- Bemehetsz órára, de tesiről írok neked felmentést! A seb már gyógyul, de ne nagyon mutogasd a vámpíroknak!- mondta mosolyogva és megírta a felmentést.
- Köszönök mindent!- mondtam, mire meglepődött.
- Nincs mit!- mondta furcsállva, majd kiléptem a fehér ajtón.
A folyosó kihalt volt, a fény csak kintről áramlott be. Ahogy a lépteim kopogtak a parkettán, fülsüketítően hatott. Az osztályterem ajtaja előtt megálltam és a kezem a kilincsre tettem. Vettem egy mély levegőt és beléptem. A teremben káosz uralkodott. A fiúk éppen bütykölték a tanári széket, a lányok hangosan fecsegtek, a többiek vagy aludtak, vagy baromi hangosan zenét hallgattak. Eljutottam valahogy a helyemig és beültem Rosa mellé.
- Nincs tanár?- kérdezem üvöltve.
- Nincs! A tanárok valami megbeszélésen vannak!- válaszolta Rosa.
Ahogy ezt a mondatot befejezte, nyílt az ajtó és a diri lépett be. Mindenki befejezte, amit éppen csinált. Megfagyott a levegő. Csak most vettem észre, hogy egy másik személy is áll az igazgatónő mellett. Ránézésre olyan idős, mint mi.
- Figyelem, gyerekek! Ő itt az új tanár, vele lesz órátok!- mondta és kiment.
Hosszú barna haja a derekáig ért, mégis férfi volt. A szeme végig siklott az osztályon, majd megállt a tanári asztal mellett.
Szépen sorban bemutatkoztunk és elmondtuk a képességünket. Amikor hozzám ért én is elmondtam. Ő mosolyogva rám nézett.
- Legközelebb óvatosabban menj ki teliholdkor!- mondta és végigsimította a kezem.
- Rendben!- mondtam és elmosolyodtam.
Beleborzongtam az érintésébe. Olyan ismerős volt, mintha már találkoztunk volna. Elmélyültem a szeme melegségében és azt kívántam, hogy ez a pillanat bár örökké tartana. De mégis hamar elmúlt és a tanári asztalhoz lépett. Elmondta, hogy ő lesz az új ofőnk, mivel az eredetit (Ms. Kingston) váratlan baleset érte.
- Mi mellett döntöttetek a farsanggal kapcsolatban?- kérdezi az asztalhoz támaszkodva.
- A téma Hawaii.- mondta Kim.
- Gondolom a fiúk választották, hogy bizonyos lányokat kókuszmelltartóban és fűszoknyában láthassanak. Fiúk, jó döntés!- mondta poénkodva Dimitri a fiúk felé intve.
- Chh...- tört fel belőlem, mire a tanár odafordult.
- Van valami hozzáfűznivalód, Kate?- kérdezi és megjelenik a padom előtt.
- Nincs, elnézést!- mondtam és lehajtottam a fejem.
- Ahogy gondolod...- mondta Dimitri és újra kiment az asztalhoz.
Megbeszéltük az időpontot és a gyülekezés helyszínét. Szorgalmasan jegyzeteltem és éreztem magamon Dimitri tekintetét. Már nagyon kényelmetlenül éreztem magam, mikor az áldott jó csengő megszólalt. Kimentem volna, mikor Dimitri magához intett.
- Igen, tanár úr?- mentem oda hozzá.
- Nyugodtan hívj Dimitrinek! És hogy van a hátad?- kérdezte. Honnan tud az éjszakáról?
- Honnan tudja, hogy két seb van a hátamon?- kérdeztem. A könyveimet magamhoz szorítottam.
- Úgy látszik, hogy nem emlékszel. Én hoztalak be, miután elájultál és odaadtalak egy vörös hajú fiúnak, hogy vigyen az orvosiba.- mondta és egyre többre emlékeztem.
- Akkor köszönöm, jól vagyok!- mondtam megnyugodva.
- Ennek örülök!- mondta és rám mosolygott.
Odamentem Rosához és ő egyből rákezdte.
- Az új tanár olyan dögös!- mondta.
- Neked nem Leigh tetszik?- kérdeztem, de még mindig Dimitri után néztem.
- De, de úgy látszik, hogy neked meg az ofőnk!- mondta visítva Rosa, mire odakaptam a fejem.
- Ezt miből gondolod?- kérdezem.
- Bejön neked Dimitri, bejön neked Dimitri!- ezt énekelte és táncolt is hozzá. Én befogtam a száját és lenyugtattam. Ez egy kergekóros!
Itt táncikálni, miközben azt állítja, hogy beleszerettem egy tanárba! Ránéztünk az órára és siettünk tesire. Meglepődtünk, mikor beléptünk. Mivel nem csak a mi osztályunkból voltak lányok. Volt ott egy szőke csaj és két csatlósa, akikkel úgy beszélt, akár a kutyákkal. Aztán csivitelő hangon megszólalt.
- Oké, akkor egy profilképet kattintsatok rólam!- mondta kényeskedve és cuki pofát vágott.
Valami ilyesmi lehetett az eredmény:
- Mi az?- kérdeztem.
- Húzzál onnan, mielőtt széjjel rúgom a csinos kis popódat!- mondta már harapósan.
- Chh... Szánalmas vagy!- morogtam az orrom alatt és elmentem onnan.
Ő csicsergett egy sort, majd mennünk kellett tesizni. Én átöltöztem, de nem kellett tornáznom, így a zsámolyon ülve néztem, ahogy a többiek kidobósoznak. Mondanom sem kellett, hogy a szőke csaj nyafizott.
- Csak kidobó ne! Letörik a körmöm!- mondta a tanárnak.
- Amber, attól, hogy nem ebbe a szárnyba jár, az összevont tesiórán részt kell vennie!- mondta a tanár és leesett az állam. Ez lenne Nat húga? Tényleg olyan, amilyennek leírta.
Végre elkezdődött a kidobós és én hátradőltem. A mi osztályunk alázta a másikat. Castiel és Lysander uralták a pályát. Csak úgy csattant a labda, mikor egy szerencsétlent eltaláltak. Sípszó jelezte, hogy vége a meccsnek. Mi győztünk! Én csendben örültem, és a szemem megakadt valamiken vagyis valakiken. Castiel és Lysander teste valami eszméletlen! Az izzadságcseppek végigcsorogtak a hasizmukon és wháá! Megnyaltam akaratlanul is a szám szélét. Amikor folytatták a tesiórát, csak rájuk néztem. Tesióra felénél mindketten levették a pólójukat, amivel 2 vérzéses ájulást okoztak, illetve 5 orrvérzést. Én is majdnem közéjük tartoztam, de tudtam magamon uralkodni. Vége lett a tesinek és Castiel odajött hozzám.
- Na, tetszett a látvány?- kérdezte perverzen.
- A győzelem tényleg tetszett!- mondtam.
- Ma edzés?- kérdezte.
- Nem, bocsi! Azt mondták, hogy a sebemet ne nagyon mutogassam vámpíroknak.- mondtam.
- Ez az! Végre van egy szabad estém!- mondta.
- Ez az! Nekem is! Végre elmehetek a találkára!- mondtam, hogy húzzam az agyát, de ő elkomolyodott.
- Hol lesz randid?- kérdezte tök komolyan.
- Majd holnap elmesélem!- mondtam.
- Akkor húzzál a pasidhoz!- mondta és dühösen elviharzott.
Mi a fene baja van? Gyorsan visszaöltöztem és felmentem a koleszba a jelmezemért. Mire rendesen elkészültem, már menni is kellett. Lementem a kertbe és egy egész karnevál fogad. De meglátok valamit, aminek nagyon örültem. Rosa és Leigh csókolóztak a tömegben, és egy kevésbé örömteli dolog: Castiel és Deb is. Szóval kavarogtam a tömegben, amíg valaki át nem karolja a derekam és fel nem emel.
- Viktor, tegyél le!- mondta nevetve.
- Miért, hiszen élvezed!- mondta aztán megrázott.
- Tegyél le!- mondtam röhögőgörccsel küszködve és végre letett.
- Azta, jó a jelmezed!- mondta és enyhe pír jelent meg az arcán.
- Köszönöm!- mondtam.- De te sem panaszkodhatsz!
Így néztem ki:
- Szia, Nat! Találkoztam a húgoddal!- mondtam.
- Ugye nem okozott semmi kárt?- kérdezte Nat aggódva.
- Nem.- mondtam furcsállva.- És te miért nem vagy beöltözve?
- Én csak felügyelem az eseményeket.
- Akkor nem is veszel részt a karneválon? Ne már!- mondtam, de mióta lettem ilyen?
- Kösz, hogy hiányolsz, de azért ne vidd túlzásba!- mondta mosolyogva.
- Ne aggódj, nem fogom!- mondtam én is mosolyogva.
- Sziasztok, gyerekek!- Dimitri odajött hozzánk.
- Jó napot!- mondtuk Nat-tal kórusban.
- Tegezzetek nyugodtan! Kate, fantasztikusan nézel ki!- mondta Dimitri és lassan végignézett rajtam.
Egy pillanatra, mintha úgy láttam volna, hogy megnyalja a szája szélét, de nem vagyok benne biztos. Egyszer csak elindult egy ismerős zene. Bevonultunk egy nagy csarnokba és egy egész tánctér volt kialakítva. Lysander előttem termett.
- Szabad egy táncra?- kérdezte, mint egy úriember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése