Adtam neki egy csókot, amit igennek vett.
- Vissza kéne menni a többiekhez, nem?- kérdezem.
- Kéne... De ilyen könnyen nem rázol le!- mondta és közel húzott magához.
- Nem is szándékoztam ezt tenni...- mondtam és odabújtam hozzá.
- Na azért!- mondta és rákulcsolta a kezét az enyémre.
Még egy darabig így élveztük egymás társaságát. Aztán visszamentünk a többiekhez, akik a lépcsőnél bandáztak. Feltűnt nekik, hogy Lys-sel kézen fogva mentünk oda hozzájuk.
- Nem tartoztok magyarázattal?- kérdezi Rosa pajkos tekintettel.
- Hmmm... lehet...- mondtam és nem néztem a csajok szemébe.
- De nekem úgy tűnik, hogy jártok!- mondta Viola.
- Ez így van.- jelentette ki határozottan Lysander és a keze a derekamra csúszott, én pedig elmosolyodtam. Olyan boldog vagyok!
- Csókot kérünk, különben nem hisszük el!- mondta Kim.
- Ha az kell, megkapod!- mondta meglepetésemre Lys és szenvedélyesen megcsókolt. Mikor végeztünk, tisztára kipirultunk.
- Ez már szabályos nyálcsere volt!- mondta Iris nevetve.
Mi csak nevettünk. De éreztem a hátamon egy szúrós pillantást. Nem tudom, hogy kitől kaptam, de nem is érdekelt különösebben. Inkább Lysander erős mellkasára hajtottam a fejem és úgy csevegtünk a lányokkal. A derekamat körülölelő kéz erősen tartott, mintha nem akart volna elengedni. Rosa vizslatóan nézte, hogy bújok hozzá Lysanderhez, csak mosolygott rajta.
- Kate, most tisztára olyan vagy, mint egy cirmos cica!- jegyezte meg Kim, ahogy hozzádörgöltem a fejem Lys mellkasához.
- Dorombolni nem fogok!- mondtam mosolyogva.
- Szerintem meg igen.- mondta kacéran a felemás szemű lovagom.
- Azért meg kell ám dolgoznod!- mondtam.
- Nyugi, téged is megdolgoztatlak!- súgta perverzen a fülembe.
A lehelete bizsergette a fülem. A fantáziám beindult, és az arcomba szökött a vér, melegem lett. Mi ketten... egy elhagyatott szobában... ahol se közel, se távol senki... csak ő meg én... Mire gondolok én itt?! Rosa megfertőzte az agyam!
- Ezt nem hiszem el! Kate, elpirultál!- mondta visítva Rosa.
- Nem is igaz!- mondtam szégyenlősen és a hajam mögé bújtam.
A többiek csak nevettek, nekem meg csak nem akart elmúlni a pirulásom.
- Elmegyünk a cukiba sütiért?- kérdezi Viola.
- Hmmm... miért is ne?- mondták a lányok és én csak elképedtem.
Oké, tisztázzuk! Ez egy iskola, az erdő kellős közepén, ahol van butik, cukrászda, mi lesz még, fagyi árus? Elmentünk a cukiba, ami baromi nagy volt. Fiatalos dekoráció, még egy csaj is állt a pénztárnál.
- Sziasztok, mit adhatok?- kérdezi nagy mosollyal az arcán. Aztán a tekintete átsiklik Lysanderre. Egyből kacér vigyorra váltott, amíg meg nem látta a szúrós pillantásom. A pillantásom üzenete a következő volt: Ha rá mersz startolni a pasimra, úgy ellátom a bajod, hogy nem kelsz fel többet!, az övé pedig: Oké, fogtam!. Szeretem, ha az emberek észreveszik, hogy mit is szeretnék. És ahogy befejeztük a telepatikus beszélgetésünket az eladóval, Rosa már mondta is a rendelést.
- Legyen 2 csokitorta, 2 forró csoki. Ezen kívül még egy jeges finomságot és egy pohár plazmás almalét kérnénk.
- Máris adom, addig üljetek le!- mondta és eltűnt a konyhában. Leültünk egy ablak mellett lévő boxba. Én becsúsztam rögtön az ablak mellé, Lysander mellém és még mellé Rosa. Kim, Iris és Viola szemben helyezkedtek el. Pár pillanat múlva egy pincérlány egyensúlyozik felénk a rendelésünkkel.
- Parancsoljatok, itt van 2 csokitorta, 2 forrócsoki, 1 pohár plazmás almalé és egy jeges finomság.
- Köszönjük!- mondtuk kórusban és a lány elmosolyodott.
- Egészségetekre!- mondta és eltávolodott.
- Kate, direkt neked rendeltem a jeges finomságot!- tolta elém kedvesen Rosa a fagylaltkelyhet.
- Úúúú, jól néz ki!- mondtam és nekiestem.
Így nézett ki:
- Nekem pedig a forrócsoki!- mondták kórusban Rosa és Viola.
- Úgy is rég ettem csokitortát!- mondta Lys mosolyogva. Ahww, az a mosoly...
- Én is.- mondta Iris és mindenki rávetette magát a saját sütiére.
Mikor befejeztük, még beszélgettünk egy kicsit.
- Köszönjük, Rosa, nagyon finom volt!- mondtam.
- Azért tudtam volna finomabbat is!- mondta Lys és csábítóan rám nézett. Zavaromban a hajam csavargattam.
- Lys, te Casanova! Szegényt teljesen lesokkolod a nap végére!- mondta viccesen dorgálva Iris.
- Jól van, na! Még sose volt pasim...- dünnyögtem az orrom alatt és a lányok hitetlenkedve felém fordultak.
- Hogy mi?! Mondj el mindent!- mondta Rosa.
- Nem nagy cucc! Nem jött össze és kész...- mondtam a fagylaltos poharamat piszkálva.
- Pedig jól csókol!- mondta Lys és én beleütöttem a karjába.- Au! Csak véleményt mondok!- mondta védekezően maga elé tartott kezekkel.
- Az volt, hogy az előző sulimban én voltam a stréber, az aki mindig megcsinálta a menők háziját és még sorolhatnám...- mondtam halkan.
- Akkor is gyönyörű lehettél!- mondta Lys a szemembe nézve. Elmosolyodtam.
- A lényeg az, hogy már teljesen magányos voltam a suliban, csak a nővéremmel beszéltem. Még barátnőim sem voltak, nem hogy még fúkkal is beszéljek!
- És akkor mi van Viktorral?- kérdezte a vörös hajú Iris.
- Ő általánosban a legjobb, egyben az egyetlen barátom volt. Ő is csodabogár volt, akárcsak én. Jól szót értettünk és barátok lettünk. Így ki tudtam bírni az általánost ép ésszel.- mondtam.
- Szerencséd van, itt mindenki csodabogár!- mondta nevetve Kim.
- Lysander meg főleg, mivel már több éve itt van, mégis mindig elveszti a jegyzeteit!- mondta nevetve Viola is.
- Azért nem olyan vészes!- mondta Lys.
- És amikor már teljesen bepánikoltál, pedig ott volt a farzsebedben?- mondta Rosa.
- És amikor a saját íróasztalodon volt?- mondta hozzá Iris.
- És amikor az öltözőszekrényedben hagytad?- Kim is hozzászólt.
- Beismerem, kicsit feledékeny vagyok...- mondta Lys.
- KICSIT??!!!- mondták a lányok kórusban.
- Oké, nagyon!- mondta mosolyogva.
- De engem ugye nem felejtesz el?- kérdeztem boci szemekkel.
- Most hogy mondod...- dörzsölte az arcát, mire megint karon ütöttem.- Csak vicceltem, persze, hogy nem! Na, gyere ide!
- Na azért!- mondtam és odabújtam hozzá, ő pedig magához szorított a kezével.
Egyet kondult a harang, ami jelezte, hogy 8 óra van!
- Srácok, nekem mennem kell!- mondtam és felálltam.
- Hova mész?- kérdezte Lys megkomolyodva.
- Csak Castielhez edzeni.- mondtam.
- De nem nyúl hozzád...- mondta Lys.
- Ha hozzám nyúl, arrébb rúgom a francba.- mondtam és Lys elmosolyodott.
- Elkísérlek odáig!- mondta és elköszöntünk a többiektől.
Kiléptünk és a futópálya felé vettük az irányt. Lysander belém karolt és nem éppen a derekamat, hanem a fenekemet csípte meg.
- Hé, Lys, még csak egy napja járunk!- mondtam mosolyogva.- Még bírni kéne magaddal.
- De nem bírok! Olyan vagy, mint egy rejtély, szeretnélek megfejteni. Hiszen tudsz hideg lenni, akár egy jég és vad, akár egy vadmacska!- mondta Lys.
- Mikor voltam én vadmacska?- kérdeztem csodálkozva.
- A sarok mögötti csók nem rémlik?- kérdezte huncut mosollyal.
- Az neked vad volt?- kérdeztem.
- Ja! Nem hittem, hogy így fogsz reagálni!- mondta és megtorpantam, mire ő is megállt.
- És tetszett?- kérdeztem.
- Melyik pasinak ne tetszett volna?- mondta válaszul és csak nézett rám. Én kacéran elmosolyodtam.
- Hmmm... pedig még nem is voltam állat...- mondtam perverzen.
- Kíváncsivá tettél!- közelebb jött és a kezét a derekamon pihentette.
- Most pedig ideértünk!- mondtam és a futópálya mellett voltunk.
- Akkor jó edzést!- mondta és jó hosszan szájon csókolt.
- Köszi!- mondtam és elment.
A testem teljesen felhevült, a szívem majd kiugrik a helyéről. Az agyam csak körülötte kattog. Lehet, hogy szerelmes vagyok? Dobogást hallottam magam mögül és hátranéztem. Castiel mérnöki pontossággal lefutotta a körét, mikor az óra kilencet ütött. Odasétált hozzám és az arcom kezdte nézni. Az én szemem viszont a szürke szempárra összpontosult.
"Castiel"
A hatalmas kék szemei halál pontosan az enyémbe néznek. Van valami lüktetés ebben a szempárban. A szemem lejjebb vándorolt a szájára. A száján szedi a levegőt, de közben mosolyog. A szájából kivillan agyarszerű fogsora. Az arca kipirult, a nyakáról izzadság csepeg.
- Mégis jöttél edzeni?- kérdeztem.
- Aha, miért ne jöttem volna.- mondta elvarázsolva.
- Mondjuk a sebeid miatt?- mondtam gúnyosan, mire megváltozott az arckifejezése. Kék szemei szikráztak.
- Ez téged mióta hat meg?- kérdezett vissza az én hangsúlyommal.- Ma mit gyakorlunk?
- A harcot.- mondtam és bevezettem arra a ketrec szerű területre.
A nyílást elzártam rajta, nehogy ki tudjon szökni. Még mindig a szemembe nézett. A két kék barátságos szem fenyegetően megvillant. Van ebben a lányban olyan... hogy is mondjam... állatias vonzerő. Gúnyosan rám mosolygott. Szemeim vörösre váltottak, agyaraim kibújtak a számból. Még mindig tartotta a szemkontaktust, mikor letérdelt a földre és tenyerével belecsapott a homokba. Elkezdtem felé futni, de lehunyta a szemét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése