remegve sétálok a folyosón, ki az udvarra...
"Rosa"
Nagyon nehéz Kate alakját tartani! Koncentrálnom kell, nehogy megszakadjon!
- Akkor este 9-kor az edzésen!- fogta meg a karom Castiel.
- Persze!- mondtam mosolyogva.
- Minek örülsz ennyire?- kérdezte gyanakodva.
- Semminek, csak Nathoz megyek!- mondtam továbbra is vigyorogva. Castiel mintha dühös lenne... Úristen! Ez szerelmes Kate-be!
- Mióta érdekel az a gyík?- kérdezte dühösen. Húzni kéne az agyát...
- Neki legalább kedves a modora!- mondtam hidegen, ahogy Kate szokta. Már csak 8 percem van!
- Találkozzunk suli után az udvaron! Mondani akarok valamit!- mondta és dühösen elment. Lehet, hogy összehoztam Kate-nek egy randit?
Mentem tovább és Lysanderbe botlottam a DÖK terem ajtajában.
- Szia, Kate!- mondta vidáman.
- Szia, Lysander!- mondtam.- Mitől vagy ilyen vidám?
- Ma még nem vesztettem el a noteszem!- mondta széles mosollyal.
- Ott van a MÉG szócska is!- mondtam poénkodva.
- Ez igaz!- mondta és csak néztünk egymásra.- Figyelj, segítesz nekem egy kicsit?
- Persze!- mondtam.- Miben?
- Dalt kéne írnom, de nem jön az ihlet! Ma olyan 7-kor ráérsz?
- Igen!
- Hálám örökké üldözni fog!- mondta és kezet csókolt (!!!!!!).
Eltávolodott és én azon gondolkodtam el, hogy minden jó pasi Kate társaságát keresi?! Vagy csak véletlenül találkoznak mindig! Bezzeg nekem nincs ilyen mázlim Leigh-el! Benyitottam a tölgyfaajtón és megláttam Natot.
- Szia, Nat!- mondtam.
- Szia, Kate! Mit tehetek érted?- kérdezte.
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy milyen rendezvények lesznek.
- Az titok! Bocsi!
- Neked megbocsátok!- mondtam nevetve.
- Nagyon szép a mosolyod. Kár, hogy nem látom gyakrabban.- mondta.
- Köszi a bókot!- mondtam és nyílt az ajtó. Nattal fél méter volt köztünk a távolság.
- Itt az igazo...- megakadt, amikor meglátott. Fekete haj és aranybarna szemek. Izmos felsőtest és rossz fiús tekintet. Fülbevaló, de nem az a gusztustalan. Ezt a srácot még sosem láttam. Új lehet?

- Köszönöm, Viktor!- mondta Nat és elvette a fiútól az igazolást. A srác továbbra is engem bámult tágra nyílt szemekkel.
Én gyorsan elköszöntem Nattól és attól a fiútól és siettem a lánymosdóba. Berohantam és Kate már ott várt. Végre felvettem a természetes valóm és Kate is megszabadult a jelmeztől.
"Kate"
- Mi történt?!- kérdezem izgatottan. Én szerencsére nem akadtam össze senkivel, kivéve a csajokkal, de ők tudtak a dologról.
- Hát...- vakarta a fejét, én egyre szúrósabban néztem rá.- Castiel beszélni akar veled az udvaron suli után és Lysanderrel 7-kor dalt fogtok írni. Nat nem vett észre semmit különbséget, csak megdicsérte a mosolyodat. Ja és volt valami srác, akinek a neve Viktor és...- mondta volna tovább, de én félbeszakítottam.
- Viktor?! Mit keres itt? A régi legjobb barátom mit kereshet itt?- kérdezgettem magam.
- Várj! Neked ez a pasi volt a legjobb barátod anno?- kérdezte Rosa csodálkozva.
- Látnom kell, különben nem hiszem el! És hogy néz ki?- kérdeztem tőle.
- Magas, fekete haj. Aranybarna szemek és állati dögös!- mondta Rosa.
- Kíváncsivá tettél! De biztos felismerem, ha látom!- mondtam.- És mi van ezzel a Castieles és Lysanderes találkával?- kérdeztem a barátnőmet.
- Hát lemaradtál egy kézcsókról és Castiel mosolyáról.
- Meg Nat bókjáról!- tettem hozzá.
- Hát igen! És még itt van ez a Viktor is, akinek majd kiesett a szeme, úgy nézett téged.
- Hűha! Inkább menjünk órára!- mondtam és kitámolyogtunk a mosdóból.
Vége lett a sulinak és Castiel várt az udvaron. Mintha egy kicsit mérges lenne, de más érzelmeket is tükrözött az arca. Odamentem hozzá.

5. fejezet

Bajt érzek... Most nem kellett párokba állnunk, de a tanár oda állította mellém Castielt, mondván "Úgy is ő edz..."
- Na, kislány, mutasd mit tudsz!- mondta Castiel.
- Neked nem kéne gyakorolnod?- kérdeztem szemrehányóan.
- Nekem az erőm a különlegességem és mint azt láttad, tökéletesen tudom használni!- mondta önelégült mosollyal.
- Szóval hogy is kezdjek neki?- kérdeztem visszatérve a tárgyra.
- Úgy, ahogy tegnap előhoztad! Akkor mi volt?
- Dühös voltam.- mondtam.
Castiel csak nézett. Én vettem egy mély levegőt, majd becsuktam a szemem. A tegnapi jelenetre gondoltam. A tenyerem felfele állt, és mindkettőből egy tőr szerűség emelkedett ki, de jégből. Mikor kinyitottam a szemem, az egész osztály engem bámult, vagyis inkább a jégfegyvereimet. A tanár csak nézett rám és Castielre.
- Gratulálok, Kate!- mondta a tanár. A tenyerembe visszahúzódtak a tőrök. Én csak néztem a tenyereim. A tömeg elment és még gyakorolnom kellett.
- Ez jó volt!- mondta Castiel.
- És most?
- A kezeden azok fagyások?- kérdezte.
- Igen.
- Csináld meg az én bőrömre is!- mondta és odanyújtotta a kezét.
- Biztos vagy benne?
- Igen, de ha lefagyasztod a kezem, nagyon megbánod!- mondta.
Az alkarja szabad terület volt, így a tenyerébe tettem a kezem. Olyan meleg volt és erős... Mintha mindentől meg tudna védeni. Kate, ez nem a megfelelő pillanat erre!!!! Nem tudom, hogy sikerülni fog-e. Ismét becsuktam a szemem és hallom, hogy Castiel felszisszen. A jégvirágra gondoltam. Amikor kinyitottam a szemem, a csuklómból egy penge állt ki (természetesen jégből volt), ami éppen hogy elhaladt Castiel ujjai között.
- Ezt még gyakorolnom kell!- mondtam és ő bólintott.
- Igen. Akkor inkább lássuk a fegyvereket!- mondta és hátrébb lépett.
- Oké!- mondtam.
Behunytam a szemem és apára gondoltam, ahogy mást ölel, mást szeret. Ezzel sikerült felbőszítenem magam eléggé ahhoz, hogy a jeget tudjam formálni. A karomat széttártam és engedtem, hogy jöjjön a sok jég. A két karom könyök vonalában 6-6 1 méteres tüske növekedett. Mind a 12 tűéles, illetve veszélyes. A körmeim helyére is jég lépett, olyan vékony kést formáztam belőle, akár a filézőkés (ami fél méteres). Minden ujjamra jutott egy, szóval nem szenvedtem hiányt az alapanyagban. Kinyitottam a szemem és Castiel tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Jégből ennyi mindent lehet formázni?- kérdezte.
- Bizony! De ez nem minden, csak nem tudok eléggé koncentrálni.
- Ja, én kérek bocsánatot!- mondta ironikusan.
Visszahúztam a tüskéimet. Egyszerűen király vagyok! Már így első próbálkozásra mennyi fegyvert elő tudtam hozni! Kijöttünk tesióráról és Rosa odajött hozzám.
- Nem fájnak a helyei?- kérdezte az órai mutatványomra célozva.
- Meg se látszanak.- mutattam a tenyerem.
- Hihetetlen!- mondta.
- Majd suli után kérhetek tőled valamit?
- Persze!- mondta Rosa és mentünk órára.
Mikor vége lett a sulinak, felmentünk Rosával a szobánkba.
- Mit szeretnél kérni?- kérdezte kíváncsian.
- Azt, hogy légy szíves mutasd meg az egész repertoárodat!
- Oké!- mondta és felállt. Én az ágyon ültem.
Mély levegőt vett és felvette Lysander boxergatyás alakját, amivel rám ijesztett. Kidolgozott, izmos test és felemás szemek! Istenien néz ki!
- És ő tényleg így néz ki?
- Igen. Egyszer a lányemeletre tévedt akkor nézett ki így.- mondta Rosa.
- És még ki van?
- Megvan az ofő!- mondta és átalakult.
- Hiteles!
- Akkor még megvan Nat!- mondta és átalakult Nataniellé.
- Egy kicsit eltúlzod, nem?- kérdeztem a baromi nagy papírkupacra célozva, amit a kezében tartott.
- Lehet! Akkor még ki is van... Ja, igen! Meg van Dake is!- mondta és felvette annak a srácnak az alakját, aki első nap beszólt.
- Hmmm... élethű!- mondtam.
- Akkor Castielt csak tanulom!- mondta és nagyjából felvette Castiel alakját. Khm... azt persze meg kell jegyezni, hogy Castielnek nincs melle...
- És még kit tanulsz?
- A te alakodat. Majd be akarom szívatni vele a fiúkat!- röhögött.
- Arra én is befizetek!- mondtam mosolyogva.
Felvette az én alakomat. Nem egészen stimmelt. A hajam nem olyan árnyalatú és az alakom sem olyan telt. Egész délután Rosa technikáján csiszoltunk, de mikor 8-at ütött az óra, kész lett a pontos másom.
- Mintha egy tükör előtt állnék!- mondtam.
- Az alakodat baromi nehéz megtartani!- mondta Rosa és visszaváltozott.
- Jó voltál!- lepacsiztunk.
- Neked nem kéne készülődnöd?- kérdezte Rosa.
- Basszus, tényleg!- rácsaptam a homlokomra.
Gyorsan elkészültem és indultam is. Mikor odaértem, Castiel már ott volt.
- Gyere!- mondta és elvezetett egy régi pajtához. Rámutatott a falra.
- Mit csináljak?
- Gyakorold a fagyasztást!- mondta és várakozóan nézett rám.
Rátettem a kezem a falra és emlékeztem. Visszaemlékeztem arra a napra, arra a percre, amikor először fagyasztottam. Hittem, hogy sikerülni fog. Koncentráltam és éreztem, ahogy lehűlök. Jó érzés volt. A kezembe irányítottam az összeset. Szét akartam terjeszteni. Kinyitottam a szemem és sikerült! Szinte az egész falat jég borította. Eljártam egy örömtáncot.
- Jól van! Szép volt!- mondta mosolyogva Castiel.
- Megyünk harcolni?- kérdeztem izgatottan.
- A tesióra után nem merek a közeledben lenni!- mondta.
- Jogos!- mondtam.
- Akkor próbáld a kezeden lévő jégvirágot felvinni a falra.- mondta.
- Az nagyon nehéz! Nincs valami bábu vagy valami amit kettéhasíthatok?
- Ami azt illeti, van.- mondta és kinyitotta az ajtót.
- Király!- rohantam be és hoztam ki a vasbábukat. Nem tudom, hogy mitől dobódtam fel ennyire.
Amikor kihoztam a vasbábukat, 5-öt sorba állítottam. Mind az 5 szemben volt velem, Castiel mellettem állt és figyelt. Előhoztam a tőrjeimet és egyből keresztülszúrtam két bábut. Így ment az edzés, míg ki nem fáradtam.
- Jó voltál egy lányhoz képest!- mondta Castiel.
- Köszi!
Visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Az éjjel a fiúkkal álmodtam... Másnap Rosa keltett.
- Mi az?- nyöszörögtem.
- Akkor megszívatjuk a fiúkat?- kérdezte. Egyből kinyílt a szemem.
- Csináljuk!- mondtam.
Lementünk reggelizni és ott a többieket is beavattuk.
- Kivel kezdjük?- kérdeztem.
- Olyannal aki nem nagyon ismer téged... Legyen Nat!- mondta Roxi.
- Óra után megcsináljuk!- mondtam és lepacsiztam a lányokkal.
Nagyon izgulok!

4. fejezet

Nekem is támadnom kell! Ismét arrébb löktem és hasba rúgtam. Egy kicsit összegörnyedt, én pedig a lábammal a nyakára mértem csapást. Ő felnevetett.
- Ennél többet is tudsz!- mondta és megfogta a lábamat.
Úgy eldobott, mint egy darab fát. A hátamon voltam és rám ugrott. Tudtam, hogy belém fog harapni. Féltem és dühös is voltam. Magamra. Miért nem tudok egy normális rúgást bevinni? Egyenesen a vörös szemébe néztem és mérges voltam. Az alkarom előttem volt, abból valahogy 3 jégtüske nőtt ki. Castiel hátratántorodott és elismerően nézett rám.
- Mára vége az edzésnek! Holnap itt 9-kor!- mondta. Semmi "szép volt" vagy "jó mozdulat". Semmi ilyesmi! Csak elment. A kezembe visszacsúsztak a tüskék. Csak néztem a karom. A bőrömön semmi sem árulkodott az előbbi jelenetről. Felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Reggel Rosa vihogására lettem figyelmes.
- Mi ilyen vicces?- kérdeztem félkómában.
- A hajad!- mondta Rosa nevetve.
Kipattantam az ágyból és megnéztem magam a tükörben. Ez az arc nézett rám:

Hátrahőköltem és rohantam a fésűért.
- Rosa, hol a fésű?!- kiabáltam ki neki.
- Pedig a múlt héten még ott volt...- hallottam.
Kirohantam és a táskámban kezdtem kotorászni.
- Megvan!!!!!- kiáltottam fel és kifésültem a hajam. Vagyis próbáltam.
Az egyébként szögegyenes hajam most hullámos lett. Nem bírtam kontyba kötni, mindig kicsúszott a hajam. Inkább hagytam a francba, így hullámosan omlott a vállaimra.
- Jól áll a hullámos haj!- mondta Rosa.
- Köszi!- mondtam és lementünk reggelizni.
A szokásos csapathoz ültünk, de most Ella is itt volt.
- Nem a testvéredhez ülsz?- kérdezte Rosa csodálkozva.
- Nem. Este óta duzzog. Nem tudom, hogy mi baja lehet... Kate, te nem tudod?- mondta Ella.
- Fogalmam sincs!- mondtam. Szerintem éhes, hiszen este nem tudott inni belőlem a tüskéim miatt. Mélyen hallgattam, Rosának ez fel is tűnt.
- Milyen volt az edzés?- kérdezte kíváncsian Rosa.
- Fárasztó.- mondtam egykedvűen. Mit mondtam volna? Azt, hogy: Majdnem vámpír csemege lettem.
Befejeztük a reggelit és igyekeztünk órára. Az ofő jött be órát tartani.
- Sok megbeszélnivalónk van! Először is a farsang!- kezdte az ofő.- Ötletek?
- Legyünk állatok! Fele osztálynak be sem kell öltözni!- kiabálta be Kim.
Mi, lányok megtapsoltuk és még fütyültünk is hozzá.- Jó volt, Kim!- mondta Rosa.
Így ment az ötletelés. Végül a fiúk megszavazták Hawaii-t. El is ment ezzel az első óra. Kimentünk a teremből és Lysander odajött hozzám.
- Itt vannak a dalok?- kérdezte.
- Igen, tessék!- mondtam és odaadtam neki a dalos könyvem. Elkezdte olvasni őket.
- Kate, ezek nagyon jók!- mondta és elmosolyodott.
- Köszönöm!- mondtam.
- Tessék, visszaadom! Az enyémet még meg kell keresnem.- mondta és elment.
- Láttuk ám!- mondta vigyorogva Rosa.
- Mit?- kérdeztem.
- Lysander rád mosolygott. Ez olyan ritka, mint a fehér holló!- mondta Roxi is.
Még beszélgettünk, majd kimentünk az udvarra. Az egyik padon találtam egy kék noteszt. Díszes betűkkel ráírva a tulajdonos neve: Lysander. Eltettem, majd visszaadom neki.
- Bocs, csajok, de a DÖK-terembe kell mennem!- mondtam.
- Aztán még nehogy Nattal is kikezdj!- mondta Roxi.
Eljöttem a lányoktól és a DÖK terem felé vettem az irányt. Pár papírt még be kellett hoznom Natanielnek. Bekopogtam az ajtón és az ismerős, kellemes hang ütötte meg a fülem.
- Gyere be!- hangzott bentről. Nat éppen Lysanderrel beszélgetett.
- Lysander, keresel valamit?- kérdeztem.
- A jegyzetfüzetemet.- mondta.
- Mint mindig!- mondta Nat.
- Tessék, megtaláltam!- mondtam Lysandernek. Előhúztam a kis noteszt és átadtam neki.
- Köszönöm, hölgyem!- hirtelen úriember stílusba váltott. Megfogta a kezem és megcsókolta.

- Szívesen, máskor is!- mondtam mosolyogva.
Ő elmosolyodott és kiment. Még mindig a kezemen érzem az ajkai melegét. Bizsereg a helye.
- Mit tehetek érted?- kérdezte Nataniel.
- Behoztam a maradék papírt!- felébredtem az álomból.
- Remek! Akkor üdv a suliban!- mondta Nataniel és ünnepélyesen összekapcsolta a dossziémat.
- Köszönöm!
- Sikerült beilleszkedned?- kérdezi.
- Igen, Rosa és a barátai nagyon kedvesek.
- Igen. Már féltem, hogy a húgom csordájába állsz be!
- Ilyen szörnyű a húgod?
- Igen. Ő boszorkány és szerencsére nem kedveli a hideget, úgyhogy nem téved a ti osztályotok közelébe.
- Tényleg? Pedig nagyon legyeskedett Castiel körül!- mondtam.
- Ő kivétel!- mondta legyintve.
- És Nataniel...- mondtam, de ő félbeszakított.
- Kate, nyugodtan hívj Natnak!
- Akkor Nat, te vagy a DÖK elnök?
- Igen. Miért?
- Baj, ha véletlenül befagyasztottam a szobát?- kérdeztem behúzott nyakkal. Ő tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Még jó, hogy ezt nem hallotta az igazgatónő!
- Akkor nem baj?
- Csak próbáljátok felolvasztani, mire lesz az éves ellenőrzés!- mondta nevetve.
- Addig megpróbálom megtanulni használni az erőmet.- mondtam és kimentem.
Mosolyogva végigmentem a folyosón és nekiütköztem valakinek.
- Nem látsz a szemedtől?!- kérdezte dühösen a fal, akinek nekimentem.
- Bo-Bocsánat.- mondtam dadogva.
Kitisztult a kép és egy vörös hajkorona rajzolódott ki. A szürke szemek megvetően néztek rám. Felálltam és a szemébe néztem. A kék szemeim mintha zavarba ejtették volna. Elsietett és bement Nathoz.
"Castiel"
Azok a kék szemek... Egyszerre voltak vonzóak és taszítóak. Ez a lány nagyon furcsa. Hideg, akár a jég. Pedig a közelemben minden lány olvadozik. De ő nem! A tesiórán is olyan fagyos volt, pedig akármelyik lány ott helyben tócsa lett volna, ha hozzáérek. Még Deb is olyan, pedig a barátnőm. Kate az más... meg a tegnap esti jelenet is. A jég csak úgy kinőtt a kezéből. Távol kell maradnom tőle. A közelében nem is önmagam vagyok. Jobb neki és nekem is így...
"Kate"
Ez mi volt? Na mindegy. Visszamentem az osztályhoz, éppen akkor lett kicsengő. Kijöttek a többiek a teremből, én pedig odaadtam a tanárnak az igazolást, amit Nat írt.
- Hol voltál, Kate?- kérdezte Rosa.
- A DÖK teremben. Elintéztünk pár papírt.
- Csak a papírt?- kérdezte Rosa.
- Gyere, elmesélek valamit!- mondtam és karon ragadtam.
Elvittem őt az udvaron lévő ágas-bogas részhez. Körülnéztem és amikor megbizonyosodtam, hogy nem hallgatózik senki, suttogni kezdtem.
- Képzeld, Lysander kézen csókolt!- mondtam.
- Úristen! Ez hogy lehet? Mesélj el mindent!- mondta Rosa.
- Az úgy volt...- elmeséltem neki. Ő tág szemekkel hallgatta.
- Wow! Kétszer rád mosolyog és kezet is csókol! Lehet, hogy bejössz neki!
- Csak úriember!- mondtam.
- Nem hiszem! Eddig nem csinált ilyesmit!
- Nem hiszem, hogy tetszenék neki!- mondtam.
Sietnünk kellett tesiórára. Éppen hogy beestünk az öltözőbe, már kezdődött az óra. Rosával rekordsebességgel átöltöztünk és besorakoztunk a sorba.
- Ma a képességfejlesztéssel fogunk foglalkozni!- kezdte a tanár az órát.- Mindenkinek van egy különleges adottsága, amit lehet fejleszteni! Ma megpróbáljuk ezeket előhívni!
Bajt érzek...

3. fejezet

Castielt kaptam párként.
- A fizikai gyakorlással kezdünk! Castiel, kérem mutassa be, mire gondolok!- előhúzott a tanár egy gyakorlóbábut. Miért nem lehet bábukkal gyakorolni?
Castiel odament és megállt a bábu előtt. Egy gyors ütéssel keresztülütötte a vas bábu (!!!) mellkasát. Majd megfogta és letekerte a fejét. Nekem végem! Keresztet vetettem és úgy néztem, ahogy Castiel konkrétan szétcincálja a bábut.
- A feladat: Küzdelem, amíg egyikük alul nem marad.- mondta a tanár.
Én már tudom ki lesz, akit földhöz vágnak. Castiel szembe állt velem és gúnyosan mosolygott.
- Próbálj megütni!- mondta a legnagyobb meglepetésemre.
- Szerintem jobb, ha neki sem kezdünk! Én békés teremtés vagyok!- mondtam és felemeltem a kezem.
- Ez nem így megy! Ezt mondod az embernek is, aki vasvillát akar beléd szúrni?- kérdezi gúnyosan és eljátszott engem.
- Akkor hogy csináljam? Te egy edzett vámpír vagy, én meg egy jégtömb.
- Gondolj arra, akit szívesen a földhöz vágnál. Akit akár meg is ölnél!- mondta, de már mögöttem volt. A kezét rátette a derekamra.
- Vedd le rólam a kezed!- mondtam hidegen a fogaim között.
- Miért, talán idegesít? És ha ezt csinálom?- a fülembe súgta és a pólóm alá bújtatta a kezét.
Apára gondoltam. Mindig csak anyát hibáztatta mindenért. Most pedig egy másik nőcskével van! Ismét dühös lettem. Rezzenéstelen arccal megfordultam és megfogtam Castiel pólóját. Ő csak mosolygott rajtam. A fal mellett álltunk, olyan 5 méterre. Jól megmarkoltam a pólóját, rántottam egyet és a falnál landolt.
- Jó a kezdés, de csiszolni kell rajta.- mondta a tanár.- Castiel, te fogod edzeni, hogy utolérje a többieket.
- Inkább nem!- mondta. De pofátlan!
- Nem kérdés volt!- mondta a tanár.- Menjetek öltözni! Mára ennyi volt!
Elmentünk öltözni és Rosával csevegtem.
- Castiel fog edzeni? Hmmm...Jól meg fog dolgoztatni, ha érted mire gondolok!- mondta perverzen Rosa.
- Nem hiszem. Hiszen utál!- mondtam egyhangúan.
- Mindenkivel ilyen! De te, valahogy mást váltasz ki belőle.- az utolsó mondatot suttogva mondta.
- Na persze! Túl élénk a fantáziád!- mondtam.
Kijöttünk a tesiteremből és Castiel lazán állt az ajtóban. Mikor elmentem volna mellette, megfogta a karom.
- Ma este 9-kor a futópályánál! Ne késs!- mondta és elengedett.
Bólintottam és tovább mentünk. Az órákat végigszenvedtük. Mikor jövünk ki az utolsó óráról, Rosa ugrálni kezd.
- Minek örülsz ennyire?
- Nem emlékszel? Megyünk vásárolni!- mondta boldogan.
- Tényleg!- csaptam a homlokomra.- Akkor menjünk!
- Gyerünk!
Rosa elvezetett a kedvenc butikjába. De én azt nem értettem, hogyan van egy butik egy iskolában? És ki is derült, hogy miért Rosa kedvence ez a hely. A butikban Leigh-el futunk össze.
- Lányok, mit adhatok?- kérdezte kedves mosollyal.
- Ruhát keresünk rá!- mutatott rám Rosa, de látszik rajta, hogy mást válaszolt volna. Van pár ötletem... Kezd átragadni rám Rosa piszkos fantáziája!
- Tréning, estélyi, edzőruha, hétköznapi...?- kérdezte tőlem.
- Edzőruha!- válaszolta Rosa helyettem.
- Tudok is rád egy jó ruhát!- mondta és eltűnt a polcok között.
Pár perc múlva visszatért egy visszafogott, mégis csinos edzőruhával.
- Köszönöm, ez jó lesz!- mondtam neki.
Kifizettem és mentem. Rosa még ott maradt egy kicsit. Már este 8 volt, így gyorsan bementem a szobámba. Felvettem az edzőruhám és vártam. Kb. 9 előtt 10 perccel elindultam. Olyan gyönyörű volt kivilágítva a suli! Egyszerűen meseszép! Lépkedtem a fagyott földön (de hó nincs). A futópályánál megállok és a tekintetemmel Castielt keresem. Meglátok egy közeledő alakot, Castiel az, éppen fut. Megáll tőlem egy olyan 10 méterre. A harang kondult egyet. Pontosan 9 óra van.
- Kezdhetjük?- kérdezi lenézően.
- Igen.- mondtam hidegen.
- 10 kör ezen a pályán, aztán mondom a többit!- mondta. Ő leült a padra és megtörülközött.
Én pedig elkezdtem futni. A csípős hideg levegő az arcomba csapott. Szeretem az ilyen időt, olyan frissítő! Lassan, de lekocogtam és visszaértem Castielhez. Ő éppen hátradőlt és zenét hallgatott. Kitéptem a füléből a fülest. Mivel csukva volt a szeme, így meglepetésként érte. Hirtelen kinyitotta szemeit és vörösen izzottak. Szemfogai kitüremkedtek a szájából és rám vicsorgott. Megenyhült, amikor látta, hogy csak én vagyok.
- Mi a következő?- kérdeztem.
- Gyere!- mondta és karon ragadott.
Elvitt egy kerítéssel elkülönített részre.
- Mi a feladat?- kérdezem.
- Velem kell harcolnod! Nem szabad hagynod, hogy megharapjalak. Ha sikerül, jól lakok, ha nem, te nyertél!
- És ha megharapsz, vámpír leszek?
- Nem! Direkt úgy csinálom, hogy csak szívjak és ne adjak semmit.- mondta és ismét vörösen izzó szemei lettek.
Egyből támadott, odaszorított a kerítéshez. A karom az álla alá tettem, így nem ért el. Ellöktem magamtól, de ő visszajött. Nekem is támadnom kell!

2. fejezet

-Áááááááááá!!!!- sikítottam.
Elkezdett nevetni. Egyszer csak Rosa hangján szólalt meg.
- Azért nem kellett volna az egész szobát lefagyasztani!- mondta mosolyogva, miután visszaalakult.
- Jól van! Megijesztettél!- még a plafonról is jégcsapok lógtak.
- Oké, Kate! Jó lesz így a szoba!- mondta Rosa.
- Inkább készülődjünk!- néztem az órára ami 6.15-öt mutatott.
- Igazad van!- mondta és elfoglalta a fürdőt.
Amíg Rosa a fürdőben bajlódott, én megcsináltam a hajam. Összefogtam egy kontyba. Éppen a szekrény előtt álltam, amikor Rosa kirontott a fürdőből.
- Segítek öltözni!- mondta és elkezdte kidobálni a ruháimat a szekrényből.
Most már értem, miért volt minden ruha a földön, amikor jöttem. Már 6.45-öt mutatott az óra, mire elkészültünk. Mikor tükörbe néztem, nem ismertem magamra.

- Köszönöm, Rosa!- mondtam hálásan.
- Nincs mit! De azzal tisztában vagy, hogy suli után vásárolni megyünk!
- Oké!- mondtam.
Lementünk reggelizni. Amikor beléptünk az étkezőbe, mindenki engem nézett. A mosoly eltűnt az arcomról. Sorba álltunk a kajáért, utána leültünk Irisékhez. Még ott volt 2 ismeretlen lány.
- Kate, ő itt Sindy (Szindi)!- mutatott Iris a mellette lévő lányra.
- Szia!- mondtam.
- Szia!- mondta széles mosollyal.

- Sindy a növényeket tudja befolyásolni.- mondta Kim.
- Bizony! Megmutassam?
- Igen!- vágtam rá. Odanézett az egyik sarokbéli kókadt növényre. Mutatott, hogy nézzünk oda. A kezét ökölbe szorította, majd szép lassan kinyitotta. A növény már nem volt kókadt, hanem 3 méter magasra megnőtt, holott csak fél méter volt.
- Sindy Flo!- mondta valaki a teljes nevét.
- Igen, igazgatónő?- kérdezte tiszteletteljesen.
- Szép fejlődés! Megnövelné a többi növényt is, így sokkal szebb.- mondta az igazgatónő mosolyogva.
- Hát hogyne!- mondta Sindy.
- Jó étvágyat, lányok!- mondta a diri.
- Köszönjük!- mondtuk kórusban.
Az igazgatónő kiment és Sindy felnövelte a növényeket. Gyönyörűek lettek. A másik lány felé fordultam.
- Ő itt Roxi!
- Szia!- mondtam.
- Hello!- mondta és fújt egy rágóbuborékot.

- És te mit tudsz?- kérdezem kíváncsian.
- Én szirén vagyok.- mondta.- Hipnotizálni tudom az embereket a hangommal.
- Mu-tasd meg! Mu-tasd meg!- kántálták a lányok halkan.
- Oké, oké! Ki legyen az?
- Legyen... mondjuk... Deborah!- mondta Rosa.
- Rendben!- gondolkodott egy kicsit, majd elkezdett dúdolni.- No-no-no I'm not bitter, I'm not mad....- énekelte a Christina Aguilera I hate boys című számát.
Deb kiejtette az evőeszközt a kezéből. Kihúzta magát, a szeme olyan üres lett hirtelen. Amikor Roxi elérkezett a refrénhez, Deb elkezdte ütni a mellette ülő fiút, aki Castiel volt. Mi nevettünk és Roxi abbahagyta az éneklést.
- Csak az a baj, hogy nem tudok magamnak dalt írni, így nem hipnotizálhatom kedvemre az embereket.- mondta Roxi.
- Én szeretek dalt írni.- mondtam két falat közt.
- Akkor segítesz?
- Persze!
- Máris a barátnőm!- mondta és megölelt.
Befejeztük a reggelit és indultunk az osztályterembe. Éppen a folyosón megyünk Rosával, amikor valami vagy valaki elszáguld mellettem. Elestem és a száguldó megáll. Egy vörös hajú lány az.

- Szia, Ella!- mondta Rosa.
- Jaj, szia Rosa. Bocsi, nem láttalak! Ő ki?- mutatott rám.
- Az új diák. A neve Kate. Még nem mondtam neki, hogy ne álljon az utadba, mikor futsz.- nevettek.
- Milyen igaz! Sajnálom, hogy összekoccantunk, az én hibám volt! Viszont sietnem kell, máris késésben vagyok.- mire kimondta, eltűnt.
- Igen, ő volt Ella. A beceneve üstökös, nem véletlenül. A leggyorsabb vámpír az iskolában. Mellesleg Castiel húga.
- Kedvesnek tűnt.
- Az is, hidd el!
- Menjünk, nem akarok elkésni!- mondtam és felpattantam.
Odasiettünk az osztályteremhez és még éppen hogy leültünk a helyünkre, amikor bejött a tanár. Körbenéztem a teremben, nem is voltunk olyan sokan. Láttam Violát és Kimet is. Ella és Castielék is itt vannak.
- Új diákot kaptunk, kérlek gyere és mutatkozz be!- mondta a tanár. Remegő térdekkel kimentem a táblához.
- Sziasztok, a nevem Kate! Már néhányotokkal összefutottam.- itt Ellára néztem, aki nevetni kezdett.- 16 éves vagyok, a hobbim az olvasás és a dalszövegírás.
- És mit tudsz?- kiabálja be egy szőke hajú fiú. Csibész mosollyal az arcán figyel.
- Azt, amit te nem!- mondtam hidegen.- Szépen kérni!- kimondtam és az osztály nevetni kezdett.
- Oké, köszönjük, üljön le!- mondta a tanár.
Leültem és végigültem az órát. Ezt az anyagot már álmomból felkeltve is tudom. A tanár próbálkozott azzal, hogy meglepetésszerűen szólítson fel, például akkor, amikor kinézek az ablakon. Nem jött össze, mert akkor is tudtam a választ. Ez mellesleg nyelvtanóra volt. Kijöttünk a teremből.
- Ez nagyon jó volt!- mondta Rosa.- Dake nem mer majd mások szemébe nézni, mert te beégetted!
- Akkor úgy hívják!- mondtam.
- Szia, Kate!- üdvözölt Roxi.
- Szia!- mondtam és megölelt.
- Khm...- köhögött mellettünk valaki. Lysander volt az.
- Szia, Lysander!- köszöntem neki.
- Honnan tudod a nevem?- kérdezte.
- Rosa mondta.
- Akkor már értem. Azt mondtad dalszövegeket írsz. Igaz?
- Igen.
- Holnap megnézhetem őket?
- Persze, miért ne?
- Köszönöm! Viszlát, hölgyeim!- mondta és elsuhant.
- Oké, ez érdekes volt.- mondtam a csajok felé fordulva. Ők valamiért teljesen le voltak döbbenve.
- Lysander kimondott egy összefüggő mondatot... Ez hihetetlen...- mondta Roxi az ájulás határán.
- Pedig hidd el!- mondta neki Rosa.
Így töltöttük el a hátralévő napot is. Az egyik szünetben kimentem az udvarra. Még mindig nem esett az a fránya hó!
- Hé, kislány!- hallottam magam mögül. Megfordultam és Castiel volt az.
- Mit akarsz?- kérdeztem és közelebb jött.
- Ne gyere a közelembe, oké?- súgta a fülembe. A lehelete csiklandozta a fülem.
- Most is te jöttél hozzám!- mondtam.
- Jogos! De neked tesire kéne sietned, nem?- súgta a fülembe.
Elrohantam. Még mindig Castiel szavai jártak a fejemben. Miért kéne távol maradnom tőle? Beestem az öltözőbe és gyorsan átöltöztem. Castiel már ott volt.
- 3 módszerrel fogunk gyakorolni! Fizikai, mentális és képességfejlesztés!- mondta a tesitanár. Párokba osztott minket és én pont Castielt kaptam.

1. fejezet

Az ajtó előtt álltam és hallottam, ahogy becsengettek. Mély levegőt vettem és beléptem az ajtón. Az igazgatónő egyből megjelent.
- Jöjjön velem, kedves!- elvezetett az igazgatói irodáig.
Az iroda előtt várakozott egy vörös hajú fiú és egy barna hajú lány. A fiú bőre fehér, fekete bőrdzseki és piros póló van rajta. Zenét hallgat. A kabátja zsebéből kikandikáló cigis doboz dohányzásra utal. Mióta ilyen jó a szemem?! Nincs is rajtam a szemüvegem, elhagytuk út közben. A barna hajú lány kihívóan öltözködik. Pillangótetoválás van a vállán. Szakadt farmer, nagy dekoltázsú felső. Pár szeplő van az arcán, de némileg sikerült alapozóval eltüntetnie. Én mégis látom azokat az aprócska bőrhibákat, amik a testét takarták. Úgy tűnik, ők a menő arcok. Ezeket sikerült egy pillanat alatt felfognom. Az igazgatónő bevezetett az irodába. Leültetett és adott egy papírt.
- Töltse ki, szóljon ha végzett!- mondta.
Leültem az egyik fotelba és elkezdtem kitölteni, miközben a diri a fiúval és a lánnyal üvöltözött. Ez volt a lap:
Név: Kate Snow
Kor: 16 év
Bőr színe: halvány kék (minek kérdezik?)
Hobbik: olvasás és dalírás
Családtagok/gyám: Bea Snow (a nővérem viseli a gondomat anya halála óta)
Testhőmérséklet: (gyorsan megmértem a hőmérővel, ami az asztalon volt) 15 celsius
Különleges ismertetőjegy: Hóvirág nőtt a kezemen
Képesség, kontrollálási arány: Egyszer sikerült előhívnom a képességem, nem tudom irányítani.
Tünetek, tapasztalatok: A szemem éles, az érzékszerveim érzékenyek. Szeretem a hideget.
Befejeztem a kitöltést és letettem a tollat.
- Készen vagyok, igazgatónő!- mondtam és felém fordult.
- Remek! Menjen a DÖK-ös terembe a további információkért.
- Köszönöm és szép napot!- mondtam és kijöttem az irodából. Amíg nem mentem ki, mindkét gyerek engem nézett. Mi olyan érdekes bennem?
Sétáltam egy darabig, majd megálltam egy terem előtt. Ez volt ráírva: DÖK. Akkora betűkkel, hogy még a vak is látja. Bekopogtam, senki nem felelt. Benyitottam a tölgyfaajtón és egy szőke srác pakolászta a papírokat.
- Szia, miben segíthetek?- kérdezte barátságosan. Olyan jó aurája volt.
- Az igazgatónő irányított ide.- mondtam bizonytalanul.
- Akkor te lehetsz Kate! Én Nataniel vagyok!- mondta és kezet fogtunk.
- Neked mi a különlegességed?- kérdeztem.
- Angyal vagyok. És neked? Olyan hideg a kezed!- mondta.
- Ma alakultam ilyenné, szóval nem tudom!
- Majd itt rájössz!-a kezébe fogott egy papírt.- Úgy látom, koleszos leszel!
- Így van!
- Itt az órarended és az osztályod! Gyere, megmutatom hol fogsz lakni!- intett, hogy menjek utána.
Kimentünk a folyosóra, közben beszélgettünk.
- A nyugati szárnyban leszel. Az osztályod a 9/C. Ide járnak a szellemek, fantomok, vámpírok és a hidegkedvelő teremtmények.
- És volt már olyan lény, mint én?
- Csak pár hónapja vagyok itt. Ezt kérdezd az igazgatónőtől.
- Ő mennyi ideje irányít?
- Már 200 éve.
- Szép év! Ő mi?
- Állítólag boszorkány, de nem tudjuk pontosan.
Megérkeztünk a lányok emeletére. Elnavigált az ajtómig és elköszöntünk. Olyan kedves és okos! Na meg helyes! Benyitottam az ajtón és egy fehér hajú lányt látok meg.
- Szia, Kate vagyok!- mondtam kedvesen.
- Én Rosa. Ugye nem zavar a hideg?
- Éppen ezt akartam kérdezni!
- Szóval nem? De jó! Már te vagy a 3.szobatársam, de mindig a hidegre panaszkodtak!
- Ugyan már! Nekem 15 fokos a testhőm, szóval tőlem lehet hideg! Egyébként te mi vagy?
- Alakváltó!- mondta és felvette egy tanár alakját.- Melyik osztályba jársz?
- A 9/c-be fogok.
- Én is oda járok! Majd megmutatom a környéket!- mondta mosolyogva.
A mai napon nem kellett bemennem órára. Rosával kimentünk az udvarra és körülnéztünk. A pázsit szépen lenyírva, a fák gyönyörűen el vannak rendezve. Egy futópálya van kialakítva, közepén egy egész focipályával. Nincsen hó, de hideg van. A diákok csak lézengtek az udvaron csoportokba verődve.
- Ki az ott?- kérdeztem egy fehér hajú srácra mutatva.
- Ő ott Lysander. Vámpír. A legidősebb közülük.
- Az látszik!- mondtam a viktoriánus öltözködésére utalva.
- Nézd, ő ott Lysander bátyja, Leigh! Olyan dögös! Ő mágus.- mondta nyálcsorgatva.
- Tetszik neked?- kérdeztem.
- Igen. De ő észre sem vesz.- mondta búsan.- Ő a lányok kedvence, persze Castiel után. De ő foglalt, így Leigh körül van mindenki.
- És ki ez a Castiel?
- Festett vörös haja van, ő is vámpír. Az öltözködése...- kezdte volna, de megelőztem.
- Fekete bőrdzseki, piros póló, fekete farmer?
- Igen, honnan tudtad?- kérdezi mosolyogva Rosa.
- Láttam az igazgatónőnél egy barna hajú lánnyal.
- Az a lány Deborah. Lys nem szereti, pedig olyan jó fej! Egyébként ő Castiel barátnője.
- Ha te mondod!
- Gyere, bemutatlak pár embernek!- mondta és elhúzott.
Egy csapat lány nevetve köszönt Rosának. Ő visszaintegetett és odavitt.
- Ő itt Kate! Kate, ők itt Kim, Viola, Iris.
- Sziasztok!- mondtam szégyenlősen.
- Szia!- mondták kórusban.
- Figyelj! Viola az mumus, Iris az sellő, Kim pedig vámpír.
- Azta, de díszes a csapat!- mondtam.
Még elbeszélgettünk egy darabig, majd visszamentünk a koleszba. Éppen valami gusztustalan nyálcserét végeztek a fiúk és a lányok szobáit elválasztó falnál. Fujjj!!!! Még Rosa elmondta, hogy kikkel találkozhatok. Még csevegtünk egy darabig, majd felvetődött a pasi téma.
- Neked így első látásra tetszik valaki?- kérdezte.
- Nem annyira... Én a tanulásra szeretnék koncentrálni.- mondtam és Rosa majdnem kiköpte a gyümölcslevét, amit ivott.
- Hahaha. Jó vicc volt!
- Komolyan mondtam!
- Hmmm... Ilyen rossz hatással volt rád az embersuli?
- Ott lenéztek, megaláztak, a végén meg jégkockává változtattam a sulit.
- Megérdemelték! De ez a hely más, mint az! Ne szégyelld, hogy más vagy! Itt az csak jó!
- Igazad lehet...
- És az itteni tantárgyak nevetségesen könnyűek.
- Jól hangzik!
- Majd holnap megnézed az egész felhozatalt!- mondta nevetve.
- Alig várom...- mondtam sóhajtva. Rosa szeme furán csillog, mintha tudna valamit, amit én nem. Nem foglalkoztam vele.
Már késő éjjel volt, amikor elaludtunk. Reggel arra ébredtem, hogy megfogja valaki a vállam. Kinyitottam a jég kék szemem és Lysandert látom meg, ahogy fölém hajol. Egy szál boxeralsóban volt.
- Áááááááááááááá!!!!!!!- sikítottam.