13. fejezet

Jönnek a vérfarkasok? Mi van? Én csak dermedten álltam, mikor leértek. Az egyiket láttam már, ő volt az a fekete szőrű. Úgy látom, hogy ő is felismert engem. Ő vágtatott legelöl, de magam mögül kiáltást hallottam.
- Kate, menj onnan!- hallottam egy hangot. Én hátrapillantottam és Irist látom meg. Ismét előjött az én sötét énem, az igazi fagytündér. Gonoszan elmosolyodtam. Éreztem, ahogy előtörnek belőlem az ösztönök, és bevallom, jó érzés! A fogaim ismét élesek és veszélyesek voltak.
- Kutyáktól nem ijedek meg!- mondtam gonoszan mosolyogva.
Ezt a vérebek is hallották, de elképedtek, mikor meglátták a gonosz vigyoromat. Ez csupán egy pillanatig tartott, mivel egy barna szőrű nekem rontott. Akkor játszunk! Vajon a fagytündérek mindig ilyen szemtelenek? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy jó érzés volt a komoly ábrázatból kitörni. Míg rohant felém én a kezeimet a földre tettem. Fogalmam sincs mire készülök, de a testem és az ösztöneim reagálnak. Mikor úgy mértem fel, hogy kellő távolságba ért, nyögtem egyet. A vérfarkas alól jégtüskék nőttek ki, de voltak 3 méter magasak. Ezzel úgymond "börtönbe zártam" mivel két lábát is átszúrtam. Imádom ezt az érzést. Komoly gyilkolási ösztönöm van, nem? Ördögien elvigyorodtam. A szárnyaim is utat törtek maguknak és kinőttek a hátamból.

Most éreztem igazán, hogy élek! A maradék 4 is rám rontott, konkrétan 4-en jöttek 5 felől. Ez nem igazságtalan egy kicsit? Mert szerintem igen. 2 jött velem szembe, először azokat vettem kezelésbe. Dobbantottam egyet és jég terjedt feléjük. A jég felkúszott a lábszárukon, így nem tudtak mozdulni. Az a bizonyos 2, akik a hátam mögött voltak, rám ugrottak. Szembenéztem a nyáladzó döggel és mérgesen csattogtatta a fogát. A kezem a feje alá raktam, így nem ért el. Erről valamiért a Castiellel való edzésem jutott eszembe. A lábam felhúztam a hasamhoz és belerúgtam. A maradék kezemmel megfogtam a lábát. Egy jégtömböt növesztettem rá. Szintén azzal a kezemmel megfogtam a torkát. Erősen megszorítottam és a bundája kívülről deres lett. Elterült mellettem, mint egy darab fa, de még szuszogott. Az utolsó futott felém, de hirtelen megállt. Éneket hallok az egyik ablakból. Odanézek és Roxi teli torokból énekel. Nem tudom, hogy mit dalolt, de a farkas a földön fetrengett és nyüszített. Gondolom fájt neki. Mikor minden vérfarkast elintéztünk kijöttek az épületből. A tanárok összeszedték az áldozataimat, a diákok pedig körbeálltak. Még mindig vadállat módjára jártattam a tekintetem az embereken. Nem tudtam megnyugodni. A szemem vadul csillogott, olyan voltam, akár egy éhes krokodil. Ott álltam és egy értelmes szót nem tudtam szólni. Az ösztöneim nem engedték. Az igazgatónő kócos kontya jelenik meg a kíváncsi arcok között. Hátrálni kezdtem. A diri rendíthetetlenül felém tartott. A diákok alkotta gyűrűben álltam és a diri odalépett hozzám. Ijedten néztem rá. Az ajkaimon önkéntelenül is végignyaltam. Az igazgatónő felém nyújtotta a kezét és gyengéden megsimított. Borzongás futott rajtam végig. Biztatóan rám mosolygott, majd megfordult.
- Gyerekek!- hirtelen csönd állt be.- Segítsenek Kate-nek! Most olyan, mint egy vadállat, de csak el kell fogadnunk, hogy ő ilyen.- mondta és biztatóan megszorította a kezem. Nagyon jól esett ezt hallani. A szárnyaim visszahúzódtak. A tömeg eloszlott, és a diri is eltűnt mellőlem. Lysander futott oda hozzám.
- Gyere, beszélni szeretnék veled!- én csak bólintottam és elvezetett egy elhagyatott helyre.
- Mit szeretnél?- kérdeztem még mindig hegyes fogakkal.
- Téged!- mondta és odanyomott a falhoz és elkezdett csókolni.
A csókja heves volt és vágytól fűtött. Kicsit meglepődtem, de titokban örültem neki. Visszacsókoltam és ezt a csókot nem bántam meg. Éreztem, ahogy mosolyog és ösztönösen beletúrtam a hajába. A testünk egymáshoz préselődött. A karom a nyaka köré fontam. Az érintésétől teljesen elolvadtam. A keze is gyorsan járkált, mivel már a combomat és a fenekemet markolászta. Határozottan élveztem minden egyes pillanatot. A számról áttért a nyakamra és a dekoltázsom felé vette az irányt. Tényleg előjött belőlem az állat, mivel ilyet még nem csináltam. A mézédes ajkával bejárta a nyakam és a dekoltázsom minden szegletét, én pedig nyögdécseltem. Elváltunk egymástól és szorosan magához ölelt. Közben pillangók ezrei repkedtek a gyomromban. A szívem majd kiugrott a helyéről, féltem, hogy a ruha alatt is megérzi. Lysander mélyen a szemembe nézett és végigsimította az arcom. Megcsókolt és beleharapott az alsó ajkamba, ami mosolyra késztetett.
- Bocs, nem...nem tudom mi ütött belém.- mondta dadogva és elvörösödve.
- Többször is beléd üthetne!- mondtam kacéran.
- Kate, járnál velem?- kérdezi Lys reményteli tekintettel.