2014. május 12., hétfő

6. fejezet

Nagyon izgulok! Vége lett az órának és Rosával kijöttünk a teremből. Egyenesen a mosdóba siettünk és úgymond "testet cseréltünk". Ő felvette az alakomat, én pedig felvettem egy ruhát, ami hasonlított az övéhez és kontyba fogtam a hajam.
- Ne feledd a jégvirágot a kezemről!- mondtam sietve Rosának és megcsinálta a bőrét olyanra.
- Sok sikert!- mondta, de én visszarántottam.
- Csak a szünet áll a rendelkezésedre. És nehogy olyat mondj....- mondtam és ő elvigyorodott.
- A testedet nem is tudnám tovább tartani.- mondta és kilépett.
Én egy fél perccel utána. Egy parókát is vettem fel az életszerűség kedvéért. Csak ne akadjak össze senkivel! Remegve sétálok a folyosón, ki az udvarra...
"Rosa"
Nagyon nehéz Kate alakját tartani! Koncentrálnom kell, nehogy megszakadjon!
- Akkor este 9-kor az edzésen!- fogta meg a karom Castiel.
- Persze!- mondtam mosolyogva.
- Minek örülsz ennyire?- kérdezte gyanakodva.
- Semminek, csak Nathoz megyek!- mondtam továbbra is vigyorogva. Castiel mintha dühös lenne... Úristen! Ez szerelmes Kate-be!
- Mióta érdekel az a gyík?- kérdezte dühösen. Húzni kéne az agyát...
- Neki legalább kedves a modora!- mondtam hidegen, ahogy Kate szokta. Már csak 8 percem van!
- Találkozzunk suli után az udvaron! Mondani akarok valamit!- mondta és dühösen elment. Lehet, hogy összehoztam Kate-nek egy randit?
Mentem tovább és Lysanderbe botlottam a DÖK terem ajtajában.
- Szia, Kate!- mondta vidáman.
- Szia, Lysander!- mondtam.- Mitől vagy ilyen vidám?
- Ma még nem vesztettem el a noteszem!- mondta széles mosollyal.
- Ott van a MÉG szócska is!- mondtam poénkodva.
- Ez igaz!- mondta és csak néztünk egymásra.- Figyelj, segítesz nekem egy kicsit?
- Persze!- mondtam.- Miben?
- Dalt kéne írnom, de nem jön az ihlet! Ma olyan 7-kor ráérsz?
- Igen!
- Hálám örökké üldözni fog!- mondta és kezet csókolt (!!!!!!).
Eltávolodott és én azon gondolkodtam el, hogy minden jó pasi Kate társaságát keresi?! Vagy csak véletlenül találkoznak mindig! Bezzeg nekem nincs ilyen mázlim Leigh-el! Benyitottam a tölgyfaajtón és megláttam Natot.
- Szia, Nat!- mondtam.
- Szia, Kate! Mit tehetek érted?- kérdezte.
- Csak azt szeretném kérdezni, hogy milyen rendezvények lesznek.
- Az titok! Bocsi!
- Neked megbocsátok!- mondtam nevetve.
- Nagyon szép a mosolyod. Kár, hogy nem látom gyakrabban.- mondta.
- Köszi a bókot!- mondtam és nyílt az ajtó. Nattal fél méter volt köztünk a távolság.
- Itt az igazo...- megakadt, amikor meglátott. Fekete haj és aranybarna szemek. Izmos felsőtest és rossz fiús tekintet. Fülbevaló, de nem az a gusztustalan. Ezt a srácot még sosem láttam. Új lehet?
- Köszönöm, Viktor!- mondta Nat és elvette a fiútól az igazolást. A srác továbbra is engem bámult tágra nyílt szemekkel.
Én gyorsan elköszöntem Nattól és attól a fiútól és siettem a lánymosdóba. Berohantam és Kate már ott várt. Végre felvettem a természetes valóm és Kate is megszabadult a jelmeztől.
"Kate"
- Mi történt?!- kérdezem izgatottan. Én szerencsére nem akadtam össze senkivel, kivéve a csajokkal, de ők tudtak a dologról.
- Hát...- vakarta a fejét, én egyre szúrósabban néztem rá.- Castiel beszélni akar veled az udvaron suli után és Lysanderrel 7-kor dalt fogtok írni. Nat nem vett észre semmit különbséget, csak megdicsérte a mosolyodat. Ja és volt valami srác, akinek a neve Viktor és...- mondta volna tovább, de én félbeszakítottam.
- Viktor?! Mit keres itt? A régi legjobb barátom mit kereshet itt?- kérdezgettem magam.
- Várj! Neked ez a pasi volt a legjobb barátod anno?- kérdezte Rosa csodálkozva.
- Látnom kell, különben nem hiszem el! És hogy néz ki?- kérdeztem tőle.
- Magas, fekete haj. Aranybarna szemek és állati dögös!- mondta Rosa.
- Kíváncsivá tettél! De biztos felismerem, ha látom!- mondtam.- És mi van ezzel a Castieles és Lysanderes találkával?- kérdeztem a barátnőmet.
- Hát lemaradtál egy kézcsókról és Castiel mosolyáról.
- Meg Nat bókjáról!- tettem hozzá.
- Hát igen! És még itt van ez a Viktor is, akinek majd kiesett a szeme, úgy nézett téged.
- Hűha! Inkább menjünk órára!- mondtam és kitámolyogtunk a mosdóból.
Vége lett a sulinak és Castiel várt az udvaron. Mintha egy kicsit mérges lenne, de más érzelmeket is tükrözött az arca. Odamentem hozzá.

1 megjegyzés: