15. fejezet

Lehunytam a szemem és a kezem a homokra helyeztem, mikor Castiel felém rohant. Éreztem, ahogy a kezembe összpontosul az energiám. A hideg átjárta a testem minden szegletét. Mikor kész voltam, kinyitottam a szemem. Jégoszlopok emelkedtek ki a földből. Castiel kerülgette őket, bár majdnem fennakadt. Rám vetette magát és teljes testével leszorított. Nem tudtam mozdulni, de nem harapott belém. Csak nézett a szemembe. Az ismerős szürke szempár visszatért, fogai normális méretűek lettek. A fejét a mellkasomra hajtotta, amin ledöbbentem. Arca hideg volt. Ingeresen a kezem a fejére tettem és simogatni kezdtem. Ő egyenletesen szuszogott. Éreztem, ahogy a teste elernyed és teljesen rám fekszik. Letoltam magamról és felálltam. Hanyatt feküdt a földön és nézte a csillagokat. Egy könnycsepp gördült le az arcán.
"Castiel"
Kate nagyon hasonlít az anyámra. Ugyanolyan gondoskodás és szeretet sugárzik a szeméből. A csillagokra bámultam.
Az éjszaka csillagos volt azon az éjszakán, mikor történt. 1965-öt írtunk. Egy napon elmentem egy buliba. Ott valaki megharapott, azóta vagyok vámpír. Részeg voltam, így nem vettem észre semmi különbséget. Hazatámolyogtam a vak sötétben. Az ajtót is alig tudtam kinyitni. Mikor kinyitottam, fény szűrődött a konyhából. Mint a molylepke, ösztönösen a fény felé mentem. Az ajtófélfához támaszkodtam és a zajra az anyám felkapta a fejét.
- Fiam, mi történt?- kérdezte aggódó tekintettel.
- Semmi különös.- mondtam neki a hányás határán.
De ez nem a hányás volt, hanem a vérszomj. Égetett belülről. Rátettem a vállára a két kezemet. És megtettem. Szárazra szívtam a saját anyámat! A halott édesanyámmal a kezemben menekültem. A húgom persze velem tartott. Elmenekültünk a városból és valahogy itt kötöttünk ki. A diri befogadott minket. A húgom is vámpír lett. Ebben az időszakban barátkoztam össze Lysanderrel is.
Így halt meg az anyám és vele együtt egy részem is. Amit eddig eltudtam fedni, de jön ez a lány, aki kiköpött mása neki. Újra egy gyenge gyereknek éreztem magam. Kate leült mellém és a fejemet az ölébe húzta. A homlokomat simogatta. Mintha tudná, hogy milyen, hogy elvesztettem az anyámat.
- Ő már egy jobb helyen van! Higgy nekem, ő attól ugyanúgy szeret téged és vigyáz rád!- mondta hirtelen Kate érzelemmentes hangon.
Felültem és lábra álltam. Ő is felállt és rám nézett. A szeméből szomorúság sütött. Majd hátat fordított.
- Jó éjszakát, Castiel!- mondta lassan.
- Neked is!- mondtam.
Megfagyasztotta a rácsot és összetörte. Néztem, ahogy elment. Már rég eltűnt és én is felmentem a fiú koleszba. Benyitottam a közös szobánkba, amin Lyssel osztoztam. Ő mosolyogva szétterült az ágyon és a plafont nézte.
- Mi az, haver? Mitől mosolyogsz?- kérdeztem.
- Inkább kitől!
- Lys, te csajoztál! Ki az a csajszi?- kérdeztem a felemás szeműtől.
- 3-at találhatsz, aki egy kis idő múlva az ágyamba kerül!- mondta perverzen vigyorogva.
- Kim?
- Adok egy kis segítséget! Hideg, akár a jég!- mondta én meg elkerekedett szemmel néztem rá.
- Kate?!
- Bizony!
- És miből gondolod, hogy az ágyadba tudod csábítani?- kérdeztem a barátomat.
- Mert járunk! Persze a kis szüzikének fogalma sincs arról, hogy mi az a szerelem!- mondta kárörvendő vigyorral.
- Megint kijátszottad az úriember kártyát?
- Igen és teljes siker volt! A lány majd azt se tudja, hogy került ide!- nos igen. Lysander egy csajozógép, mióta ismerem. Persze úgy viselkedik, mint aki nem tudja, hogy a csábítást eszik-e vagy isszák.
- Biztos vagy te ebben?- kérdeztem az ágyam szélén ülve. Lys elkerekedett szemmel nézett rám.
- Ezzel mit akarsz mondani?
- Hogy nem jó ötlet játszani ezzel a csajjal.- mondtam visszaemlékezve arra a rengeteg jégfegyverre.
- Csak akkor jó a játék, ha durva. És érzem, hogy egy igazi vadóc a kicsike!
- Álomvilágban élsz!- mondtam és hátradőltem.
- És mit mondod, hogy nem helyes! Úgy beszélsz mint egy szent, pedig mikor jártál Debbel, kettesével cipelted a csajokat az ágyadba.- mondta és teljesen igaza volt.
- Ez a csaj más! Makacs, nem könnyű nőcske!
- Eggyel több ok! Van benne kihívás is!
- Szóval te leszel Casanova?
- Úgy, ahogy mondod!- mondta sokat sejtető hangsúllyal.
"Kate"
Mit sem sejtve aludtam, mikor éreztem, hogy valaki megfogta a lábamat és elkezdett húzni. Rúgkapáltam, de nem sok sikerrel. Feloltottam a komódomon lévő kis lámpát és körbenéztem. Nevetést hallottam és a takaró alá húztam a lábam.
- Bu!- hangzott magam mellől és majdnem leestem az ágyról.
Viola volt az, lime zöld pizsamában és leült az ágy mellé egy párnára.

- Attól még, hogy mumus vagy, nem kéne felébresztened!- mondtam álmosan.
- De jó vicc volt!- mondta kuncogva.
- Beismerem, hogy az volt! De mit keresel itt?- kérdeztem és én is leültem.
- A többiek is itt vannak.- mondta és akkor berontottak a csajok.
Iris, Kim és Rosa nevetgélve gratuláltak Violának az ijesztéshez. Aztán körbe leültünk és beszélgettünk.
- Rosa, hogy haladsz Leigh-el?- kérdeztem.
- Nagyon jól! Már kézen fogva mászkálunk és közösen eszünk fagyit!
- És csókolóztok ezerrel!- mondta Kim és Rosa elvörösödött.
- Bizony, láttunk titeket!- mondta Iris és Viola.
Valaki kopogott az ajtónkon. Varázsütésre abbahagytuk a csicsergést és füleltünk. Még egyszer kopogott, de ez már ingerültebb volt. Rosa odament és kinyitotta az ajtót. Dimitri állt az ajtóban.
- Jó estét, tanár úr!
- Nektek is lányok! Kate, hív az igazgatónő!- mondta legnagyobb meglepetésemre és kiléptünk a folyosóra.
Még át sem öltözhettem! Mi ez már?! Az utat ismertem, az orvosiba mentünk. Dimitri ráhelyezte a kezét a kilincsre és valamiért bátorítóan rám mosolygott. Kinyílt az ajtó és öt embert ápolt éppen a doktornő. Mind az öt felénk nézett, mikor rám néztek, félelem járta át a tekintetüket. A diri is bent volt.
- Ms. Snow, de jó hogy jött!- mondta és közelebb vezetett az 5 emberhez.
- Igazgatónő, miért hívatott?- kérdeztem illendően.
- Ők azok a vérfarkasok, akik nekünk rontottak!- mutatott az 5 emberre.
Három fiú és két lány volt. A srácok nem néztek ki rosszul!
- És kik ők?- kérdeztem.
- Én Kentin vagyok!- mondta egy zöld szemű fiú.
- Peggy vagyok!- mondta az egyik lány, akinek rövid, barna haja volt.
- Dajan!- mondta flegmán a raszta hajú. Ő lehetett a heves, mivel az egyik lábán és az egyik kezén kötés volt.
- Armin.- mondta a fekete hajú. Olyan higgadt volt. De mikor rám nézett, felhúzta a szemöldökét. Mintha egy halk füttyentést is megeresztett volna. Lenéztem magamra és a kék, fodros hálóingem volt rajtam, amiből a melltartóm kilátszott és ez a hálóing mindössze a combomra épp hogy lelóg. Armin vizslatóan és csábítóan nézett.
- Melody volnék!- mondta félve a csaj.
- És mit is akarnak?- fordultam az igazgatónő felé.
- Ezért hívtuk magát. Nem beszélnek.
Felhúztam a szemöldököm és az 5 személy felé fordultam. Félő szemmel rám pillantottak, kivéve Armint. Ő még mindig kacéran figyelt. Ez a gyerek gyanús nekem. Ördögien elmosolyodtam. Kezdődjék a vallatás!