3. fejezet

Castielt kaptam párként.
- A fizikai gyakorlással kezdünk! Castiel, kérem mutassa be, mire gondolok!- előhúzott a tanár egy gyakorlóbábut. Miért nem lehet bábukkal gyakorolni?
Castiel odament és megállt a bábu előtt. Egy gyors ütéssel keresztülütötte a vas bábu (!!!) mellkasát. Majd megfogta és letekerte a fejét. Nekem végem! Keresztet vetettem és úgy néztem, ahogy Castiel konkrétan szétcincálja a bábut.
- A feladat: Küzdelem, amíg egyikük alul nem marad.- mondta a tanár.
Én már tudom ki lesz, akit földhöz vágnak. Castiel szembe állt velem és gúnyosan mosolygott.
- Próbálj megütni!- mondta a legnagyobb meglepetésemre.
- Szerintem jobb, ha neki sem kezdünk! Én békés teremtés vagyok!- mondtam és felemeltem a kezem.
- Ez nem így megy! Ezt mondod az embernek is, aki vasvillát akar beléd szúrni?- kérdezi gúnyosan és eljátszott engem.
- Akkor hogy csináljam? Te egy edzett vámpír vagy, én meg egy jégtömb.
- Gondolj arra, akit szívesen a földhöz vágnál. Akit akár meg is ölnél!- mondta, de már mögöttem volt. A kezét rátette a derekamra.
- Vedd le rólam a kezed!- mondtam hidegen a fogaim között.
- Miért, talán idegesít? És ha ezt csinálom?- a fülembe súgta és a pólóm alá bújtatta a kezét.
Apára gondoltam. Mindig csak anyát hibáztatta mindenért. Most pedig egy másik nőcskével van! Ismét dühös lettem. Rezzenéstelen arccal megfordultam és megfogtam Castiel pólóját. Ő csak mosolygott rajtam. A fal mellett álltunk, olyan 5 méterre. Jól megmarkoltam a pólóját, rántottam egyet és a falnál landolt.
- Jó a kezdés, de csiszolni kell rajta.- mondta a tanár.- Castiel, te fogod edzeni, hogy utolérje a többieket.
- Inkább nem!- mondta. De pofátlan!
- Nem kérdés volt!- mondta a tanár.- Menjetek öltözni! Mára ennyi volt!
Elmentünk öltözni és Rosával csevegtem.
- Castiel fog edzeni? Hmmm...Jól meg fog dolgoztatni, ha érted mire gondolok!- mondta perverzen Rosa.
- Nem hiszem. Hiszen utál!- mondtam egyhangúan.
- Mindenkivel ilyen! De te, valahogy mást váltasz ki belőle.- az utolsó mondatot suttogva mondta.
- Na persze! Túl élénk a fantáziád!- mondtam.
Kijöttünk a tesiteremből és Castiel lazán állt az ajtóban. Mikor elmentem volna mellette, megfogta a karom.
- Ma este 9-kor a futópályánál! Ne késs!- mondta és elengedett.
Bólintottam és tovább mentünk. Az órákat végigszenvedtük. Mikor jövünk ki az utolsó óráról, Rosa ugrálni kezd.
- Minek örülsz ennyire?
- Nem emlékszel? Megyünk vásárolni!- mondta boldogan.
- Tényleg!- csaptam a homlokomra.- Akkor menjünk!
- Gyerünk!
Rosa elvezetett a kedvenc butikjába. De én azt nem értettem, hogyan van egy butik egy iskolában? És ki is derült, hogy miért Rosa kedvence ez a hely. A butikban Leigh-el futunk össze.
- Lányok, mit adhatok?- kérdezte kedves mosollyal.
- Ruhát keresünk rá!- mutatott rám Rosa, de látszik rajta, hogy mást válaszolt volna. Van pár ötletem... Kezd átragadni rám Rosa piszkos fantáziája!
- Tréning, estélyi, edzőruha, hétköznapi...?- kérdezte tőlem.
- Edzőruha!- válaszolta Rosa helyettem.
- Tudok is rád egy jó ruhát!- mondta és eltűnt a polcok között.
Pár perc múlva visszatért egy visszafogott, mégis csinos edzőruhával.
- Köszönöm, ez jó lesz!- mondtam neki.
Kifizettem és mentem. Rosa még ott maradt egy kicsit. Már este 8 volt, így gyorsan bementem a szobámba. Felvettem az edzőruhám és vártam. Kb. 9 előtt 10 perccel elindultam. Olyan gyönyörű volt kivilágítva a suli! Egyszerűen meseszép! Lépkedtem a fagyott földön (de hó nincs). A futópályánál megállok és a tekintetemmel Castielt keresem. Meglátok egy közeledő alakot, Castiel az, éppen fut. Megáll tőlem egy olyan 10 méterre. A harang kondult egyet. Pontosan 9 óra van.
- Kezdhetjük?- kérdezi lenézően.
- Igen.- mondtam hidegen.
- 10 kör ezen a pályán, aztán mondom a többit!- mondta. Ő leült a padra és megtörülközött.
Én pedig elkezdtem futni. A csípős hideg levegő az arcomba csapott. Szeretem az ilyen időt, olyan frissítő! Lassan, de lekocogtam és visszaértem Castielhez. Ő éppen hátradőlt és zenét hallgatott. Kitéptem a füléből a fülest. Mivel csukva volt a szeme, így meglepetésként érte. Hirtelen kinyitotta szemeit és vörösen izzottak. Szemfogai kitüremkedtek a szájából és rám vicsorgott. Megenyhült, amikor látta, hogy csak én vagyok.
- Mi a következő?- kérdeztem.
- Gyere!- mondta és karon ragadott.
Elvitt egy kerítéssel elkülönített részre.
- Mi a feladat?- kérdezem.
- Velem kell harcolnod! Nem szabad hagynod, hogy megharapjalak. Ha sikerül, jól lakok, ha nem, te nyertél!
- És ha megharapsz, vámpír leszek?
- Nem! Direkt úgy csinálom, hogy csak szívjak és ne adjak semmit.- mondta és ismét vörösen izzó szemei lettek.
Egyből támadott, odaszorított a kerítéshez. A karom az álla alá tettem, így nem ért el. Ellöktem magamtól, de ő visszajött. Nekem is támadnom kell!