1. fejezet

Az ajtó előtt álltam és hallottam, ahogy becsengettek. Mély levegőt vettem és beléptem az ajtón. Az igazgatónő egyből megjelent.
- Jöjjön velem, kedves!- elvezetett az igazgatói irodáig.
Az iroda előtt várakozott egy vörös hajú fiú és egy barna hajú lány. A fiú bőre fehér, fekete bőrdzseki és piros póló van rajta. Zenét hallgat. A kabátja zsebéből kikandikáló cigis doboz dohányzásra utal. Mióta ilyen jó a szemem?! Nincs is rajtam a szemüvegem, elhagytuk út közben. A barna hajú lány kihívóan öltözködik. Pillangótetoválás van a vállán. Szakadt farmer, nagy dekoltázsú felső. Pár szeplő van az arcán, de némileg sikerült alapozóval eltüntetnie. Én mégis látom azokat az aprócska bőrhibákat, amik a testét takarták. Úgy tűnik, ők a menő arcok. Ezeket sikerült egy pillanat alatt felfognom. Az igazgatónő bevezetett az irodába. Leültetett és adott egy papírt.
- Töltse ki, szóljon ha végzett!- mondta.
Leültem az egyik fotelba és elkezdtem kitölteni, miközben a diri a fiúval és a lánnyal üvöltözött. Ez volt a lap:
Név: Kate Snow
Kor: 16 év
Bőr színe: halvány kék (minek kérdezik?)
Hobbik: olvasás és dalírás
Családtagok/gyám: Bea Snow (a nővérem viseli a gondomat anya halála óta)
Testhőmérséklet: (gyorsan megmértem a hőmérővel, ami az asztalon volt) 15 celsius
Különleges ismertetőjegy: Hóvirág nőtt a kezemen
Képesség, kontrollálási arány: Egyszer sikerült előhívnom a képességem, nem tudom irányítani.
Tünetek, tapasztalatok: A szemem éles, az érzékszerveim érzékenyek. Szeretem a hideget.
Befejeztem a kitöltést és letettem a tollat.
- Készen vagyok, igazgatónő!- mondtam és felém fordult.
- Remek! Menjen a DÖK-ös terembe a további információkért.
- Köszönöm és szép napot!- mondtam és kijöttem az irodából. Amíg nem mentem ki, mindkét gyerek engem nézett. Mi olyan érdekes bennem?
Sétáltam egy darabig, majd megálltam egy terem előtt. Ez volt ráírva: DÖK. Akkora betűkkel, hogy még a vak is látja. Bekopogtam, senki nem felelt. Benyitottam a tölgyfaajtón és egy szőke srác pakolászta a papírokat.
- Szia, miben segíthetek?- kérdezte barátságosan. Olyan jó aurája volt.
- Az igazgatónő irányított ide.- mondtam bizonytalanul.
- Akkor te lehetsz Kate! Én Nataniel vagyok!- mondta és kezet fogtunk.
- Neked mi a különlegességed?- kérdeztem.
- Angyal vagyok. És neked? Olyan hideg a kezed!- mondta.
- Ma alakultam ilyenné, szóval nem tudom!
- Majd itt rájössz!-a kezébe fogott egy papírt.- Úgy látom, koleszos leszel!
- Így van!
- Itt az órarended és az osztályod! Gyere, megmutatom hol fogsz lakni!- intett, hogy menjek utána.
Kimentünk a folyosóra, közben beszélgettünk.
- A nyugati szárnyban leszel. Az osztályod a 9/C. Ide járnak a szellemek, fantomok, vámpírok és a hidegkedvelő teremtmények.
- És volt már olyan lény, mint én?
- Csak pár hónapja vagyok itt. Ezt kérdezd az igazgatónőtől.
- Ő mennyi ideje irányít?
- Már 200 éve.
- Szép év! Ő mi?
- Állítólag boszorkány, de nem tudjuk pontosan.
Megérkeztünk a lányok emeletére. Elnavigált az ajtómig és elköszöntünk. Olyan kedves és okos! Na meg helyes! Benyitottam az ajtón és egy fehér hajú lányt látok meg.
- Szia, Kate vagyok!- mondtam kedvesen.
- Én Rosa. Ugye nem zavar a hideg?
- Éppen ezt akartam kérdezni!
- Szóval nem? De jó! Már te vagy a 3.szobatársam, de mindig a hidegre panaszkodtak!
- Ugyan már! Nekem 15 fokos a testhőm, szóval tőlem lehet hideg! Egyébként te mi vagy?
- Alakváltó!- mondta és felvette egy tanár alakját.- Melyik osztályba jársz?
- A 9/c-be fogok.
- Én is oda járok! Majd megmutatom a környéket!- mondta mosolyogva.
A mai napon nem kellett bemennem órára. Rosával kimentünk az udvarra és körülnéztünk. A pázsit szépen lenyírva, a fák gyönyörűen el vannak rendezve. Egy futópálya van kialakítva, közepén egy egész focipályával. Nincsen hó, de hideg van. A diákok csak lézengtek az udvaron csoportokba verődve.
- Ki az ott?- kérdeztem egy fehér hajú srácra mutatva.
- Ő ott Lysander. Vámpír. A legidősebb közülük.
- Az látszik!- mondtam a viktoriánus öltözködésére utalva.
- Nézd, ő ott Lysander bátyja, Leigh! Olyan dögös! Ő mágus.- mondta nyálcsorgatva.
- Tetszik neked?- kérdeztem.
- Igen. De ő észre sem vesz.- mondta búsan.- Ő a lányok kedvence, persze Castiel után. De ő foglalt, így Leigh körül van mindenki.
- És ki ez a Castiel?
- Festett vörös haja van, ő is vámpír. Az öltözködése...- kezdte volna, de megelőztem.
- Fekete bőrdzseki, piros póló, fekete farmer?
- Igen, honnan tudtad?- kérdezi mosolyogva Rosa.
- Láttam az igazgatónőnél egy barna hajú lánnyal.
- Az a lány Deborah. Lys nem szereti, pedig olyan jó fej! Egyébként ő Castiel barátnője.
- Ha te mondod!
- Gyere, bemutatlak pár embernek!- mondta és elhúzott.
Egy csapat lány nevetve köszönt Rosának. Ő visszaintegetett és odavitt.
- Ő itt Kate! Kate, ők itt Kim, Viola, Iris.
- Sziasztok!- mondtam szégyenlősen.
- Szia!- mondták kórusban.
- Figyelj! Viola az mumus, Iris az sellő, Kim pedig vámpír.
- Azta, de díszes a csapat!- mondtam.
Még elbeszélgettünk egy darabig, majd visszamentünk a koleszba. Éppen valami gusztustalan nyálcserét végeztek a fiúk és a lányok szobáit elválasztó falnál. Fujjj!!!! Még Rosa elmondta, hogy kikkel találkozhatok. Még csevegtünk egy darabig, majd felvetődött a pasi téma.
- Neked így első látásra tetszik valaki?- kérdezte.
- Nem annyira... Én a tanulásra szeretnék koncentrálni.- mondtam és Rosa majdnem kiköpte a gyümölcslevét, amit ivott.
- Hahaha. Jó vicc volt!
- Komolyan mondtam!
- Hmmm... Ilyen rossz hatással volt rád az embersuli?
- Ott lenéztek, megaláztak, a végén meg jégkockává változtattam a sulit.
- Megérdemelték! De ez a hely más, mint az! Ne szégyelld, hogy más vagy! Itt az csak jó!
- Igazad lehet...
- És az itteni tantárgyak nevetségesen könnyűek.
- Jól hangzik!
- Majd holnap megnézed az egész felhozatalt!- mondta nevetve.
- Alig várom...- mondtam sóhajtva. Rosa szeme furán csillog, mintha tudna valamit, amit én nem. Nem foglalkoztam vele.
Már késő éjjel volt, amikor elaludtunk. Reggel arra ébredtem, hogy megfogja valaki a vállam. Kinyitottam a jég kék szemem és Lysandert látom meg, ahogy fölém hajol. Egy szál boxeralsóban volt.
- Áááááááááááááá!!!!!!!- sikítottam.