63. fejezet

Castiel lépett be, dühös arckifejezéssel. A szemével keresett valamit... vagy valakit. A szeme megállapodott rajtunk és hozzánk lépkedett.
- Szia, Castiel!- mondtam vidáman.
Ő viszont nem reagált, hanem Viktort fogta meg a gallérjánál és felemelte. A levegő megfagyott a cukrászdában. Castiel felkente a falra a barátomat. Dühösen szemeztek, amíg én feltápászkodtam. Szaggatottan fújtam ki a levegőt. Nem vagyok a régi! A vöröst megragadtam és egyetlen rántással leszedtem Viktorról. A pulthoz csapódott, amit én nyugodt szívvel néztem. Fájós háttal odamentem hozzá és kihúztam az épületből. Viktornak is intettem, hogy kövessen. Az edzéseknek hála nagy testi erőre tettem szert. Kijöttünk az épületből és Castielt letettem a hóba.
- Oké... - vettem egy mély levegőt.- MI A FRANC BAJOD VAN???!!!
- Ő a bajom!- mutatott Viktorra.
- Mit ártott neked?- kérdeztem szuszogva.
- Hogy mit ártott nekem?! Te itt kacérkodsz vele, meg sütizel...- mondta dühösen a vöröske, miközben leporolta a nadrágját.
- Szóval féltékeny vagy!- sóhajtottam mosolyogva.
- Nem vagyok az!
- Ezt úgy értsem, hogy könnyűvérűnek tartasz?- kérdeztem úgy, hogy kidagadt az ér a homlokomon.- Hogy bármilyen jött-menttel ágyba bújok? Már bocsi, Viktor!
- Semmi baj!- mondta a fekete hajú.
- Szerinted rajtad kívül mással szeretkeztem?- tettem a hasamra a kezem.
- Nem...- mondta lehajtott fejjel.
- Akkor? Senki nem vehet el tőled, ezt már megérthetted volna! Na, gyere ide!- mondtam és megcsókoltam. Nem szeretek vitatkozni.
- Szeretlek, ezt te is tudod!- mondta a vörös.
- Én is téged, de szeretem hallani!- mondtam mosolyogva.
- Néha egy démon vagy, tudsz róla?- mondta és én odanyomtam a fejemet a mellkasához.
- De ritkán angyal is!- mondtam.
Így telt el ez a nap. De mikor másnap felkeltem, Castiel ült az ágyam mellett.
- Hmmm... Jó reggelt!- ásítottam.
- Neked is, álomszuszék!- mondta.
- Minek köszönhetem az úr jelenlétét?- váltottam hölgy stílusba.- Tán udvarolni jött, mylord?
Castiel majdnem leesett a székről, annyira nevetett.
- Mi ezen a nevetnivaló, uram? Egy magamfajta hölgy is kívánja néha a férfi társaságot!- mondtam kacéran.
Köntösben voltam, kikeltem az ágyból. A hatalmas melleimet alig takarta a fehér anyag. Castiel nevetéséből kanos bámulás lett.
- Mi az? Ne bámuld őket, úgy is a gyerek fog rajtuk csüngni!- mondtam.
- Máris irigylem!- mondta Castiel és elém lépett.
Derekamnál fogva magához ölelt. Az ujjai a gerincem mentén cirógatták a bőrömet. Jóleső bizsergés futott át rajtam. A fejemet a vállára támasztottam és csókolgatni kezdtem a nyakát. Ő felnyögött a vágytól. Átkaroltam, úgy rántottam közelebb magamhoz. A kezeimmel feltűrtem a pólóját és végigsimítottam a felsőtestét. Közben a nyakát kezdtem szívni. Ő óvatosan ledöntött az ágyra és fölém hajolt. Kezével a köntösön keresztül a melleimet kezdte simogatni, amitől vágyakozva felsóhajtottam. És ekkor lépett be Rosa. A vörös visszaült az ágyam mellé.
- Úúú... mire készültetek, fiatalok?- kérdezte kíváncsian.
- Rosa, úgy csinálod, mintha én még nem nyitottam volna rátok!- mondtam nevetve, mire Rosa elvörösödött.
- Te rájuk nyitottál?- kérdezte Castiel.
- Hmm... Igen.- mondtam merengve.- Leigh felsőteste nagyon jól néz ki!
- Ugye? Én is ezt mondtam!- mondta Rosa és lepacsiztunk.
- És velem mi lesz?- kérdezte háborogva a démonom.
- Nekem te vagy a legvonzóbb!- mondtam Castielnek.
A kezemmel eltakartam oldalról a számat és odasúgtam Rosának.- Leigh nagyon dögös!
- Hallok ám!- mondta a vörös duzzogva.
- Nyugi már, a te felsőtestedhez képest Leigh mellkasa csont és bőr!- mondtam.
- Erről nekem is meg kéne bizonyosodnom!- mondta Rosa és leült mellém.- Castiel, le a pólót!
- Mi?!
- Nem azt kértük, hogy táncolj, miközben leveszed!- mondta Rosa.
- Én arra befizetnék!- mondtam és rákacsintottam Castielre.
- Neked jól áll, nekem nem!- közölte nevetve.
- Te sztriptízeztél Castielnek?- kérdezte Rosa.
- Igen, de most vesse le a pólóját!- tereltem a témát.
- Nem!- jelentette ki.
Mi Rosával egymásra néztünk. Én felálltam, szépen lassan. Mikor talpon voltam, Rosa elkiáltotta magát.
- Kapjuk el!
Castiel szaladni kezdett, mint akit veszett kopók üldöznek. Felpattant a vörös az ágyra, mi pedig utána. Ki a fürdőből, be a szekrényhez... A szobában keresztül-kasul kergettük, mire Rosa rávetette magát. Én odaszaladtam hozzájuk és próbáltam leráncigálni Castielről a pólóját. Nehéz volt, mivel mocorgott is közben. Már félig lent volt, mikor kiszabadult Rosa szorításából. Visszavette normálisan a pólóját, közben ezt mondta:
- Kate-en kívül senki nem láthat engem félmeztelenül!- olyan kis drága!
De most én ugrottam rá és ráültem a derekára.
- Úristen, mennyit nyomsz te?!- kérdezte köhögve.
- Vigyázz, mit beszélsz!- dorgáltam meg.
 Rosa és én közösen vetkőztettük. Ekkor nyitott be valaki...