5. fejezet

Bajt érzek... Most nem kellett párokba állnunk, de a tanár oda állította mellém Castielt, mondván "Úgy is ő edz..."
- Na, kislány, mutasd mit tudsz!- mondta Castiel.
- Neked nem kéne gyakorolnod?- kérdeztem szemrehányóan.
- Nekem az erőm a különlegességem és mint azt láttad, tökéletesen tudom használni!- mondta önelégült mosollyal.
- Szóval hogy is kezdjek neki?- kérdeztem visszatérve a tárgyra.
- Úgy, ahogy tegnap előhoztad! Akkor mi volt?
- Dühös voltam.- mondtam.
Castiel csak nézett. Én vettem egy mély levegőt, majd becsuktam a szemem. A tegnapi jelenetre gondoltam. A tenyerem felfele állt, és mindkettőből egy tőr szerűség emelkedett ki, de jégből. Mikor kinyitottam a szemem, az egész osztály engem bámult, vagyis inkább a jégfegyvereimet. A tanár csak nézett rám és Castielre.
- Gratulálok, Kate!- mondta a tanár. A tenyerembe visszahúzódtak a tőrök. Én csak néztem a tenyereim. A tömeg elment és még gyakorolnom kellett.
- Ez jó volt!- mondta Castiel.
- És most?
- A kezeden azok fagyások?- kérdezte.
- Igen.
- Csináld meg az én bőrömre is!- mondta és odanyújtotta a kezét.
- Biztos vagy benne?
- Igen, de ha lefagyasztod a kezem, nagyon megbánod!- mondta.
Az alkarja szabad terület volt, így a tenyerébe tettem a kezem. Olyan meleg volt és erős... Mintha mindentől meg tudna védeni. Kate, ez nem a megfelelő pillanat erre!!!! Nem tudom, hogy sikerülni fog-e. Ismét becsuktam a szemem és hallom, hogy Castiel felszisszen. A jégvirágra gondoltam. Amikor kinyitottam a szemem, a csuklómból egy penge állt ki (természetesen jégből volt), ami éppen hogy elhaladt Castiel ujjai között.
- Ezt még gyakorolnom kell!- mondtam és ő bólintott.
- Igen. Akkor inkább lássuk a fegyvereket!- mondta és hátrébb lépett.
- Oké!- mondtam.
Behunytam a szemem és apára gondoltam, ahogy mást ölel, mást szeret. Ezzel sikerült felbőszítenem magam eléggé ahhoz, hogy a jeget tudjam formálni. A karomat széttártam és engedtem, hogy jöjjön a sok jég. A két karom könyök vonalában 6-6 1 méteres tüske növekedett. Mind a 12 tűéles, illetve veszélyes. A körmeim helyére is jég lépett, olyan vékony kést formáztam belőle, akár a filézőkés (ami fél méteres). Minden ujjamra jutott egy, szóval nem szenvedtem hiányt az alapanyagban. Kinyitottam a szemem és Castiel tágra nyílt szemekkel nézett rám.
- Jégből ennyi mindent lehet formázni?- kérdezte.
- Bizony! De ez nem minden, csak nem tudok eléggé koncentrálni.
- Ja, én kérek bocsánatot!- mondta ironikusan.
Visszahúztam a tüskéimet. Egyszerűen király vagyok! Már így első próbálkozásra mennyi fegyvert elő tudtam hozni! Kijöttünk tesióráról és Rosa odajött hozzám.
- Nem fájnak a helyei?- kérdezte az órai mutatványomra célozva.
- Meg se látszanak.- mutattam a tenyerem.
- Hihetetlen!- mondta.
- Majd suli után kérhetek tőled valamit?
- Persze!- mondta Rosa és mentünk órára.
Mikor vége lett a sulinak, felmentünk Rosával a szobánkba.
- Mit szeretnél kérni?- kérdezte kíváncsian.
- Azt, hogy légy szíves mutasd meg az egész repertoárodat!
- Oké!- mondta és felállt. Én az ágyon ültem.
Mély levegőt vett és felvette Lysander boxergatyás alakját, amivel rám ijesztett. Kidolgozott, izmos test és felemás szemek! Istenien néz ki!
- És ő tényleg így néz ki?
- Igen. Egyszer a lányemeletre tévedt akkor nézett ki így.- mondta Rosa.
- És még ki van?
- Megvan az ofő!- mondta és átalakult.
- Hiteles!
- Akkor még megvan Nat!- mondta és átalakult Nataniellé.
- Egy kicsit eltúlzod, nem?- kérdeztem a baromi nagy papírkupacra célozva, amit a kezében tartott.
- Lehet! Akkor még ki is van... Ja, igen! Meg van Dake is!- mondta és felvette annak a srácnak az alakját, aki első nap beszólt.
- Hmmm... élethű!- mondtam.
- Akkor Castielt csak tanulom!- mondta és nagyjából felvette Castiel alakját. Khm... azt persze meg kell jegyezni, hogy Castielnek nincs melle...
- És még kit tanulsz?
- A te alakodat. Majd be akarom szívatni vele a fiúkat!- röhögött.
- Arra én is befizetek!- mondtam mosolyogva.
Felvette az én alakomat. Nem egészen stimmelt. A hajam nem olyan árnyalatú és az alakom sem olyan telt. Egész délután Rosa technikáján csiszoltunk, de mikor 8-at ütött az óra, kész lett a pontos másom.
- Mintha egy tükör előtt állnék!- mondtam.
- Az alakodat baromi nehéz megtartani!- mondta Rosa és visszaváltozott.
- Jó voltál!- lepacsiztunk.
- Neked nem kéne készülődnöd?- kérdezte Rosa.
- Basszus, tényleg!- rácsaptam a homlokomra.
Gyorsan elkészültem és indultam is. Mikor odaértem, Castiel már ott volt.
- Gyere!- mondta és elvezetett egy régi pajtához. Rámutatott a falra.
- Mit csináljak?
- Gyakorold a fagyasztást!- mondta és várakozóan nézett rám.
Rátettem a kezem a falra és emlékeztem. Visszaemlékeztem arra a napra, arra a percre, amikor először fagyasztottam. Hittem, hogy sikerülni fog. Koncentráltam és éreztem, ahogy lehűlök. Jó érzés volt. A kezembe irányítottam az összeset. Szét akartam terjeszteni. Kinyitottam a szemem és sikerült! Szinte az egész falat jég borította. Eljártam egy örömtáncot.
- Jól van! Szép volt!- mondta mosolyogva Castiel.
- Megyünk harcolni?- kérdeztem izgatottan.
- A tesióra után nem merek a közeledben lenni!- mondta.
- Jogos!- mondtam.
- Akkor próbáld a kezeden lévő jégvirágot felvinni a falra.- mondta.
- Az nagyon nehéz! Nincs valami bábu vagy valami amit kettéhasíthatok?
- Ami azt illeti, van.- mondta és kinyitotta az ajtót.
- Király!- rohantam be és hoztam ki a vasbábukat. Nem tudom, hogy mitől dobódtam fel ennyire.
Amikor kihoztam a vasbábukat, 5-öt sorba állítottam. Mind az 5 szemben volt velem, Castiel mellettem állt és figyelt. Előhoztam a tőrjeimet és egyből keresztülszúrtam két bábut. Így ment az edzés, míg ki nem fáradtam.
- Jó voltál egy lányhoz képest!- mondta Castiel.
- Köszi!
Visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Az éjjel a fiúkkal álmodtam... Másnap Rosa keltett.
- Mi az?- nyöszörögtem.
- Akkor megszívatjuk a fiúkat?- kérdezte. Egyből kinyílt a szemem.
- Csináljuk!- mondtam.
Lementünk reggelizni és ott a többieket is beavattuk.
- Kivel kezdjük?- kérdeztem.
- Olyannal aki nem nagyon ismer téged... Legyen Nat!- mondta Roxi.
- Óra után megcsináljuk!- mondtam és lepacsiztam a lányokkal.
Nagyon izgulok!