36. fejezet

Kirándulni megyünk! Rosa és én rekordsebességgel mentünk csomagolni.
- Mit vigyek magammal?- kérdeztem rémülten.
- Sok ruhát!- vágta rá.
Ő a szekrénye előtt állt és sorra dobálta a nagy bőröndjébe a ruhákat. Én is kinyitottam a fekete bőröndömet és tettem bele mindenféle ruhát. Rosa csak nézte, ahogy én pakolok, majd megszólalt.
- Segítesz becsukni a bőröndöm?- kérdezte a táska felé pillantva.
- Persze!- mondtam és ráültem a bőröndre.
Nem volt elég, így ráálltam. Végre valahára sikerült bepakolnunk. Kifújtuk magunkat Rosával, mikor kopognak az ajtón. Rosa feláll és kinyitja. Dimitri áll az ajtóban.
- Kate itt van?- kérdezi kedvesen.
- Itt vagyok!- mondtam és én is az ajtóhoz mentem.
- Készen vagytok mindketten?
- Igen!- vágtuk rá kórusban.
- Remek, gyertek!- mondta és lementünk az aulába.
Gyerekek sokasága nyüzsgött ebben a helyiségben. Mindenki csevegett mindenkivel, mikor megszólalt a diri érdes hangja.
- Menjetek a buszhoz!- mondta a diri és majdnem elsodortuk.
Feljutottunk a buszra, ahol káosz uralkodott. A lányok hangosan cseverésztek, a fiúk undorító dolgokat műveltek. Rosa egyből odafutott Leigh-hez, így egyedül maradtam. Leültem az ablak mellé, egyedül. Nézek ki az ablakon. Meglepően hűvös van novemberhez képest! Az ablak bepárásodott. A homlokomat nekinyomom az üvegnek és csak bámulok kifelé. Az ujjamat az ablakra helyeztem és befagyasztottam. Ezt próbáltam felolvasztani több-kevesebb sikerrel. Mikor az ofő hozzám ért, mikor számolt, sikerült teljesen felolvasztanom. Egy kis idő múlva érzem, hogy valaki leül mellém. Ránézek és a vörös démon az. Elmosolyodok és ezt mondom:
- Nem a srácokkal ülsz?- kérdeztem, de rá sem néztem.
- Ha már nem tartasz igényt a társaságomra...- állt volna fel, de én megragadtam a kabátja ujját.
- Ki mondta, hogy nem?- kérdeztem mosolyogva, ő csak visszaült mellém.
Még reggel volt, mindenki ásítozott. Én Castiellel beszélgettem. Az út 4 órás volt, el is aludtam.
"Castiel"
Kate elaludt, az ablaknak támasztotta a fejét. Lys megállt a helyem mellett és mosolyogva az alvó Kate arcát nézte.
- Uncsi volt a csevegés?- kérdezi röhögve.
- Csak fáradt!- mondtam és legyintettem egyet.
- Ahogy te is!- mondta és beleütött a karomba.
- Te nem, megittál jó sok vért!- mondtam és visszaütöttem.
- Kíváncsi vagyok az emberlányokra odaát!- mondta egy mosoly kíséretében.
- Biztos finomak!- mondtam nevetve.
Mikor kimondtam Kate álmában (vagy direkt) ütött egyet, ami a combomra sikerült. Felszisszentem, Lys csak röhögve hátrament. Kate álmában elmosolyodott. Egy kicsit megráztam a vállát, mire álmosan pislant egyet.
- Mindjárt ott vagyunk!- szóltam neki, mire közel hajol.
- Jó tudni! De miért is ébresztettél fel?
- Csak!- mondtam és meglepetten nézett rám, majd elmosolyodott.
- Akkor kiszedem belőled!- mondta és megcsókolt.
Olyan kiéhezve tapasztotta a száját az enyémre, mintha én étel lennék. Visszacsókoltam, így folytattuk egy darabig. Majd kipirulva elszakadtunk egymástól. Ő csak mosolyog. Az ujjbegyeit ráhelyezi az üvegre, amire hóvirágok cikáznak fel gyönyörű mintát alkotva.
- Leszállás!- kiáltotta az osztályfőnök, így mi is leszálltunk.
Megnéztünk egy csomó mindent, ami dögunalom volt. Még akkor is Kate-el dumáltam. Eljött az este... Egy szállodában szálltunk meg, ahol így szól Dimitri.
- Figyeljetek! A közelben több szórakozóhely is van, nyugodtan elmehettek! Csak két szabály van! Először is: ne fedjétek fel magatokat, másodjára: ne hányjatok össze mindent!- mondta és mindenki örült.
"Rosa"
Elmehetünk!!!! Király!!! Szólok Kate-nek, hogy készülődjünk!
- Jövök, Rosa, ne rángass!- mondta Kate, miközben a szobánkba húztam.
- Mit veszel fel?- kérdeztem.
- Ezt!- mondta és felmutatta a nyertes ruhadarabot.
- Vadóc leszel?- kérdeztem.
- Igen!- mondta nevetve.
Elkészültünk és valaki berontott. Nem más volt, mint Lys.
- Kate, készen állsz?- kérdezi izgatottan.
- Nyugi, odaérünk úgy is!- mondta Kate. Én csak kapkodtam köztük a fejem.
- Mi van itt?- kérdezem, mire Kate válaszol.
- Elvállaltam, hogy ennek a Casanovának a szárnysegédje leszek...
- Te értesz a csábításhoz?- kérdeztem tagoltan.
- Jobban, mint hinnéd!- mondta Lys.
- Oké, mehetünk!- mondta Kate.
Kiviharzottunk az éjszakába. Kate Castiellel kézen fogva ment. Én Lyssel beszélgettem. Megérkeztünk egy bárba, ahol mindenki egy kör italt megivott. Leültünk egy boxba, így négyen. Hirtelen egy hangot hallunk magunk mellől.
- Nézzétek már, hogy ki van itt!- szólt mellőlünk egy fiú hang. Nem volt éppen józan...
Kate összeszorított fogakkal meredt a srácra. A szemében gyilkolhatnék jelent meg. Próbált mélyet lélegezni, de nem ment neki. Másik két srác is megjelent. Kate szeme már tikkelt, olyan ideges volt.
- Van valami probléma?- kérdezi a higgadtság mintaszobra, Lys...

35. fejezet

Bementünk az eddig ismeretlen tanterembe. A padok félkör alakban helyezkedtek el, szemben egy székkel, gondolom az a tanár helye. Mindenki elfoglalt egy tetszőleges padot, Dimitri pedig bement a székhez. Egy gurulós tábla volt oda begörgetve, amire néhány szimbólum volt felírva.
- Oké, akkor kezdjük! Az első démonidézés órán megidézitek a saját démonotokat.- mondta Dimitri és érdeklődve figyeltem.- Ő az én állatom!- mondta és egy denevér repült a vállára.- Színtiszta energia és erő alkotja.- mondta. A denevért vörösen izzó energia alkotta.
Mindenki kapott egy lapot és egy furcsa ceruzát. Ez a ceruza annyiban volt furcsa, hogy a benne lévő anyag változtatta a színét. Dimitri különböző szimbólumokat rajzolt a már meglévők mellé, így a táblán alig maradt hely. Kikötötte, hogy milyen alakba, milyen szimbólumokat, milyen sorrendbe írjuk.
- Abban az állati formában fog megjelenni, ami legjobban jellemez titeket, illetve az erőtöket.- mondta a denevér, mire mindenki ugrott egyet. Dimitri csak nevetett.
Dake lett leghamarabb kész, a lapja füstölni kezdett. Mindenki nézte, hogy mi formálódik ki. Aztán nagy füstfelhő, majd egy lajhár ült Dake padján, ami sárgán csillogott. Mindenkiből kitört a nevetés, csak Dake ült fapofával. Aztán Rosa lett kész, az ő lapja kettéhasadt, egy hófehér macska bújt ki, aminek fehér ragyogása volt. Rosa megölelgette újdonsült kedvencét. Castielnek egy baromi nagy kutya jutott, aki egyből leült gazdája lábához. Viola állata egy kaméleon, Kim házi kedvence pedig egy gyönyörű madár.
- Kate, lássuk a tiédet!- ért a padomhoz Dimitri.
Felrajzoltam az utolsó jelet. Hirtelen a hőmérséklet lehűlt, a többiek dideregtek. Még Dimitri is összehúzta nagy szövetkabátját. Én nem fáztam. A lapomból kék lángok csaptak fel, majd eltűnt. Egy hófehér tigris ült a lábamnál. Kék csillogása megbabonázott, a gyönyörű szeme rám meredt.

A többiek tátott szájjal nézték az állatomat, ami dühösen morgott egyet. Engedelmesen odajött mellém és a kezemhez nyomta a fejét.
- Akár egy cirmos kiscica.- mondta mosolyogva Dimitri.
- Olyan, mint Kate.- mondta Lys, mi pedig csodálkozva néztünk rá. Ő így folytatta.- Fajtájánál fogva vadnak kellene lennie, mégis szelíd.
- Jó meglátás, Lysander!- mondta Dimitri.- Most pedig lássuk a tiédet!
Lys is megidézte a sajátját, amitől mindenkit elkapott a röhögőgörcs. Egy szép, aranybarna csillogású, aranyhal lett az állata. Ő is csak mosolygott rajta. A 2 másodperces memória... Mindenkinek meglett az állata, ki is csengettek. A tigrisem nyugodtan ült mellettem az órán. Felálltam, engedelmesen követett. Odasiettem Dimitrihez, aki megsimogatta a tigrist, de az morgással tűrte.
- Hogy gondozzam egyáltalán?- kérdeztem tanácstalanul.
- Nyugalom, ezeknek az állatoknak nem kell se étel, se ital.
- Akkor mi kell nekik?
- Csupán az, hogy foglalkozz, játssz vele. Szerintem először adj neki nevet.- mondta Dimitri és elsietett.
A tigrisemre néztem, aki mintha mosolygott volna. Leguggoltam hozzá és megsimogattam. Mint az órán kiderült, el lehet rejteni, illetve újra meg lehet idézni. Kimentünk a folyosóra, ahol hátrahőköltek az emberek. A tigrisem morgott minden idegenre. Minden tizedikes ma állattal mászkált. A tigris büszkén ballagott mellettem, miközben az udvar felé tartottunk. Találkoztam Irissel, aki egy sirállyal közelített.
- Wow, tök jó az állatod!- mondta Iris és megsimogatta a tigrist.
- Köszi, a tiéd se rossz!- mondtam.
- Látnád Amber kedvencét!- mondta nevetve.
- Amber itt van?!
- Nem tudtad? Csak felfüggesztették, Debet kirúgták.
- Amber hogyhogy nem repült?
- Tudod, a szülei befolyásos emberek...- mondta Iris.
Aztán megláttam Ambert. Egy kicsit kuncogtam az állata miatt. Egy hiéna lépdelt mellette. Többször hasonlítottam hozzá, nagyon igazam volt!
- Mit röhögsz?- köpte oda nekünk.
Aztán meglátta a tigrist, aki felé kezdett rohanni. Amber hátrált, a tigris ráugrott. Mindenki köréjük gyűlt. A tigris kitátotta a száját, de én csettintettem egyet. A tigris engedelmesen visszatért és leült velem szembe. Megsimogattam, míg Amber toporzékolt. Leguggoltam hozzá. Aztán eszembe jutott egy névlehetőség: legyen Hunter (Hántör=Vadász). Odasúgtam neki.
- Legyél Hunter!- súgtam a tigris fülébe.
Ő beleegyezésképpen megnyalta az arcomat. Megöleltem Hunter nyakát, mintha dorombolt volna. Felálltam és mentünk órára. Eltelt a nap, felmentünk a szobámba.  Megfürödtem és lefeküdtem aludni. Hunter felugrott az ágyamba, letelepedett a lábamnál. Rosa is a macskájával aludt el. A hófehér cica és a tigris nagyon jól összebarátkoztak.
Pár nap elteltével az állatainkat visszaküldtük, mivel az ofő bejelentette: kirándulni megyünk az emberek közé!

34. fejezet

Ahogy kipakoltunk, beléptem a házba. A megszokott méregdrága bútorok elegáns környezetet alkottak. Sütött róluk, hogy mindegyik apám tulajdona. Kelly előre ment az emeletre, ahol egy ajtónál megáll.
- Ez a te szobád!- mondta barátságosan és beléptem.
Krémszínű bútorok sorakoztak a fal mellett, ami kék volt. A szobám a tengerre nézett. Az a fal üvegből volt, így odaálltam és csodálni kezdtem a hullámokat. Egy rejtett ajtó mögött a saját fürdőm lapult. Látszik, hogy nem sajnálták rá a pénzt. Kicsomagoltam, mikor apám feljött hozzám.
- Kate, tudnod kell pár dolgot!- mondta és leült a franciaágyamra. Intett és én leültem mellé.
- Igen, apa?- kérdeztem.
- Én egy vámpír vagyok, az anyád pedig angyal.- mondta.
- Mármint volt.- mondtam anyára célozva.
- Nem halt meg! Hiszen találkoztatok is!- mondta és rám nézett. Minden az eszembe jutott, mikor meghaltam. Ő engedett vissza az életbe!
- Akkor én hogy lettem fagytündér?- kérdeztem apától.
- Hát úgy, hogy anyád terhes volt veled, de már nem szerettük egymást, így, mivel te szerelem nélkül születtél, a szíved kemény a miénkhez képest. És a fajtáink összekeveredtek, így lettél fagytündér!- mondta apa nehezen.
- És Bea?
- Ő is ugyanez volt, csak ő alkut kötött az ördöggel. Ez kiütötte a fagytündér lehetőségét.- mikor ezt mondta, könnybe lábadt a szemem. Nem szerette anyát!- De mindjárt vacsi! Remélem szereted a vért!
- Kelly? Ő is vámpír?
- Igen.- mondta és bólintottam egyet.
Így teltek a napjaim. Kelly-re már barátnőmként tekintettem. Míg apa dolgozott, mi jóban lettünk. Castiel borzalmasan hiányzott, ahogy a többiek is. Egyik nap, mikor gépeztem, lenéztem az ablakomból. Majd kiesett a szemem, mert Dake volt ott. Gyorsan lerohantam, mire ő is észrevett.
- Szia, Kate!- mondta és megölelt.
- Dake! Úgy örülök neked!- mondtam és elváltunk egymástól.
Beszélgettünk egy kicsit, majd felmentem. Délután csengettek.
- Kate, téged keresnek!- kiáltott fel Kelly.
- Jövök!- kiáltottam le.
Rendesen felöltöztem és lebaktattam. Rosa ült a kanapénkon.Visítva egymás nyakába ugrottunk. Estig beszélgettünk mindenféléről. Kelly is megismerkedett vele. Végre boldog voltam, ezt a barátnőmnek köszönhetem! Majdnem elfelejtettem! Kelly igazi harcművész, így engem is edzett. Így mentem vissza szeptemberben, edzetten, fürgén. A képességemet is fejlesztettük, most már érintkezés nélkül tudok dolgokat megfagyasztani. Ennek a kigyakorlását pár antik váza bánta... Amiről apa nem tud, az nem is fáj neki! Szóval megújult erővel kezdtem neki a tizedik osztálynak. A mustang begördült a parkolóba, én pedig kipattantam belőle. A régi kastély falai mögül sütött a nap. Olyan kicsinek éreztem magam, ahogy ott álltam. Apa kikapta a csomagokat és a kezembe nyomta. Kelly gyorsan megölelt, apa csak intett egyet. Elindultam a kolesz felé, de hirtelen valaki kikapta a kezemből a csomagomat. Félre nézek és Lyst látom meg.
- Segíthetek?- kérdezi illedelmesen.
- Öööö... Lys beszívtál?- kérdezem, mire felnevet.
- Nem, dehogy! Csak segítek egy barátnak.- mondta.
- Akkor gyere!- mondtam és a csomagok felét a kezébe nyomtam.
- Mit kezdesz te ennyi ruhával?- kérdezi.
- Öltözködök!- mondtam mosolyogva.
- És kérhetek valamit?- kérdezi behúzott nyakkal. Én felnevetek.
- Tudtam én! Na, mi lenne az?- kérdeztem.
- Kate, leszel a szárnysegédem?- kérdezi drámaian.
- Túl sokat nézted az Így jártam anyátokkal című sorozatot!- mondtam.
- De komolyan! Senkit nem sikerült elcsábítanom a nyáron! Ez siralmas!
- És miért rám gondoltál?- tettem fel az alapvető kérdést.
- Mert kérdezősködtem egy kicsit...- mondta én meg rámeredek.
- Ki vagy te, és mit tettél Lysanderrel!
- Akkor úgy mondom, hogy voltam a tömlöcben lévő vérfarkasoknál és egy Armin nevű gyerek azt mondta, hogy el tudod csábítani az embereket.- mondta Lys.
- Ugye ezt nem mondtad el Castielnek?- kérdeztem.
- Nem. Nem is fogom, ha leszel a szárnysegédem!- mondta vigyorogva.
- Rendben.- adtam meg magam.
- De látni akarom, hogy mit tudsz!- mondta Lys és ránéztem.
- Hogyan?- kérdeztem.
- Amint felvisszük ezeket, mondom.
Kíváncsivá tett! Felmentünk és becipekedtem a szobánkba. Rosa még nem volt itt, de a nap folyamán érkezik. Lementünk az udvarra és Lys egy eldugott sarokba húzott. Körülnézett, nehogy valaki meglásson.
- Nos?- kérdeztem.
- Érd el, hogy meg akarjalak csókolni!- mondta, én pedig ledöbbentem.
- De nekem pasim van!- mondtam halkan.
- Azt mondtam, hogy meg AKARJALAK csókolni! Nem azt, hogy meg is csókollak!- mondta Lys.
- Oké.- mondtam.
Végiggondoltam mindent. Lys csak nézett rám. Odasimultam hozzá és a szemébe néztem. Megeresztettem egy kacér mosolyt, majd a gombjait kezdtem birizgálni. Az egyik kezemmel a gombokat birizgáltam, míg a másikkal a nyakát kezdtem cirógatni. Már közeledett a szája az enyémhez, mikor a kezemmel befogtam a száját. Távolabb léptem tőle, ködös volt a tekintete. Megrázta a fejét és elmosolyodott.
- Te tudsz valamit!- mondta és kimentünk az udvarra.
- Igen. Tudom, mi a férfiak gyenge pontja. De ez megvan a nőknél is.- mondtam nevetve, most ő meredt rám.
- És mi a nőké?- kérdezte.
- Ez a baj. Mindegyiké más, ezt neked kell kitapasztalni!- mondtam.
- Várj! Akkor te honnan tudod az én gyenge pontjaimat?- kérdezte.
- Jártunk, rémlik?
- Az jó volt!
- Tényleg, mi van Gabival?- kérdeztem.
Így csevegtünk egy darabig, majd valaki befogja a szemem.
- Na, ki vagyok?- kérdezte az a búgó hang, amit bárhol felismernék.
- Nem tudom.- tettettem a hülyét. Erre belecsókol a nyakamba.- Castiel?
- Talált!- mondta és elvette a kezét.
Én megpördültem és adtam Castielnek egy akkora csókot, hogy abba én szédültem bele. Ő ködös tekintettel mered rám.
- Képzeld, Lys szárnysegédje lettem!- mondtam és elmosolyodott.
- Tudsz is rendesen csábítani.- mondta és nyomott egy csókot a nyakamra.
- Mivel érdemeltem ki ezt a sok csókot?- kérdeztem.
- Egy egész nyarat kell bepótolnunk!
- Milyen igaz!- mondtam nevetve.
Elcsevegtem a fiúkkal, majd meglátom Viktort. Odaszaladok hozzá és a nyakába ugrom. Ő meglepetten néz rám, majd megölel. Vele is elnevetgéltünk. Visszamentem Lysékhez, akik meredten bámultak rám.
- Mi az, nem láttál még fagytündért?- kérdeztem kinyújtott nyelvvel.
- Mi volt ez, Viktorral?- kérdezte Castiel.
- Nyugi, ő a legjobb barátom a fiúk közül! Nagyon hiányzott nekem, ahogy ti is!- mondtam.
Lassan megkezdődött a tanévnyitó, majd az első nap. Meglepve olvastam az órarendem. Kaptunk egy új órát, ez pedig a démonidézés. Legnagyobb meglepetésemre Dimitri tartja. Idén is Rosa mellé ültem, elcsevegtünk sok mindenről. Aztán jött a démonidéző óra...

33. fejezet

Boldogan ébredtem, ami nem volt rám jellemző mostanában. De ahogy csukott szemmel tapogatóztam, rájöttem, hogy a boldogságot okozó tényezőnek jó izmos hasa van. Kinyitottam a szemem és az én vöröském feküdt engem átkarolva. Olyan jó volt hozzábújni. Mikor ezt elkönyveltem magamban, észrevettem, hogy lüktető érzés van a fejemben. Csak legyintettem rá egyet. Mondjuk egy hátránya volt, hogy Castiel átkarolt: baromi melegem volt! Persze megoldhattam volna ezt a problémát mozdulatlanul is, de nem akartam, hogy Castiel keze lefagyjon. Így gyengéden kibújtam az öleléséből és az ablakhoz siettem. Szélesre kitártam és csak úgy jött be a friss levegő! Ahogy kihajolok az ablakon, valaki megsimogatja hátulról a hasamat, majd magához ölel.
- Jó reggelt!- köszöntem derűsen.
- Neked is! Mi a jó hangulat oka?- kérdezte a vöröske.
- Semmi. Csak úgy, minden ok nélkül boldog vagyok!- mondtam.
- Még mindig részeg vagy?- kérdezte lassan.
- Nem, nem is fáj a fejem!- mondtam és szembefordultam vele.
- Akkor jó!- mondta és én rádőltem az erős mellkasára. Ő a hajamat simogatta.
- Hmmm... Vajon mit csinált Leigh és Rosa?- kérdeztem.
- Nekem van egy tippem.- mondta mosolyogva Castiel.
- Amit te is szívesen csináltál volna, mi?- kérdeztem mosolyogva.
- Le sem tagadhatom.- mondta.
Nyomtam egy jó hosszú, forró csókot a szájára, majd elvonultam a fürdőbe. Megfésülködtem és fogat mostam. Felöltöztem, majd egy enyhe sminket magamra kentem. Van egy programom mára... Nem akarok rosszul festeni! Szemhéjtussal kiemeltem a kék szememet, majd felkentem egy kis alapozót. A számra tettem egy kis szájfényt (csókálló Castiel kedvéért). Felvettem egy trikót meg egy rövidnadrágot, illetve topánkát. E művelet közben Castiel nézte az ágyamon ülve, hogyan futkározom ide-oda, mint egy mérgezett egér. A hajamat lófarokba összefogtam, egy pulcsit tekertem a derekamra.
- Hova készülsz?- kérdezte, mikor lehuppantam az ágyra.
- Valahova!- mondtam. Ő mérgesen nézett rám.
- Hova mész?- kérdezte lassan tagolva.
- Nyugi, csak meglátogatom a tömlöcben lévő farkasbandát! A diri kérésére!- mondtam.
- Elkísérjelek?
- Nem kell, elboldogulok! Te viszont szedd rendbe magad a találkánk előtt!- mondtam és mosolyogva ránéztem.
- Most miért? Tökéletesen jó vagyok így is!- mondta.
- Na ja! Félmeztelenül, szaggatott farmerban!- mondtam ironikusan.
- De tetszik, nem?
- Mindennél jobban, de én mentem!- mondtam és jó hosszan megcsókoltam.
Kiléptem az ajtón és az alagsor felé vettem az irányt. Na igen, az igazgatónő kérte, hogy nézzek be a vérfarkasokhoz. Armin már sopánkodott, nem tetszett neki a tömlöc. Na meg adnom kell nekik enni is! A padló nyirkos volt a lefelé vezető lépcsőn. Néhány egér cincogott pár sarokban. Nem értem mire számítottak, luxus szállásra? A félhomályban beszéd hangjait hallottam. Ha jól hallottam, két fiú beszélgetett a gyenge lámpa fényénél... Egy elkerített teremből jött ki a hang, amit egy vasajtó zárt. Levettem a kulcsot és hallottam a zár kattanását. Kinyitottam a fémajtót, amit magam után be is csuktam. Mind az 5 ember rám meredt. Gondolom felismertek a vallatás éjszakájáról... Odafordultam Arminhoz, aki szakadt ruhákban és karikás szemekkel nézett rám.
- Figyelj, Armin, ne nyavalyogj folyamatosan! Mire számítottatok, luxus lakosztályra?! Hiszen megtámadtátok az otthonunkat!- ordítoztam velük.
- Ja és mit értünk vele? Semmit! Itt senyvedünk 4 rühes hónapja, és még azt sem tudjuk, hogy ki a fagytündér! Szánalmas!- mondta Kentin a sarokban ülve.
- Én vagyok az a ki-be b*szott fagytündér, akit annyira kerestek! Már Erik egyszer meg is ölt, pedig az éj démonának el kellett fognia, de itt vagyok! Épen és egészen!- mondtam ingerülten. Nagy szemeket meresztettek rám.
- Pfff... na persze!- röhögtek fel a fiúk, kivéve Armint. Ő csendben hallgatott.
- Kinyírlak, te szemét! Még úgy se kóstoltam vérfarkast!- mondtam és kinövesztettem a jégtőröm, amivel Dajan felé tartottam. Lefagyott a mosoly az arcáról, félelem csillogott a szemében, ahogy közelítettem a tőrömmel. Mikor már a nyakához tartottam a tőrt, akkor eszméltem fel. Ez nem én vagyok! Visszarántottam a tőrt és hátat fordítottam az áldozatomnak. Mélyeket lélegeztem, hogy megnyugodjak. Egy csomag volt a kezemben, amit eddig szorongattam. Eléjük dobtam, a nyers hús kikandikált belőle. Rávetették magukat. Amikor végeztem elővillantottam a legbarátságosabb vigyoromat.
- Remélem ízlett. Ha nem, így jártatok!- mondtam, éppen kimenni készültem.
- Szar volt, hozz másikat!- szólt félvállról Dajan.
- Na idefigyelj, kis szarházi!- ott termettem előtte, amitől hátrahőkölt.- Tehetek róla, hogy úgy végzed, mint az a hús, amit az előbb felzabáltál! Vagy jégtömlöccé tehetem ezt az egészet! Csak te szúrod a szemem, a többiek nem vétettek! Esetleg Armin, de most ő is kussol, mint szar a fűben. Csak te pofázol vissza nekem. Szóval állítsd le magad, mielőtt teszek róla, hogy ne legyen ennyi fölösleges tesztoszteronod!!- csaptam a mellettem lévő asztalra, ami reccsent egyet. Halkan visszakérdezett.
- Mi az a tesztoszteron?- kérdezte.
- Ami ennyi önbizalmat ad. Mellékesen ez a hormon a mogyoródban termelődik, szóval fogd vissza magad!- mondtam hátrapillantva az ajtóból.
Bezártam magam után, hirtelen meglátok egy kósza vörös tincset.
- Castiel, gyere elő!- mondtam és kisomfordált a sarok mögül.
- Hűha, tudod, mivel lehet hatni a férfiakra!- mondta.
- Mit hallottál?
- A szarházitól...- mondta és én elé mentem.
- Egyszer tényleg megteszem!- mormogtam.- És miért is vagy itt?
- Gondoltam, benézek!- mondta egyszerűen.
- Oké, akkor mehetünk is!- mondtam és felmentünk a felszínre.
Aztán a fejembe ötlött: holnap már nyári szünet! Ugrottam egyet örömömben, ami Castielnek is feltűnt.
- Miért vagy ilyen boldog?- kérdezi.
- Holnap már nyári szünet!- mondtam és ugrándozva mentem.
Lehet, hogy eljön Bea! Fel kell hívnom! Felszaladtam a szobámba és kezembe vettem a telefont. Tárcsáztam a számot és izgatottan vártam.
- Szia, húgi!- mondta vidáman.
- Szia, Bea! Holnap eljössz értem?- kérdeztem, a vonal túlsó végén a nővérem vett egy mély levegőt. Rosszat sejtek...
- Figyelj, ezt akartam elmondani. A főnök nem enged szabira, így holnap apáék mennek érted.- mondta és én lesápadtam.
- És te? Te ott leszel?- kérdeztem sírós hangon.
- Sajnos nem. Az egész nyári szünetet apával és a barátnőjével fogod tölteni.- mondta és lerakta. Nekem sírni lett volna kedvem.
Az egész napomat befogta ez a rossz kedv. Rosa se, a csajok se tudtak felvidítani. Csak egy gondolat dobott fel: a ma esti találkánk Castiellel. Pontban 6 órakor egy kavics koccant az ablakomon. Én kinyitottam és kiugrottam a második emeletről. Most is talpra estem. Egyenesen odarohantam a kedvesemhez és átöleltem.
- Mi az este forgatókönyve?- kérdeztem.
- Meglepetés!- mondta sejtelmesen és bekötötte a szemem egy kendővel.
Mentünk egy darabig, majd megálltunk. Eső illat terjengett. Levette a kendőt és egy réten voltunk. A hold megvilágított minket, a tücskök ciripelése háttérzajul szolgált. Csak most vettem észre a vöröske kezében lévő piknikkosarat. Elmosolyodtam és leültünk a fűbe.
- Úúúú... Mi van a kosárban?- kérdeztem, mint egy kislány. Ő elmosolyodott a reakciómon.
- Étel!- vágta rá.
- Azon belül!- mondtam.
- FINOM étel!- mondta egy kis gondolkodás után.
Inkább feladtam és megcsókoltam. Csók közben beledőltünk a fűbe. Amikor elváltunk egymástól, felpattantam és felkaptam a piknikkosarat. Nevetve elszaladtam vele, de ő utolért. Mikor befejeztük a játékot, hozzáláttunk az evéshez. A kaja isteni volt.
- Ezt te csináltad?- kérdeztem.
- Hát, Lysander segített.- mondta a tarkóját vakarva.- Nem vagyok szakács!
- Tényleg? Egy világ tört össze bennem!- mondtam gúnyosan.
- Hahaha! Vicces, vicces!- mondta morcosan.
Beszélgettünk és jobban megismertük egymást. Jól esett minden sérelmemet kibeszélnem magamból, ő pedig figyelmesen hallgatott. Megtudtam, hogy neki is meghalt az anyja, mint nekem. Ő is a testvérében bízik a legjobban, ahogy én. És ő utálja az apját, de már neki az is meghalt. Sok hasonlóság van köztünk, de sok különbség is. Negyed óráig vitatkoztunk a zenei ízlésünkön. Végül feladtam, mert hajthatatlan volt. Most sokkal beszédesebb volt, mint általában, jobban megnyílt. Mikor visszamentünk a koleszhoz, fél tizenegy volt. A búcsúzkodásunk után én visszamásztam a szobába. Másnap reggel ijedten keltem, dudaszóra. Már összecsomagoltam mindent, lecipeltem mindent a földszintre. Egy mustang gördült elém, amiből az a apám és a barátnője szálltak ki.
- Szia, Kate, én Kelly (Kelli) vagyok!- mutatkozott be illendően a nő. Barátságos arcvonásai miatt megenyhültem. De ez visszaváltozott apám hangjára.
- Gyere, nem érünk rá egész nap!- mondta, miután bedobált mindent az autóba.
Beszálltam és elhajtottunk. Néztem, ahogy távolodik az ódon kastély. Amiben életem egyik legfurcsább és legszebb félévét töltöttem. Kihajtottunk az erdőből, vissza, az emberek közé. Apám tökéletes arca mosolyra húzódott, mikor a mellette ülő nőre nézett. Tényleg szereti! Megérkeztünk apám tengerparti házába, ami még mindig lélegzetelállító volt. Itt fogok raboskodni egész nyári szünetben....

32. fejezet

- Járjunk!- mondta és magához húz.
Beletemettem a mellkasába az arcom és erősen gondolkodtam. Aztán arra jutottam, hogy minek görcsölök annyit? Elmosolyodtam...  Rosa tényleg hatással van rám.
- Oké!- mondtam, mintha meglepődött volna.
- Tényleg?- kérdezett vissza.
- Hé, annyira görcsös azért nem vagyok!- mondtam és belebokszoltam a hasába.
- De igen!- mondta és nevetett.
- Semmit nem tudsz te még rólam!- mondtam mosolyogva és a szemébe néztem.
- Akkor orvosoljuk!- most én lepődtem meg.- Kate, eljössz velem egy randira?
- Igen. Mikor és hol?- most gyorsan válaszoltam.
- Holnap este 6-kor találkozzunk az ablakod alatt.
- Túl van tárgyalva!- mondtam és elváltam tőle.- Most pedig iszok még egy vodkanarancsot, mert rohadt finom! Te kérsz valamit?- kérdeztem az ajtóból.
- Nem, kösz!- mondta furcsálló tekintettel.
- Te tudod! Lys, kértek valamit?- kérdeztem a többiektől, akik a színpadnál álltak.
- Nekem mindegy, csak legyen benne alkohol!- mondta Lys.
- Meglesz! És ti?- végigkérdeztem mindenkit.
Visszaverekedtem magam Natig, majd leültem egy bárszékre. Ő udvariasan elém állt és én leadtam a rendelést.
- Legyen 4 vodkanarancs, 2 Manhattan koktél, 2 véres koktél, illetve 1 üveg ásványvíz.- mondtam Natnak, aki elképedt. Én még mosolyogva hozzátettem.- Nyugi, csak a vodkanarancs az enyém!
- Akkor keresztet vethetünk!- mondta poénkodva.
- Aztán erős legyen!- mondtam "fenyegetően".
Készen lettek az italok és mindegyiket elvittem a tulajdonosának. Annyit elmondok, hogy a 4 vodkanarancson végül osztoztam Rosával. A fiúk elképedve nézték, hogyan megy le a torkunkon olyan nagy mennyiség. Mi csak nevettünk. Mikor nagyon, de nagyon beütött az ital, a semmiből előtűnik az én vörös démonom.
- Gyere, nem árt egy kis friss levegő!- mondta és nagy nehezen kihúzott a tömegből.
Az épület falának dőlve elkezdett cigizni. Én háttal neki néztem a csillagokat. Gyönyörűen ragyogtak, mint megannyi gyémánt. Tényleg, gyémántot akarok! Vagy fehéraranyat! Nem, mégis gyémántot! Castielre néztem és elmosolyodtam. Csak most vettem észre, hogy izzadok. Kitártam  karom és olyan volt, mintha repülnék. Enyhén a fejembe szállt az utolsó 3 pohárkával. Felkuncogok, de nem tudom, miért. Abbahagyom a kuncogást és valamiért elönt a düh...
"Castiel"
Kate hirtelen visszafordul és dühösen rám mered.
- Mi az?- kérdezem, miközben szívom a cigimet. Elég részeg, nem akarom, hogy ezt valaki kihasználja.
- Te!!!!!- mondta és rám mutatott, majd dühösen felém csörtetett. A számból kikapta a cigit és elpöckölte.- Te szemét állat! Hogy tehetted ezt?!- ordította és kislányosan ütögette a mellkasomat.
- Au! Mi a f*sz bajod van?!- kérdezek vissza, de ő továbbra is üt. A szeméből könnyek kezdenek potyogni.
- Hogy lehetsz ilyen szemét?- kérdezte már sírva, nem dühösen és hozzám bújt. Telesírta a pólómat.
- Csssss! Nyugalom!- csitítottam és átöleltem. Ő hozzám bújt és csendesen szipogott.
- Már hogy lehetnék nyugodt! Amit tettél, az megbocsáthatatlan!
- Mit tettem?- kérdeztem. Olyan részeg, inkább nem vitatkozok vele.
- Elraboltad a szívemet! Félek, hogy összetöröd!- mondta és ismét hozzám bújt.
Ööööö.... Oké.... Nem hagyom, hogy több vodkanarancsot igyon! Már nem sírt, éreztem, hogy elmosolyodik.
- Olyan szívdöglesztő vagy!- mormogta és a hideg ujjaival a pólóm alá nyúlt. Ez már zaklatásnak számít, nem? A kezeimmel elvettem a kezét a derekamról. Nem bírom ezeket a hangulatváltozásokat, amiket levág itt nekem. Szépen ki kell józanodnia, utána beszélhetünk. És nem hagyom, hogy többet alkoholt igyon! Legalábbis vodkát... Más lánynál már rég kihasználtam volna ezt, de nála nem.
- Most szépen a szobádba viszlek!- mondtam és ő tiltakozott.
- Nem jutsz el odáig. Velem biztos nem!- mondta és kinyújtotta rám a nyelvét. Úgy szeretem, mikor a zabolázatlan oldalát mutatja! De egyszer elég a jóból.
- Dehogynem!- mondtam és felizzott a szeme.
- Azt meglátjuk!- mondta és eltűnt. Egy gyenge fuvallatot éreztem és egy kicsit előrébb mentem. Hirtelen a karomat megérintette valami, de én megfogtam.
Kate volt az, éppen beájult volna, ha nem kapom el. Nincs mit tenni, felkaptam a hátamra, akár egy zsákot. Nagyon jó volt az illata. A szeme csukva volt és gyengén szuszogott. Én elvittem a szobájához és szépen letettem az ágyra. Kicsit mocorgott és megfordult. Nem kéne átöltöztetni? Ezen gondolkodtam, mikor SMS érkezett a telefonomra. Lys írt. "Sok sikert, haver!". Ő mindig félreérti a dolgokat! Aztán még egyet jelzett, ezt viszont Rosa küldte. "Maradj a szobánkban, vigyázz Kate-re! Én Leigh-nél töltöm az éjszakát! Aztán ha összemocskoljátok az ágyat, mérges leszek!" Felnevettem ezen az üzeneten. Tipikus Rosa. Visszanéztem Kate arcára, amin ördögi vigyor húzódott. Kicsit hátrahőköltem. Ez a vigyor... Közelebb mentem az ágyhoz és az a mosoly angyalivá változott. Arra jutottam, hogy átöltöztetem, végül is járunk. A háta szabadon volt, így le tudtam hámozni róla a ruhát. A hibátlan bőre most szokatlanul forró volt. Ahogy végighúztam a kezem a combján, bizsergés járt át. Aztán megláttam a fehérneműjét, amitől a nyál összefutott a számban. Fekete csipkemelltartó tangával. Határozottan jól állt neki. Fölé hajoltam és megcsókoltam. Miközben csókoltam, hirtelen közelebb húz magához. Elválok tőle és a mosolygós kék szempárral találom szembe magam. Lehúz maga mellé az ágyra és ráül a derekamra. Se szó, se beszéd leszedi rólam a felsőmet. Elkezdi csókolgatni a nyakamat, amitől egy nyögést eresztettem meg. Aztán hirtelen kiegyenesedik, mosolyog.
- Azt hitted, mi?- most teljesen józan hangja volt. Leszállt rólam és a szekrényhez ment.
- Tudhattam volna!- mormogtam.
- Bizony, Castiel!- nevetett és magára húzott egy bő pólót és egy rövidnadrágot. Visszafeküdt mellém és hátat fordított.
- És nekem is itt kell aludnom?- kérdeztem.
- Arra igényt tartok!- mondta és megcsókolt.
- És honnan veszed, hogy én itt maradok?
- Mert Rosa letépi a fejed, ha nem!- mondta és én elképedtem.
- Honnan...?
- Lys tanított egy kis telepátiát, míg jártunk...- mondta és a kezeimet a csípőjére tette.- Jó éjt!
- Jó éjt!- ezen a csajon soha nem fogok tudni kiigazodni!
Egyenletes szuszogása engem is elálmosított. Vajon honnan tud ilyen jól csábítani, mikor tudtommal Lys volt előttem az egyetlen? Mondjuk ő megtaníthatta...

31. fejezet

Reggel kipirultan ébredtem. A lepedő le volt rúgva, az ablakon beáramlott a fény. A hajam kócos, folyik rólam az izzadság. Nos, ez az álmom műve. Legyen elég annyi, hogy Castiellel álmodtam. A többit már ti is el tudjátok képzelni. Hallom, hogy Rosa már ügyködik a fürdőben. Mikor észreveszi, hogy felébredtem, kikiált.
- Ne kívánj többet nekem ilyeneket!- mondta elvörösödve. Úgy látszik, neki is bevált a kívánságom.
- De te se!- mondtam mosolyogva.
- Élveztük, ez a lényeg!- mondta olyan "ez van" testtartással. Éppen a haját fésülte ki.
- Az nem kifejezés!- mondtam és elnevettük magunkat.
Felöltöztünk mindketten és kikészítettük az esti ruhánkat. A hajamat ismét kontyba fogtam.
- Nem unod a kontyot?- kérdezte a barátnőm, miközben az étkezőbe tartottunk.
- Nem. Szerintem jól áll!- mondtam és a hajamhoz kaptam.
- A bulin kiengedve lesz?
- Ott igen!- mondtam.
- Helyes! Majd valami hajat készítünk neked!- mondta és beléptünk az étkezőbe. Ahogy mentünk és választottuk az ételeket, elgondolkodtam. Vért kérjek? Nem akarom azt tenni a vörössel, mint Lyssel! Kértem egy pohár vért, ki is töltötték. Rátettem a tálcára és beleszimatoltam. Isteni! Leültünk a többiekhez, akik csak a vért szuggerálják a tálcámon.
- Miért kértél vért?- kérdezi Kim.
- Nem vagyok vámpír, mint te, de nekem is jól esik! Ennek csak az a magyarázata, hogy nem akarok nekiesni este a partneremnek!- mondtam és Kimmel koccintottunk.
- Hmm... Szerintem ő fog neked esni! Ha érted, mire gondolok!- mondta Iris és a vöröske felé intett a fejével. Én is odanéztem és a tekintetünk egybefonódott. Ő rám kacsintott, én pedig elvörösödve fordultam vissza a lányokhoz.
- Beleestél, mint hó a gödörbe!- mondta Roxi mosolyogva.
Az igazgatónő belépett az étkezőbe és felénk vette az irányt. Néztünk egymásra, hogy kihez jöhet. Ideért mellénk és barátságosan ránk mosolyog.
- Roxanne (Roxán)! Akkor elvállalja az éneklést?- kérdezte és Roxi válaszolt.
- Igen, asszonyom!- mondta Roxi tiszteletteljesen.
- Remek! Kate, maga lesz a felkonferáló?- fordult hozzám.
- Igen.
- Akkor Rosalia lesz a fellépőruhák felelőse, Viola kisasszony pedig a díszletet készíti!- mondta a diri.
- Igen!
- Akkor még Lysanderéknak kell szólnom...- mormogja.
- Elnézést, asszonyom! Lysanderék mit fognak csinálni?- kérdezi Kim.
- Ők is fellépők lesznek! Ja, és még valami! Maguk felelnek azért, hogy ne rombolják földig az épületet a távollétünkben!- mondta nekünk és mi meglepődtünk.
- Mikor lesznek távol?- kérdezi Iris.
- Az egész tanári kar elutazik még ma! Este nem felügyelünk, hanem csak maguk lesznek.
- Köszönjük!- mondtuk kórusban, ő csak elmosolyodott.
Jó hangulatban telt tovább a nap, majd kezdett besötétedni. Én izgatott voltam, ahogy Rosa is. Nyolckor kezdődik a banzáj, mi már 6-kor elkezdtünk készülődni. A lóboncomat Rosa segített kifésülni, ahogy én is az övét. Miközben ezzel játszadoztunk, betoppantak a lányok is. Így segítettük egymást. Iris aggódó arccal járkál a szobában.
- Szép vagyok?- kérdezgette folyton. A haja loknikba fel volt csavarva, ami így is a derekáig ért. Az arcára enyhe sminket kentünk.
- Nyugalom, gyönyörű vagy!- mondta Viola és helyeslően bólogattunk.
Rosa ezüstös haja lazán lelógott, egy lila ruhát vett fel, ami kiemelte az alakját. Iris ruhája vörös volt, mély dekoltázzsal, a hátulja leért a vádlija közepéig. Kim egy térdig érő csőruhát vett fel, ami fehér volt. Viola egy csipkehátú, ujjatlan ruhát vett fel, aminek a mell alatt egy öv fogta össze, így alul már lenge volt. A színe pedig... hát nem tudom pontosan meghatározni, mert vagy 10 szín díszelgett a ruháján. Az én hajamat leeresztve hagytuk, Rosa behullámosította, rám pedig egyáltalán nem kentünk sminket. Hirtelen Rosa a kezembe nyom egy tangát és egy csipkemelltartót.
- Mit csináljak ezekkel?- kérdeztem.
- Vedd fel!- mondta, a lányok csak kuncogtak.
- Nem veszel rá!- mondtam halál komolyan.
- Ó, dehogynem!- mondta és átalakult Castiellé. Teljesen elvörösödtem, mivel egy fürdőnadrágban állt előttem, csibész mosollyal az arcán. Ezt hogy sikerült begyakorolnia?
- Mi-mit akarsz?- kérdeztem dadogva, de csak a hasizmát néztem. Visszaalakult.
- Ha te látni fogod ezt, akkor ő is látni fogja az ikreket!- mondta és a melleimre mutatott.
- És miért kéne felvennem?!- kérdeztem idegesen.
- Senki nem indul be ilyen nyanya fehérneműtől!- mondta a barátnőm, a többiek helyeselték.
- Jó, felveszem!- mondtam és vettem egy nagy levegőt. A fürdőben felvettem ezt a rémséget.
 A lányok visszamentek a szobájukba, így vártuk a fiúkat. Kopogást hallottunk. Rosa társaságában kinyitottuk az ajtót és Leigh, illetve Castiel álltak. Mindketten öltönyben feszítettek. Leigh normálisan viselte az öltönyt, viszont az én párom elég lazára vette a figurát. A zakót nem vette fel, csak a karján pihent, az inget nem tűrte be a nadrágba, a nyakkendő pedig nem volt megkötve. Ő is így végignézett, majd perverzen elmosolyodott. Lazán támasztotta az ajtófélfát, ahogy Rosát kikísérte a pasija. Én csípőre tettem a kezem, mikor már csak mi voltunk a szobában.
- Szia, cica!- mondta mosolyogva.
- Tudod, kit cicázzál, szivi!- mondtam egy huncut mosollyal.
- Szivi?- kérdezett vissza, továbbra is mosolyogva.
- Igen, szivi- hangsúlyoztam ki.- oda kell érnem kezdésre. Jössz vagy maradsz még egy kicsit a szobámban?- kérdeztem és kimentem az ajtón.
Éreztem, hogy mögöttem van, majd egy erős kéz belemarkolt a fenekembe.
- Jó kemény!- mondta Castiel.
- Az edzéstől! Na, gyere!- mondtam és húzni kezdtem.
Odaértünk a bálteremhez és mi egy külön folyosón mentünk. A színpad mögött lyukadtunk ki, ahol Rosa már intézte a fiúkat. Castiel ledermedt, mikor meglátta, hogy mit kell felvennie.
- Nem vesztek rá, hogy ezt felvegyem!- mondta, nekem pedig deja vu érzésem volt.
- Most miért????- kérdezte Rosa.
- Szerinted?!- mutatta a nadrágot. Szerintem túl szűk...
- Préseld bele magad!- intette le.
- Nem!- mondta határozottan Castiel.
- Most mér'? Ha Lysander felvette, neked is menni fog!- mutatott a röhejesen festő Lysre.
- Neki magas az ingerküszöbe!- mondta és elkezdtek alkudozni.
Végül a feszülős nadrágot lecserélte egy fekete farmerre, halálfejes csattal. Amíg Castiel szenvedett a ruhájával, én lámpalázas voltam. Hirtelen egy kéz elém tart egy poharat. Viktor az, elvettem tőle a folyadékot.
- Mi ez?- kérdeztem a furcsa narancssárga italra meredve.
- A lényeg, hogy segít a lámpaláz leküzdésében.- mondta és mutatta, hogy igyam. Én beleszagoltam és megéreztem a vodka illatát.
- Vodkanarancs zselé?- kérdeztem mosolyogva.
- Pontosan!
- Akkor jó!- mondtam és a feles pohárban lévő anyagot elszürcsöltem.
Amint lecsúszott a torkomon, ellazultam. Minden tagomban bizseregtem.
- Jobb már?- kérdezte, én pedig végre ránéztem. Ledermedtem, mikor megláttam a ruháját.
- Igen. És mi ez a vicces gönc?- kérdeztem.
- Rosa...- mormogta.
- Akkor már értem. Minden esetre köszi a vodkát!- mondtam.
Az órám csipogni kezdett, jelezvén, hogy 8 óra. Kiléptem a függöny mögül és tapsvihar köszönt. A vodkától felbátorodva lépkedek a színpadon. Minden fellépőt megjegyeztem. A számhoz emelem a mikrofont.
- Köszöntök mindenkit a bálon! Ki akar egy jót mulatni?- üvöltöttem és hangos "én" kiáltás hangzott.
- Akkor nyitásnak egy kis kedvcsináló. Az egyik kedves barátnőm énekel egy pörgős számot, csak nektek! Roxi gyere, a színpad a tiéd!- üvöltöttem és Roxi felment, én pedig lejöttem.
Visszamentem a színfalak mögé, onnan hallgattam Roxi énekét. Nagyon jó hangulatba kerültünk. A dal elsöprő volt, sziréntől nem is vártam mást. Mikor végzett, tapsvihar hangzott fel. Ő nevetve meghajolt, majd lejött a színpadról. Ismét kezembe akadt jó barátom, a mikrofon.
- Tetszett, mi? De a következőtől eldobjátok az agyatokat! Egy banda fog fellépni. Minden fellépőt egyesével szólítok a színpadra, csak a lányok kedvéért! Nos, az első bandatag talán a leghíresebb. Kicsit feledékeny, de valamennyiünknek a szívébe lát a felemás tekintete... Lysander, gyere!- mondtam és Lysander felfutott a színpadra. A lányok olvadoztak, ahogy meglátták. Beállt a helyére, közben rám kacsintott, amit viszonoztam.
- Mit mondhatnék a másodikról? A kőkemény dobos, aki nem rég érkezett. Nekem nagyon jó barátom, szerintem a csajok már elvesztek aranybarna, rosszfiús tekintetében... Viktor, te jössz!- mondtam és ő is kifutott. A lányok nála is tapsoltak. Ő megölelt, én is őt.- Nyugi, szabad préda!- mondtam a lányoknak, akik felnevettek. Ő is beült a dobok mögé.
- A harmadik, egyben az utolsó... De a lányok számára az első! A vörös ördög, aki mindenki szívébe belopta magát... Aki minden lány szívét felolvasztotta, köztük az enyémet is...A kemény rocker, a macsók réme...  Minek tépem itt a számat, Castiel a basszusgitárnál!- nem fogtam fel, hogy mit mondtam az előbb. Castiel nyugisan és lazán kisétált, természetesen neki ment a legnagyobb tapsvihar. Odasétált mellém és kezébe fogta a mikrofont. Mintha levették volna a hangot a tévéről, úgy csendesedett el mindenki.
- Csak azt szeretném mondani, hogy ez a lány teljesen elcsavarta a fejem. Már tudom, milyen, ha vágyakozol valaki után hosszú ideig. Akiből ezt váltottam ki, attól őszintén bocsánatot kérek, mivel a szívem a legfagyosabb teremtésé.- mondta és magához húzott, majd jó hosszan megcsókolt. A keze erősen tartott, ahogy a nyaka köré fontam a kezem. Beleszédültem az édes csókjába... Elhangzott egy olyan bekiabálás: "Menjetek szobára!". Mi csak nevetve elváltunk egymástól, majd lementem a színpadról. A zenéjük eszméletlen volt, mindenki őrjöngött. Én a bárpulthoz sétáltam, ahol legnagyobb meglepetésemre Nat keverte a koktélokat.
- Szia, Kate! Mit adhatok?- kérdezte kedves mosollyal.
- Egy vodkanarancsot és egy Manhattan koktélt!- olvastam le a feje fölött lévő tábláról.
- Máris adom!- mondta és elkészítette a koktélokat.
- Köszike!- mondtam, mikor kikaptam. Nat leült velem szembe.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Persze, csak kisebb sokkot kaptam!- mondtam nevetve, majd elkezdtem szürcsölni a vodkanarancsot. Hmmm... Isteni!
- Castiel miatt?- kérdezte.
- Igen. Hogyhogy ilyeneket mondott? Beszívott vagy mi?- kérdezgettem.
- Csak szerelmes! Adok egy jó tanácsot: Járj vele!- mondta és elmosolyodott. Én csak néztem rá nagy szemekkel.
- Bepiáltál?- kérdezem végül.
- Biztosítalak róla, hogy teljesen józan vagyok!- mondta nevetve.
- Azt hittem, hogy utálod!- mondtam.
- Őt igen, de téged nem. Látom rajta, hogy őszintén szeret és te is boldog vagy vele! Legyetek boldogok!- mondta Nat kedvesen.
- Nat, egy angyal vagy!- mondtam.
- Te pedig fagytündér, de hogy jön ez ide?- kérdezte, elröhögtük magunkat. A vodkanarancsom elfogyott, így a Manhattan koktél következett.
Még elbeszélgettünk egy darabig, majd elmentem táncolni. Mikor meguntam a táncot, újra a színfalak mögött találtam magam. Már éjfél elmúlt, én pedig nagyon jó hangulatban voltam. Lysék lejöttek a színpadról, vagyis én következtem. Kissé támolyogva, de kimentem.
- Most pedig egy lánybanda következik! A fiúk kedvéért nem is húzom az időt, következzék Gabriella, Jessica és Roxi, a három angyal!- mondtam mosolyogva, majd lementem a színpadról. Viktor sietett oda hozzám.
- Castiel hív!- mondta és elhúzott a fiú öltözőig. Benyitott és én beléptem. Rosa magyarázott Castielnek valamit.
- Kate, segítenél ennek a vadbaromnak?- kérdezte Rosa, meg sem várva a válaszom.
- Na mi van, vadbarom?- kérdeztem mosolyogva.
- Ez!- mondta és elém tartotta a kezét. Tiszta véresek voltak az ujjbegyei. A hatalmába kerített az illat...
- Gyere, segítek!- mondtam és bementem a raktárba kötszerért, addig őt leültettem egy székre. Mikor visszaértem, csak felnézett rám. Én elővettem a kötszert és kezembe vettem a kezeit. Az illat még jobban csalogatott... Próbáltam nem az illatra koncentrálni. Az alkohol beütött, de bírom. A számba vettem az egyik ujját, míg elvágtam a kötszert. A vérzés már elállt, mikor rátekertem a kötszert. Így tettem a többi ujjával is, mire döbbenten néz rám.
- Ezt hogy csináltad?- kérdezte.
- A fogam különleges anyagot termel, ami összehúzza a bőrt! Nevezheted akár drognak is...- igen utána jártam egy kicsit a fajtámnak, már amennyire sikerült lefordítani a tanulmányt...
- Ezért ilyen édes a csókod?- kérdezi mosolyogva, mire felállok.
- Ahhoz semmi köze!- jelentem ki.- De kérsz belőle még egy adagot?- kérdezem és közel hajolok az arcához. Ő se szó, se beszéd, megcsókol.
- Járjunk!- mondja és feláll. Én ismét sokkot kapok. Ő megfogja a kezem és magához húz...

30. fejezet

Reggel nyűgösen felébredtem. Rosa is felkelt, felöltöztünk, majd lementünk a többiekhez. Az étkezőben káosz uralkodott, mindenki futott valamerre. Nat toppant elénk.
- Sziasztok, lányok!- mondta és a kezünkbe nyomott egy papírt.
- Ez mi?- kérdeztük Rosával.
- A mai teendőitek! Sok sikert hozzájuk!- mondta és elviharzott.
Ránéztem a lapra, amin ez állt:
"- A bálterem falaira különleges fagyásokat felvinni, ami szép motívumokat alkot. A bál témája az óceán, próbáljon ilyen mintákban gondolkodni
- Maga lesz a felkonferáló az egész rendezvényen!"
Uram atyám! Rosa felé fordultam.
- Te mit kaptál?- kérdeztem az ezüst hajú barátnőmet.
- A folyosó díszítésében kell részt vennem. És neked mi a feladatod?- kérdezte kíváncsian.
- Tessék, olvasd el!- mondtam és odanyújtottam neki a lapomat. Ő végigfutotta a sorokat.
- És még itt állsz?! Menj!- mondta és finoman előre tolt.
A bálterem felé vettem az irányt. Útbaigazítást kértem Iristől, aki elvezetett odáig. A lélegzetem elállt, mikor megláttam azt a csodaszép helyiséget. A falak feketék voltak, megértettem, hogy miért kellenek rá minták. A gyerekek szállingóztak, akiknek itt volt dolguk. Főleg vámpírok voltak... Ella is köztük volt, akinek a nyakába borultam. Váltottunk pár szót, ő pedig sietett, mint mindig. Legnagyobb ijedségemre ott volt Lys is. A bálterem egyik elhagyatott részébe mentem, gondoltam, jó lesz kísérletezni. A hideg ujjbegyeimet odatettem a falra. Nagyon koncentráltam. Lassan végigsimítottam a falon és kinyitottam a szemeim. Egy gyönyörű minta volt ott, jégvirágokból. Elámultam, majd lenéztem a kezeimre. A bőröm kék lett, a mintáim kiteljesedtek. És be kell vallanom... élveztem, hogy nyomot hagyok magam után. Kijöttem a sarokból és mosolyogva alkotni kezdtem a következő falra. Nem figyeltem másra, csak a jégvirágra. Az volt az egyetlen baj, hogy nem tudtam magasra felfuttatni. De ahogy belejöttem, egyre magasabbra feljutott. De a plafon is olyan csupasznak tűnik! Amint erre gondoltam, elmosolyodtam. Az angyalszárnyaim előbújtak és felemelkedtem. A plafonon is elkezdtem fagyasztani, de itt egy kicsit meg kellett állnom pihenni. Lenéztem és mindenki tátott szájjal figyel. Nem tudom, hogy a jégvirágok vagy a szárnyaim miatt, de nem is érdekelt. Végeztem a díszítéssel és ránéztem a telefonomra. Dél van?! Szent szar, észre se vettem, mennyire telik az idő! A diri lépett mellém kedvesen mosolyogva. Alig fért oda hozzám a szárnyaim miatt.
- Gratulálok, Kate! Rendesen kitett magáért!- mondta és rám villantott egy mosolyt.
- Csak szóljon, ha segíthetek valamiben!- mondtam szívből szóló örömmel.
Büszkén néztem a kezem munkájára. A lelkem adtam bele ebbe. Valaki hirtelen megszólal mellettem.
- Gyönyörű lett!- ijedtemben ugrottam egyet. Viktor áll mellettem, mosolyogva.
- Örülök, hogy tetszik!
- Akinek nem tetszik, az kapja be!- mondta és felnevettünk.
- Köszi!- mondtam és átkarolt.
- Az a dolgom, hogy kiálljak érted, nem?- mondta és rám nézett. A szemei őszintén csillogtak.
- Én semmire nem kötelezlek, ezt te is tudod!- mondtam nevetve és elengedtem.
- Hova mész?
- Az udvaron van egy kis dolgom, de mindjárt visszajövök!- mondtam és kiléptem az épületből.
A nap szikrázóan sütött. A szárnyaim még mindig ott fénylettek a hátamon, őrültségre készültem. Elkezdtem futni és elrugaszkodtam. Eltávolodtam a földtől. Olyan... szabadnak éreztem magam. Az arcomat simogatta a menetszél, ahogy az iskola teteje felé vettem az irányt. Pár alakot látok ott mozogni...
"Castiel"
Felosontunk az ódon kastély legtetejére. Itt biztos nem talál meg senki. Én rágyújtottam, Lys pedig leült. Néztem a kék eget, ahogy madarak röpködtek a fejünk felett.
- Figyelj, mi az ott?- kérdezte Lys és látszólag egy nagy kékség volt.
- Nem tudom.
- De ide tart!- mondta Lys és arrébb állt.
Én is követtem a példáját és az a lény csak közeledett. Éppen hogy le tudott szállni, pontosan Lys előtt landolt. Hatalmas szárnyait szétnyitva hagyta. Lys szemében rémület tükröződött, ahogy ránézett.
- Szia, Lys! Rég nem beszéltünk!- azt a hangot felismertem. Ez Kate.
- Így van...
- Mitől ijedtél meg? Nem bántalak, csak beszélni szeretnék! Egyébként szia, Castiel!- köszönt nekem is.
- Hello.- mondtam és szívtam tovább a cigimet.
- Mit akarsz tőlem?- kérdezte Lys, miközben Kate felém fordult.
- Csak gratulálni szerettem volna Gabihoz! Remélem, őt nem egy éjszakás kalandra akarod!- mondta és Lys lesápadt. Még jobban, pedig vámpír!
- Honnan tudod...?- kérdezte és én is közelebb mentem.
- Csiripelték a madarak! De jóban szeretnék veled maradni!- mondta kedvesen Kate és kezet nyújtott Lysnek.
- Rendben.- tétovázva, de elfogadta a kinyújtott békejobbot.
- Köszi!- megölelte, láttam Lys arcán, hogy nagy kő esett le a szívéről.
- És miért repültél fel ide?- kérdezem hirtelen, mire jókedvűen rám néz. A mosolya szép, de az én szemem lejjebb vándorolt...
- Hát nem azért, hogy gondolatban letaperolj, az biztos!- mondta és a vér az arcomba szökött.
- Én nem is...- próbáltam magyarázkodni. Ő csak nézett a kék szemeivel.
- Castiel, tisztára kipirultál, van valami probléma?- kérdezett vissza mosolyogva. Lys közben a háttérben röhög.
- Semmi bajom sincs...- sziszegtem és nem néztem az arcára. Közelebb jött, hozzám simult.
- Nézz rám!- mondta és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
Megfogta a pólómat és magához rántott. Érzéki szája az enyémhez préselődött.  A csókja forró volt és édes. Átkaroltam a derekát, úgy húztam közelebb magamhoz. Úgy látszik, hogy tetszik neki. Kipirulva válunk el egymástól. Ő állatiasan elmosolyodik. Lys csak néz minket.
- Oké, fiúk, én megyek!- mondta.
- Talán Viktorhoz sietsz?- kérdezi Lys, mire ökölbe szorul a kezem. Kate ezt észre is veszi. Felül a korlátra, arccal felénk.
- Castiel, ne féltékenykedj!- adott egy tockost.
- Ezt miért kaptam?!- kérdezem.
- Mert imádom a hangját!- mondta és rám kacsintott.
- Ez jó volt!- mondta Lys és lepacsiztak.
- Na, tényleg megyek!- mondta és intett nekünk. A két hatalmas szárnya kinyílt, ő pedig elengedte a korlátot és hátradőlt. Vagy 30 méter magasan voltunk, mindketten odafutottunk a korláthoz. Lenéztünk és a zuhanó Kate a levegőben megfordul és csap egyet a szárnyaival. A bálterem előtt landol... Na, így kell valahonnan lelépni! Lys csak elismerően füttyentett egyet, ő is látta a landolást.
- Mint tűz és víz...- mormogja.
- Az ellentétek vonzzák egymást!- vágtam oda.
- Milyen igaz!- mondta és felnevetett.
Ez a lány valami fantasztikus! Csak a bál süljön el úgy, ahogy én szeretném! Elképzeltem... Szinte a szemem előtt van, ahogy egymáshoz dörgölőzve táncolunk, majd elvonulunk egy csendesebb helyre... Már a nyálam is kicsordult a gondolatra, hogy Kate mellett ébredek a bál után. Ha ilyen mozdulatokra képes a levegőben, milyen lehet az ágyban! Akaratlanul is végignyaltam a számon.
"Kate"
Viktorral elhülyültünk egy darabig, majd sorban, mindenki gratulált a díszítésemhez. A csajok visítoztak, ahogy meglátták a termet. Már este lett, mire Rosa és én visszakeveredtünk a szobába.
- Figyelj, Kate!- mondta, miközben nézegette magát a tükörben.
- Hm? Mondd!- mondtam az ágyon szétterülve.
- Te elgondolkoztál rajta, hogy milyen lesz az első?- kérdezte.
- Mármint szeretkezés?- kérdeztem vissza.
- Igen.- mondta Rosa és leült velem szemben.
- Már hallottam mások elképzeléseit és tapasztalatait. Egy biztos: az első alkalom soha nem lesz olyan, amilyennek képzeljük!- mondtam és én is felültem.
- De álmodozni szabad!- mondta mosolyogva.
- Igaz. Mondjuk már én is képzelegtem róla, de inkább hagyjuk...- mondtam és elpirulva lehajtottam a fejem.
- Óóóó... Kivel képzelted el? Csak nem az imádott vöröskénkkel?- kérdezte perverz hangsúllyal.
- Inkább álomnak hívnám!- mondtam elvörösödve.
- És mit álmodoztál össze?- kérdezi és közelebb hajol hozzám.
- Csak egy perverz álom, semmi több! És neked?
- Leigh megfertőzte az agyamat is!- mondta és most ő volt rákvörös.
- Akkor inkább aludjunk!- mondtam és elmentünk fürödni, majd lefeküdni.
- Mocskos álmokat Castiellel!- mondta Rosa a sötétben.
- Neked pedig mennybéli pillanatokat Leighhel!- mondtam és felnevettünk.
Álomba szenderültünk és Rosa kívánsága valóra vált... Olyat álmodtam! Fúúú... Legyen elég annyi, hogy reggel, mikor felébredtem, vörös voltam és izzadt... Álmomban valaki megizzasztott!

29. fejezet

Végiggondoltam... most tényleg. Lysander megcsalt, nemsokára meg is issza a levét. Mióta visszajöttem a halálból, egy büdös mukkot nem szólt hozzám. Legyen boldog Gabival, nem érdekel!
- Rendben, elmegyek veled!- mondtam és bedobott egy mosolyt, majd megölelt.
- Köszönöm!- szuszogta a nyakamba, mivel majdnem egyforma magasságúak vagyunk.
- Örömmel teszem!- mondtam és még szorosabban magamhoz húztam.
Ő belefújt a nyakamba, ami viszont rohadtul csikis, így elkezdtem vihogni. Ő ezt észrevette és még jobban belefújt. Éreztem, hogy mosolyog, míg én a halálomon vagyok. Aztán abbahagyta a fújást. Én próbáltam lenyugtatni magam egy kicsit, mikor belepuszilt a nyakamba.  Elöntötte a forróság a testemet. Felemeltem a fejét és adtam az arcára egy puszit.

- Egyenlőre érd be ennyivel!- mondtam mosolyogva.
- Egyenlőre?- kérdezett vissza pipacs pirosan (!!!).
- Igen.- mondtam még mindig mosolyogva.
Castielt otthagytam, aki még mindig a semmibe bámult. Mosolyogva mentem oda Rosáékhoz.
- Új fejlemény!- mondtam és belekaroltam Rosába.
- Halljuk!- mondták egyszerre.
- Van partnerem a bálra!- mondtam és visítoztunk egy sort.
- És ki az?- kérdezte Jess.
- Castiel.
- Na ne szívass!- mondta Rosa.
- Ő hívott meg!- mondtam és majdnem elájult.
- Kate Snow, te minden pasit elkábítasz! Mondd, hogy vetted rá?- kérdezte még Jess is.
- Egy egész terve volt, hogyan hívjon el! Még Ellától is segítséget kért!
- Ez sok volt mára! Este beszélünk!- intett nekünk Jess.
- Szia!- mondtuk egyszerre Rosával.
- És mikor is lesz a bál?- kérdeztem.
- Szombaton. Vagyis holnapután. Jesszus, neked is néznünk kell valami csini cuccot!- sikította Rosa.
- És ez milyen bál?
- Igazából ez inkább egy parti zenével, piával, tánccal... csak a formalitás kedvéért hívják bálnak.
- Szóval nem nagy uszályos ruha kell, hanem koktélruha?- kérdeztem.
- Pontosan!- mondta és végignézett rajtam.- Van?
- Igen, de szerintem túl kihívó.- sóhajtottam.
- Hé, hiszen Castiellel mész! Legyél vad! Gyere, mutasd meg!- mondta és felmentünk a szobánkba.
Egy fekete koktélruháról beszéltem, aminek nincsen pántja és a combom közepéig leér. A hátam közepéig csipke fedi. Még annak idején Beától kaptam, aki ezt mondta: ha lesz rá alkalmad, használd! Most van rá alkalom. Felvettem és kimentem Rosához.
- Úristen, de jól áll!- mondta és mutatta, hogy forduljak meg.
- Nem kurvás?- kérdezem félve.
- Gondolj vissza Debre, Castiel exbarátnőjére.
- Igazad van!- helyeseltem a barátnőm érvelését.
- Akkor a te szerelésed megvan! Ja, és még valami! Valószínűleg holnap egész nap díszíteni fogunk!
- Nem lesz suli?- kérdeztem, majd a fejembe ötlött, hogy órán mit mondott Dimitri.- Tényleg!
- Ez az!!!!!- mondta és pacsiztunk egyet.
Még egy ideig szórakoztunk, majd elmentünk aludni. Ismét a bűnös pizsamám volt rajtam, úgy látszik, hogy tényleg valami titkot őriz, mivel olyan éjfél körül koccanást hallok az ablak felől. Felijedek és felülök az ágyban. Az ablakot szuggerálom, mikor egy kő csapódik neki. Ez adta ki a koccanó hangot. Közelebb mentem, majd kinyitottam. Kihajoltam és egy kavics fejbe talált. Dühösen nézek körbe a fejemet vakargatva. Valaki röhögött odalent, szóval egy hirtelen ötlettől vezérelve kiugrottam az ablakon és talpra estem. A szobánk a második emeleten van. Pont a "támadóm" előtt értem földet.
- Ne dobálj kővel, légy szíves!- sziszegtem. Ő csak tátott szájjal nézett végig rajtam.
- Nem is vagy deszka...- mondta halkan, nem más, mint Castiel.
- Nem mondod?! Mit szeretnél éjnek idején?- kérdeztem összehúzott szemmel. A szemem lekalandozott a dzsekijére, ami vöröslött a vértől.
- Csak éppen vadásztam és gondoltam idegesítelek egy kicsit. Na, de én megyek is...- mondta, de én megragadtam a kabátját. Szörnyen éhes voltam. Az ujjaimmal letöröltem a vért, majd leszopogattam az ujjbegyeimről. Castiel ezt tátott szájjal nézte végig.
- Mmmmm... Isteni!- mormogtam csukott szemmel. Észbe kaptam és kinyitottam a szemem.- Jaj, bocsi!
- Te is szereted a vért?
- Sajnos igen... Csak nagyon ritkán jutok hozzá.- mondtam lehajtott fejjel.
- Állat jöhet?- kérdezi mosolyogva.
- Egy farkas ismét jól esne... vagy inkább egy őz?- így morfondíroztam magamban.
Levélcsörgést hallottam és odakaptam a fejem. Egy vaddisznó... Megvagy! Lassan odamentem, a vaddisznó unottan néz rám. Én hirtelen ráugrom és belemélyesztem a karmaimat és a fogaimat. Az állat elterült, én pedig táplálkoztam.
"Castiel"
Sikerült elkapnia a vadat! De ahogy eszik, az se semmi... Amikor végzett felém fordul. Egy csepp vér sincs a ruháján, de még az arcán sem. Az állat maradványaira néztem, ami csupán a csontváz volt. Visszanéztem Kate arcára, a szeme csillogott.
- Ez nagyon jól esett!- mondta mosolyogva.
- Meghiszem!- mondtam és végignéztem rajta. Az a hálóing a combját éppen hogy elérte. Nagyon jól állt neki. Összefutott a nyál a számban, ahogy ránéztem.
- Köszi, hogy kihívtál!- mondta és valamiért hozzápréselt a falhoz és belecsókolt a nyakamba.
- Ez mi volt?- kérdeztem döbbenten.
- Csak visszaadtam! Na csáó, álmodj szépeket!- mondta és felugrott a szobájuk ablakába.
Ez a nő valami eszméletlen! Még mindig érzem a szája helyét a nyakamon. A szombat is érdekes lesz! Vigyorogva mentem a szobánkba, ami Lysnek fel is tűnt.
- Csajozunk, csajozunk?- kérdezi.
- Mondhatjuk úgy is.
- Ki az?- kérdezi.
- Csak akkor, ha elmondod, hogy ki az a dögös csaj, akivel beszéltél!- mondtam furfangosan.
- Ő Gabriella!
- Legújabb célpont?
- Úgy, ahogy beszéled! Neked ki?
- Kate.
- Vigyázz, nem könnyű eset!- mondta Lys.
- Nem is egyszeri kalandra kell!- mondtam és Lys felnevetett.
- Jó vicc volt!- mondta, miután abbahagyta a nevetést.
- Nem vicceltem.- már kezdtem dühös lenni.
- Akkor sok boldogságot!
- És ti már nem jártok?- kérdeztem.
- Nem.
- Jó, mert ő is így gondolja!- mondtam és lefeküdtem aludni.
Elszenderedtem és Kate benne volt az álmomban. Egy forró éjszaka volt, de mielőtt rátértünk volna a lényegre, felébredtem...

28. fejezet

Reggel felébredtem és lerúgtam magamról a takarót. Meleg van! Nagyon meleg! Gondoltam, hogy június elején meleg lesz, de hogy ennyire! A víz levert, ahogy kikászálódtam az ágyból. Nagy lendülettel kinyitottam az ablakot és kihajoltam. Nagyon jól esett az a kis szellő, ami még reggel a fákat borzolta. Hirtelen Rosa terem mellettem.
- Nagyon meleg van!- hörögje és így már ketten hajolunk ki az ablakon.
- Ugye? Nem tudom, hogy a többiek hogy bírják!- mondtam neki.
- Én már több éve ide járok, de mindig azt mondják: Ez nem is meleg!
- Már bocs, hogy ezt mondom, de hülyék!
- Azok!- mondta és egyszerre nevettük el magunkat.
- Gyere, keressünk egy lenge ruhát mára!
- Jó ötlet!- mondta és beljebb mentünk.
Mindketten jó szellős öltözetet választottunk. Én egy ing (ami a mellem alatt meg volt kötve) és egy rövidnadrág mellett döntöttem. Rosa pedig egy strandruhát vett fel.
- Mehetünk?- állt oda mellém és nyújtotta a karját.
- Igen!- mondtam és belekaroltam a kinyújtott karjába.
Nevetgélve mentünk le az étkezőbe. Amikor beléptünk, minden szem ránk szegeződött. Én nyeltem egyet, de Rosa biztatóan megszorította a kezem.
- Nyugi, én mindig így öltözködöm júniusban. Legalább már nem vagyok egyedül!- mondta és egymásra nevettünk.
- Szia, Kate!- az ajtóban voltunk és valaki megragadott hátulról.
- Szia, Viktor!- mondtam és azzal a lendülettel megfordultam és megöleltem.
- Elég lesz, a fiúk még megölnek a szemükkel.- suttogta és elengedtük egymást.
- Az neked nem ártana!- mondtam nevetve és megpaskoltam az izmos hasát.- Mióta vagy ilyen jó edzésben?
- Itt mindenki edz, így nekem is muszáj volt.- mondta és odament az asztalához.
Rosával ismét karöltve mentünk a többiekhez.
- Ti így nem fáztok?- kérdezi Sindy, aki farmerkabátban van.
- 15 fokos testhővel te sem fáznál!- mondtam és leültünk a helyünkre.
Így elcseverésztünk egy darabig. Miután végeztünk, siettünk órára. Nyelvtanóra közepén SMS-esem érkezett.
"Szia, cica, dögösen festesz! Kár, hogy órán vagyok, szívesen letámadnálak!"
Nagy levegőt vettem, amit még Rosa is észlelt. Kikapta a kezemből a telómat és elolvasta az üzenetemet. Miközben visszaadta, vihogott.
- Megnézném, hogy ki írogat neked ilyeneket! Tökös, az biztos!- mondta Rosa.
- Kate, kérem álljon fel!- mondta szigorúan a tanár és én halálosan nyugodtan felálltam.
- Igen, tanár úr?- kérdeztem hidegvérrel.
- Mondja el nekem a szóösszetételek című tételt!- mondta a tanár és én hozzáfogtam.
Minden diák tátott szájjal hallgatott, ahogy a tanárnak mondtam a tételt. Szóról szóra elmondtam neki mindent. Mire befejeztem, rákvörös fejjel motyogta:
- Ötös, leülhet!- az osztály meghúzta magát a továbbiakban.
Én csak rámosolyogtam a tanárra és leültem. Mikor vége lett a tanításnak, kimentem szép nyugisan az udvarra. Körbenéztem, alig volt kint valaki. Rosa is velem tartott, amikor Jessica ugrik elénk.
- Szia, Jessica!- köszöntem vidáman.
- Szia, Kate!- mondta.
- Kate, ő kicsoda?- kérdezte Rosa, és Jessicát nézte gyanakodva.
- Rosa, ő itt Jessica! Jessica,ő itt Rosalia,de mindenki Rosának hívja!- mondtam és kezet fogtak.
- És hogy lettetek barátok?- kérdezte Rosa.
Elvittük egy távolabb eső pontjára az udvarnak és elregéltük neki a helyzetet. Elmondtuk a tervünket is.
- Tudtam! Úgy tudtam!- mondta é győzedelmes vigyorral a levegőbe öklözött.
- Mit tudtál?- kérdi Jessica megszeppenve.
- Azt, hogy Lys trófeavadász! Hogy csak játszik a csajokkal!
- És most mi lesz?- fordultam Jessica felé.
- A két barátnőmnek mindjárt vége lesz az órájuknak! Várjuk meg őket a kapunál!- mondta és elindultunk a kapu felé.
- Csak 2?- kérdezte döbbent fejjel Rosa.
- Igen. Stílusilag választottam őket.- mondta röviden Jessica, így mi Rosával csak bólogattunk.
- Mi a nevük?- kérdeztem Jessicától, de ő a kapu felé mutatott.
- Nézzétek, csajok! Ott vannak!- mondta és odaszaladtunk hozzájuk.
- Tényleg viktoriánusok!- mondta meglepődve Rosa, amikor odaértünk.
- Lányok, ő itt Gabriella, ő pedig Nina!- mondta és bemutatott minket is.
Íme Gabriella:

És Nina:

- Sziasztok! Tudjátok, hogy miért vagytok itt?- kérdeztem.
- Igen, Jess mindent elmesélt.- mondta Gabi.
- Akkor melyikőtök vállalja?- kérdezte izgatottan Rosa.
- Nekem az a baj, hogy túlságosan ragaszkodó vagyok!- mondta Nina szégyenlősen.- Szóval ha egy ujjal is hozzáértek a pasimhoz, végetek! Világosan fogalmaztam?!- hirtelen gonoszságot kezdett sugározni.
- Igen!- mondtuk kórusban.
- Helyes! Talizunk a cukiban, oké Gabi?- kérdezte és Gabihoz fordult.
- Oksi, addig rendelj valamit!
- Rendicsek!- mondta és elszaladt.
- Akkor te vagy a mi emberünk!- mondta Rosa.
- Kit kéne elcsábítani, meg ejteni?- kérdezte kíváncsian.
- Őt!- mutattam Lysre, aki nekünk háttal volt.
- Helyes srác!- mondta Gabi, mikor Lysre nézett.
- Figyelj, könnyen levesz a lábadról, ha nem figyelsz!- mondtam Gabinak.
- Nyugi, húgi! Engem nem olyan könnyű elkápráztatni!- mondta Gabi és megnyalta a szája szélét.
- Akkor hajrá és fejleményeket kérek!- mondta Jessica és Gabi elindult Lys felé.
Mi pedig elindultunk az ellentétes irányba. Hirtelen elkapott valami és ezt hallom.
- Elrabolom egy percre ha nem baj!- ez volt Ella.
Elvitt egy olyan helyre, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni.
- Mi a válaszod a bátyámnak?- kérdezte és az arcomba hajolt.
- Tűnj már az arcomból!- ezt nevetve mondtam.- Még nem tudom...
- Már rájöttél, hogy Lys csak ágyba akar vinni, ugye?
- Igen, már rég.
- Akkor mi akadályoz meg?- kérdezte Ella.
- Az, hogy honnan tudjam, hogy Castiel nem ilyen? Lehet, hogy ő is csak ágyba akar vinni!- mondtam Ellának és bizonytalanság tört rám. Tényleg ez akadályoz meg?
- Ő nem ilyen. Jól van, hogy Debby-t megcsalta párszor, de őt nem szerette szívből!- mondta Ella és megsimította a hátamat. Most jól esett.
- És honnan tudod, hogy engem igen?- kérdeztem lehajtott fejjel.
- Még egy lányra se reagált így! Fülig szerelmes beléd, hidd el! Adj neki egy esélyt!- győzködött Ella, aztán levélcsörgést hallok.
- Így van!- szólt mögülem az a búgó hang, amitől a szívem a torkomban dobogott, a lepkéim pedig felébredtek. Árnyék vetődött rám és megfordultam. A szürke szemek mosolyogva figyeltek.
- Castiel?- kérdezem hitetlenkedve. Ella feláll (eddig ültünk) és elballag. A szél belekapott a hajamba, de nem érdekelt. Ismét érezni akartam az ölelését, az érintését. Az arcom felforrósodott erre a gondolatra, ő pedig csak szívdöglesztően mosolygott. A reggeli meleg semmi volt ehhez képest, amit a testemben éreztem.
- Mi a válaszod?- kérdezte komolyan. Én teljesen leblokkoltam. Az agyamban kattogtak a fogaskerekek, már féltem, hogy meghallja...

27. fejezet

- Eljössz velem a bálba?- suttogta a fülembe.
Ledermedtem. Hirtelen mindenféle érzelem elöntött. A boldogság, meghatottság, csalódottság, düh...
- Figyelj, ezt még át kell gondolnom...- toltam el lágyan.
Egyébként boldogan kiáltottam volna az igent, de eszembe jutott Lysander... A csalódott arc, hogy ha elmondanám neki, hogy Castiellel megyek. Nem tudnám elviselni! De dühös is voltam. Hogy miért? Miért nem Jessica a barátnője? Miért én? Most már tudom, hogy Lys egy trófeavadász. És azért választott engem, mert én vagyok a kis gyámoltalan, akinek sose volt pasija... Kíváncsi a friss húsra! Olyan könnyen nem adom magam! Elszaladtam Castieltől, az udvar egyik eldugott részébe. Remegő kézzel vettem elő a mobilom.
"Lysander"
Ez nem lehet ő! Vagy mégis? Így gondolkodtam és Rosáék asztala felé bámultam. Nyeltem egy nagyot, amit Dake is meghallott.
- Mi az, haver?- kérdi.
- Csak én képzelem be, vagy az tényleg Kate?- kérdeztem, miközben a nevetgélő kék hajú lányra mutattam.
- Az ő. Ugyanaz a csábos test és a "felfallak" tekintet. És ugyanaz az ijesztő hangsúly...- nézett másfele.
Igaza van, ez csakis ő lehet. De a szeme más volt, mintha tudna valamit. Okos lány, lehet, hogy dereng neki valami. Valamilyen okból a sebemhez nyúltam. A nyakamon csak pár heg látszik, semmi több. Mégis furcsa érzésem lett. A fejem lüktetni kezdett, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Így tovább folytattam a csevegést Dake-el.
- Félsz tőle?- kérdeztem gúnyosan.
- Honnan veszed ezt?!- kérdezi, de még mindig nem néz a szemembe.
- Félsz tőle.
- Nem téged vágott meg a jegével! Nem téged félemlít meg mindig!
- Mert én nem pofázok fölöslegesen. És jogosan félsz tőle. Láttad már a fogsorát?- mondtam.
- Nem, miért?
- Az én szemfogaimnál nagyobb agyarai vannak!
- És?
- De az egész fogsora ilyen!- mondtam és Dake fölszisszent.
Az első óra után megláttam a kertész klubban. A kezében volt a telefonja és nagy levegőt vett. Nem igazán érdekelt, hogy mit csinál, így kerestem tovább a jegyzetfüzetemet...
"Kate"
Nehezen, de bepötyögtem a számot és írtam egy üzenetet.
"Szia, tudod, hogy ki az a Lys?" Egyenlőre csak ezt küldtem el. Pár pillanat múlva SMS érkezett.
"Igen, de miért?"
"Mert ő a pasim és egy cetli volt a szobájában, amit te írtál. De nem haragszom. Egy alkut ajánlok neked!" Belecsaptam a közepébe! Egy kicsit tétovázva, de megnyomtam a küldés gombot.
"MI???? Tényleg sajnálom! És milyen alkut?"
"Jessica, először találkoznunk kéne! Majd ott a részleteket!"
"Rendben! Találkozzunk a cukrászdában suli után! Én egyébként a nyugati szárnyban tanulok."
"Boszorkány vagy?" Írom érdeklődve.
"Majd megtudod!"
Azzal végeztünk a csevegéssel. Már tűkön ültem, mikor meghallottam az utolsó órán az áldott jó csengő hangját. Rohantam a cukrászdába. Pár diák volt ott, de mindenki beszélgetett valakivel. De egy ember nem. Hatalmas fejhallgató volt a fülén és zenét hallgatott lehajtott fejjel. Az ablak mellett ült. Odamentem hozzá és megpöcköltem a vállát. Ő felijedt és levette a fülest. Rám nézett és eltátottam a számat. Ő lenne Jessica? Pár lila, illetve vörös tincs cikázott a hajában, de az arcán a legkülönlegesebb a szeme. Olyan, mintha tudna rólad mindent...

- Szia, te vagy Jessica?- kérdeztem kedvesen.
- Igen.- elmosolyodott. Olyan aranyos arca van!
- Én Kate vagyok, Lys barátnője!- mondtam és szembe ültem vele. Amikor kimondtam a nevem a szeme elkerekedett.
- Te vagy a fagytündér? Azt hittem, hogy a kinézeted... ennél... gonoszabb!- mondta ki nehezen.
- Igen, én vagyok. És miért gondoltad ezt?- kérdeztem fürkésző tekintettel.
- Tudod biosz órán tanultunk a fajtátokról...- mondta zavarban.
- Akkor már értem! És neked mi a képességed?
- Egy nephilim vagyok!
- És az mi?- kérdeztem. Olyan ostobának érzem magam!
- Egy halandó és egy angyal gyermeke.- mondta mosolyogva.
- Értem a logikát! Csak tudod, mit nem értek?- mondtam közelebb hajolva, mire ő is közelebb jött.
- Na mit?- kérdezett vissza mosolyogva.
- Azt, hogy hogy tudott Lys téged elcsábítani... Nem tűnsz olyannak!- mondtam és elnevette magát.
- Engem is le lehet venni a lábamról. Mondjuk úgy, hogy többet ittam a kelleténél, ezért is írtam azt a cetlit.- mondta bűnbánóan.
- Jó erős lehetett a pia!- nevettünk fel.
- Vodka narancsból vagy 5-öt bevágtam egymás után!
- Én viszont még soha nem ittam...
- Soha?!- döbbent le.
- Soha.
- Akkor a bálon pótold be! Mindenkit egybe fognak ereszteni! Én foglak felügyelni, hogy meglegyen a pia adagod!- mondta poénkodva.
- Akkor a szavadon foglak!
- És mi az alku?- kérdezi.
- Lysandert szeretném megleckéztetni!- mondtam és közelebb hajolt.
- Hmmm... Érdekesen hangzik! Hallgatlak!- mondta.
- Azt szeretném megcsinálni, hogy magyarázkodnia kelljen!- elmondtam neki az ötletet.
- Szerintem ez nem elég durva! Ehhez külső ember is kell!- mondta és elgondolkodtunk.
- Szerinted ki legyen az?
- Nem tudom! De nekem mennem kell, már várnak! Hívj, ha sikerült kiötlened valamit!- mondta és elment.
Ránéztem az órára, ami fél ötöt mutatott. Nagyon elment az idő! Felpattantam a helyemről és a könyvtár felé vettem az irányt. Amikor odaértem, egy nagyot nyeltem. Beléptem, nem láttam egy teremtett lelket se. Ahogy a polcok között sétáltam, mintha valaki figyelt volna... Hirtelen egy kéz nehezedik a karomra. A szívroham kerülgetett, mikor hátranéztem. Egy furcsa lány volt az, szakadt ruhában.

 - Miben segíthetek?- kérdezi aranyosan.
- A kastély egyik bárói családjáról, a Snow családról szeretnék többet megtudni!
- Máris hozom a könyveket!- mondta vidáman és eltűnt.
Én leültem egy asztalhoz. Halkan dudorásztam, amíg egy könyv puffanva le nem csapódik az asztalra.
- Ez az egy könyv foglalkozik a Snow családdal!- mondta és el is tűnt.
Akkor lássuk a medvét! Kinyitottam a dohos könyvet és egy arckép ötlött szembe. Ugyanaz a festmény volt, mint amit találtunk. Elkezdtem olvasni a hozzá tartozó szövegrészletet.
"Scarlett Snow kitaszított lett. Párja, egy lovászinas és  a törvénytelen gyermekük megszökött. Scarlett másban is különleges volt: mielőtt elhagyta szülői házát, véletlenül halálra fagyasztotta a saját anyját. De más is a kezében landolt: az értékes Snow örökség, aminek medálja felbecsülhetetlen értékű. Az a nyaklánc szépsége mellett varázserővel is bír... Állítólag a fagytündérek ruházták fel különleges bűbájjal, hogy a viselője be tudja teljesíteni a legendát..."
A többi már nem érdekelt. Becsaptam a könyvet és a könyvtáros megjelent mellettem.
- A fagytündérekről van könyv?- kérdezem érdeklődve.
- Igen, máris hozom!- mondta és 3 darab könyvvel tért vissza.
Mind a 3-at fellapoztam, végül megtaláltam, amit kerestem. A fagytündérekről szóló legendák... 3 féle variációt találtam:
1. Nem történik semmi.
2. A fagytündér által jégbe borul a Föld.
3. A fagytündér elhozza a békét a fajok között.
Szóval meg kéne találni azt a nyakláncot. Ahha... És hogyan? Ezen gondolkodtam a könyv felett görnyedve. Elhagytam a könyvtárat, ez a rejtély nem hagyott nyugodni! Aztán még Lysandert is szívassam meg! Bár azt ki nem hagynám! Este felhívtam Jessicát.
- Szia, én vagyok!- mondtam, mikor felvette.
- Szia! Bocsi, hogy elrohantam, de már vártak rám. Sikerült valamilyen módot kitalálnod?
- Van egy ötletem...
- Halljuk!- mondta lelkesen.
- Mi lenne, ha elcsábítaná valaki Lysandert, majd ejtené!- mondtam.
- Wow! Kegyetlen vagy... Tetszel nekem!- mondta nevetve Jessica.
- De ki legyen az, aki elcsábítja?
- Fogalmam sincs! Figyelj, van pár barátnőm, akit nem ismer. Holnap bemutatom őket, oké?
- Rendben, akkor holnap! Szia!
- Szia, Kate!
Letettük és elaludtunk. Igaz, hogy Rosával még csevegtünk a sötétben, de utána csak feküdtem a sötétben.. Helyes, amit cselekszünk? Pár perc forgolódás után felültem az ágyban. SMS érkezett... Ismeretlen szám, fogalmam sincs, hogy ki lehet. Egy elég furcsa üzenet volt...
"Hello, szépségem! Szép álmokat, álmodj velem. Még ha nem is ismersz rám telefonon keresztül, én ismerlek téged és a vágyaidat..."
Ez egy perverz! Vagy 3-szor végigolvastam az üzenetet, de nem értettem. A végén vállat vontam és visszafeküdtem. Most sikerült elaludnom.

26. fejezet

Reggel úgy keltem, hogy valami meg fog változni. Rosa már nincs a szobában, pedig még csak 6 óra. Remélem nem kerül engem! Kitártam a szekrényt és örültem, hogy végre a saját ruháimat viselhetem. Bár nem volt rossz érzés egész nap Castiel illatát érezni... Castielről szólva, a ruhái illatoznak és már meg is száradtak! Egy zacskóba tettem, majd reggelinél odaadom neki. Amikor úgy éreztem, hogy le tudok menni, kinyitottam az ajtót. A mellkasom már alig sajgott, így bátran vettem mély levegőt. A nagy kontyomat újrakötöttem és úgy mentem le az étkezőbe. Minden pillantás rám vetődött a hatalmas helyiségben. Sorba álltam, még az öreg néni is tátott szájjal osztotta ki az adagomat. Remegő térdekkel közelítettem meg az asztalunkat. Lehuppantam és elkezdtem enni. Az asztalnál mindenki tátott szájjal figyelte, ahogy legyűröm a reggelit, kivéve Roxit és Rosát.
- Mi olyan érdekes?- kérdeztem végül.
- Te élsz... és eszel...- nyögte ki Kim.
- Igen, aki él az eszik, iszik, alszik, lélegzik... Miért olyan különös, hogy én is ezt teszem?- előre tudtam a választ.
- Mert te egyszer már meghaltál!- mondta Iris, kerek-perec.
- De már itt vagyok.- mondtam és Rosa helyeselt.
- Figyeljetek, csajok! A lényeg, hogy Kate itt van, örüljünk neki!- mondta Rosa és a többiek bólintottak.
Majd összenéztek és elmosolyodtak. Én gyanútlanul néztem őket és Roxi elszólja magát.
- Csoportos ölelés!!!!!- mondta és a lányok rám ugrottak.
Mindenki ölelt mindenkit. Mindannyian elnevettük magunkat, imádom a csajokat! Mikor elengedtük egymást, megszólaltak.
- Csak vicceltünk, Kate! Reméljük, nem veszed a szívedre!- mondta Viola mosolyogva.
- Más téma: hamarosan lesz az év végi bál! Valakinek van kilátásban pasijelölt?- kérdezte Iris huncutul mosolyogva.
- Engem Leigh már meghívott!- mondta Rosa tapsikolva.
- Ennyi minden történt, amíg nem voltam itt? Rosa, jársz Leigh-el?- kérdeztem a barátnőmet, akit elöntött a pír.
- Igen.- suttogta.
- És Kate, mi a helyzet Lysanderrel?- kérdezte Kim.
- Még nem is találkoztam vele, mióta megjöttem.- mondtam félszegen mosolyogva.
- Akkor hol voltál?- kérdezte Viola.
- Castiel szobájában, édes kettesben...- mondta Rosa, én pedig belepirultam.
- Hmmm... Mit csináltatok?- kérdezi Iris, csábosan huzigálta a szemöldökét.
- Semmit! Csak adott ruhát, mert fáztam, ennyi! És a doki kirendelte mellém bébisintérnek!- mondtam.
- Persze már! Nekem sosem adnak ilyen felügyelőt!- mondta Roxi is.
- Chh... Csak nekem van ilyen szerencsém, Mr. Festetthajúval?- kérdeztem a lányokat és Castiel felé néztem. Éppen Ellával vitatkoztak valamin. Hiába, a testvéri szeretet...
- Honnan veszed, hogy festett a haja?- kérdezi Rosa és ő is Castielt kezdi vizslatni.
- Nem látod? Világos, akár a nap, hogy ezek nem természetes tincsek. Akkor már rég kifakultak volna!- ekkor már az egész asztalunk Castielt nézte.
"Ella"
Miért nézi minden lány a tesómat? Pedig úgy tudom, hogy Rosa Leigh párja! És ki az a kék hajú? Csak nem... Ez Kate!!!! De hogyan? Hiszen meghalt! Lehetetlen ez a nőszemély, komolyan mondom!
- Hallod, hogy mit mondok, Ella?!- visszafordultam Casthoz.
- Bocs, nem.- mondtam mosolyogva. Imádom húzni az agyát a lüke bátyámnak.
- Lehülyézi a Winged Skullt, és még meg sem hallgat! Ezt nem hiszem el!
- Igenis hülyeség, ha a lánykoleszban is hallom, ahogy üvölteted!
- És mi a probléma?
- Az, hogy éjfélkor kezdesz rá! Jól van, hogy nem tudsz aludni a szerelmed miatt, de legalább minket hagyj aludni!- mondtam és Castnak elvörösödött a feje.
- Őt ne keverd bele!
- Mi az? Úgysem lesz a tied, hiszen Lys már elcsavarta a fejét!
- Akkor én visszacsavarom! Tudod, hogy képes leszek rá!- mondta Castiel.
- Kate nem olyan könnyű nőcske, mint amilyen a te Debby-d volt! Érte küzdeni kell!
- Azért tetszik annyira. Van benne kihívás!
- Pontosan! Mit tervezel?
- Elhívom a bálba.- mondta én meg szomorúan ingatom a fejem.
- Akkor siess, mielőtt Lys csap le rá!
- Húgi, segítesz? Kérlek!- ilyet még nem láttam a bátyámtól!
- Mi ütött beléd?! De segítek, HA...- ezt kihasználhatom...
- Ha?
- Ha nem üvölteted a zenét éjnek idején!- nyelt egyet.
- Rendben! De akkor segítesz!
- Csak azt mondd meg, hogyan!- mondtam és figyelmesen hallgatni kezdtem a tervét...
"Kate"
Ella és Castiel sugdolóznak. Castiel csibész vigyorra húzta közben a száját.
- Tényleg, tuti festett a haja!- ezt vitatták a lányok.
- Sziasztok lányok! Ő k...- Sindy ült le az asztalhoz velem szembe.
- Igen, Kate vagyok!- mondtam, nem kérdezett semmit.
A nyakamba borult és összekönnyezte a felsőmet.
- Úgy örülök, hogy itt vagy!- zokogta a pulcsimba.
- Cssssss, nyugalom!- simogattam a haját, amíg abba nem hagyta a sírást.
Elengedett és kitárgyaltuk, hogyhogy nem vagyok halott. Hát így! Elmondtam mindent töviről hegyire. Vége lett a reggeliszünetnek és Rosával mentünk órára. Ő is visszatért a régi stílusához. Végigbeszélgettük az utat és a tanórát is. Mikor kicsengettek, éppen pakoltam a könyveimet szép komótosan. Hirtelen valami elkapja a karomat és villámsebességgel az udvar egy távolabbi részén termek. Ella vigyorgó feje rajzolódik ki a könnyes szemeim előtt. Olyan gyors volt a tempó, hogy bekönnyeztem! Valahonnan Castiel jelenik meg. Ella pedig eltűnik. Ebben a családban mindenki eltünedezik meg megjelenik?! Mi ez már?! Castiel csibész mosollyal közeledik felém. Annyira lefagytam a meglepődéstől, hogy csak néztem. Már odaszorított a falhoz, forróság töltött el. Tényleg baromi nagy a testi vágyam! A csodálatos szürke szemek az enyémbe néztek. A testével odapréselt a falhoz, de nem csókolt meg. Nem is hittem volna, hogy ennyire vágyom ennek a taplógombának a csókjára! De azok a szürke szemek... Volt bennük egy gyanús csillogás. Mintha... vágy lenne! A fülemhez hajolt és azzal az érzéki szájával súrolta a fülemet. Alig bírtam uralkodni magamon. Az illata, a teste, a hangja a szemei... Azt akarom, hogy ez mind az enyém legyen!
- Kate...- súgta a fülembe. Lágy lehelete csiklandozta a fülem, búgó hangja megbabonázott. Ekkora hatással lenne rám? Ezt még egy fiú se tudta elérni! Éreztem, hogy elmosolyodik.- Eljössz velem a bálba?

25. fejezet

"A múltban: Scarlett szemszöge"
Éppen atyámhoz megyek reggelizni. Az ódon kastély falai barátságosan mosolyogtak rám. Kék hajam loknikba csavartam, a kedvenc piros ruhámat vettem fel. Ahogy sétáltam, egy férfihangra lettem figyelmes. A társalgóból jött. Kíváncsi természetemhez híven közelebb mentem az ajtóhoz. Egy férfi, illetve egy női hang beszélgetett.
- Charles (Csárlsz), hogy merészeli ezt tenni?! Engem elutasít a húgomért?! Hallatlan!- mondta a kényeskedő női hang. Egyből ráismertem, a nővérem volt az: Beatrix. És hogy ki az a Charles? Fogalmam sincs.
- Madame, nem úgy értettem!  Maga vonzó nő, de...- mondta, de szerencsétlen férfivel ordibálni kezdett Beatrix.
Eltávolodtam az ajtótól. Ez az ember akár engem választ, akár nem, az én szívem már másé... Nagyot sóhajtottam, már az emlék is mosolygásra késztetett. Tovább ballagtam, le atyámhoz. Mikor leértem, atyám hidegen rám mosolygott. Anya még nem jött le, így leültem.
- Lányom, mikor házasodsz meg?- kérdezi hirtelen apa, összerezzentem.
- Miért kérdi, drága atyám?- kérdezem már-már dadogva.
- Már 16 éves vagy, lassan öreglány! Jönnek a kezedért a szebbnél szebb kérők, de te mindegyiket elutasítod. Jó lenne ha megállapodnál!- mondta apám haragosan, végszóra megjelent anya is.
- Jaj, drágám! Ne siettesd! A jó választáshoz idő kell, nem mehet hozzá mindenféle jött-menthez!- mondta anya és helyet foglalt a velem szemben lévő puha bársonyszéken.
- Remélem, nem tervezel semmit, miközben Berlinben leszünk!- mondta atyám haragosan.
- Mikre gondol atyám?! Bezárkózom, ahogy mindig is szoktam!- mondtam sértett arcot vágva.
Pontosan azt terveztem, amit atyám mondott. Nem érdekelnek a különféle nemesek, sem grófok vagy hercegek! Az én szívem csak egy személyért dobog. Még beszélgettem a szüleimmel, amikor megjelenik a dühös nővérem. Éjfekete haja repkedett a levegőben, ahogy édesapánknak panaszkodott a legújabb kérőmről. Bőre fehér, akár a friss hó, szeme kék, mint az enyém. Beatrix nővérkémet a kérők rémeként emlegetik a szomszéd falukban. Megjelenésével megbabonázza a kérőket. Ő volt a megtestesült csábítás női kiadásban. Egy gyönyörű nyaklánc fityegett a nyakában, a családi örökség. Egy nyakék, amiért a kincsvadászok meg is ölnék egymást... Nem is a nyaklánc, maga a rajta lévő medál a fontos. Csodaszép borostyán a közepe, de van benne egy hideg csillogás. Valaki néha kéknek, zöldnek, lilának látja az egyébként sárga drágakövet. A nővérem leült mellém, sosem voltunk jóban. De érzem, hogy valamiben sántikál... Gonoszan néz rám, ahogy a tea felett rám villan a tekintete. Az angyali arca ilyenkor eltorzul, maga az ördög is megirigyelhetné. Pár nap elteltével a szüleim elvitték a nővéremet Berlinbe, udvarlóra vadászni. A kastély üresen állt, mikor felébredtem. Erre vártam. Felvettem egy parasztlány öltözetet és kisiettem a rétre. Megláttam őt! A szívem hevesebben vert, a vágy fűtötte minden porcikámat. Ő volt az, John, a lovászinas és életem szerelme. Én nemes létemre nem szabadna még rá néznem se, mint fiúra. De mikor megláttam azt a kék szemet, minden aggályom elszállt.

Felé futottam és a karjaiba vetettem magam. Ő pördült velem egyet és felnevettünk.
- Úgy hiányzott, kisasszony!- suttogta a fülembe.
- Te is nekem! És hívj Scarlettnek!- mondtam nevetve.
- A szüleid nincsenek itthon?- kérdezi, miután elváltunk egymástól.
- Nincsenek. Istenem! Mi történt veled?!- kérdeztem és megtapogattam a sebet az arcán. Ő csak felszisszent.
- A lovász megelégelte az állandó ábrándozásaimat.- csak ennyit válaszolt.
- Azért van a kötés is a szemeden?
- Igen.
Ez volt a sokadik találkozásunk.
"4 évvel később: Scarlett szemszöge"
Az eső zuhog. Meztelen talpam alatt slattyog a nedves talaj. Mellettem John fut, kezemben a törvénytelen gyermekünk. A kisfiú édesen gőgicsélt a karomban, miközben eszeveszetten futottunk az erdőn keresztül. Ez is Beatrix műve! Nem hittem volna, hogy ilyesmire képes lehetek. Csak úgy megfagyott... Édesanyám, annyira sajnálom! A ruhám piszkos volt, hajam az arcomhoz tapadt. Az arcomon vegyesen csorogtak az eső- és a könnycseppek. Mögöttünk dühös tömeg üvölt, vezérük az apám. Egy szirttetőn lévő erdőbe érkeztünk. Az üldözőink lemaradtak, de mi futottunk. Beatrix, testvérem, miért tetted ezt? Miért jó ez neked? Miért ül arcodon elégedett mosoly, mikor én szenvedek? Ezek a kérdések kavarogtak bennem, majd a kisfiamra néztem. Erősen magamhoz szorítottam, ne érje annyira az eső. Már mindannyian teljesen átáztunk. Mikor a szirt szélére értünk, lefékeztünk. Hátrafordultunk és nem messzire voltak az üldözők. A kő ropogott, ahogy a sok ember futott felénk. John kezébe nyomtam a gyermeket.
- Fuss, menjetek!- kiáltottam.
- És te?
- Én ezt a kört nem élem túl. Vagy mindnyájan, vagy csak én.
- Miket beszélsz, Scarlett! Nem hagylak itt!- mondta dühösen John.
- Dehogynem! Vidd a kicsit biztonságba, távol innen! Éljetek úgy, mint egy igazi család!
- Nélküled nem teljes!- mondta és magához szorított.
Még egyszer, utoljára beszívtam az illatát. Mikor felnéztem rá, az ajkunk egy csókban egyesült. A szememből ömlött a könny.
- Menjetek!- kiáltottam és szembefordultam a dühös tömeggel.
John elfutott a kisfiunkkal, a tömeg odaért. Körülvettek a sziklaszirten. Valamiért egy szemtelen mosolyra húztam a szám. Induljon a tánc. Jeget növesztettem, romboltam, fújtam, törtem, repesztettem és így tovább... De aztán elfogytam. Túl sok volt. Térdre rogytam, elfogyott az erőm. Beatrix közeledett felém, kezében egy vasvillával. Egy hatalmas lendülettel keresztül döfte a szívemet. Villámlott egyet, így láthattam a testvérem arcát. Gunyoros mosolyt láttam, amitől könnybe lábadt a szemem. A lábát a vállamra helyezte és letaszított a magas szirtről. Még zuhanás közben feltettem magamban az utolsó kérdést: Beatrix, miért gyűlölsz engem? De erre már soha többé nem kaptam választ...
"Kate a jelenben"
- Nem tudnak erről a lányról semmit?- kérdeztem a dirit.
- Semmit. Ha sikerül lefordítanunk a naplót, amit találtak Dimitrivel, akkor megtudunk róla egyet s mást.
- Köszönöm a tájékoztatást a mintámról. Viszlát!- mondtam.
- Üdv újra itt!- mondta, mielőtt becsuktam volna az ajtót.
Scarlett Snow? Elég fiatalon halt meg... Egy hirtelen ötlettől vezérelve az utam a könyvtárba vitt. Megálltam az ajtó előtt és meghallok mögülem egy hangot.
- Kate?- kérdi bátortalanul az illető. Megfordultam és Roxi állt tág szemekkel.
- Igen. Roxi, úgy hiányoztál!- mondtam és egymás nyakába borultunk.
- Te is nekünk! Sindy is nagyon maga alatt van mostanában...
- Akkor majd reggelinél talizom vele!
- Az nagyon jó lenne! És segítenél nekem?
- Persze! Mi lenne az?
- Dalt kéne választani, de nem tudom, hogy melyik legyen. Szerinted?- elém tett 5 dalt.
Ezen eldilemmáztunk egy darabig. A végén 3 számot választottunk és kifizettük. Felmentem koleszba és fáradtan ledőltem az ágyamra. Vajon mi az a nagy titok, ami körülleng? Fogalmam sincs... De muszáj lesz bemennem a könyvtárba! Holnap elintézem!

24. fejezet

Ajkunk közeledett egymáshoz. Ettől a puszta ténytől megremegett a gyomrom és nyomban elvörösödtem. A szívem gyorsabban vert, ami elkezdett fájni. Mikor a szánk összeért, a fájdalmam elpárolgott. A csókja egyszerre volt heves és gyengéd. Édes, akár a cukor, amit imádok. A műtős ruhám kivágott oldalánál becsúsztatta a kezét és megfogta a derekamat. Teljesen elaléltam az érintésétől, ami határozott volt. Már nem érdekelt minket az a fránya távirányító. Aztán észbe kaptam: hiszen én Lysanderrel járok! Bűntudat kíséretében eltoltam magamtól a vörös ördögöt. Az ágy szélére ültem és az arcom a tenyerembe temettem. Éreztem, hogy valaki átkarolt hátulról. Előre néztem és kiláttam azon a hatalmas üvegen. Nyitva volt, így meg kellett próbálnom. Hirtelen felálltam és megindultam az ablak felé.
"Castiel"
Kiegyenesedett és felállt. A gyönyörű kék haja az egész hátát eltakarta. A rövid ruhája megmutatta hosszú combjait és formás derekát. Odasétált a nyitott üvegajtóhoz és megfordult. A kék szemei szomorúságtól sütöttek. Szája mégis mosolygott. Az erkélyre rohant majd felpattant a korlátra. Két kezével kapaszkodott a korlátban és lábát rajta pihentette. Akár egy vadmacska. Értem most már, hogy miért is akarja Lys ennyire. Átnézett a válla felett egyenesen rám. A szemei most mosolyogtak, megértettem, hogy miért. Felugrottam az ágyról és ő visszafordult. Még mielőtt odaértem volna, elrugaszkodott és elnyelte a sötétség. A legrosszabbtól tartva futottam a korláthoz. Lenéztem, de sehol sem láttam. Aztán valami megérinti a tarkómat. Odakapok és egy fehér toll akadt a kezembe. Felnéztem és Kate mosolygós arcával találom szembe magam. A két gyönyörű angyalszárny kiáll a hátából, ami csak fokozta a megjelenését.
- Mi az, tán megijedtél?- kérdezi nevetve.
- Csak megnéztem, hogy fel kell-e kaparni a földről!- mondtam.
- Na persze! Te aggódtál értem!- mondta és leereszkedett az erkélyre.
- Honnan veszed ezt?!
- Az arcodról le lehet olvasni!- mondta és bement a nyitott üvegajtón.Én csak puffogni tudtam.
- Egyébként nem fázol ilyen szerelésben?- kérdeztem végül.
- 15 fokos a testhőm, de tényleg kéne valami ruha!- mondta és kinyitottam a szekrényt. Ő csak nézett kerek szemekkel, mikor a kezébe nyomtam egy bő farmert és az egyik pólómat.
- Kö-köszönöm!- mondta dadogva és bevonult a fürdőszobába.
Hallottam, ahogy kattan a zár. Elmosolyodtam, már ismer eléggé ahhoz. Hirtelen egy puffanást hallok.
"Kate"
Uram isten! Bezártam az ajtót és megfordultam. Természetesen egy csempézett, normális fürdőszoba volt. A csap mellett volt egy polc, amin borotva, gyanta (?????), fogkrém, fogkefe satöbbi, satöbbi... A hajfestéknél kuncogtam egy kicsit, de amit utána láttam, attól az ájulás kerülgetett. Egy egész DOBOZ óvszer volt a mosdókagyló mellett! De amit ez után láttam, szomorúsággal töltött el. Egy papírfecni volt a tükör mögött, ami véletlenül kicsúszott. Kezembe vettem az egyszerű cetlit, amin női kézírás volt látható.
"Lys, köszi az estét! Hívj fel, ha még egy ilyen vad kalandra vágysz! Hosszan csókol: Jessica (Dzsesszika)"
A cetlin még olvasható volt a szajha telefonszáma és egy rúzsfolt díszelgett rajta. Várj csak Lys, jössz te még az én utcámba! Találtam egy filctollat, amivel levertem egy csomó dolgot, de nem érdekelt. A filctollal feljegyeztem magamnak Jessica telefonszámát a combomra, majd úgy öltöztem fel, hogy eltakarjam a számot. Visszapakoltam mindent, majd átmentem a szobába.
- Már azt hittem, lehúzod magad!- mondta gúnyosan.
- Chh, örülnél neki, mi?
- Nem, elromlana a vécé!- vágta rá és tovább kapcsolgatta a tévét.
- Majd a ruhát később kimosva visszaadom!- mondtam és kiléptem az ajtón.
Gyorsan átfutottam az egész fiúkolesz épületén. A lánykolesz bejáratánál egy pillanatra megtorpantam. Nem szabad félnem! Elfogadhatják, hogy élek, nem? Gyorsan kiűztem a bizonytalanságot a fejemből és felrobogtam a szobámba. Kinyitom és Rosa merengő arcát látom meg. Lassan felém pillant és mintha megkönnyebbült volna. Felém szaladt és megölelt. Olyan jó volt ismét megölelni, mintha már ezer éve nem találkoztunk volna.
- Úgy hiányoztál, Kate! Nem volt ugyanolyan!- mondta a vállamba.
- Te is hiányoztál nekem!- mondtam és elengedtem.
- És miért érzem rajtad Castiel szagát?- kérdezte Rosa huncut mosollyal. Ez határozottan az én barátnőm!
- Mert az ő ruháit viselem.- mondtam nemes egyszerűséggel.
- Hmmm... mi történt?- kérdezte.
- Fent voltam a fiúkoleszban, adott ruhát és tévét néztünk.- mondtam.
- Képzeld, én pedig összejöttem Leigh-el!- mondta és visítozva ugráltunk egy sort.
Mindent elmesélt, ami eddig történt. Wow! Még mindig tud beszélni! Azért a Jessica sztorit nem mondtam el neki, majd meglátja ő is. Napfelkelte volt, mégsem voltam álmos. Így lementem az igazgatónőhöz, bejelenteni, hogy feltámadtam. Remegő térdekkel nyitottam be az idős hölgy irodájába. Éppen az asztalnál ült, a sok papír fölé görnyedve. Becsuktam az ajtót és felnézett. Arca derűs lett és mosolygott. A kontya szétcsúszott, nagyon stresszes lehetett.
- Mutassa az arcát, Ms.Snow!- kérte és én odanyújtottam az arcom.
- Mit szeretne megnézni, asszonyom?- mintha meg sem hallotta volna...
- Itt a minta... Hát igaz!- mondta és elvette a kezét, amivel a holdat simította meg a homlokon.
- Mit jelent ez a minta?- kérdeztem érdeklődve.
- Azt, hogy ön árnyék-csókolta! Vagyis tényleg meghalt, de valamilyen különös erő feltámasztotta. Már volt ilyenre példa...- mondta és felugrott a helyéről. Egyenesen a talált festményünkhöz ment.- Tényleg a leszármazottja lehet!- dünnyögte, én pedig szinte könyörögtem a szememmel, hogy mondjon valami magyarázatot is.
- Ő ki, aki a festményen van?- kérdeztem.
- Az egyik egykori bárónő, Scarlett (Szkárlett) Snow.
- Ő az egyik rokonom?
- Igen, valószínűleg az ükanyja lehetett.