Elkezdett nevetni. Egyszer csak Rosa hangján szólalt meg.
- Azért nem kellett volna az egész szobát lefagyasztani!- mondta mosolyogva, miután visszaalakult.
- Jól van! Megijesztettél!- még a plafonról is jégcsapok lógtak.
- Oké, Kate! Jó lesz így a szoba!- mondta Rosa.
- Inkább készülődjünk!- néztem az órára ami 6.15-öt mutatott.
- Igazad van!- mondta és elfoglalta a fürdőt.
Amíg Rosa a fürdőben bajlódott, én megcsináltam a hajam. Összefogtam egy kontyba. Éppen a szekrény előtt álltam, amikor Rosa kirontott a fürdőből.
- Segítek öltözni!- mondta és elkezdte kidobálni a ruháimat a szekrényből.
Most már értem, miért volt minden ruha a földön, amikor jöttem. Már 6.45-öt mutatott az óra, mire elkészültünk. Mikor tükörbe néztem, nem ismertem magamra.
- Nincs mit! De azzal tisztában vagy, hogy suli után vásárolni megyünk!
- Oké!- mondtam.
Lementünk reggelizni. Amikor beléptünk az étkezőbe, mindenki engem nézett. A mosoly eltűnt az arcomról. Sorba álltunk a kajáért, utána leültünk Irisékhez. Még ott volt 2 ismeretlen lány.
- Kate, ő itt Sindy (Szindi)!- mutatott Iris a mellette lévő lányra.
- Szia!- mondtam.
- Szia!- mondta széles mosollyal.
- Bizony! Megmutassam?
- Igen!- vágtam rá. Odanézett az egyik sarokbéli kókadt növényre. Mutatott, hogy nézzünk oda. A kezét ökölbe szorította, majd szép lassan kinyitotta. A növény már nem volt kókadt, hanem 3 méter magasra megnőtt, holott csak fél méter volt.
- Sindy Flo!- mondta valaki a teljes nevét.
- Igen, igazgatónő?- kérdezte tiszteletteljesen.
- Szép fejlődés! Megnövelné a többi növényt is, így sokkal szebb.- mondta az igazgatónő mosolyogva.
- Hát hogyne!- mondta Sindy.
- Jó étvágyat, lányok!- mondta a diri.
- Köszönjük!- mondtuk kórusban.
Az igazgatónő kiment és Sindy felnövelte a növényeket. Gyönyörűek lettek. A másik lány felé fordultam.
- Ő itt Roxi!
- Szia!- mondtam.
- Hello!- mondta és fújt egy rágóbuborékot.
- Én szirén vagyok.- mondta.- Hipnotizálni tudom az embereket a hangommal.
- Mu-tasd meg! Mu-tasd meg!- kántálták a lányok halkan.
- Oké, oké! Ki legyen az?
- Legyen... mondjuk... Deborah!- mondta Rosa.
- Rendben!- gondolkodott egy kicsit, majd elkezdett dúdolni.- No-no-no I'm not bitter, I'm not mad....- énekelte a Christina Aguilera I hate boys című számát.
Deb kiejtette az evőeszközt a kezéből. Kihúzta magát, a szeme olyan üres lett hirtelen. Amikor Roxi elérkezett a refrénhez, Deb elkezdte ütni a mellette ülő fiút, aki Castiel volt. Mi nevettünk és Roxi abbahagyta az éneklést.
- Csak az a baj, hogy nem tudok magamnak dalt írni, így nem hipnotizálhatom kedvemre az embereket.- mondta Roxi.
- Én szeretek dalt írni.- mondtam két falat közt.
- Akkor segítesz?
- Persze!
- Máris a barátnőm!- mondta és megölelt.
Befejeztük a reggelit és indultunk az osztályterembe. Éppen a folyosón megyünk Rosával, amikor valami vagy valaki elszáguld mellettem. Elestem és a száguldó megáll. Egy vörös hajú lány az.
- Jaj, szia Rosa. Bocsi, nem láttalak! Ő ki?- mutatott rám.
- Az új diák. A neve Kate. Még nem mondtam neki, hogy ne álljon az utadba, mikor futsz.- nevettek.
- Milyen igaz! Sajnálom, hogy összekoccantunk, az én hibám volt! Viszont sietnem kell, máris késésben vagyok.- mire kimondta, eltűnt.
- Igen, ő volt Ella. A beceneve üstökös, nem véletlenül. A leggyorsabb vámpír az iskolában. Mellesleg Castiel húga.
- Kedvesnek tűnt.
- Az is, hidd el!
- Menjünk, nem akarok elkésni!- mondtam és felpattantam.
Odasiettünk az osztályteremhez és még éppen hogy leültünk a helyünkre, amikor bejött a tanár. Körbenéztem a teremben, nem is voltunk olyan sokan. Láttam Violát és Kimet is. Ella és Castielék is itt vannak.
- Új diákot kaptunk, kérlek gyere és mutatkozz be!- mondta a tanár. Remegő térdekkel kimentem a táblához.
- Sziasztok, a nevem Kate! Már néhányotokkal összefutottam.- itt Ellára néztem, aki nevetni kezdett.- 16 éves vagyok, a hobbim az olvasás és a dalszövegírás.
- És mit tudsz?- kiabálja be egy szőke hajú fiú. Csibész mosollyal az arcán figyel.
- Azt, amit te nem!- mondtam hidegen.- Szépen kérni!- kimondtam és az osztály nevetni kezdett.
- Oké, köszönjük, üljön le!- mondta a tanár.
Leültem és végigültem az órát. Ezt az anyagot már álmomból felkeltve is tudom. A tanár próbálkozott azzal, hogy meglepetésszerűen szólítson fel, például akkor, amikor kinézek az ablakon. Nem jött össze, mert akkor is tudtam a választ. Ez mellesleg nyelvtanóra volt. Kijöttünk a teremből.
- Ez nagyon jó volt!- mondta Rosa.- Dake nem mer majd mások szemébe nézni, mert te beégetted!
- Akkor úgy hívják!- mondtam.
- Szia, Kate!- üdvözölt Roxi.
- Szia!- mondtam és megölelt.
- Khm...- köhögött mellettünk valaki. Lysander volt az.
- Szia, Lysander!- köszöntem neki.
- Honnan tudod a nevem?- kérdezte.
- Rosa mondta.
- Akkor már értem. Azt mondtad dalszövegeket írsz. Igaz?
- Igen.
- Holnap megnézhetem őket?
- Persze, miért ne?
- Köszönöm! Viszlát, hölgyeim!- mondta és elsuhant.
- Oké, ez érdekes volt.- mondtam a csajok felé fordulva. Ők valamiért teljesen le voltak döbbenve.
- Lysander kimondott egy összefüggő mondatot... Ez hihetetlen...- mondta Roxi az ájulás határán.
- Pedig hidd el!- mondta neki Rosa.
Így töltöttük el a hátralévő napot is. Az egyik szünetben kimentem az udvarra. Még mindig nem esett az a fránya hó!
- Hé, kislány!- hallottam magam mögül. Megfordultam és Castiel volt az.
- Mit akarsz?- kérdeztem és közelebb jött.
- Ne gyere a közelembe, oké?- súgta a fülembe. A lehelete csiklandozta a fülem.
- Most is te jöttél hozzám!- mondtam.
- Jogos! De neked tesire kéne sietned, nem?- súgta a fülembe.
Elrohantam. Még mindig Castiel szavai jártak a fejemben. Miért kéne távol maradnom tőle? Beestem az öltözőbe és gyorsan átöltöztem. Castiel már ott volt.
- 3 módszerrel fogunk gyakorolni! Fizikai, mentális és képességfejlesztés!- mondta a tesitanár. Párokba osztott minket és én pont Castielt kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése