16. fejezet

- Kivel szeretné kezdeni?- kérdezte az igazgatónő. Mintha egy vásárban lennék!
- Legyen Armin!- mondtam és a srác felállt.- Kettesben kell beszélnem vele!
- Parancsoljon!- mondta a diri és kinyitott egy ajtót.
Bementünk és ránk csukták az ajtót. Vak sötét volt, a villanykapcsolót kerestem. Feloltottam és egy társalgó fogadott minket. Középen volt egy üvegasztal, két oldalán fotel. Az üvegasztalon egy lávalámpa tűzvörösen csillogott. A szoba túloldalán egy pult volt, ami tele volt rágcsával. De a szoba falánál egy üvegajtajú szekrény állt, benne kések, kardok, szíjak sorakoztak. Armin elhelyezkedett az egyik fotelban, én elfoglaltam a másikat.
- A nevem Kate.- mondtam hosszú csend után.
- Miért beszélsz velem ilyen fagyosan?- kérdezte szívdöglesztő mosollyal.
- Ne is próbálkozz ezzel! Túl meleg vagy nekem!- mondtam és végignéztem a ruháján. Ez a csávó tuti homokos!
- Pedig a lányokat szeretem!- mondta és közelebb hajolt.
- Inkább bökd ki, hogy mit akartok!- mondtam szemrebbenés nélkül.
- Én tudom, hogy mit akarok!- mondta és a szeme megakadt a hálóingem mell részénél.
- Engem ezzel nem fűzöl be!
- Akkor mivel lehet téged "befűzni"?- kérdezte vigyorogva, mire elmosolyodtam.
- Információval!- mondtam.
- Az nem fog menni!- mondta sajnálkozva.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve lassan felkeltem a fotelból. Armin követett a szemével. Odalibbentem a hűtőhöz és kivettem belőle egy mélyfagyasztott üveges narancslét.
- Te kérsz valamit?- kérdeztem.
- Nem!- mondta csodálkozva.
Kibillent a szerepéből! Most kell lépnem! Szinte kínzó lassúsággal vettem a számhoz az üveget és a fogammal kibontottam. Szisszent egyet az üveg és én elkezdtem inni belőle. Éreztem, ahogy Armin néz. Remegett a kezem és "véletlenül" a mellemre löttyintettem. Armin érdeklődve nézte a jelenetet, ahogy letörlöm a mellemről a narancslét. Visszamentem hozzá és a fotel mögött megálltam. A kezeimet a vállaira tettem és masszírozni kezdtem. Meglepődött, de utána ellazult. Egy idő után abbahagytam és beleültem az ölébe, arccal szembe vele. Úgy helyezkedtem, hogy a lehető legközelebb kerüljek hozzá. A mellem a mellkasához ért, az ágyéka pedig az enyémhez. Nyögött egyet, mikor a hideg ujjaimat becsúsztattam a felsője alá. Egy kis szédítés belefér! Odahajoltam a füléhez és belesúgtam.
- Fincsinek tűnsz, Armin!- mondtam ki a nevét érzékien és a nyakát megcsókoltam. Bizsergés futott át az egész testemen.- Engedj a vágyaidnak...- kibújt belőlem a kisördög, mikor a szám súrolta a fülét.
Mint egy pajkos kiscica, úgy bújtam hozzá. A kezét a derekamra tette. Elkezdtem csókolgatni a nyakát, éreztem, ahogy lüktet benne a vér. Jóleső bizsergés futott végig rajtam. A kezét bebújtatta a hálóingem alá. A bőröm égett, ahol hozzám ért. A keze a derekamról a combomra vándorolt és egy kicsit megemelt. Nem bírtam magammal, így a kezem átvándorolt a mellkasára. Forró volt az érintése, és látszik, hogy nem vagyok neki közömbös. A testünk egymáshoz préselődött, éreztem, ahogy a szíve gyorsan lüktet.
- Áruld el a titkaidat...- búgtam a fülébe, miközben a nyakát csókolgattam. Ő kipirult, mellkasán csorgott az izzadság. Mindjárt beadja a derekát.
Éreztem, hogy kíván. Nekem is a testem akart valamit, vágyott valamire... De érzelmileg semmi, csak testi vágy. A keze már a melltartókapcsomat birizgálták, mikor kinyögte azt az egy szót...
- Fagytündér...- mondta és én folytattam.
- Mit akartok tőle?- kérdeztem érzékien.
A nyakát harapdáltam. Fel-felnyögött. Aztán jött a válasz.
- Elvinni...- mondta és erősen tartott a karjaiban.
Én viszont annak ellenére is felálltam. Ő felnézett rám, én pedig kimentem a szobából.
Az igazgatónő kíváncsian nézett rám, mikor kiértem. Az ajtót nyitva hagytam és Armin társai betekintettek. Armin nyúzottan feküdt a fotelben, túl sok volt neki mára. Aztán rám tekintett és ennyit mondott:
- Ez a nő maga az ördög!
- Köszi, édes!- mondtam és küldtem neki egy puszit.
A jelenlévő személyek félve néztek rám. Nem tudják, hogy bent mit csináltam Arminnal, de jobb ez így. Odafordultam a dirihez.
- A fagytündért akarták elrabolni.- mondtam és egyet kacsintottam.
A diri vette a lapot és nem mondta, hogy én vagyok az.
- Köszönjük, Kate, elmehet!- mondta az igazgatónő.
- Puszi, skacok!- mondtam a vérfarkasbandának, akik megrémültek. Még Dajan arcán is rémület tükröződött, mikor meglátta, hogy Armin milyen állapotba került.
Gonosz mosollyal elhagytam az orvosit és visszabaktattam a lánykoleszba. Mikor a szobámba értem, a lányok próbáltak faggatni, de nem törtem meg. Mikor csak én és Rosa voltunk (és Rosa mélyen aludt) átvettem egy másik pizsit. Inkább ne aludjak ebben a bűnös pizsamában. Majdnem leszakítottam a tiltott gyümölcsöt. Szerencsére kinyögte a választ, mielőtt nem tudtam volna uralkodni magamon. Elszenderültem...