61. fejezet

Írói megjegyzés
Visszatértem a nyaralásból és új adag ihlettel érkeztem! Köszönöm, hogy sokan jó nyaralást kívántak! Nem is húzom tovább az időt, jó szórakozást!
Írói megjegyzés vége
Az ébenfekete haja kócosan állt összevissza. Vörös szeme parázsként izzott. Mondjuk fogalmam sincs, miért félmeztelen, de ez most nem lényeg. Ő az, Lucifer! A hasamat elrejtettem, majd még egyszer kitekintettem az ablakon. Egyenesen rám nézett az üvegen keresztül. A diákok is megérezték a gonoszt, le is mentek. Az aulában nagy tolongás volt, valaki elkapta a karomat. A diri vasmarokkal szorított meg.
- Ki kell menned!- mondta az igazgatónő.
Én csak bólintottam. Rátettem a nyakláncomra a kezem, úgy indultam kifelé. Lucifer Adoniszként terpeszkedett a démonok élén.
- Drága Kate, örülök, hogy látlak!- mondta ördögi mosollyal.
Mögöttem tanulók sokasága gyülekezett. Csak most tudtam igazán megszemlélni a férfit. Tökéletes arc és felsőtest. A kék farmer illett napbarnított bőréhez és féloldalas mosolyához. Úgymond, ő a tökéletes szépfiú. Fagyos pillantással mértem végig.
- Mit tettem ellened, hogy ilyen pillantással fogadsz?- kérdezte még mindig mosolyogva.
- Inkább mond meg kereken és tisztán, mit akarsz. Az ördög nem jár alku nélkül, jól tudom?- kérdeztem ördögi mosolyt felvéve.
- Átlátsz rajtam, akár a szitán.- mondta.- Te vagy a tökéletes gyilkos. A nővéred és te mesteri párost alkotnátok. Tűz és Jég. Reflexeid kitűnőek és gyönyörű tested megbabonáz bárkit. A szíved fagyos, pimaszságod nem ismer határokat. Korlátok nélkül halálos vagy. Én meg tudom ezt adni. Ezt a szabadságot.
- Cserébe mit kérsz?- kérdeztem higgadtan.
- A gyermeket!- mutatott a hasamra.
- Nem fogadom el.- vágtam rá.
Elkezdett nevetni. A diákok felszisszentek mögöttem.
- Milyen fagyos vagy!- mondta és didergett egyet.
- Ha felvettél volna egy felsőt, mint minden épelméjű, nem fáznál!- mondtam.
- És még pimaszkodik is!- mondta és hozzá akart érni a hasamhoz.
A testem lehűlt és a bőrömet jégtüskék milliói váltották fel.
- Nem érhetsz hozzá!- mondtam és egy jégtüskét dobtam felé.
Rezzenéstelen arccal nézte, ahogy a jégtüske az arcához közelít. Egyik démona elé ugrott és visítva elporladt. Ő csak mosolygott.
- Hozzám sem tudsz érni!- mondta kárörvendő vigyorral.
Én megemeltem az egyik szemöldökömet és átalakultam teljes valómba. A tetkóim izzottak a kék bőrömön. Szárnyaim kinyíltak.
- Nyílzáport nekik!- kiáltotta Lucifer.
Egy csomó kattanás hallatszott, majd az ég elsötétült. A nyilak, mint egy raj, közelített felénk. Az angyalok előreléptek és szárnyaikat kinyitva árasztották az energiát. A nyilak elporladtak, mikor az erő hatósugarába értek.
- A királynőért bármit!- kiáltotta valaki mögülem.
A tömegen helyeslő morajlás futott végig.
- A "királynőtök"- mutatott idézőjelet az ujjával.- még csak egy kislány.
Egy lágy női kacagás törte meg a feszült csendet. Ismerős volt a hangja, mégis idegen. De amikor megláttam a hollófekete hajkoronát, döbbenet költözött a szívembe. A nő, mint mindig, most is gyönyörű volt. A kék szeme élettől szikrázott, hangja lágyan körbeölelt. Nem akartam elhinni, amit látok. Szögegyenes, derékig érő haja ki van engedve, nyakában egy hold fityeg. A homlokomhoz nyúltam, ami bizsergett. Egy testhez simuló, vajszínű, kötött ruhát viselt. Közém és Lucifer közé állt.
- Mondja a vén trotty, aki 20 éves testben mászkál!- mondta a nő.
- Olga, ne szólj ebbe bele!- mondta az ördög.
- A lányomról van szó, tehát beleszólhatok!- mondta a nő dühösen.
- Anya?- kérdeztem.
Ő csak rám nézett és mosoly terült szét az arcán.
- Nem nézhettem tétlenül, hogy Lucifer megkörnyékez!- mondta és megölelt.
Olyan jó volt ismét megölelni és érezni az illatát! Biztonság áradt az aurájából.
- Milyen megható!- mondta gúnyosan a sátán.
Elváltunk egymástól az anyámmal. Ő rám nézett olyan "üsd le, mielőtt én fogom" nézéssel.
- Te nem szólhatsz semmit!- mondtam dühösen.
- Jaj, mert mi lesz?- kérdezte gúnyosan.
Én hátat fordítottam és a diákokra néztem. Mindannyian harcra készen álltak. Még a tanárok is!
- Készen álltok az erősítőre?- kiáltottam.
- Igen!- ordították vissza.
Mindenki megfogta a mellette álló kezét. Én anyámét és a diriét fogtam meg. Roxi elkezdett énekelni a többi szirén társaságában. Az angyalok ezt megszentelték, a boszorkányok felerősítették, a többi lény sugározta ezt a bűbájt. Visítások hada hallatszik körülöttünk. Mikor vége lett a dalnak, a fele elfogyott a híres sötét seregnek. Lucifer döbbenten állt, ahogy elé léptem.
- Most te jössz!- mondtam.
A csuklómból kinőtt egy jégtőr, ami fehéren izzott. A fiú észbe kapott és harcolni kezdtünk. Néhol egy gáncsolás, egy-egy félretévedt ütés... A földre vágott és rám ült. Jégtőrömet a nyakam felé fordította és arra kezdte nyomni. Pár milliméterre a nyakamtól a nyomás megszűnt. A hasamon ülő egyén felordított. A bőre kezdett elporladni. Sikerült lerúgnom magamról, kegyelemdöfésnek pedig a tőrömet a szívébe mélyesztettem. A seregével együtt eltűnt. Rosa állt, kezében egy kihegyezett kereszttel.
- Jó voltál!- mondtam és megöleltem fehér hajú barátnőmet.
A diákok üdvrivalgásba törtek ki, a tanárok szintén. Castiel szaladt oda hozzám. Felkapott és megpörgetett.
- Tudod, mennyire szeretlek?- súgja a fülembe.
- Egy gyereket csináltál nekem, persze hogy tudom!- mondtam huncutul mosolyogva.
- Ha így viselkedsz, testvére is lesz!- mondta és belecsókolt a nyakamba.
- Hmm... alig várom!- csókoltam szájon.
Anya jött oda hozzánk. A homlokomon lévő holdra adott egy puszit, majd a vöröskéhez fordult.
- Vigyázz rá!
- Úgy lesz!
Anya intett nekünk egyet és elrepült a hófehér szárnyaival. Még mindig nem hiszem el... Ez tényleg anya volt?

Egy kis szünet

Nyaralni megyünk a családdal és csak szerdán érek. Sajnálom, addig nem lesz rész.

60. fejezet

A kéz tapintására felijedtem és ösztönösen cselekedtem. Megragadtam az illető kezét és majdnem eltörtem.
- Hé!- mondta a kéz tulajdonosa.
Aki nem más volt mint a heterokrómiás szemű barátom, Lysander.
- Sajnálom, tényleg!- mondtam és elengedtem.
- Nagyon ragaszkodsz a gyerekhez!- mondta, miközben a kezét dörzsölte.
- Igen, még szép!- mondtam mosolyogva.- Mit szeretnél?
- Az osztályfőnök bízott meg, legyek ma az edződ!- mondta.
- Akkor gyerünk!- mondtam és készülődtem.
Csevegve és lámpalázzal közelítettük meg a tesitermet. Lys keményebb, mint hittem! Éppen az ütéseket gyakoroltam, mikor megjelent az igazgatónő.
- Úgy látom, jól megy az edzés!- mondta.
- Igen, asszonyom!- mondtuk kórusban Lyssel.
- Kate, jól érzi magát?
- Igen, köszönöm a kérdést!
- Lucifer eljön.- mondta a diri, nekem pedig megállt a kezem.
- Az ördög? Mit akar?- kérdezte Lys.
- A fagytündér gyermekéért. Az egész seregével együtt eljön.
- Miért kell neki?- kérdeztem dühösen.- Csináljon magának!
- Fel kell készülnöd!- mondta a diri.
Én mérgemben A falhoz vágtam a gyakorlóbábut. A bőrömet jégtüskék fedték.
- Nem kapja meg! Ha kell, én magam ölöm meg a sötét angyalait!- mondtam és egy jégtőrt dobtam a vasbábu szívébe.
Mióta ezt a hírt megtudtam, jobban edzek, mint eddig bármikor. A hasam növekedésnek indult, de még ez sem akadályozott meg. Én vagyok az anyja, nem veheti el tőlem senki! Pár hét telt el azóta. Ahogy telt az idő, úgy lettem egyre morcosabb. Castiellel is alig váltok pár szót. Rosa is csak harapófogóval tud belőlem szavakat kihúzni. Hunterrel viszont még mindig megbeszélem a problémáimat. A kezemet bőrkeményedések tarkítják, a hajamtól bárki frászt kap. A mágiámat és a testi kondimat is szinten tartom. Az egyik szürke nap telt, szokásosan az edzőteremben voltam. Tanultam a harci mozdulatokat éppen. Sötét energiát árasztottam. Valaki megérintette a vállamat.
- Mit szeretnél, Castiel?- kérdeztem hátrapillantva.
- Látni a régi mosolyodat.- mondta.
Ő átölelt hátulról. Már rég nem éreztem a melegséget, ami akkor elárasztott. A kezemet a kezével összekulcsolta.
- Aggódom, Castiel. Mi van, ha nem sikerül megvédeni?- könnyek szöktek a szemembe.
- Mi itt vagyunk veled!- mondta és szembefordított magával. Kitörölte a szememből a sós könnyeket, amik már az arcomat is elárasztották.

- Segítünk neked!- szólt Rosa.
- Mégis hogyan?- kérdeztem.
A hasamon pihentettem elnyűtt kezeimet.
- Gyere, töltünk egy csajos napot!- mondta és elvezetett.
Elvitt Leigh butikjába, ahol mindent féláron vehettünk. Még mindig aggódtam, de már tompult. Mikor végeztünk a vásárlással, felcipeltünk mindent a szobába. Meglepetésemre Castiel várt ott.
- Rosa, csinosítsd ki!- mondta, barátnőm pedig bólintott.
Lenyomtak egy székbe, Rosa pedig rendbe tette a hajamat. A kezeimre adott Sindy kenőcséből. Az arcomat is bedörzsölte vele. Rám aggatott pár ruhát, majd kiküldött a fürdőből.
- Kate, erős vagy! Melletted még az a Lucifer is elbújhat!
- Dögös vagyok?- kérdeztem barátnőmet mosolyogva.
- Ha a vöröskének nem tetszel, tuti homokos!- mondta nevetve.
- Már bebizonyította, hogy nem!- mondtam már én is nevetve.
Még egy levegőt vettem. A hasamat eltüntettem (a tetkónak ezt a képességét is felfedeztem). Igazán praktikus mágia. Kilépem a fürdőből, a szobába. Castiel az ágyon ült és rám pillantott. A szeme kikerekedett és felállt.
- Gyönyörű vagy!- mondta végül.
- Reméltem is, hogy tetszik!- mondtam mosolyogva.
Megcsókoltam, de úgy igazán. Éreztem, ahogy a térdei megremegnek.
- Már nem bírod a gyűrődést?- kérdeztem cukkolva.
- Ne provokálj, mert szülhetsz akkor egy másik gyereket is!- mondta.
Castiellel beszélgettünk, majd Rosa is csatlakozott. Még mindig nem múlt el az aggodalmam. Másnap, hogy felkeltem, gonosz erőt éreztem. Valami nem stimmel! Odafutottam az ablakhoz, ami november lévén csukva volt. Megláttam őt. Háromágú vasvilla ágaskodott a kezében. Két szarvacska ült a fején. Ettől féltem. Mögötte árnyékszerű teremtmények. Ők azok... A sötétség angyalai...

Blog

Sziasztok, szeretném bemutatni egy másik blogomat is. Ez a hacker sztori, amire korábban szavaztatok is. Elkezdtem és remélem tetszeni fog mindenkinek!
http://aprogramokrabsagaban.blogspot.hu/

59. fejezet

- Terhes vagy?- kérdezte Rosa, én pedig fáradtan bólintottam.- Honnan tudod?
- Innen!- mondtam és felhúztam a pólómat. Elképedt a hópihémtől.
- Wow... Persze, nekem csak nagy has jelezné a terhességemet!- mondta Rosa mosolyogva.
- Legalább azt el lehet takarni!- mondtam és lehuppantam az ágyra.
- Castiel hogy fogadta?
- Megdöbbent.- mondtam egyszerűen.- De tudod mi a legfurcsább?
- Mondd!- mondta és kíváncsian rám nézett.
- Rá sem akart beszélni az abortuszra. Szerinted ez nem gyanús?- kérdeztem gyanakodva.
- Most, hogy mondod... Tényleg furcsa! De tiszta szívből szeret!- mondta Rosa.
- Na és Leigh? Volt ma valami érdekfeszítő?
- Még nem érkezett meg. Pedig már csak 3 nap tanévkezdésig!
- Biztos eljön!- mondtam és leültem a barátnőm mellé.
- Kezd kihunyni köztünk a tűz... Már nem olyan, mint régen! Félek, hogy elhagy!- mondta már-már sírva.
- Hé, ezt már egyszer eljátszottuk!- mondtam és magamhoz öleltem.
- De mit tegyek?- kérdezte zokogva.
A kezébe nyomtam pár zsepit.
- Tedd azt, mint én!- ő csodálkozva rám nézett.
- Essek teherbe?
- Ez azért rosszul esik!
- Bocsi, de kihagyhatatlan beszólás volt!- mondta egy kis mosollyal.- Mire gondoltál?
Én gonosz mosollyal elregéltem neki, mivel készültem Castielnek. Ő is huncut mosolyra húzta a száját.
- Hidd el, egy szexi bőrcucc, a vágy, egy kis lágy zene és voilà! Kész a kellemes este!- mondtam.
- De honnan szerezzek szexi ruhadarabokat?
- A fehérnemű nem elég?- kérdeztem nevetgélve.
- Hol van nekem olyan fehérneműm...- mondta egy sóhajtás kíséretében.
A szekrényéhez léptem és előhúztam belőle egy csipkés rémséget.
- Ez mi?- kérdeztem vissza, elnevettük magunkat.
- Akkor csak adjam magamat?
- Igen. Ha meg nem fogad el olyannak, amilyen vagy, akkor elmehet melegebb éghajlatra!- mondtam mosolyogva.
- Köszi, Kate! Olyan jó, hogy itt vagy és a lelkemre beszélsz!- mondta, én pedig egy hálás mosolyt küldtem felé.
Így teltek a napok. Leigh visszajött, este pedig Rosa sétált oda hozzám vidáman.
- Na, milyen volt?- kérdeztem kócos barátnőmet.
- Teljesen igazad volt!
- Tapsot a mesternek!- mondtam és kitártam a karom.
- Ez nagyon Castieles volt!- mondta nevetve Rosa.
- Igen, elismerem!- mondtam.
Elővettem a kulacsomat és a jéghideg gyógyteámat kezdtem inni. A tündérkirálynő mondta, hogy igyam ezt. Finom az íze, de utána úgy érzem magam, mintha be lennék rúgva. Nem vagyok az ura se a számnak, se a tetteimnek. Most is a fejembe szállt.
- Nem árt meg a sok tea?- kérdezte Rosa aggódva.
- Ne aggódj, jól vagyok! Csak lefekszem pihenni!- mondtam.
Megidéztem Huntert, aki csutakosan és sárosan jelent meg.
- Hunter, mi történt?- öleltem át a nyakát.
- Nem törődtél vele eleget!- mondta Rosa és hófehér cicája hozzádörgölőzött.
Kifésültem a hótigrisem szőrét, majd megfürdettem. Igaz, hogy éjfélre, de végeztem! Hurrá! A tigrisem boldog és gondtalan. Befeküdtem a pihe-puha takaró alá, a tigrisem pedig befeküdt mellém. A fejét a hasamhoz nyomta, mintha dorombolna. Átöleltem és így aludtam el. Másnap reggel már órára kellett mennünk. Arra ébredtem, hogy a hasam lüktet. Enyhe fájdalom volt, nem aggódtam miatta. A nyakláncomat a kezembe vettem. Olyan jó volt a tapintása. Agresszív kopogtatás zavarja meg a reggeli teendőinket. Kinyitom az ajtót és Dimitri áll az ajtóban.
- Jó reggelt, tanár úr!-mondtam egy ásítás kíséretében.
- Neked is! Nem kell bemenned órára!- kezdtem volna örülni, de még folytatta.- Egész nap edzened kell, hogy a tested kibírja a szülést! Az igazgatónő utasítására!
- És ki fog felügyelni?
- Én, de csak ma.- mondta és felvettem egy edzőruhát.
Elköszöntem Rosától és követtem Dimitrit az edzőterembe.
- Mivel kezdünk?- kérdeztem.
- 50 guggolás bemelegítésnek, utána mondom a többit!- mondta.
Elvégeztem amit mondott. Legnagyobb rémületemre harci pózba állt. Támadásba lendültem, de túl lassú voltam hozzá képest. Olyan könnyedén és légiesen mozgott, akár egy isten. Tényleg egy jégtömbnek éreztem magam vele szemben. Pillanatok alatt a földhöz vágott.
- Lassú vagy, Kate!- mondta mosolyogva.
Én felpattantam a padlóról. Harci pózba álltam, mire mögém sétált.
- A lábakat nagyobb távolságra egymástól, a kar befeszít. Így erősebb támadást tudsz kivitelezni!- beállított, ahogyan mondta.
Könnyebb volt támadni és néha már ki is tudtam védeni az ütéseit. Mialatt a többi osztálynak tesiórája volt, Dimitri és én ugyanúgy edzettünk. Valamelyik osztály körbe is állt minket. Ők voltak a kíváncsi tizedikesek. Mikor Dimitri már sokadjára földhöz vágott, egy fiú elkezdett nevetni.
- Kate, akadt egy kihívód!- mondta Dimitri.
Én rávillantottam a mosolyomat a srácra. A felsőm csupán egy haskihagyós top volt, a nadrágom egy halászgatya. A tetkó tisztán látszott. A srác felé sétáltam, a tizedikesek utat engedtek nekem.
- Tanárnő, ő új diák?- kérdeztem a tesitanárt.
- Igen. A tüzet tudja uralni.- mondta.
- Érdekes.- mondtam mosolyogva.
A srácnak minták voltak a bőrébe égve.
- Nos, harcolunk?- kérdezte a srác.
- Gyere csak.- mondtam.
A diákok egy gyűrűt alkottak körülöttünk. Beálltam úgy, ahogy Dimitri tanította. A srác hevesen indított. Pörgőrúgás, ami a fejemet célozta. Megragadtam a lábát és a földre csavartam. Kiszabadult, de távolabb is ment tőlem. Egy hatalmas tűzgolyót küldött felém, amit egy legyintéssel eloltottam. Csak nézett tátott szájjal. A szememmel a talajt néztem, elkezdett felém futni. Mikor karnyújtásnyira ért tőlem, a tenyeremmel ütöttem egyet a szívére, a kezemet pedig elfordítottam. A lökéshullámtól hátratántorodott, egyenesen lyukat vájt a falba. A talpam alatt kezdett fagyni a padló. A bőröm hideg lett és kék.
- Te nyertél!- mondta.
Én lenyugodtam és Dimitri büszkén nézett rám.
- Ki vagy te?- kérdezte a fiú lassan. Én csak elnevettem magamat.
- Ezért kérdeztem, hogy új vagy-e. Az iskolában én vagyok az egyetlen fagytündér.- mondtam.
A szeme kikerekedett, mikor ezt mondtam. Én folytattam az edzést Dimitrivel. A nap végére kimerültem, a koleszba is alig tudtam felvánszorogni. A tigrisemet megidéztem, együtt aludtunk el. Másnap egy kéz érintésére ébredek. A kéz lassan simítja meg a hasamat...

58. fejezet

- De mi ez a jel?- kérdeztem a hasamra mutatva.
Az igazgatónő elszörnyedve nézett a hasamon lévő hópihére.
- Ezt jelenteni kell a tanácsnak!
- A misztikus tanácsnak?- kérdeztem ijedten.
- Igen.
- Miért, mi ez?
- Jelenteni kell, ha egy fagytündérnek gyermeke lesz!- mondta a diri.
Leblokkoltam. HOGY MI A FRANC VAN???!!! Ne, ne, csak ezt ne! Apám ki fog nyírni! Meg Castielt is! Akaratlanul is végigsimítottam a tetkón. Mintha nyugalmat sugározna. Az én... gyerekem? Egy élet növekszik bennem.
- És hogyan jelentjük?- kérdeztem.
- Jöjjön!
Kilépkedtünk az udvarra. Az udvaron két angyal és két boszorkány várt minket. Az angyalok Jessica és Nataniel személyében jelentek meg, a boszorkányok pedig Gabriella és... Amber?!
- Álljon középre!- mondta a diri.
Én a négy ember közé álltam. Ők elhelyezkedtek a 4 égtáj szerint.
- Sugározza az erejét!- mondta az igazgatónő.
Az összes erőmet szabadjára kell engednem! A bőröm ragyogott, a szárnyaim kinyíltak. A hasamon lévő hópihe izzani kezdett. Egy furcsa kék fény áradt belőlem. Mikor a négy emberhez elért, ők tovább lőtték. Ahha! Értem már! A négy ember erősítőként működik az én erőmmel. Szóval segítenek minél nagyobb távolságba sugározni az energiát. A hasamba fájdalom hasított, így abbahagytam. A diri segített felkelni.
- Pár óra múlva itt lesznek!- mondta.
- Honnan tudja?
- Megérzés, gyermekem!- mondta.
A diákok körénk sereglettek. Castiel is köztük volt. Lyssel odarohan és segítenek engem megtámasztani. A hasam borzalmasan fáj, de kezd elmúlni.
- Mi történt?- kérdezte Lys aggódva.
A diri a nyakamba akasztotta a bűvös nyakláncot. Békesség járta át a testem.
- Ne vegye le semmilyen körülmények között! És mondja el neki minél hamarabb!- mondta az igazgatónő.
A fiúk csak értetlenül néztek rám. Aztán a hasamra tévedt a tekintetük. A hópihe kék körvonalat kapott. A fájdalom már múlóban volt.
- Köszi fiúk, jobban vagyok!- mondtam és lábra álltam.
- De mi történt?- kérdezi Castiel.
Intettem Lysnek, hogy hagyjon magunkra. Vette a lapot és elzavarta a diáktömeget.
- Gyere, sétáljunk egyet!- mondtam mosolyogva.
Elkezdtünk sétálni.
- Figyelj, a hasamon lévő tetkóról annyit, hogy az életem megváltozik a hatására.- meg egy élet meg is születik...
- Akármi történik, én melletted állok, ezt te is tudod!- mondta Castiel a szemembe nézve.
- Lehet, később nem így fogod gondolni.- mondtam szárazon.
Sértődöttség ült ki az arcára, amit meg is értek.
- Mindegy mi történik, én itt maradok melletted!- mondta tagoltan.
- Oké, akkor elmondom.- mély levegőt vettem. Nehéz volt kimondani a következő két szót.- Terhes vagyok...
Castiel szemei kidülledtek. Kapkodta a tekintetét az arcom és a hasam közt. Majd felnevetett.
- Haha, jó vicc volt!- mondta nevetve.
De az arckifejezésemet látva felfogta, hogy nem vicceltem.
- Jön a misztikus tanács, hogy megvitassák a helyzetet.- megfogtam a kezét.- Szeretném, ha te is ott lennél velem.
Ő magához húzott és megölelt.
- Veled leszek mindig.- súgta a fülembe.
Megkönnyeztem, olyan megható volt.
- Köszönöm.- mondtam hálásan.- Ugye tudod, hogy apám mindkettőnket kinyír?- kérdeztem már mosolyogva.
- Csak a gyereket hagyja élni!- vágta rá.
Felnevettünk mindketten. Örülök, tényleg. Nem hittem volna, hogy ilyen jól kezeli! Átkarolta a derekamat, úgy simogatta meg a hasamat. Egy gyors puszit is nyomott rá. Érzem, hogy jó lesz. A tanács fél óra múlva meg is érkezett. 8-an voltak, mindegyik különböző fajtából. Volt vámpír, angyal, sellő, mumus, szellem, boszorkány, tündér, vérfarkas. A nyolc fő törzs vezetői... A tanácsterembe mentünk, ahol kilenc szék volt. Én és Castiel kézen fogva bementünk. Féltem. Elöntött a rettegés, mikor ránéztem a nyolc vezetőre. Legszívesebben kirohantam volna a világból. A diri is ott lépkedett a másik oldalamon.
- Szóval az ő energiáját éreztük!- mondta vidáman a tündér, miközben rám mutatott.
- Ennyi erő egyetlen testben... Elképesztő...- mondta az angyal.
- És ő ki?- kérdezte a vámpír Castielre mutatva.
- A gyerek apja!- mondtam.
- Egy ilyen kis ficsúr?- nevetett.
A teremben megfagyott a levegő. Dühös lettem.
- Nem mondták még, hogy egy terhes nőt nem szabad felbosszantani?!- mondtam és a fejemen kidagadtak az erek.
Összehúzta magát és motyogott valamit.
- Hadd lássam a tetoválást!- mondta az angyal és felhúztam a pólót.
Az angyal rátette a kezét a hasamra. Mosolyogva tapogatta meg. A tündér is megtapintotta.
- Kétségtelen, hogy ez a gyermek meg fog születni!- mondta az angyal.- Azonban...
- Mi az, Angela?- kérdezte riadtan a tündér.
- Lehet, hogy az anya belehal.- mondta rémült arccal.
- Nem fog meghalni!- jelentette ki Castiel.- Kate elég erős hozzá!
- A testét edzeni kell...- mondta a tündér.- Hogy kiállja ezt a próbát.
Konkrétan szülési tanácsokat kaptam. Miért nem mentünk akkor nőgyógyászhoz? Ott is ez lett volna az eredmény!
- Kate érdemes arra, hogy vezető legyen!- mondta a szellem.
- És kit vezessen?- kérdezte gúnyosan a vérfarkas.
- Minket.- mondta a mumus.
- Egy 18 éves lány?!
- Igen. 18 éves, de mégis többet tud, mint mi.- mondta a szellem.
- Nála van a nyaklánc is.- dörmögte a szakállába a sellőkirály.
- Először kijárom az iskolát!- mondtam hangosan.
Ők meghajoltak előttem. Úgy éreztem magam, mint egy királynő. Az ülés be lett rekesztve, kisétáltunk az épületből. Én még mindig a vöröske kezét szorongattam. Az arcán szomorúságot láttam.
- Hé, mi a baj?- kérdeztem belemélyedve a szürke szempárba.
- Mi van, ha tényleg nem éled túl?!- kérdezte.
- Ha tényleg megtörténik, neked kell gondoskodnod a gyerekről!- mondtam komolyan.
- Nem tudnám szeretni, ha elveszítenélek!- mondta.
- Már egyszer feltámadtam.- mondtam.
- Nem akarom azt érezni, mint akkor, amikor láttam a holttestedet!
- Mit éreztél?- kérdeztem.
- Azt, hogy az én életemnek is vége.- mondta én meg megöleltem.
Ő szorosan karolt át, mintha sosem akart volna elengedni. Így álltunk egy 10 percig biztos. Aztán csókkal búcsúztunk és felmentem a koleszba. Rosa feküdt az ágyon és a magazinját lapozgatta.
- Mi történt?- kérdezte, ahogy meglátott.
- Terhes vagyok. Most jövök a tanácstól...- Rosa arcán döbbenet tükröződött.

57. fejezet

Hajnalban ébredtem, a nap vidáman sütött be az ablakon. A vöröske mellettem feküdt nagy szuszogások közepette. Nehezen, de rávettem magam, hogy felkeljek és körülnézzek. A szoba még mindig meseszép volt. Felszedtem a ruháimat a földről, majd elkezdtem felöltözni. Lenéztem a hasamra, amibe hirtelen fájdalom hasított. Nem adtam ki hangot, de borzalmasan fájt. Óvatosan vettem magamra a ruhadarabokat. A hasamon kezdett körvonalazódni egy minta. Ahogy hozzáértem a kezdetleges körvonalhoz, azt hittem térdre rogyok a fájdalomtól. Mi ez? Jobbnak láttam elmenni a dirihez, így hagytam egy üzenetet Castielnek.
"Jó reggelt, álomszuszék! Remélem kipihented magad! Sajnálom, hogy nem mellettem ébredtél, akadt pár elintéznivalóm. A nap folyamán még összefutunk! 
Csók, a testeden mindenhova!
Kate"
Ezzel is megvolnánk! A cetlit odatettem az éjjeliszekrényre, én pedig elindultam. Előrelátóan hoztam magammal normális ruhát is. Átbaktattam az udvaron, ami meglepően friss volt. Ránéztem az órámra, megértettem, hogy miért. Hajnali 5 óra volt. Éppen a kolesz előtt haladtam el a főépület felé, amikor bizsergés futott át rajtam. Ez nem a kellemes borzongás volt. Sietve vágtam át a főépület auláján. Dimitri jön velem szembe a folyosón.
- Kate, valami baj van?- gondolom elárulta az arckifejezésem.
- Nincs, semmi problémám sincs!- nevettem már szinte hisztérikusan.
- Miért vagy már ilyenkor talpon?
- Csak nem bírtam aludni! Kijöttem levegőzni.- mondtam sűrű bólogatással.- Tudja, ilyenkor a legjobb a levegő, tele van oxigénnel, jobban megy a gondolkodás!
Szépen elmentem mellette, majd elkezdtem sietősen menni. Ő csak furcsálló tekintettel nézett utánam. Ahogy szinte futottam, a hasamba ismét belehasított a fájdalom. Erősen kezdtem verejtékezni, a lábam már alig akart menni. Elvánszorogtam az irodáig, majd benyitottam. Az igazgatónő felugrott kényelmesnek tűnő székéből.
- Kate, mi történt?!- ugrott oda hozzám.
- A hasam...- csak ennyit bírtam kinyögni.
A szememből csurgott a könny, a táskám a földön landolt. A világ forogni kezdett, ahogy megtámaszkodtam az egyik széken. Az igazgatónő lepakolt mindent az asztaláról, majd segített felfeküdni. Már hangot adtam a kínomnak.
- Kérem, segítsen!- suttogtam elhaló hangon.
A hasam égett belülről, úgy éreztem, egy egész kályha van bennem. Vegyesen csurgott az arcomon a veríték és a könny. A diri kikapta a széfből a borostyán nyakláncot. A kezemmel a hasam szorítottam. Az idős hölgy férfit meghazudtoló erővel szedte le a kezemet a pocakomról. Nem a gyomrom ég, hanem valami más. A szememet erősen összeszorítottam, már fehér pontokat láttam. Az igazgatónő felgyűrte a pólómat.
- Istenem...- suttogta maga elé.
Felkiáltottam, éreztem, ahogy a testjeleim világítani kezdenek. A szárnyam is kinyílt, amivel levertem a kis asztali lámpát. Ránéztem a kezemre, amin az összes ér látszott. A diri ráhelyezte a medált a köldökömre. A pokoli fájdalom enyhült. A fejem lüktetett, ahogy az egész testem mindenhol. A kő hideg volt. Ahogy a kín fokozatosan enyhült, az én testem is úgy ernyedt el. Kinyitottam a szemem, ami még mindig csillogott a könnyektől.
- Köszönöm.- rebegtem hálásan.
Szaggatottan fújtam ki a levegőt. A hangom remegett, ahogy a végtagjaim is. A hasam bizseregni kezdett belülről. A kő kezdett melegedni.
- Jobb már?- kérdezi a diri egy kicsit később.
- Igen, sokkal!- ültem fel.

Lenéztem a hasamra.
- De mi ez a jel?- kérdeztem a hasamra mutatva.

56. fejezet

Írói megjegyzés
Most is mondom, hogy 18+ + + + + +!!!!!! Kiskorúak csak saját felelősségre olvassák! Bocsánat a késedelemért, nem jutottam a géphez. De most, hogy itt van, kellemes olvasást!
Írói megjegyzés vége
- Megvagy, szépségem!- mondta egy erős hang.
Nem láttam, de tudtam, hogy ki az. Honnan? Volt egy erős megérzésem. A száját követelőzően az enyémhez tapasztotta. Csókja édes és forró volt. A vaksötét folyosón a falhoz nyomott, pontosabban a faajtóhoz. Ezen a folyosón még sosem jártam, de láttam már az épület tervrajzát. Valószínűleg itt voltak a régi hálórészek kialakítva, amit már senki nem használ. De visszatérve a csókra... Nyelve játszott az enyémmel, ennek a kellemes fogócskának pedig az oxigénhiány vetett véget. A kabátom még mindig be volt gombolva. Éreztem, ahogy erős kezei a csupasz combjaimat simogatják. Hiányzott ez az érzés. Mikor egy pillanatra elszakadt tőlem, támadt egy őrült ötletem. A kezemmel gyengéden végigsimítottam a fa anyagot, a rajta lévő zár pedig kattant egyet. Igen, lefagyasztottam. A kétszárnyú ajtó nyikorogva nyílt ki, ahova beléptünk a vörös démonommal.
"Castiel"
Beléptünk a hatalmas helyiségbe. Ezt annak idején lakrésznek használhatták. Egy baldachinos ágy feküdt a szoba falánál, de akkora, hogy 7-en is ráfértünk volna. Vörös tapéta díszítette a falakat. Az ágy lepedője szintén skarlát színben pompázott. Egy díszes heverő és mellé fotelek is voltak. Ahogy elbámészkodtam, hallottam, ahogy becsapódik az ajtó. Mikor a hang forrása felé fordítom a fejem, Kate perverz tekintete fogad. A szobában félhomály uralkodott, de így is láttam vágytól csillogó kék szemét. Közelebb jött hozzám, majd szinte a számba suttogott.
- Ülj le és élvezd a műsort!- mondta és lenyomott a fotelbe.
Egy kicsit távolabb állt meg tőlem. A nyál már összefutott a számban, ahogy néztem hosszú combjait és formás alakját. A "felfallak" tekintet még rádobott erre egy lapáttal. A gyülemlő vágyak pedig még inkább. Egy biztos: ki akarom élvezni minden pillanatát. A kék szépség mintha olvasott volna a gondolataimban, elkezdte kigombolni a kabátját. Érzékien nézett közben, ami már arra késztetett, hogy rávessem magam. Elmosolyodott és messzire dobta a hosszú szövetkabátot. Amit ezután láttam, attól leesett az állam. Egy bőr top és egy ugyanolyan bőr miniszoknya lapult eddig a kabát takarásában. A combján kivillant a harisnyatartó, amit kedvem lett volna letépni róla. Már ettől a szerkótól felállt a férfiasságom, pedig még nem is csinált semmit. A telefonján nyomott be zenét, majd elkezdett érzékien táncolni. Én csak kanosan mosolyogva bámultam a táncát. Vetkőzni kezdett (tánc közben), egyre közelebb jött. Mikor már csak fehérnemű volt rajta, az ölembe ült. Felhevült csókokat adott a nyakamra, valahol harapott is. A pólómtól már megszabadított, a forró mellkasomra adott csókokat. Én a melltartóját kapcsoltam ki, amitől belemosolygott a csókba. Itt volt az ideje helyszínt váltani, szóval megfogtam a két combját, átvittem az ágyra. Lefektettem, én pedig fölé másztam. Szinte letépte rólam a nadrágot, így egy szál alsógatyában voltam. Most én csókolgattam felhevült bőrét, amit nyögésekkel díjazott. Izgatni kezdtem a két mellét, amit látszólag nagyon élvezett. Egy pillanatra szakadtam el tőle, egyből át vette az irányítást. Fölém kerekedett, ráült a derekamra. Mellkasomat beborította csókjaival, egyre lentebb haladva. Mikor az alsógatyámhoz ért, perverzen rám mosolygott. Egy puszit nyomott a hasamra, majd gatyán keresztül megvizsgálta ágaskodó ágyékomat. Arcából ítélve tetszett neki a látvány, így megszabadított utolsó ruhadarabomtól is. Először a kezével kezdte ingerelni, majd a szájával is. Én csak mély nyögésekkel jeleztem, hogy élvezem. Egy hirtelen hideg érzés támadt rám. Tetszett, hogy az erejét is bevetette. Most én következtem, fordítottam a helyzeten. A combja belső részét elkezdtem simogatni, majd az ujjammal kezdtem kínozni legbecsesebb kincsét. Egyre hangosabb nyögések hagyták el a száját. Élveztem, hogy ezt váltom ki belőle. Nyögött egy nagyon hangosat, azt hittem, felébreszti vele a szellemeket is. Csókkal hallgattattam el, így csak a számba nyögdécselt. Mikor elváltam a szájától, megszólalt rekedtes hangon.
- Kérlek, Castiel ne kínozz tovább! Érezni akarlak!- mondta.
Belé hatoltam, a háta ívben megfeszült, ahogy elkezdtem benne mozogni. Egy pillanatnyi időre megálltam, máris én voltam alul. Ő gonoszan rám vigyorgott. Elkezdett önkéntesen mozogni, egyre gyorsabban. Amikor megállt egy kis időre, megszólaltam. Egy kicsit gonoszkodni akartam vele.
- Ennyire telik, édes?- kérdeztem.
Már teljesen kipirultam, de rajta semmi nem látszik meg. Ő teljesen rám feküdt, úgy nézett a szemembe.
- Nem én lihegek úgy, mintha egy vonatot húztam volna el!- mondta mosolyogva.
- Ez kihívás volt?- kérdeztem kihívóan.
- Veheted annak is!- súgta a fülembe kacéran.- Kössünk fogadást!- közben egymáson feküdtünk, pucéran. Bárcsak mindig így beszélgetnénk!
- Mi az ajánlat?- kérdeztem.
Ő csak belecsókolt a nyakamba, majd újból felült. Pimaszul elvigyorodott, így folytatta.
- Ha meg tudsz izzasztani, veled töltök még egy ilyen estét...- közben a mellkasomat simogatta.
Én csak kanosan elvigyorodtam és én kerültem felülre. Megpusziltam a fejét, majd a két karommal megtámaszkodtam magam mellett. Az izmaim megfeszültek, majd ismét mozogni kezdtem. Kate csak elégedetten nyögdécselt, hogy az örömét növeljem, a mellét is izgatni kezdtem. A teste forró volt, elvesztem benne. Az ujjaimmal a derekát simogattam, egyre lentebb haladva. A lábát közben a derekam köré fonta. Mikor elérkeztünk a végső határhoz, fáradtan dőltem le mellé.
- Hmm... Ez jól esett...- dorombolt a kék hajú.
- Nekem is.- mondtam.
Ő kinyújtózott, majd a fejét a mellkasomra tette, átkarolta a derekamat. A lábait körém fonta, így nem tudtam menekülni. De miért is akarnék? Ennél jobb és szebb barátnőt nem is kívánhatnék. A haját kezdtem simogatni, amikor beletúrtam, egy kósza ezüstös tincs jelent meg az ujjaim között. Ez eddig is itt volt?
- Igen, az az egyetlen ezüst tincsem.- mormogja Kate félálomban.
Én átkaroltam és így aludtunk el. Teljesen egymásba gabalyodva, ahogyan azt mindig is szerettem volna...

55. fejezet

- Próbaidőn van!- mondta egy kis hezitálás után a diri.
Én örömömben megöleltem, amitől enyhén szólva meglepődött.
- Sa-sajnálom!- engedtem el, majd kisiettem az irodából.
Felmentem a szobánkba. Nem volt ott senki, de nem is bántam. Letettem a cuccomat, majd körülnéztem. Semmi sem változott. Ránéztem az asztalra, ahol egy bekeretezett fotó volt rólunk. Kezembe vettem a képet. Ez a bálon készült. Felnevettem az emléktől. Az asztalon hevert a levelem is, amit másfél éve írtam neki búcsúzóul. A széle rongyos volt, mintha minden nap elolvasta volna.
- Kate?- kérdezi mögülem egy bátortalan hang.
Megpördülök a tengelyem körül és fehér hajú barátnőmet látom meg. Arcán örömkönnyek csurogtak végig, én pedig megöleltem.
- Olyan jó, hogy itt vagy!- zokogta a vállamba.
- Jó újra látni téged!- mondtam én is meghatódva.
Így álltunk egy darabig, majd elvált tőlem. Végignézett rajtam és elismerően bólintott.
- Jót tett neked a nővéred! A stílusod nagyon illik hozzád!- mondta. Na ez Rosa!
- Tényleg?
- Igen, olyan rossz kislányos!- mondta pimaszul mosolyogva.- Castiel odalesz érted!
- Még ne szólj neki, jó?
- Miért ne?- kérdezte.
- Majd én akarom üdvözölni!
- Jól is teszed!- mondta egy kis szünet után.
- És még kérdezni szeretnék valamit!
- Neked bármit!
- Összejött valakivel azóta?- kérdeztem félénken.
- Nem, még másik lányra se nézett, mióta elmentél!- mondta Rosa. A lelkem egy tonnával lett könnyebb.
- Köszönöm, Rosa!- mondtam hálásan.
- Jössz? A lányok már várnak rám.- mondta Rosa és belém karolt.
- Igen!- mondtam és már indultunk is.
Mindent elmeséltem Rosának. Közben mentünk le az udvarra. Ahogy a csajok megláttak minket felvisítottak. A nyakamba ugrottak, a baj az, hogy egyszerre. A földön kötöttünk ki, nevetve. Felálltunk és egy csoportos ölelést kaptam.
- De jó látni titeket!- mondtam nekik.
- Rosa majdnem depressziós lett, amíg nem voltál itt!- kotyogta ki Iris.
- Rosa... írtam, hogy ne búslakodj!- mondtam a barátnőmnek, a többiek csak nevettek.
- Itt vagy, ez a lényeg!- mondta nevetve.
- Castiel tényleg magába fordult.- mondta Viola.
- Komoly?- kérdeztem vissza, mire bólintott.
- Majd üdvözöld forrón, már szüksége van egy kis szeretgetésre!- mondta Kim.
Elkezdtünk kuncogni.
- Amiatt ne aggódj!- húzogattam a szemöldököm.
- Úúúú... Kate, mit tervezel?- kérdezte Roxi.
- Az csak ránk tartozik!- mondtam perverz hangsúllyal.
- Kate...?- kérdezte mögülem egy bizonytalan hang.
Megfordultam és a felemás szemek hitetlenkedve néztek rám.
- Lysander, már meg sem ismersz?- kérdeztem vissza "sértődötten".
Ő szó nélkül megölelt és körbeforgatott. A lányok csak néztek ránk. Még erősebb lett és még szívdöglesztőbb. Vagy csak én gondolom így?
- Remekül nézel ki! Castiel biztosan örülni fog neked!- mondta Lys, miután elengedett.
- Te pedig szívdöglesztő vagy! Mikor lettél te ilyen Adonisz?!- mondtam és végignéztem rajta.
- Hát...- mondta.- mindig is ilyen voltam!- húzta mosolyra a száját.
- Lys-drágának mindig is nagy volt az önbizalma!- mondta közben Rosa.
Mi csak felnevettünk.
- Lys, hol találom Castot?- kérdeztem a szürkétől.
- A tetőn van, mint mindig.
- Köszi, csajok, még találkozunk!- köszöntem el tőlük.
- Lys, ez neked is szólt!- szólt be Kim.
Nevettek ahogy távolodtam. Felmentem a lépcsőn és a vasajtó előtt megálltam. Nagy levegőt vettem, majd kinyitottam a nehéz ajtót. Castielt látom meg, ahogy a semmibe bámul. Nem vett észre.
- Tűnés!- mondta. Háttal volt nekem.
- Így kell üdvözölni valakit?- kérdeztem vissza.
Ő megfordult és rám meredt. A szeme meglepettségről árulkodott.
- Kate? Te vagy az?- kérdezte és a fagyos tekintetem egybefonódott a szürke szempárral.
- Kit ismersz még kék hajjal?- kérdeztem kedvesen.
Ő megölelt volna, de eltoltam magamtól.
- Mielőtt teljesen egymásba gabalyodnánk...- mondtam mosolyogva.- Hány csajnak csaptad a szelet?
"Castiel"
Ez kétségkívül Kate volt. A kék haja, a fagyos pillantása... A formás testéről már nem is beszélve! De a ruhája valami eszméletlenül dögös volt. Titokzatosan eltakarta, amit el kell, mégis kihívó volt. De azt egyből kiszúrtam, hogy nincs rajta melltartó. Viszont a kérdés hallatán leblokkoltam, majd elmosolyodtam. Megszívassam?
- Hát volt Jenny, Clara, Britney...- soroltam a lány neveket, amik eszembe jutottak. Igazából minden este Kate emlékével aludtam el.
Ő csak ördögien felnevetett. Közelebb jött hozzám és végigsimította az arcomat. Az érintése perzselt ennyi idő után.
- Akkor már én is elmondom: a távollétem alatt több ismeretlen fiúnak is táncoltam, majd egy emeleti szobában közelebb kerültem hozzájuk. Még a nevüket sem tudtam, de kötelességemnek éreztem, hogy könnyítsek a lelkükön!- tette a szívére a kezét.
Lefagytam attól az angyali mosolytól. A mosolyától kirázott a hideg. És mi az, hogy TÁNCOLT a fiúknak, majd "közelebb került hozzájuk"?!?!!! A fejemet látva felnevetett.
- Csak szívattál?- kérdeztem megkönnyebbülve.
- Nem, ez tényleg megtörtént!- hagyta abba a nevetést hirtelen.- De elmesélem mi volt. Több melónk is volt sztriptíz bárban, így Beával beálltunk táncosoknak. A célpontot felcsábítottuk a szobába...- beleborzongott az emlékbe.- majd a tesóm kiégette a lelkét és kiugrottunk az ablakon!
- Komoly?
- Igen.- mondta komoly arccal.- És tudom, hogy kamuzol, mert már megint kanosan a melleimet bámulod!- felkaptam a fejem és a szemébe néztem.
- Ne-nem, dehogyis!- zavarba hozott.
Ő csak elmosolyodott és közelebb lépett hozzám. A telt ajkaival a fülemet súrolta. A meleg lehelete csiklandozta a fülem.
- Megsúgom: én is ki vagyok éhezve. Már másfél éve...- suttogta elhaló hangon.- Csak mondd meg, ha nem így érzel és békén hagylak!- elhajolt a fülemtől, majd hátat fordított.
Nekem nem is kellett több, hátulról átöleltem és csókokkal borítottam puha bőrét. Az érzés villámcsapásként ért, mámoros boldogság fogott el. Újra érzem, hogy itt van velem. Egy nyögést próbált elfojtani, de az nem igazán sikerült. Megfordult, a kezemet pedig megfogta. Beharapta az alsó ajkát. Elmosolyodott, majd a kezemet a fenekére csúsztatta. Megmarkoltam a még mindig kemény farpofákat, amitől egy kéjes nyögést hallatott. A kezem a combjára csúsztattam, enyhén felemeltem. Az ő keze már a felsőm alatt járt. A nyakam hajlatát csókolgatta, néha már harapta is. Elszakadt tőlem. Ő kipirulva elmosolyodott, majd mondta.
- Este találkozunk!- mondta és kisietett.
A bőröm még mindig bizsergett forró csókjaitól. El sem hiszem! Egy cigit elővettem, majd elkezdtem szívni.
"Kate"
Estére akarom hagyni a javát! Kuncogva mentem vissza a többiekhez, ahol mindenki sokat sejtetően rám nézett.
- Elhitte, hogy te vagy az?- kérdezte Lys kanos mosollyal.
- Hmmm... Igen!- mondtam titokzatosan mosolyogva.
- Mit mondtál neki?- kérdezte Rosa.
- Nem sokat beszélgettünk...- mondtam.
- Ilyen gyors volt?- kérdezte Lys.
- Lys, Lys... Ismerhetnél annyira, hogy tudd, nem hagyom magam.- mondtam fejcsóválva.
- Akkor csak nyálcsere volt?- kérdezte Kim.
- Igen.- mondta Rosa helyettem.
Elnevettük magunkat. Olyan jó érzés volt beszélgetni velük! Mikor már sötétedett, elbúcsúztunk és felmentünk. A táskámból elővettem azt a bőrszerkót, amit az első megbízáson viseltem.
- De dögös szerelés! Jól gondolom, hogy nem itt töltöd az éjszakát?- kérdezte perverz hangsúllyal ezüsthajú barátnőm.
- Jól gondolod!- mondtam.
Felkaptam a szerkót, majd egy hosszú kabátot vettem rá. Rosa még jó mulatást kívánt, majd elhagytam a szobát. Éppen a sötét folyosón barangoltam, ami a tető felé vezetett. Egy széllökés jött, belekapott a kabátomba. Még jó, hogy felvettem! Egy nagy fekete ajtó előtt mentem el, amikor valaki nekinyomott a falnak.
- Megvagy, szépségem!- mondta kaján vigyorral az arcán.

Írói megjegyzés
Oké, emberek! Segítséget kérnék, ha lehet! Olyanokra van szükségem, akik nem szenvednek hiányt piszkos fantáziában, mivel a következő részhez nincs annyi ihletem. Ötleteket, "jeleneteket", ha valaki írna, nagyon megköszönném. Ha valakinek kedve és ereje lenne rá, írjon facen, esetleg az e-mailemre (thedevilsdaughter00@gmail.com).
Írói megjegyzés vége

54. fejezet

A nővéremmel elmotoroztunk a szülői házba, ami üresen állt.
- Mit csinálunk itt?- kérdeztem.
- Megkapod a szülinapi ajándékod tőlem. Még nem akartam odaadni, de most szükséged lesz rá!- mondta és kinyitotta a garázsajtót.
Egy vadiúj motor pihent a garázsban!
- Kipróbálhatom?- kérdeztem tapsikolva.
- Persze, hiszen a tiéd!- mondta Bea.
Én boldogan odafutottam újdonsült járművemhez. Szinte hallottam, hogy Castiel fel akar rá szállni. Castiel... Nagyot sóhajtottam. Azt írtam neki, hogy legyen boldog. De a szívem szakad meg, ha arra gondolok, hogy egy másik lánnyal van. Egyből lekonyult a szám, amit a nővérem észre is vett.
- Mi a baj?
- Castiel...- mondtam.
- Még visszatérsz! Csak tanuld meg irányítani az erődet.- mondta Bea.
- Jó, igazad van.- mondtam nehezen.
Felpattantam a motoromra és mentem vele egy kört. Az adrenalinlöket hatalmas volt. Mikor visszaértem, Bea is a motorján ült.
- Gyere, meló van!- mondta és én követtem.
Pár várossal arrébb álltunk meg. Egy sztriptíz bár előtt parkoltunk le.
- Ezt nem mondod komolyan!- mondtam.
- Dehogynem! Mi leszünk az új táncosok!- mondta Bea és a hátsó ajtó felé vette az irányt.
Én kelletlenül, de követtem. Pár szót beszélt a tulajjal, majd bementünk az öltözőbe. Én egy bőrszerkót kaptam. Egy szoknya és egy keresztpántos top. A csávó szerint csak táncolnom kell. Bea választotta a kihívóbb szerelést, ami egy minirövidnadrág és egy csipkemelltartó volt. Én még kaptam egy korbácsot is.
- Szép kis testvérek vagyunk!- mondta nevetve Bea.
Együtt kell táncolnunk. Felkonferáltak minket, majd kimentünk. Nem volt nehéz lenyűgözni őket. Nem voltak józanok, szóval már a látványunktól is beindultak. Lámpalázam volt, de megnyugtatott, hogy a nővérem velem van. Tánc után a függöny mögé mentünk.
- Nézd, ő a célpontunk!- mondta Bea és egy öltönyös csókára mutatott.
Éppen egy lánytól kapott öltáncot, csak úgy szórta a pénzt. Odamentünk hozzá és bedobtuk magunkat. El is kísértük az egyik szobába, majd becsuktuk az ajtót. A koma már aligha mondható józannak, így könnyű dolgunk volt. Felfeküdt az ágyra, én pedig odafagyasztottam a kezét a vashoz. Nem tudott menekülni. A nővérem fölé mászott, elkezdett mormolni valamit.
- Nézz a szemembe bűnös lélek, éld át azt a kínt és fájdalmat, amit másoknak okoztál! A pokol tüze égessen ki testedből, ítélet vár rád!- üvöltött a kíntól a férfi.
Mikor Bea az utolsó szót is kimondta, elcsendesült minden. Kiégette a férfi lelkét.
- Gyere, mielőtt rátalálnak!- mondta Bea és kiugrottunk az ablakon.
Felpattantunk a motorunkra és elhajtottunk. Sokáig élt bennem a férfi arcán lévő kín.
Ez volt az első, de nem az utolsó melónk. Utcán is kaptunk el embert, sőt még bálon is. Aztán, mikor motorozunk egy kihalt úton, egy ember sétál elénk. Egy 30 éves férfi lehetett. Megállt, mire mi is.
- Mizu, főnök?- kérdezi Bea.
- Ez lenne a húgod, Bea?- kérdi a férfi rám mutatva.
- Igen, ő az. Ő segít nekem.
- Tudom, ezért vagyok itt.- mondta, én pedig leszálltam a motorról.- Tűz és Jég teljes szinkronban. Jó kis csapatot alkottok ti ketten!
- Ki maga?- kérdeztem.
- Az ördög.- mondta nemes egyszerűséggel.- Tetszel nekem! Kegyetlen vagy és erős, mégis tudsz uralkodni magadon. Egy alkum van a számodra.
- Mi lenne az?- kérdeztem.
- Odaadom azt az erőt, amivel a testvéred is bír, cserébe csak azt kérem, mondj le a mostani erődről.- jó ajánlatnak hangzik. Mégis, valami nem stimmel.
- Még meggondolom.- mondtam.
- Mit kell ezen gondolkodni?
- Még van egy kis elintézetlen ügyem. Ha készen állok, jelentkezem.- mondtam és visszaszálltam a motorra.
Beindítottam a motort. Nos, igen. Egy kicsit megváltoztam a nővérem közelében. Határozottabb lettem és hidegvérű. Azóta is arra készülök, hogy visszamenjek a barátaimhoz. Megtanultam kontrollálni az erőmet. Felfedeztem emellett új képességeket is. Ahogy beindítottam a motort, a szemem izzani kezdett. A motoron egy csillogás ment végig, a belső szerkezete kéken kezdett világítani. A kormánya jégtömbbé változott, úgy markoltam meg. A burkolata pedig kis jégtüskéktől lett szúrós. A férfi tapsolni kezdett lassan és vészjóslóan.
- Ezt nevezem!- mondta egy gonosz mosoly kíséretében.- Ez az angyalvér?
- Dehogyis. Én fagytündér vagyok, nem angyal!- nevettem fel.
A motorom felbőgött, a nővérem követett. Az ördög elengedett minket.
- Jó voltál, húgi! Készen állsz!- mondta a nővérem.
Ezt a mondatot vártam már másfél éve.
- Ünnepeljük meg!- mondtam és mosolyogni kezdtünk.
- Irány a bár!- mondta.
Van egy törzshelyünk, amit csak bárnak neveztünk el. Ez egy kisebb vendéglő, ahol lehet szeszes italt kapni. Én maradtam a szokásos jégkásámnál, Bea pedig rendelt egy vodkát.
- És mi van ha nem mehetek vissza?- kérdeztem a vöröske nővéremtől.
- Visszamehetsz! Már másfél éve, hogy kicsaptak. Beszéltem a dirivel is.
- Ő mit mondott?
- Ha rendesen tudod kezelni a varázserődet, lehet róla szó.
- Akkor igyunk arra, hogy tudom irányítani az erőmet!- koccintottunk, én a jégkásával, ő pedig a vodkájával.
Augusztus utolsó hetében járhattunk ekkor. Már ki voltam éhezve. Hogy kire? Castielre. Ha viszont összejött valaki mással, békén hagyom. Ezen gondolkodtam, míg Bea beszélt. A pincérlány letett elém egy epres turmixot.
- Az úr küldi.- mondta a lány és intett a fejével a pult felé.
Szőke haja és kék szeme volt a fiúnak. Kifejezetten jóképű volt, ahogy rám nézett. Felém villantott egy ezer wattos mosolyt. Rajtam egy fekete, feszülős póló és egy piros bőrdzseki volt. Egy fekete, ujjatlan bőrkesztyűt viseltem, amit Beától kaptam. Szintén vörös halásznadrágom térd felett ért egy kicsivel, szögecses bakancsom csillogott. A hajam és a szemem még mindig fagyosak voltak a nyár ellenére is. A srác csak egy inget és egy farmert viselt. Hálásan rámosolyogtam, amit a nővérkém észre is vett.
- Kire mosolyogsz így?- kérdezi.
- Arra a fiúra.
- Hmm... Fincsinek tűnik. Miért nem mész oda és beszélgetsz vele?
- Mert látszik rajtam, hogy ki vagyok éhezve. Akármilyen erkölcsösnek tűnik, kihasználná, ebben biztos vagyok.- mondtam és a nővérem szemébe néztem.
Így beszélgettünk egész este. Végül felültünk a motorunkra és elszáguldottunk. A kastély még mindig gyönyörű volt. A hajnali fényben mesebelinek tűnik. Azt a csekély csomagot hoztam, mint amit el is vittem. Már másfél éve... Sóhajtottam. A motoromat a parkolóban hagytam, viszont Bea a rövid búcsúzkodás után elrobogott. Gyomoridegem volt, amit sose bírtam. Még nem tudtam bemenni. Letettem a táskámat és nekirugaszkodtam. A hatalmas szárnyaim most sem hagytak cserben, kinyíltak és már repültem is. Átalakultam az eredeti formámba, végre önmagam lehettem. A pimasz és a jó kislány énem egybeolvadt. Beletúrtam hullámos hajamba, ami nagyon dúsnak hatott. Tettem egy kört a suli körül, ami ellazított. Visszarepültem a táskámhoz. A fű megfagyott, ahova léptem. Próbáltam teljesen lenyugodni. Mikor sikerült, beléptem a most még üres kastélyba. Az igazgatói felé vettem az irányt. A nagy tölgyfaajtó még mindig méltóságteljes volt. Félelem kerített a hatalmába. Elmosolyodtam, amikor az első napom jutott az eszembe. Mennyire más volt! Mély levegőt vettem és benyitottam az igazgatónő irodájába. Meglepetésemre mosollyal üdvözölt. Ezt a mosolyt másfél éve nem láttam. Castiel vajon ennyi idő után is szeret?
- Jó napot, asszonyom!- köszöntem.
- Szervusz, Kate! Hogy van?
- Köszönöm, nagyon jól!
- Mutassa, tudja-e irányítani az erejét!
- Hogyan mutassam meg?- a diri egy szép, piros almát emelt fel az asztaláról. A szíve elé tartotta.
- Lője keresztül az almát úgy, hogy ne sértse fel a bőrömet!
- Igenis!- mondtam és koncentráltam.
Csináltam már ilyen apró varázslatot. Az ujjbegyeim fényleni kezdtek, majd mind az öt ujjamból egy-egy tűnagyságú jégszilánkot lőttem ki. Mind az öt az alma közepébe talált.
- Csodálatos!- mondta és letette az almát.
- Akkor visszajöhetek?- kérdeztem reményteli hangon.

53. fejezet

"Rosa"
Ahogy beléptem a szobába, hiányérzet fogott el. Kate pár cucca hiányzott, gondolom szelektált. De a szemem megakadt egy hófehér borítékon. Pontosabban kettőn. Az egyikre díszes betűkkel a nevem volt felírva, így kibontottam. A papíron mintha könnycseppek lettek volna. Ez állt a levélben:
"Kedves Rosa!
Mire olvasod ezt a levelet, addigra én már messze járok. Hogy miért? A szilveszter miatt. Kicsaptak, mialatt te órán voltál. Gyorsan pakoltam össze, a nővérem már el is vitt. Ne búsulj a hiányom miatt! Azért hagytam ott pár holmimat, mert még visszajövök! Hogy mikor, fogalmam sincs. Lehet pár hét, de akár hónap is. Megkérnélek arra, hogy vidd a hírt a lányoknak. Ők se sírjanak miattam. Csakis az én hibám, hogy kicsaptak. Még az igazgatónőt se hibáztassátok, hiszen csak nektek akar jót. Igaza van, veszélyes vagyok. Lysandernek is mondhatjátok, hogy kereshet egy új szárnysegédet. Az asztalon lévő másik borítékot add oda Castielnek. Sajnálom, hogy nem személyesen búcsúzom el, de nem tudnám szóban kifejezni magam. Szóval minden jót, nemsokára látjuk egymást. Addig is érezd jól magad. Ti vagytok és lesztek a legjobb barátnőim, mindig!
Ölel: Kate"
Rövid és lényegre törő. Ez Kate. Mire a levél végére értem, potyogni kezdtek a könnyeim. Kifésültem az arcomból a hajamat. Kezembe vettem a másik borítékot és szaladtam. A lányok vidáman csevegtek, mikor odaértem.
- Hol van Kate?- kérdezték.
Én csak sírni kezdtem. Még mindig a kezemben szorongattam a tőle kapott levelet. Kim kikapta a kezemből és hangosan felolvasta. A lányok hitetlenkedve csóválták a fejüket. Megláttam Castielt és gyorsan odarohantam hozzá. Mielőtt bármit mondhatott volna, a kezébe nyomtam a borítékot. Eljöttem tőle. A lányokkal egész nap csak Kate-ről beszélgettünk.
- Vajon mit fog csinálni?- kérdezte Viola.
- Valószínűleg a nővérénél lesz.- mondta Iris.
Ilyeneket beszéltünk.
"Castiel"
Rosa a kezembe nyomott egy levelet. Láttam kisírt szemein, hogy baj történt. Díszes betűkkel állt a nevem a borítékon. Felmentem a szobába és remegő kézzel bontogattam a borítékot. Mikor megláttam a levelet, olvasni kezdtem.
"Drága Castiel!
Ne keress se az udvaron, se az épületben. Már nem tartózkodom a közeledben. A szilveszteri incidens miatt kicsaptak a suliból. Ne verj szét semmit és senkit! Egyedül az én hibám volt. Kérlek, ne hagyd szétesni a barátnőimet! Tőled pedig azt kérem, hogy felejts el. Éld az életed, mintha nem is találkoztunk volna soha! Vedd úgy, hogy szabad vagy. Én mindig a szívemben foglak őrizni, ezt te is tudod. Nem tudom, hogy visszatérek-e még egyáltalán, Rosának azt írtam, hogy biztosan. Szeretlek, ezen semmi nem tud változtatni. Te viszont csajozz Lyssel, már ráfér, nyugodtan bolondítsd a szebbnél szebb lányokat. De ha egyszer visszatérek és te mással vagy, én békén hagylak titeket. A te boldogságod számomra a legfontosabb. Bocsánat, mert nem adok búcsúcsókot, de így könnyebb. Neked is, nekem is. Biztosra veszem, hogy találkozunk még. Ha máshol nem, a pokolban biztosan!
Csókol: Kate"
Ledöbbentett, amit írt.
- Én nem tudnék mással lenni.- motyogtam.
Dühösen összegyűrtem a papírt, majd elhajítottam. Ledőltem az ágyra, eszembe jutott az első csókunk. Emlékszem, műtős ruhája kiemelte hosszú és formás combjait. Szinte magam előtt látom a jeges szempárt, ahogy rám nézett az első közös tesióránkon. Aztán, amikor edzettünk... Az a furcsa érzés, amikor Lyssel láttam. Minden közös emlék eszembe jutott. Még a legelső napja is. A holdfényes piknik... Minden. Felpattantam az ágyról és megkerestem a galacsint. Szépen kisimogattam és láttam pár könnycseppet rajta. Te vagy és leszel a mindenem. Ezt megígérhetem. A kisimított levelet az asztalomra raktam. Hogy felejthetnélek el téged? Megküzdöttem érted, mégis elveszítettelek. Ha visszatérsz valaha, nem mozdulok mellőled egy percre sem.

52. fejezet

Jó hangulatban közelítettük meg a hatalmas kastélyt. A mai az utolsó nap ebben az évben. Ezen az estén koccintunk a tanárainkkal és az osztálytársainkkal. Mosolyogva búcsúztunk el a szüleimtől. Mikor a Mustang szélsebesen távozott, Rosa libbent elém. Jól megszorongatott, ahogy Ellát is.
- Majd talizunk a szobában!- mondta és elsietett.
- Engem miért nem ölelt meg?- kérdezte Castiel. Én beleütöttem a karjába.
- Vajon miért?- kérdezte gúnyosan Ella. Tényleg testvérek!
Menet közben, a kolesz felé belefutottunk Lysanderbe. Ő is hiányzott, így a nyakába borultam. Hosszan öleltük egymást, míg Castiel nem köhintett egyet.
- Csak nem féltékeny vagy, haver?- kérdezi nevetve Lys. Még mindig mellette álltam, összekócolta a hajamat.
- Én a szünetben többet kaptam...- mondta a vörös és elvörösödtem. Ő csak rám kacsintott.
- Na, jól van! Lys, még találkozunk!- mondtam és adtam az arcára egy puszit.
- Oké, ez már sok!- mondta Castiel, mi meg nevettünk.
- Gyere ide!- mondtam és adtam neki egy jó hosszú csókot.- Így oké?
- Persze!- le sem lehetett törölni a vigyort a képéről!
Lepakoltam a szobában, mikor Rosa rontott be. Leigh-el váltottak egy búcsúcsókot, majd a feketeség eltűnt. De szó szerint! Ezüst hajú barátnőm lehuppant az ágyra.
- Mesélj, mi volt!- mondta kíváncsian.
- Hogyhogy mi volt?- kérdeztem értetlenül.
- Hát a harc nálatok! Ella elfecsegte!- mondta Rosa.
Elmeséltem neki, mi volt a hölgyválaszkor. Mire befejeztem, a szívére tette a kezét és a semmibe bámulva sóhajtott.
- Irigy vagyok rád!- mondta végül.
- Miért?
- Most viccelsz?! Minden lány erről álmodozik! Harcolnak a szerelméért... Ez olyan romantikus!- sóhajtott még egyet.
- Leigh is megküzdött volna érted!- mondtam.
- Szerinted tényleg megküzdött volna?
- Persze! Látom rajta, hogy szeret.- mondtam és biztatóan rátettem Rosa vállára a kezem.
- Örülök, hogy így gondolod!
Csevegtünk mindenről, mikor recsegni kezdett a hangosbemondó.
"Minden diák gyülekezzen az udvaron 20 perc múlva!" Ez a diri hangja! Mi Rosával komótosan lementünk és a hatalmas udvaron vártunk. A csajok is csatlakoztak hozzánk. Már csak akkor hagytuk abba a beszélgetést, mikor az igazgatónő erős hangja megszólalt.
- Gyerekek! Eltelt egy újabb, izgalmakkal teli év. Ezen az estén koccintsunk barátainkra, osztálytársainkra, szüleinkre, kollégáinkra. Legyen ez az este felejthetetlen és tanulságos!- mondta és valamiért rám nézett a "tanulságos" szónál.
Minden gyerek megindult egy pohár pezsgőért, majd visszaszámoltunk.
- 10... 9... 8... 7...- ránéztem a barátaimra. Hangosan számoltak vissza, mint ahogyan a kisgyerekek szoktak. A vöröském átölelte a vállam, rádőltem a mellkasára.- 3... 2... 1... BUÉK!!!!!- üvöltötte mindenki.
A pasim lágyan megcsókolt. A sápadt holdfény megvilágított mindent és mindenkit. Elváltunk egymástól és sorra koccintottunk mindenkivel. A pezsgőspoharamat kiürítettem. Letettem a poharamat, mikor valaki felüvöltött.
- A hold... vörös...- mutatott a srác az égre.
Én is felszegeztem a szememet az éjszakai égboltra. A vékony holdsarló vörös köpenybe burkolózott. Gyönyörű volt, ahogy a felhőkön fel lehet fedezni a piros valamennyi árnyalatát. De engem legjobban a vérvörös hold kötött le. Mintha... már láttam volna... Az ismerős csillogású égitest megvilágította az udvart. Elkezdtem futni. A lábam magától vitt, fogalmam sem volt, hová tartok és miért. Csak mentem. A szárnyaim kinyíltak, felemelkedtem. A hold felé repültem. Éreztem, ahogy feltöltődöm, csupán attól, hogy ránézek. Lassan átalakultam a természetes formámba. Elfordultam holdtól, így mögém került. Lenéztem a bámuló diákseregre. Gonosz mosolyra húztam a szám. Nem voltam ura a testemnek, mintha valami bábként mozgatott volna. Az ujjaimmal kezdtem játszani, egy tűzijátékot készültem fellőni. A gömb, amit formázott a testem, hatalmas volt. Fellőttem, egy hatalmas durranást lehetett hallani. Az a parányi jég egy hópihe alakot formázott az esti égbolton. Csodás látvány volt, ahogy a vörös hold fénye megcsillant a szétdurranó jégen. A diákok tapsviharral jutalmaztak ezért. De a lehulló törmelékre nem számítottak. Tűnyi éles szilánkok hullottak a tömegbe, amitől megindult a sikoltozás. A testem csak kacagott. A sötét énem csak ezt akarta hallani: a félelemtől reszkető sikolyok hangját. Mikor abbahagytam a nevetést, láttam, hogy az egyik tanár hozza a számszeríjat. Feszített és lőtt. Kitértem több nyíl elől is, valamelyiket viszont eltérítettem. Az ésszerű énem próbálta átvenni az irányítást, a sötét énem nem engedte. A nyilak és a jég hullott a diákseregre. A lábamat eltalálta valami: egy mérgezett nyíl. A szemhéjam egyre nehezebb lett, majd lecsukódott. Zuhantam a mélységbe. Egy kórteremben ébredtem, leszíjazva. A diri ült az ágyam mellett.
- 5 diák sebesült meg maga miatt!- kezdte.
- Mit hőbörög, nem haltak meg!- még mindig a sötét énem irányított.
- Ki van csapva. Még ma el kell hagynia az iskola területét! Értesítettem a nővérét.- mondta hidegen, majd távozott.
Még egy ideig feszegettem a szíjakat, majd visszajött az eszem. Mi? Ez nem lehet! Nem! Elkezdtem zokogni. A szíjakat megfagyasztottam, majd felsiettem a szobámba. Szerencsémre senkivel nem futottam össze. Csak egy kis táskányi ruhát pakoltam össze. Még visszatérek! Erre mérget vehetnek! Hagytam egy levelet Rosának, egy másikat pedig Castielnek. Mindkettőt az asztalunkon hagytam. Pár könnycsepp rácseppent a papírra, miközben írtam. Kisiettem az épületből, nehogy észrevegyen valaki. Mikor kiértem a parkolóba, Bea vigasztalóan megölelt. Én csak kisírt szemmel néztem rá.
- Mihez kezdek?- zokogom.
- Jössz velem dolgozni.- én csak bólintottam.
A könnyek patakzottak a szememből. Visszanéztem az ódon kastély falaira. Annyi szép emlék köt ehhez a sulihoz. Az első igazi szerelem, barátok, bálok, bulik... Ahogy visszagondoltam, jó volt itt. Még visszajövök. De addig is csak emésztem magam. Felszálltam a nővérem mögé, aki egyre távolabb vitt ezektől az emlékektől. Tudtam, ha visszatérek is, nem lesz ugyanaz...

51. fejezet

Reggel kopogásra ébredtem. Jócskán megijedtem, mivel Castiellel meztelenül feküdtünk egymás mellett.
- A gerlepár is jöjjön reggelizni!- szólt az ajtó mögül Ella kuncogó hangja.
- Megyünk!- szóltam ki.
A lépések zaja távolodott, én pedig próbáltam felébreszteni a vöröskét. Ő mosolyogva szuszogott, amíg én felkaptam a köntösömet.
- Akkor próbáljuk meg újra...- mormogtam.
Lágyan rázni kezdtem a vállát, de úgy aludt, mint akit agyonütöttek. Odahajoltam a füléhez jobb ötlet híján és belesuttogtam.
- Kelj fel!- suttogtam.
Ő csak nyöszörgött egyet és a másik oldalára fordult. Te szórakozol velem?! Akkor hozom a nehéztüzérséget! Az arcával szemben helyezkedtem el. Ráfújtam az arcára, ami enyhén deres lett. Még nagyobbat fújtam, mire felijedt.
- Mit csinálsz?!- kérdezi.
- Csak felkeltettelek! Menjünk reggelizni!- mondtam és felálltam.
Ő is nehezen, de kikelt az ágyból. A szeme megakadt a köntösömön. Én lenéztem magamra, a mellem alig volt eltakarva.
- Inkább te is kapj fel valamit, a nővérem szívbajt kap, ha így lát!- mondtam és odadobtam neki egy másik köntöst.
Mindketten felöltöztünk és lementünk. Már Ella is lent volt és mindenki reggelihez készülődött.
- Mi a kaja?- kérdezem félkómásan.
- Vér és palacsinta.- mondta Kelly a sütő mellett.
- Hmm... Fincsi...- mondtam.
- Mi a fincsi?- jött le apám is.
Várjunk... Ő mióta van itthon? És miért öltöny a pizsamája? És miért néz ÚGY Kellyre? Inkább nem akarom tudni... Castiel átölelt hátulról és a fülembe súgott.
- Apádnak is jó volt az éjszakája...- súgta, én pedig megborzongtam.
- Én is észrevettem.- mondtam enyhe undorral.
- Lányom, ne fintorogj!- mondta apa, miután megcsókolta a párját.
- Nem fintorgok!- mondtam és leültem.
Mindannyian leültünk és nekikezdtünk a finom palacsintának. Bea is fáradt tekintettel jött le a lépcsőn. Lehuppant a székére és nekikezdett a mondandójának.
- Castiel, jól harcoltál tegnap! Gratula, de tényleg! És bocsi azért a galléros jelenetért...- mondta a nővérem.
- Harcolt?- kérdezi apa.
- Igen. Megtartottuk a hölgyválaszt.- mondta Kelly ellentmondást nem tűrő hangján.
- Mindenkit legyőzött?
- Még Kirát is!- mondta két falat között Bea.
- És az áldásunkat adtuk rájuk!- mondta Kelly.
Apám lecsapta az evőeszközt. Mi egy kicsit meglepődtünk. Ő sokat sejtetően Beára nézett.
- Vidd innen a húgodat!- mondta, mire Bea parancsszóra felkapott (??) és kivitt.
Kelly és a meglepődött Ella is kijött és rájuk csukták a konyhaajtót. A faajtón átszűrődő hangok nem sok jót ígérnek... Szegény Castiel... Kellett nekem meghívnom! Odanyomtam a fülemet az ajtóhoz és elhallgattak. Kínos csend telepedett a jelenlévőkre. Még a légy zümmögése is fülsüketítő zaj lehetett volna. Egy puffanás hallatszott bentről, majd csörömpölés. Kelly berontott ezzel a mondattal:
- Ha összetöritek a porcelánt, megfojtalak titeket!- pfff... az én családom nem komplett...
Apám Castielt odanyomta a falhoz, a földön egy ezüstvilla hevert. Ez csörömpölt... De a figyelmemet inkább a két hímneműre fókuszáltam. Bea leszedte apámat a vörösről.
- Elég legyen!- mondta felemelt hangon.
Én odaléptem apa elé, aki még mindig kemény tekintettel méregette a pasimat. De amikor találkozott az én fagyos pillantásommal, mintha elismerő mosollyal jutalmazott volna meg.
- Anyád tudott mindig így nézni!- mondta és keserűen felnevetett.
Egyszerűen elment dolgozni (persze nem pizsamában). Mi csak lefagyva álltunk a konyhában. Aztán, mikor kezdtünk észhez térni, akkor esett le mindenkinek: karácsony van! Fát felállítottuk, Kelly kalácsot sütött, még a hó is esni kezdett. A karácsonyfa ránk, gyerekekre lett bízva. Bea fel akarta tenni a korbácsát (!!!!), Ella egy plüsst akart a tetejére tenni, Castiel pedig... hjaj...inkább nem is mondom! Egy szó mint száz, mire készen lettünk besötétedett. A konyhából fahéjillat terjengett, gyertyák égtek a szobában, még a vöröském is felerőltetett magára valami idétlen hacukát... Szóval karácsonyi hangulat volt.
- Kate, tedd fel a csillagot!- mondta Bea, amivel kizökkentett a gondolatmenetemből.
- Ja, oké!- eszméltem fel.
Az ujjaimmal kezdtem játszani, amitől egy fehér valami kezdett formálódni a két kezem között. A többiek ámulva nézték a fényt az ujjaim között. Egy hirtelen lökéshullám keletkezett, de a kezemben tartottam a művem és csak formáztam.
- Kész!- kiáltottam fel, akár egy idióta.
Egy gyönyörű, jégből készített hópihét tartottam a kezemben. Bea egy kicsit felemelt és rá tudtam tenni a hópihémet.
- Nem csillag, de így is jó!- mondta Kelly a hátunk mögül, kezében egy tepsi frissen sült süteményt tartott.
- Szerintem szebb, mint a csillag!- mondta Ella kislányosan, mikor elvett egy sütit.
Így ettük a kandalló mellett (igen, az is van) a kis, cukormázas fenyőcskéket. Közben beszélgettünk mindenféléről.
- Kate, mutass már valami trükköt!- mondta Ella.
- Igen, még én sem láttam semmit se tőled!- mondta Kelly is.
- Jó jó!- mondtam jó hangulatban is felálltam.
Ismét az ujjaimmal kezdtem játszani, amik körül ilyen misztikus fény jelent meg. A kis fények egy nagyobb halmazba összpontosultak, majd egy nagy fénygömbbé egyesült a két tenyerem között. Kitártam a két kezem, a fénycsóva felrepült a plafonig, majd szétdurrant. Ez amolyan tűzijáték szerű volt. Kis hópihékben hullott le. A többiek megtapsoltak. Én poénkodva hajoltam meg. Ilyen hangulatban telt az este. Varázslatos volt, amikor kimentünk és láttuk az éjszakai égboltot. A csillagok mosolyogtak ránk onnan fentről. Castiel hátulról karolt át és adott egy puszit a fejemre.
- Hullócsillag!- mutatott Bea a kis csillagra.- Kívánjatok!
"Bárcsak örökre így maradhatnánk!" Ez volt a kívánságom. Mikor a többiek kezdtek fázni, bementünk. Mi felmentünk és ledőltünk az ágyra.
- Te mit kívántál?- kérdezte egy kis hallgatás után Castiel.
- Azt, hogy bárcsak örökké így maradhatnánk!- mondtam és belenéztem a szerelmem szemébe.
- Én pedig, hogy mindig velem legyél!- mosolygott.
Ő átkarolt, úgy aludtunk el. "Amit kívántál, nem szabad hangosan kimondani!" Bárcsak megfogadtuk volna ezt a tanácsot!

50. fejezet

Írói megjegyzés
FIGYELEM! A következő rész romantikus és erotikus részeket tartalmaz. 18 éven aluliak csak saját felelősségre olvassák! Ami azt illeti, akik 18 évesek, azok is! Szóval 18+!
Írói megjegyzés vége
Miután elmosogattam mindent, felmentem a lakosztályunkba. A tornacipőm nem adott hangot, ahogy mentem fel a lépcsőn. Ahogy mentem a lányok ajtaja előtt, Bea egy kicsit horkolt, Kelly pedig békésen szuszogott. Ahogy odaértem a mi ajtónkhoz, mély levegőt vettem. Mi biztos nem fogunk ilyen békésen aludni! Mikor kitártam a hófehér ajtót, a lélegzetem is elállt. A tornacipőt lerúgtam magamról. Be voltak húzva a sötétítők, de nem égett villany. Az ágy körbe volt rakva illatgyertyákkal. Mélyen szívtam magamba azt a mámorító illatot, amit árasztottak. Az egész szoba kellemes, narancssárga színben úszott. Hitetlenkedve néztem az éjjeli szekrényre. Egy üveg pezsgő pihent egy nagy vödör jégben. Ezt Castiel csinálta? Inkább a lányok szórakoznak! Mosolyogva léptem be a fürdőszobába. A hangulatvilágítás be volt kapcsolva. Olyan... hogy is mondjam... nyugodt volt. A kád szélén lévő gyertyák meggyújtva. A fürdővíz kiengedve, beledugtam az ujjam, jó meleg a víz. A világítás fénye megtört a lötykölődő vízen, ami gyönyörű volt. Az egész helyiséget vörös fény árasztotta el. Lépteket hallok az ajtó felől. Kattant a zár, én pedig a fürdőkádnak támaszkodtam. A kezemet a fehér kád szélén pihentettem. A szobából lágy zene szűrődött ki. Egy kéz megragadja a hasamat. Egyből megismertem a férfias illatát.
- Ezt mind te csináltad?- kérdeztem a vöröstől.
- Igen. Tetszik?- játszott az egyik tincsemmel.
- Hogyne tetszene!- mondtam és szembefordultam vele.- De most téged kéne kényeztetnem!
Ő elmosolyodott és megcsókolt. De úgy, hogy majdnem beleszédültem a vízbe.
- Már régóta azt teszed.- magához ölel.
- Ugyan mivel?
- Azzal, hogy itt vagy mellettem.- mondta és a szemembe nézett.
Mint egy romantikus filmben. Jó nyálas jelenet, de nekem tetszik. A hajamat felkötöttem. Egymást vetkőztettük, szinte kínzóan lassan. Egy kis győzködés után rávettem, hogy én üljek hátra és ő dőljön nekem. Beültem a sarokkádba, ő pedig elém és rádőlt a két mellemre. Én a lábaim közé vettem a testét. A kezeit a combjaimra helyezte és elkezdte őket simogatni. Én a nyakát és a mellkasát cirógattam. Élveztük egymás társaságát, szavak nélkül. Én elővettem a szappant és nyomtam egy kicsit a kezembe.
- Mit csinálsz?- kérdezi Castiel kicsit hátrafordulva.
- Ha már fürdök, szappanozok is!- mondtam és felnevettünk.
Gyorsan beszappanoztam magam. Castiel is nyomni akart, de én megakadályoztam.
- Majd én!- mondtam és egy kicsit elpirult.
- Miért?
- Mert én is adni szeretnék, nem csak kapni!- adtam egy csókot a fejére. Ő erre perverzen elmosolyodott.
- Akkor alapos legyél!- mondta. Elmosolyodtam és húzogattam a szemöldököm.
- Ne aggódj, mindig az vagyok!- súgtam a fülébe.
Elkezdtem. Végigkentem a hátát, majd visszatértem a nyakára. Le a vállain, egészen az ujjaiig. Aztán végig az erős mellkasán, elértem a hasizmáig. Ott elidőztem egy kicsit, majd lentebb haladtam a medencecsontja felé. Megvolt neki az a bizonyos V vonal... Aztán a lábait is sikerült valahogy bekennem. Visszatértem a fenekéhez. A víz alatt, a szappanos kezemmel megmarkoltam a fenekét, amitől forróság öntött el. Ő felnyögött egyet, ami mosolygásra késztetett. Hehe... Nem csak nekem lehet markolászni a seggemet! De amikor az ágyékához értem... Nyögdécselt összevissza! Vége lett a közös pancsolásnak és mindketten egy törülközőt vettünk fel. Leültem az ágy szélére.
- És mi lesz az este további menete?- kérdeztem mosolyogva.
Ő csak vigyorogva felkapta a hifi távirányítóját és benyomott egy lassú számot.
- Szabad egy táncra?- kérdezte úriember stílusban.
- Persze!- feleltem nevetve.
Lágyan felhúzott az ágyról. Nem érdekelt, hogy csak egy törülköző takarta a testemet. Hozzábújtam (vagyis inkább a mellkasához) és elkezdtünk zenére billegni.
- Nem is tudtam, hogy tudsz táncolni!- mondtam.
- Lys szerint fontos, hogy egy férfi tudjon táncolni.
- És megtanított...- mondtam.
- Meg. Kínszenvedés volt. De érted bármit!- mondta és megpörgetett.
- Ennyi mindent bevállaltál értem?
- Ha te nem lennél, semminek nem lenne értelme. Így, amíg élek, csak kényeztetni akarlak. Azt szeretném, ha boldog lennél!- mondta és hátradöntött.
- Az vagyok, amíg itt vagy mellettem!- mondtam.- Mennyit készültél erre az estére?
- Sokat.
- Akkor Lys beszélni is megtanított!
- Ennyire látszik?- kérdezte. Én elnevettem magam.
- Igen.- a számnak vége lett, így a táncnak is.- Legyél önmagad! Nem illik rád ez a nyálas stílus!- mondtam.
- Oké!- mondta.
Hevesen megcsókolt és ledöntött az ágyra. Na ez már Castiel! Csak most siklott a tekintetem az ágy mellett lévő kis asztalra. Egy csomó óvszer volt rajta. Akkor erre volt jó az egész! Biztos akart lenni a dolgában... A lényeg az, hogy ledöntött a pihe-puha lepedőre és a nyakamtól haladt lefelé. Most könnyebb dolga volt, mint mikuláskor! Mikor elért a törülközőig, lágyan levette rólam. Kezelésbe vette a két mellemet, amitől tűzbe jöttem. Huncut mosollyal az arcomon fordítottam a helyzeten. Cirógattam és csókolgattam a kedvesem felsőtestét. A nyögésekből következtetve tetszett neki. Még mielőtt észbe kaptam volna, ismét ő van fölöttem. Azt a zavaró kendőt ledobta magáról, szétnyitotta a lábaimat és belém hatolt. Persze óvszerrel! Egyre gyorsított a tempón, amitől a mennyekben éreztem magam. A testünk egy ütemben mozgott. Mindkettőnk felhevült teste egymáshoz préselődött. Mégis úgy éreztem, hogy ez nem elég belőle. Örökké úgy akartam maradni... A hangosra sikeredett nyögések miatt beharaptam a szám és csendben élveztem a testi örömöket. Nehogy felébresszem a lányokat... Castiel egyszer csak megállt és rám nézett. Mosoly terült szét kipirult arcán.
- Nem fair megfosztani engem a hanghatástól!- mondta és én felnevettem.
Onnantól már nem érdekelt, hogy ki hallja és ki nem. Még egy jó ideig elvoltunk egymással... Kifáradva dőltünk el egymás mellett. Csak lubickoltunk az érzésben hosszú perceken át. Aztán ő felkel, én pedig követem a szememmel. Teljesen elégedett voltam a vöröske teljesítményével (az este szervezését illetően). Felültem, ő a kezembe nyomott egy pohár pezsgőt.
- Mire igyunk?- kérdeztem. Ő egy kicsit elgondolkodott, majd leült velem szembe.
- Legyen még sok ilyen éjszakánk!- mondta perverzen vigyorogva. Koccintottunk és felnevetek.
- Arról én fogok gondoskodni!- mondtam.
Megittuk a finom nedűt, amitől ellazultam. Én leheveredtem a helyemre és ő is bebújik mellém. Elkezdi csókolgatni a nyakamat.
- Nem volt elég?- dörmögöm.
- Belőled sosem!- súgja a fülembe.
Szembefordulok vele és felvonom a szemöldököm.
- Ezt vegyem kihívásnak?- kérdeztem és végigsimítottam a hasát.
- Veheted annak is!- mondta.
Én mosolyogva csókolni kezdtem. Benne volt még egy menetben. Miután ismét fáradtan feküdtünk egymás mellett, Castiel megszólalt.
- Gyere ide, cicám!- mondta és átkarolt.
A hasamon pihent a keze. Most dorombolni lett volna kedvem. Háttal voltam neki, de éreztem, hogy elaludt. Nyugodt szuszogása engem is elálmosított...

49. fejezet

Néztem, ahogy Kelly beáll a harci pózba. A szívem a torkomban dobogott. Castiel jó harcos, de Kelly harcművész. Bea szellemlovas, Kira pedig bukott angyal, mindkettőjük neve ismert. Mintha egy vészjósló zenét hallanék, összerezzentem. Markoltam Ella karját, ő is az enyémet. Kira megütötte a gongot, ami a harc kezdetét jelenti. Ismerem Kelly harcmodorát, ami a hirtelen támadáson alapszik. Védekező pózba áll, Castiel nekiront. Amikor Castiel meg tudná sebezni, Kelly megragadja a csuklóját és megpördíti. Szinte hallom, ahogy nyekkenve ér földet. A vöröske háton fekszik, itt az alkalom a támadásra. A vámpírnő megragadja a két bokáját és lendít egyet. A szerelmem a pálya másik felébe repül, akár egy rongybaba. Ezek nem viccelnek! Castiel felpattan és Ellát meghazudtoló gyorsasággal jelenik meg Kelly előtt és vágja földhöz. A nő talpra ugrik vissza és kezdődik az a pusztakezes harc, amit Jackie Chan is megirigyelhetne. Ütések és hárítások sorozata, ami mintha meg lenne előre tervezve. Lefagyva bámultam, ahogy egy komplett koreográfiát adnak elő, teljesen egymás gondolataiban olvasva. Aztán Castiel egy rúgással a földre küldi Kellyt, aki összegörnyedve térdel a fiú előtt.
- Az első menet nyertese: Castiel!- kiáltja most Bea és megszólaltatja a gongot.
Castiel felsegíti Kellyt és kezet fognak. A vámpírnő arcán látszik, hogy neki bebizonyította Castiel a rátermettségét. Kelly kivánszorog a pályáról és leül a másik oldalamra.
- Jól harcol. Engem meggyőzött, de a nővéred kemény dió lesz.- mondta már teljesen jól.
- Remélem sikerül neki is bizonyítania.- néztem Kellyre.
- Bízz benne. Csak ennyit tehetsz, de ha kételkedsz, azt ő is megérzi.
- Igazad van!- mosolyogtam rá.
- A következő menetben Bea Castiel ellenfele!- kiáltotta Kira.
Megszólalt a végzetes hang. Bea kivonult a harctérre dühös ábrázattal. A nővérem mindenen átgázol, ami az útjában áll. Ő Kelly tökéletes ellentéte. Nem vár senkire és semmire. Ő egyből támad, ha úgy látja jónak. Csak ennyit tudok a harcmodoráról. Már a harc elején mindent vagy semmit. Castiel védekező pózba áll, ahogy ellenfele nekiront. Bea a dühtől ködös tekintettel rohan felé. A hajkoronája égni kezd, az arca helyére egy csupasz koponya lép. A ruhája egy motorosszerkó, ami már meg van perzselődve pár helyen. Csontvázkezével megragadja Castielt és a falhoz vágja. A téglafalon egy nagy horpadás keletkezett. A szerelmem még mindig mozdulatlan, mikor Bea nekirugaszkodik és verni kezdi. Már majdnem beledöngölte a falba, mikor Castiel hárít és visszaüt. A nővéremnek okozott sokkot kihasználva kibújik Bea szorításából. Sajnos nem jut messzire, mivel a nővérem előrántja fegyverét: egy kilencágú ostort. Ez a macska. Mind a kilenc ág végén egy-egy acélgolyó van, ami úgy hasítja fel a bőrt, mintha macska karmolászta volna. A női szellemlovasok ilyet kapnak, a férfiak pedig láncot, ami nagyobbat üt. A testvérem lendített egyet a vörös felé, az ostor rátekeredett a lábára. Megrántja, Castiel pedig elesik. A nővérem mellé sétál és belerúg. A szememből már folytak a könnyek, ahogy láttam a nővéremet és a vöröst. Castiel arca már csupa vér volt. Mikor megelégelte a rugdosást, megfogta a nővérem lábát és lecsavarta maga mellé. Ráütött a testvérem koponyájára, aki ettől visszaalakult. Castiel felállt, ahogy Bea is. Elismerően kezet rázott a pasimmal, majd nagy hangon kijelenti.
- Castiel a győztes!- mondta és ahogy a filmekben, felnyújtja a győztes kezét.
Még mindig folyik a szememből a könny, de már a boldogságtól. A nővérem feljön a lelátóra, de még odakiáltja Castielnek.
- Ezt még nem fejeztük be!- nevetett Bea.
Rajta alig található pár karcolás, Castiel arca viszont vérben úszik. Kira jön oda hozzám.
- Figyelj, lásd el némileg a sebeit, mert én nem fogom vissza magam!- rátette a kezét a vállamra.
Én csak bólintottam egyet és leszaladtam. A lányok mosolyogva figyelték a jelenetet. Odasietek Castielhez, aki döbbent fejet vág.
- Feküdj le!- mondtam és ő engedelmeskedett.
Én letérdeltem és a fejét a combomra húztam. A kezembe varázsolok egy kis jeget, amit megolvasztok. A vizes kezemmel törlöm le a vöröske arcáról a vért. Nem figyeltem az illatra, ami belőle áradt. A szája fel volt repedve, még az arcán voltak vágások. A csajok nem kegyelmeztek. Mikor kellően láttam a vágásokat, hozzáláttam. Ilyen apró varázslatot még sosem csináltam. Valahol el kell kezdeni, nem? Ő csak figyelte, ahogy koncentrálok. Egy pillanatra belenéztem a szürke szemekbe. Bizalmat láttam benne. Vettem egy nagy levegőt. A homlokán lévő sebre tettem az ujjam és koncentráltam. Az apró jégvirág végigkúszott a seb mentén, összeforrasztva azt. A jég összefogta a sebet. Az arcán végigcsináltam ezt az aprólékos munkát. Mikor végeztem, az arcát a két kezem közé fogtam és adtam egy csókot a homlokára.
- Tudom, hogy képes vagy legyőzni!- mormogtam neki.
- Köszönöm.- mondta és elmosolyodott.- Ezért tényleg jár az a fürdő!
- Hmm... lehet, hogy még több is!- súgtam a fülébe.
- Győzni fogok!- jelenti ki.
- Reméltem is!- mondtam nevetve és visszaszaladtam a lelátóra.
Kira ment le és ravasz mosolyra húzta a száját. Ez sose jelent jót! Róla nem tudok semmit! Sötét füst gyűrűzött körülötte, amitől a frász kerülgetett. Mit tudhat az a fekete füst? Éjfekete szárnyai előbújtak. A két tenyerét egymásra helyezte, amiben egy sötét valami kezdett formálódni. Energia? Esetleg érzés? Csak szuggeráltuk a formálódó gömböt. Castiel hátrált, ahogy növekedett az a valami. Kira elengedte és Castiel felé irányította. Mintha vibrált volna az a nyaláb. Nem tudom, hogy mi ez, de biztosan veszélyes. A vöröske próbált kitérni előle, de az követte. Közben Kira is harcolt vele. A lány egy pörgőrúgással kifektette, de a vöri talpra állt. Az a gömb közben egyre jobban nőtt. Castiel is ütötte a lányt, de az szinte meg sem érezte. Kira felnevetett, majd adott Castielnek egy akkora jobb horgot, hogy még én is éreztem. A füst és a gömb terjeszkedett. Castiel ismét a falhoz van szorítva, Kira a gömböt felé tereli. A vörös kezéhez hozzáér, mire felszisszen. A bőr égett volt. Már nem tudtam tovább ülni, felpattantam és intettem egyet a gömb felé. Meg akartam fagyasztani, de ehelyett egy fénysugár jött ki az ujjamból. Ahogy a fény elérte a gömböt, az fokozatosan kisebb lett. Kira felnevetett, majd felsegítette Castielt. Nem értettem semmit. A döbbent arcomat látva Kira magyarázatot adott.
- Kíváncsi voltam, hogy te is megvédenéd-e! Tudnod kell, hogy a védelem kölcsönös dolog, ami mindkettőtöknek fontos!- küldött felém egy lágy mosolyt.- Átmentetek a próbán!
- Hurrá!- kiáltottak fel a lányok.
Kelly közelebb jön hozzám.
- Kaptok egy közös lakosztályt, amiben élvezhetitek egymás társaságát!- mondta Kelly pajzán mosollyal.
- Mikre gondolsz?!- tetettem az erkölcsös kislányt.
- Te is tudod!- szólt bele Bea nevetve.
Meggyógyítottam Castielt, majd vidám hangulatban felmentünk. Kelly a kezembe nyomja a lakosztály kulcsát.
- Tessék, hogy biztos ne zavarjon senki!- mondta, mikor odadobta a kulcsot.
- Ez milyen kulcs?- kérdezi Castiel.
Hátulról átölelt és adott egy puszit az arcomra. Én továbbra is a kulcsot néztem. Még sosem jártam abban a lakosztályban!
- A lakosztályunk kulcsa.- mondtam.
- Gyertek, megmutatom!- mondta Kelly és Bea is jött velünk.
Az emeletre mentünk. Végigmentünk a fehér folyosón. A legvégén volt egy hófehér ajtó. Én mindig is azt hittem, hogy ez a raktár. Kelly kitárta nekünk. Elámultam, mikor megláttam az egyszerű eleganciát, ami bent fogadott. Egy hatalmas, fehér franciaágy, amin legalább heten is elférnének. A bútorok vajszínűek. Két babzsákfotel is volt a szobában. Egy rejtett ajtó mögött a gyönyörű fürdőszoba található. Egy nagy sarokkád, zuhanyzó, kék csempézés. Hangulatvilágítás, gyertyák a kád szélén. A mosdókagyló tényleg egy kagyló alakjában díszelgett. Egyszerűen meseszép volt az egész. Viszont amikor meghallom nővérkém hangját, pipacspiros lettem.
- Hé, Castiel!- mondta Bea, mire a vöröske odafordul.
- Igen?
- Egyet jegyezz meg! Még nem akarok nagynéni lenni!- mondta Bea mosolyogva.
Én rákvörös fejjel bámultam a nővéremre. Aztán még rátett egy lapáttal Castiel is.
- Azt nem ígérem biztosra!- mondta és perverzen nézett rajtam végig.
Miután lenyugtattam szegény kis szívemet, lementünk vacsizni. A lányok minket figyeltek végig. Vacsora után Kira elkapott.
- Mi lesz estére a terv?- kérdezte perverzen. Rosa jutott eszembe.
- Titok.
- Azért fogadd meg a tanácsom: Dolgoztasd meg az uradat!- mondta Kira és Castiel felé bökött a fejével.
- Hmm... Azzal szerintem nem lesz gond!- mondtam egy kacsintás kíséretében.
- Helyes! Na szevasz, csajszi!- mondta és mindenkitől elköszönt.
Mindenki elment a saját szobájába. Én még mosogattam a tányérokat, amikor Castiel jelenik meg mögöttem és átöleli a hasamat. A nyakamat kezdi csókolgatni.
- Már úgy hiányoztál...- mormogtam egy nyögés kíséretében.
- Akkor gyere és töltsd velem az estét!- súgja a fülembe.
- Hiszen az alku kötelez!- mondtam mosolyogva.
Még elmostam az utolsó edényt. Ő még mindig simogatta a hasamat. Viszont a keze már lentebb kalandozott. Pontosabban a combomnál.
- Mindjárt megyek. Addig engedj fürdővizet!- mondtam.
Ő elvette rólam a kezét és adott egy csókot a nyakam hajlatába. Hallom, ahogy felmegy a lépcsőn. Úgy érzem, nem sokat fogok aludni...

48. fejezet

Nővérem arca eltorzult a haragtól, arany szemei dühösen csillogtak. Félelmetes látvány volt, ahogy a lángoló csontvázkezével fogja Castiel gallérját.
- Bea, ne kezdd!- intette csendre Kelly.
- Mi bajod van?- kérdezi Castiel meglepetten.
- Ha megbántod a húgomat, nagyon megkeserülöd!- mondta és elengedte Castielt.
Éppen, hogy fellélegzett nővérem szorításából, aki hirtelen ott termett a székénél villogó szemekkel. Bea Castiel vállára tette a kezét.
- Kelly, most én vagyok soron.- mondta a nőnek, mire az felnézett az evésből.
- Biztos vagy ebben?
- Teljesen.- mondta Bea olyan határozottan, hogy megrémültem. Mit tervezhet?
- Rendben, én támogatlak.- mondta Kelly és felkelt az asztaltól.
- Mi történik?- kérdeztem.
- Hölgyválasz.- mondta ki azt az egy szót, amitől a legjobban rettegtem.
Anya mesélt erről régen. Állítólag csak mese volt, ahogy a vámpírok is. Ez egy ősi szokás, miszerint az udvarlónak meg kell küzdenie kedveséért, hogy megmutassa, bármire képes szerelméért. Általában férfi férfi ellen szokott harcolni, de ezt a Snow család megváltoztatta. Szerintük a nőkben nagyobb erő lakozik, így az udvarlónak minden női kihívóval harcolnia kell. 3 kihívó szokott lenni. Ez a női kihívás csak ebben a családban maradt meg. Ez a 3 kihívó a lány anyja, esetleg nővére/húga. Ez a 2 személy választ még egyet szükség esetén. Nyeltem egyet.
- És ki lesz a harmadik?- kérdeztem félve. Kelly és Bea egymásra néztek, majd bólintottak.
- Kira.- mondták kórusban, amitől a rettegett név még ijesztőbbnek hatott.
Szegény Castiel és Ella csak kapkodták a fejüket. Arcomra kiült a rémület, ahogy meghallottam a nevét. Kira... Régen nem hallottam már ezt a nevet. Kelly mesélt arról, mi lett vele. A bukott angyal, aki nevetve esett le az égből. Két szóval tudnám jellemezni: hidegvérű és kegyetlen. Mégis Bea legjobb barátnője, mióta az eszemet tudom. Ha rólunk volt szó, mindig kedves volt és megértő. De a harc élteti.
- Ne őt válasszátok!- mondtam nekik.
- Ha őt meggyőzi, minket is.- igazuk volt.
- Hívjátok fel. Ebéd után találkozunk a lépcsőnél.- mondtam nekik.
- Csak bízd ide, húgi!- mondta Bea.
Leültünk és befejeztük az ebédet. Castielt és Ellát félrehívtam.
- Figyelj, Ella! Szükségem van rád. Te ott leszel mellettem a lelátón, rendben?- kérdeztem barátnőmet, aki tétovázva, de bólintott.
- Miről van szó?- vágott bele Castiel.
- Hölgyválasz lesz. Te vagy az udvarlóm, szóval téged érint legjobban. Kelly és Bea kihívott, meg kell majd velük küzdened.- mondtam.
- De miért?
- Az áldásukért, amit ránk adnak. Fontos a családomnak, hogy olyan férfi mellett legyek, aki meg tud védeni.- mondtam.
- Ha ezzel kell bizonyítanom, hát legyen.- mondta Castiel.- De van egy feltételem!
- Mi lenne az?
- Este együtt fürdünk.- mondta, mire Ella öklendezett.
- Rendben.- mondtam. Kezet ráztunk és közelebb húztam.- De először éld túl a délutánt.
Ahogy ezt kimondtam, megszólalt a csengő. Bea mosolyogva nyitja ki. Az ajtón egy furcsa, fekete füst-szerű akármi szivárog be. Hallom, ahogy kopog a magasított cipőjében. Belép a házba, ördögi mosolyra húzva a száját. Érezhető volt a belőle áradó vérszomj. A sötét angyal tisztelettel üdvözölt mindenkit. Mikor hozzám ért, belenéztem füstszínű szemébe. A hideg kirázott a nézésétől.
- Kate, te még mindig szép vagy!- mondta kedvesen.
- Köszi! Te pedig még mindig önmagad!- mondtam mosolyogva.
- Ami a pasidat illeti, szép példány!- mondta és kacéran Castiel felé lesett.
- Hé, el a kezekkel!- mondtam és elnevettük magunkat.
A mosolya szép volt, de hideg. Semmi érzelem nem tükröződött rajta tisztán. Jó barátnő, kitart a másik mellett. Mégis olyan negatív energiát sugároz. Fekete, hullámos haja puhán omlik a vállára. Vidáman cseverészünk a nővéremmel.
Ő itt Kira:

Kelly megszólaltatja gongot. Levezetett minket egy lépcsőhöz, ami lefelé ment. Az út egyik részénél még lámpást is kellett gyújtani, olyan mélyen voltunk. Ahogy mentünk az alagútban, megláttunk egy fényt. Felé siettünk és egy hatalmas tér tárult elénk. Olyan volt, mint a hatalmas sportcsarnok a suliban, plusz egy lelátó. A harci sorrend a következő: Kelly, Bea, Kira. Mikor felértünk a lelátóra, Kelly szólalt meg.
- Kate, tiéd a középső szék.- mondta.
Leültünk és Kelly lement. Nyeltem egy nagyot, ahogy megláttam őket. Ella megmarkolta a kezem és biztatóan megszorította. Jó volt, hogy ott van mellettem. Ő is megrémülhetett, hiszen a bátyjáról van szó. Kelly is kivonult a harctérre, kezdődött a próbatétel Castiel számára...

47. fejezet

Csörömpölésre ébredtem. Rosa pakolt éppen, gondolom megy a szüleihez. Én kinyitottam csipás szememet és készülődtem. Már este összepakoltam, így nem kell vele szenvedni. Leszáguldottam Ella szobájához. Sürgetően kopogtattam, mire unottan nyitotta ki az ajtót. Tudtam, hogy neki már nincs élő rokona, akihez mehetne.
- Figyelj, szeretnél elutazni velem a szüleimhez?- kérdeztem hadarva, mire a szeme felragyogott.
- Igen! Mindjárt kész vagyok, csak szólok a bátyámnak!- tudtam, hogy elválaszthatatlanok.
Bementem Ella szobájába, ahol telefonált (?). Gondolom a bátyjával, mivel ezzel a mondattal köszönt: "Szia, figyelj vadbarom...". A testvéri szeretet... Én csak mosolyogtam rajta. Ella villámsebességgel kapkodta össze magát. Együtt kimentünk a suli elé, ahol Castiel várt. Üdvözlésképp adtam neki egy csókot, amit egy dudaszó szakít félbe. Apa áll a Mustang mellett és szúrósan figyel minket. Kelly, vele ellentétben, mosollyal fogad és körbepuszil. Mikor befejeztük a köszönést, apához fordultam.
- Apa, meghívtam pár barátomat, ugye nem baj?- kérdeztem szemlesütve.- Nincsen családjuk, akihez mehetnének karácsonykor...- tettem hozzá.
- Persze, hogy jöhetnek!- vágta rá Kelly.
Apa ránézett amolyan "megőrültél?" tekintettel. Kelly pedig dühösen kezdte méregetni.
- Pakoljatok be!- adta fel apa és kinyitotta a csomagtartót.
Castiel berakta a bőröndjeinket, mi pedig beültünk a kocsiba. Ella és Kelly jobban megismerték egymást, mikor a fiúk is beültek a kocsiba. Mi hátul, apa és Kelly pedig elöl. Már szinte kínos csendben telik az út, mikor apa megszólal.
- Hogy is hívnak?- kérdezi apám és Castielre néz. Én szégyenemben elsüllyedtem volna...
- Castiel.
- Nos, Castiel... Kije is vagy a lányomnak?- én a kezembe temettem az arcom. Kelly dühösen mered apára.
- Ez nem egyértelmű?! A pasija!- mondta és adott egy tockost apámnak.
Mi hátul nevettünk egy kicsit.
- Akkor tisztázzuk, rendben?- mondtam mosolyogva.
- Rendben.- mondta apa erős hangon.
- Ő itt Ella, az én egyik legjobb barátnőm és Castiel húga!
- Örvendek!- mondta Ella vidáman. Apám biccentett egyet.
- Ő pedig Castiel, az én úgymond "kedvesem", ahogy Kelly mondja, pasim.- mondtam.
- Örülök a találkozásnak!- mondta Castiel illedelmesen. Apa csak gyanús szemekkel nézi.
- Vámpírok vagytok?- kérdezi hirtelen apa.
- Ön hisz a vámpírokban? Nagyon nagy butaság!- mondta Ella.
- Ella, nem is mondtam, hogy Kelly és apa vámpírok!- mondtam zavarban. Kelly teljesen hátrafordul és vicsorít egyet.
- Bocsánat a válaszomért, igen, mi is vámpírok vagyunk!- mondta Ella és vicsorított.
Apa Castielre nézett, aki kivillantotta a fogait.
- Mit akarsz a lányomtól?- kérdezi keményen.
- Na de Richárd!- mondta Kelly apának.
- Én csak vele akarok lenni, megvédeni mindentől. Amíg világ a világ.- mondta hirtelen Castiel és a szemembe nézett. Az ujjainkat összekulcsolta.
Kelly a szívére tette a kezét és meghatódottan néz ránk. Apa csak meredten nézi az utat.
- Köszönöm.- mondtam és megcsókoltam.
Castiel minden érzését beletette a csókjába. Rövidre fogtuk (ami nálunk olyan fél perces). Ilyen meghitt hangulatban telt az út.
Megérkeztünk a tengerparti házunkhoz, amit Elláék ámulva figyeltek. Már dél felé járt az idő, így Kelly besietett, hogy elkészítse az ebédet. Én körbevezettem a házban a vendégeinket, akik csak ámultak. Végül felmentünk az emeletre, ahol több vendégszoba is volt. Igen, apám nagyon jól keres üzletemberként. Minden szoba ugyanúgy nézett ki, kivétel a nővérem szobája és az én szobám. Választottak egy szobát, majd lementünk enni. Apa máris elment dolgozni, Kelly pedig sült hússal várt minket, illetve egy-egy pohár vérrel. Már éppen leülnék, amikor motorbőgést hallok.
- Bea megjött!- mondtam és kirohantam.
Az én vöröske nővérem éppen leoperálta a csomagokat a motorjáról. Egymás nyakába borultunk, majd segítettem a csomagjait felvinni. Mi is leültünk a többiekhez és ettünk, amikor Ella megszólal.
- Te vagy Kate nővére?- kérdezi Beát.
- Igen, te pedig csak Ella lehetsz!- mondta mosolyogva.- Te vagy Castiel húga.
- Igen. Gondoltam, hogy ismered Kate pasiját!- mondta Ella és Castielre mutatott.
Bea kezéből kiesett a villa, ami csörömpöléssel ért földet. Átnyúlt az asztalon és megragadta Castiel gallérját. Enyhén szólva meglepődtünk, mikor Bea kezéből egy lángoló csontvázkéz lett. Az arca eltorzult, dühös ráncokba húzódott...

A nyertes...

A nyertes pedig a hacker! Aki nem érti, hogy miért, az nézze meg a megjegyzéseket a "Csak egy kérdés..." című bejegyzés alatt! Köszönöm, hogy válaszoltatok és szavaztatok! Itt a következő kérdés:
Ki legyen a hős szerelmes?
- Lysander
- Nataniel
- Castiel
- Armin

Már csak egy nap!

Már csak egy nap van hátra a szavazásból! Eddig a hacker áll nyerésre. Holnap minden eldől... Hajrá! Majd kiteszek még egy kérdést, de arról később! Mindenki, aki nem szavazott, nem írt megjegyzést vagy üzit, de szeretne részt venni a döntésben, az szavazzon! Véleményt, kritikát, is várok a blog miatt. Persze, ha durva kritika, akkor kulturáltan vagy csillagozva fogalmazd meg! Csak ennyit szerettem volna! Kellemes estét és jó éjszakát mindenkinek! :)

46. fejezet

Pár nap eseménytelenül telt... Aztán végre rászántam magam és megfogadtam a doki tanácsát. Már korán reggel az edzőterembe vitt az utam, ahol a két fiú már várt. Castiel és Lysander fáradtan és nyűgösen ültek a padon, amikor odaértem. Igen, én kértem meg, hogy segítsenek. Ők a két legerősebb ellenfél, akiket ismerek, ráadásul teljesen összhangban vannak. Unottan emelték rám a tekintetüket.
- Na, fiúk, kezdhetjük?- kérdeztem a két jómadarat.
- Minek kellett idejönnünk hajnalok hajnalán?- kérdezte Lys.
- Már bocs, de 9 óra van.- mondtam. Igen, újból hétvége volt.
- Ilyenkor még ágyban szoktam lenni!- nyafog Castiel.
- Igazad van, akkor hívom Dake-t! Vagy Natot?- vetettem oda, mire visszatért belé az élet.
- Ébren vagyok!- pattant fel.
- Helyes!- mondtam mosolyogva és bementünk.
A tanár ideadta nekünk a kulcsokat és otthagyott minket. Én álltam középre, a két fiú egy 20 méterre a két oldalamon.
- Oké, Kate! Kezdheted!- mondta Lys és harci pózba álltak.
Én kitártam a szárnyaimat, a bőröm lehűlt. Éreztem, ahogy az ésszerű énem háttérbe szorul, helyette a pimasz fagytündér tör elő. Fogaim kihegyesedtek, a bőröm jéggé fagyott. Érzékszerveim kiélesedtek, készen álltam. Egy szemtelen mosolyt eresztettem meg.
- Gyertek, fiúkák!- mondtam.
Nem voltam önmagam. A fiúk kétfelől kezdtek felém jönni. Egyik jobbról, másik balról. Ott teremtek mellettem, de mielőtt elkaphattak volna, felszálltam. A plafonról figyeltem őket. Kezdődjön a játék! Leszálltam egy távolabbi ponton és a kezeimet felraktam. Jégtüskék erdeje emelkedett, nem látták, hol vagyok. De hallottam, ahogy ropog a jég, Castiel elkezdte összezúzni őket. Előkészítettem a tőrjeimet még mindig mosolyogva. Nem fogtok ki rajtam! Felugrottam egy tüskére, úgy figyeltem az eseményeket. Lys és Cast próbálták összetörni a jeget. Némelyiket sikerül, valamelyiket pedig nem. Már egy ideje Castot figyelem, mikor valami elkapta a hátamat. Egy ezüst hajtincs jelent meg a látómezőmben. Az nem fog menni... Rákoncentráltam és a testem minden pontján éles tüskék növekedtek ki. A támadóm felszisszen és elenged. Felé fordulok és kibuktatom. Vagyis csak akartam, de ő megragad és magához szorít. Nem akartam megölni, így más módszerhez folyamodtam. Megláttam a forradást a nyakán, amit még én okoztam neki. Egy gondolattól vezérelve megnyaltam a heget, ami ennek hatására bepirosodott. Lys a nyakához kapott, én pedig új ellenséggel nézek szembe: Castiellel. Ő volt az edzőm, mindent tőle tanultam. Beálltam a pózba, ő pedig egy pörgőrúgással indít. Elhajolok, egy jégoszlop már el is dőlt. Intettem és a mögötte lévő tüske dőlni kezdett. A feje fölé kapott és megtartotta a hatalmas tömböt. Egyet rántott rajta, már repült is felém. A kezeimet magam elé helyeztem, egy jégfalat húztam fel. Az oszlopot tompította, viszont Castiel ütését már nem bírta ki. Én nem ököllel, hanem tenyérrel ütök a mellkasára, majd egyet fordítok a kezemen. Egy lökéshullámot küldtem felé, amitől hátratántorodott. Beálltunk az alap pózba, viszont Lys lefogott. A kezeimet magam előtt fogta le, a szárnyamat leszorította. Kihívóan néztem az előttem álló Castielre, aki már győzedelmes vigyorra húzta a száját. Akárcsak Hudini, mi? Kifordítottam a tenyereimet és rántottam egyet. Könnyedén kiszabadultam a szorításból. Már Cast mögött álltam, végigsimítottam a nyakát. Hmmm... bárcsak... De nem szabad! Belerúgtam a hátába, így is távolabb kerültem tőle. A szárnyamat kitártam és felemeltem a kezem. A fiúk egy jégbörtönbe lettek zárva. Én győztes vigyorral állok. Ezt még Castiel sem tudja összetörni. Lys ismét a nyakához kap. Visszaalakultam az emberi formámba és kiolvasztottam a helyiséget, közte a börtönt is. Odaszaladtam Lyshez, aki még mindig a földön szenvedett.
- Ssshhh...- nyugtattam és végigsimítottam a hegen.
Az ujjaimból enyhe csillogás jött, amit a sebre irányítottam.
- Csak egy kis hideg kell neki...- motyogtam.
Lys színe visszatért és fel is állt.
- Honnan tudtad, hogy a sebem fáj?
- Mert az a seb tőlem van!- mondtam nyugodtan.
- Mi???- kérdezte a két fiú egyszerre.
- Igen, igen...- mondtam lehajtott fejjel.
Ez a harc teljesen lefárasztott.
- Csak nem te voltál az?- kérdezte Cast olyan hangon, amitől majdnem a szívem szakadt meg.
- Igen, én voltam. Lys emlékszel az uszodában, az öltözőn belüli eseményekre?
- Nagyjából.
- Meddig emlékszel?- kérdezte Cast is.
- Kate és én csókolóztunk, már nagyon ott tartottam, hogy megszerzem, amikor elsötétedett minden.- mondta Lys egy kis gondolkodás után.
- Akkor tovább mesélem.- mondtam.- Éppen a puha nyakadat csókolgattam, amikor megharaptalak. Az édes véred illata...- szagoltam egyet, mintha ott lenne előttem, majd megnyaltam a számat. Lys egy kicsit furcsán nézett rám...- Bocsi! Elkalandoztam. Elláttuk a sebedet és elvittünk az orvoshoz Castiellel.
- És miért volt, hogy amikor megnyaltad a forradást, égett belülről?- kérdezte Lys.
- A fogaim különleges anyagot termelnek. Mikor bejuttattam a véráramodba ezt az anyagot, úgymond, érzem, hogy hol vagy. Az én anyagom reagál a te testedben lévőre és automatikusan vonzzák egymást. A véred ki akart törni, ezért van ez az égető érzés.- adtam biológia órát.
A fiúk elképedve néztek. Én csak rájuk, ez egy tíz percig így ment.
- Van kérdés?- kérdeztem végül.
- Igen. Hogy lehet belőlem ezt eltüntetni?- kérdezte Lys.
- Sehogy. Esetleg ha szárazra szívnám a tested. De te azt nem akarod!- mondtam.
Ő hozzáért a sebéhez. Hjaj, kellemes emlékek...
- És te!- mutattam Castra. Rám nézett, én pedig a háta mögött termettem. Átöleltem hátulról és odahajoltam a füléhez.- Ne engedd szabadjára a véred, mert a végén rád vetem magam...- súgtam érzékien a fülébe.
- Csábító ajánlat!- mondta.
Így nevetgéltünk. Dél felé mindenki ment a saját dolgára, köztük én is. Roxit meg kell keresnem!
"2 órával később"
EZ K*RVÁRA NEM VICCES!!!!!!! Sehol nem találom a barátnőmet. Olyan, mintha egy online játékban lennék, ahol nem találok senkit! Találkoztam Nattal is, vele is elcsevegtünk egy kicsit. Jól eső érzéssel lépkedtem a folyosón. Ez az érzés átcsapott idegességbe. Akkor ez az az érzés, amikor mindenkivel találkozol, csak azzal a személlyel nem, akit keresel. Inkább ráhagytam és éppen a koleszhoz igyekszem, mikor Roxi közelít. Látjátok, így kell megtalálni valakit! Le kell róla mondani és csak előkerül! Nevetve borultunk egymás nyakába.
- Csajszi, égre-földre kerestelek!-mondtam.
- Én is téged!
- Akkor indulhatunk?- kérdeztem.
- Persze, gyere! Tudok egy jó helyet!- mondta és magával húzott.
Roxinak szüksége van egy új dalra... Ehhez az én segítségem kell neki, szóval belecsaptunk. Már esteledett, mikor kész lettünk. Roxi elénekelte és a megfelelő érzés kavargott bennem. Az, hogy fontos vagyok valakinek.
- Ez csodaszép lett!- már sírtam.
- Szerintem is!- mondta ő is zokogva.
Mikor kisírtuk magunkat, elköszöntünk. Holnap kezdődik a karácsonyi szünet, apa fog értem jönni. Szeretném, ha Castiel és Ella is velünk tartana. Nem tudom, hogy apa megengedi-e. Kelly örül a vendégeknek. A két vörösnek pedig szeretném bemutatni a családomat. Bea is elvileg ott lesz. Izgatottan aludtam el...