4. fejezet

Nekem is támadnom kell! Ismét arrébb löktem és hasba rúgtam. Egy kicsit összegörnyedt, én pedig a lábammal a nyakára mértem csapást. Ő felnevetett.
- Ennél többet is tudsz!- mondta és megfogta a lábamat.
Úgy eldobott, mint egy darab fát. A hátamon voltam és rám ugrott. Tudtam, hogy belém fog harapni. Féltem és dühös is voltam. Magamra. Miért nem tudok egy normális rúgást bevinni? Egyenesen a vörös szemébe néztem és mérges voltam. Az alkarom előttem volt, abból valahogy 3 jégtüske nőtt ki. Castiel hátratántorodott és elismerően nézett rám.
- Mára vége az edzésnek! Holnap itt 9-kor!- mondta. Semmi "szép volt" vagy "jó mozdulat". Semmi ilyesmi! Csak elment. A kezembe visszacsúsztak a tüskék. Csak néztem a karom. A bőrömön semmi sem árulkodott az előbbi jelenetről. Felmentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Reggel Rosa vihogására lettem figyelmes.
- Mi ilyen vicces?- kérdeztem félkómában.
- A hajad!- mondta Rosa nevetve.
Kipattantam az ágyból és megnéztem magam a tükörben. Ez az arc nézett rám:

Hátrahőköltem és rohantam a fésűért.
- Rosa, hol a fésű?!- kiabáltam ki neki.
- Pedig a múlt héten még ott volt...- hallottam.
Kirohantam és a táskámban kezdtem kotorászni.
- Megvan!!!!!- kiáltottam fel és kifésültem a hajam. Vagyis próbáltam.
Az egyébként szögegyenes hajam most hullámos lett. Nem bírtam kontyba kötni, mindig kicsúszott a hajam. Inkább hagytam a francba, így hullámosan omlott a vállaimra.
- Jól áll a hullámos haj!- mondta Rosa.
- Köszi!- mondtam és lementünk reggelizni.
A szokásos csapathoz ültünk, de most Ella is itt volt.
- Nem a testvéredhez ülsz?- kérdezte Rosa csodálkozva.
- Nem. Este óta duzzog. Nem tudom, hogy mi baja lehet... Kate, te nem tudod?- mondta Ella.
- Fogalmam sincs!- mondtam. Szerintem éhes, hiszen este nem tudott inni belőlem a tüskéim miatt. Mélyen hallgattam, Rosának ez fel is tűnt.
- Milyen volt az edzés?- kérdezte kíváncsian Rosa.
- Fárasztó.- mondtam egykedvűen. Mit mondtam volna? Azt, hogy: Majdnem vámpír csemege lettem.
Befejeztük a reggelit és igyekeztünk órára. Az ofő jött be órát tartani.
- Sok megbeszélnivalónk van! Először is a farsang!- kezdte az ofő.- Ötletek?
- Legyünk állatok! Fele osztálynak be sem kell öltözni!- kiabálta be Kim.
Mi, lányok megtapsoltuk és még fütyültünk is hozzá.- Jó volt, Kim!- mondta Rosa.
Így ment az ötletelés. Végül a fiúk megszavazták Hawaii-t. El is ment ezzel az első óra. Kimentünk a teremből és Lysander odajött hozzám.
- Itt vannak a dalok?- kérdezte.
- Igen, tessék!- mondtam és odaadtam neki a dalos könyvem. Elkezdte olvasni őket.
- Kate, ezek nagyon jók!- mondta és elmosolyodott.
- Köszönöm!- mondtam.
- Tessék, visszaadom! Az enyémet még meg kell keresnem.- mondta és elment.
- Láttuk ám!- mondta vigyorogva Rosa.
- Mit?- kérdeztem.
- Lysander rád mosolygott. Ez olyan ritka, mint a fehér holló!- mondta Roxi is.
Még beszélgettünk, majd kimentünk az udvarra. Az egyik padon találtam egy kék noteszt. Díszes betűkkel ráírva a tulajdonos neve: Lysander. Eltettem, majd visszaadom neki.
- Bocs, csajok, de a DÖK-terembe kell mennem!- mondtam.
- Aztán még nehogy Nattal is kikezdj!- mondta Roxi.
Eljöttem a lányoktól és a DÖK terem felé vettem az irányt. Pár papírt még be kellett hoznom Natanielnek. Bekopogtam az ajtón és az ismerős, kellemes hang ütötte meg a fülem.
- Gyere be!- hangzott bentről. Nat éppen Lysanderrel beszélgetett.
- Lysander, keresel valamit?- kérdeztem.
- A jegyzetfüzetemet.- mondta.
- Mint mindig!- mondta Nat.
- Tessék, megtaláltam!- mondtam Lysandernek. Előhúztam a kis noteszt és átadtam neki.
- Köszönöm, hölgyem!- hirtelen úriember stílusba váltott. Megfogta a kezem és megcsókolta.

- Szívesen, máskor is!- mondtam mosolyogva.
Ő elmosolyodott és kiment. Még mindig a kezemen érzem az ajkai melegét. Bizsereg a helye.
- Mit tehetek érted?- kérdezte Nataniel.
- Behoztam a maradék papírt!- felébredtem az álomból.
- Remek! Akkor üdv a suliban!- mondta Nataniel és ünnepélyesen összekapcsolta a dossziémat.
- Köszönöm!
- Sikerült beilleszkedned?- kérdezi.
- Igen, Rosa és a barátai nagyon kedvesek.
- Igen. Már féltem, hogy a húgom csordájába állsz be!
- Ilyen szörnyű a húgod?
- Igen. Ő boszorkány és szerencsére nem kedveli a hideget, úgyhogy nem téved a ti osztályotok közelébe.
- Tényleg? Pedig nagyon legyeskedett Castiel körül!- mondtam.
- Ő kivétel!- mondta legyintve.
- És Nataniel...- mondtam, de ő félbeszakított.
- Kate, nyugodtan hívj Natnak!
- Akkor Nat, te vagy a DÖK elnök?
- Igen. Miért?
- Baj, ha véletlenül befagyasztottam a szobát?- kérdeztem behúzott nyakkal. Ő tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Még jó, hogy ezt nem hallotta az igazgatónő!
- Akkor nem baj?
- Csak próbáljátok felolvasztani, mire lesz az éves ellenőrzés!- mondta nevetve.
- Addig megpróbálom megtanulni használni az erőmet.- mondtam és kimentem.
Mosolyogva végigmentem a folyosón és nekiütköztem valakinek.
- Nem látsz a szemedtől?!- kérdezte dühösen a fal, akinek nekimentem.
- Bo-Bocsánat.- mondtam dadogva.
Kitisztult a kép és egy vörös hajkorona rajzolódott ki. A szürke szemek megvetően néztek rám. Felálltam és a szemébe néztem. A kék szemeim mintha zavarba ejtették volna. Elsietett és bement Nathoz.
"Castiel"
Azok a kék szemek... Egyszerre voltak vonzóak és taszítóak. Ez a lány nagyon furcsa. Hideg, akár a jég. Pedig a közelemben minden lány olvadozik. De ő nem! A tesiórán is olyan fagyos volt, pedig akármelyik lány ott helyben tócsa lett volna, ha hozzáérek. Még Deb is olyan, pedig a barátnőm. Kate az más... meg a tegnap esti jelenet is. A jég csak úgy kinőtt a kezéből. Távol kell maradnom tőle. A közelében nem is önmagam vagyok. Jobb neki és nekem is így...
"Kate"
Ez mi volt? Na mindegy. Visszamentem az osztályhoz, éppen akkor lett kicsengő. Kijöttek a többiek a teremből, én pedig odaadtam a tanárnak az igazolást, amit Nat írt.
- Hol voltál, Kate?- kérdezte Rosa.
- A DÖK teremben. Elintéztünk pár papírt.
- Csak a papírt?- kérdezte Rosa.
- Gyere, elmesélek valamit!- mondtam és karon ragadtam.
Elvittem őt az udvaron lévő ágas-bogas részhez. Körülnéztem és amikor megbizonyosodtam, hogy nem hallgatózik senki, suttogni kezdtem.
- Képzeld, Lysander kézen csókolt!- mondtam.
- Úristen! Ez hogy lehet? Mesélj el mindent!- mondta Rosa.
- Az úgy volt...- elmeséltem neki. Ő tág szemekkel hallgatta.
- Wow! Kétszer rád mosolyog és kezet is csókol! Lehet, hogy bejössz neki!
- Csak úriember!- mondtam.
- Nem hiszem! Eddig nem csinált ilyesmit!
- Nem hiszem, hogy tetszenék neki!- mondtam.
Sietnünk kellett tesiórára. Éppen hogy beestünk az öltözőbe, már kezdődött az óra. Rosával rekordsebességgel átöltöztünk és besorakoztunk a sorba.
- Ma a képességfejlesztéssel fogunk foglalkozni!- kezdte a tanár az órát.- Mindenkinek van egy különleges adottsága, amit lehet fejleszteni! Ma megpróbáljuk ezeket előhívni!
Bajt érzek...