- Hehe...- nevetett feszülten.- Meg tudom magyarázni...
- Arra kíváncsi vagyok, Dake!- mondtam, mire összerezzent.
- Honnan tudod a nevem?- kérdezi rémülten.
- Hallottam egyet s mást! A világosban már nem vagy olyan nagy legény?- kérdezem.
- Én mumus vagyok! Tőlem ez természetes!- mondta védekezően.
- Én meg jégből vagyok, mégis tudom használni, attól, hogy nincs a környezetemben. Szóval csipkedd magad, mielőtt hívom Castielt!- mondtam.
- Kate, siess! Nem érünk rá egész este!- hangzott az ajtó mögül Castiel hangja, mire Dake megijedt.
- Tűnés!- mondtam Dake-nek.- Megyek már!- kiáltottam ki.
Dake láthatatlan lett, én pedig felvettem a felsőm. Kinyitottam az ajtót és éreztem egy gyenge fuvallatot. Ez volt Dake, amint rohant kifelé. Most megúszta, de legközelebb nem fogja! Castiel ott támasztotta a falat az ajtó mellett.
- Készen állsz?- kérdezte.
- Igen! Most mit fogunk gyakorolni?
- A mentális erődet.- mondta és én néztem rá nagy szemekkel.
- Egészségedre!- mondtam végül, mivel az előbbi szót nem tudtam hova rakni.
- Ez lényegében annyit tesz, hogy kiöljük belőled a félelmet.- mondta, miközben kiértünk az udvarra.
- Oké.
- Mitől félsz?- kérdezte én pedig lehajtottam a fejem.
- A vérszívóktól.- mondtam halkan.
- Rendben, akkor ezt figyeld!- mondta és én felnéztem.
Castielnek vörösen izzó szeme és tűhegyes szemfogai lettek. Rám vicsorgott és nekem támadott. Kb. ebből állt az egész edzés. Mikor lefeküdtem aludni, csak a szemfogai jártak az eszemben. A hátamon végigfutott a hideg (ami tőlem már teljesítmény). Becsuktam a szemem és a vörös szemek figyeltek. Felébredtem és fél kómásan felöltöztem. Hülye Castiel! Alig bírtam aludni valamit! Rosa a karikás szemeimet látva elszörnyedt.
- Mit csináltál?- kérdezte és a szememet kezdte vizsgálni.
- Nem aludtam semmit.- nyögtem ki egy ásítás kíséretében.
- Tudok rá egy gyógyírt! Menjünk le reggelizni!- mondta és lehúzott.
Beléptünk és sorba álltunk a kajáért. Leültünk az asztalunkhoz és Sindy megrázta a vállam, mivel szinte horkoltam.
- Mi történt vele?- kérdezte Rosát.
- Nem aludt semmit. Ezért kéne a speciális főzeted!- mondta Rosa.
- Hát persze!- mondta Sindy és elővett egy poharat. A termoszából kiöntött egy narancslé szerű folyadékot és elém tette.
- Tessék, idd meg!- mondta és én a kezembe fogtam a poharat. Egy húzásra megittam a tartalmát, éberebb lettem.
- Köszönöm!- mondtam hálásan, immár teljesen éberen.
- Nincs mit! De figyelj rám! Ez a főzet nagyon instabil még a szervezetedben is! Ne szaladgálj, oké?- mondta Sindy.
- Azért annyira nem vagyok formában!- mondtam és nevettek.
Órára mentünk és megnéztem az órarendem. Biosszal kezdünk. Oké...
- Üljenek le!- mondta a tanár, mikor bejöttünk. Rossz előérzetem van...- Nyissák ki a tankönyvet a vámpíroknál! Ma ez az anyag van terítéken!
- Jesszus!- motyogtam, amikor kinyitottam a könyvet. Egy meztelen (!!!!) vámpír srác és egy csaj volt az oldalon.
- Ez az én anyagom!- hallottam magam mögül Castiel hangját.
- Figyeljenek! A vámpírok jellemzői: vörösen izzó szem, hatalmas szemfogak, hideg és fehér bőr, kellemetlenül érzik magukat a napon, sokkal jobb az izomzatuk az emberekénél, illetve...- a tanár kicsit zavarba jött, látszott rajta, hogy nem tudja hogyan megfogalmazni.- illetve a nemi szervük az átlagnál nagyobb.
- Ez igaz!- kacsintott Castiel és mindenki nevetésben tört ki.
- Fejezzék be! A hozzá kapcsolódó lény a fagytündér.- mondta a tanár, mire odakaptam a fejem.- Nagy legendák szólnak e kihalt fajhoz, például: ők elhozzák a békét a fajok között vagy jégbe borítják a földet... csak mese. A jellemzői: különös minta a csuklón, alacsony testhőmérséklet, illetve egy hópihe tetoválás a tarkó közepén egyedi mintával...- faltam a szavait.
Így írta le szavaival a tanárnő.
- És még hegyes fogaik is voltak. Általában gonosznak titulálták őket, mivel embereket, állatokat, illetve ha éhesek voltak, még a vámpírt is elfogyasztották.- ledermedtem. Ha fagytündér vagyok, ilyeneket fogok csinálni?Kicsengettek óráról és elgondolkodtam. Lehet, hogy fagytündér vagyok? Míg ezen gondolkodtam, bejött az igazgatónő.
- Figyelem, ma telihold van! Mindenki sötétedés után a szobában marad!- mondta és kiment. Én odafordultam Rosához.
- Miért kell a szobában maradnunk?- kérdeztem.
- Mindenkire hatással van a telihold! Megkergülünk tőle! Ezért nem szabad kimenni ilyenkor!- mondta.
Eltelt még pár óra és az egyik szünetben megyek a folyosón. Egyszer csak beleütközöm valakibe. A földön landolok, ő csak néz rám. Mikor kitisztult a látásom egy fekete hajkoronát és aranybarna szemeket látok meg.
- Viktor?!- néztem fel rá.
- Kate?- kérdezett vissza nagy szemekkel.
- Igen, de te mit keresel itt?- pattantam fel és megöleltem. Ő visszaölelt és így álltunk még egy darabig. Ő a legjobb barátom még általánosból.
- Természetfeletti lény vagyok. És neked mi a képességed?- kérdezte egyből.
- A jeget tudom formálni! És neked?- ő nevetni kezdett.
- Mindig is tudtam, hogy fagyos teremtés vagy!- mondta nevetve.- Egyébként én a testem összetételét tudom változtatni.- mondta és tömör vas lett.
- Te még mindig kemény maradtál!- mondtam mosolyogva.- De most sietnem kell! Szia!- mondtam és elsiettem.
Megláttam Lysandert, ahogy felém int. Odasétáltam hozzá, közben a fejemben végigszaladtam azon a témákon, amiről beszélni akar. És egynél nyeltem egyet. A csók...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése