Óvatosan kimásztam a rácsok rabságából. Eszembe jutottak a doktornő szavai, mikor később a harapásomat tanulmányoztuk. "Képes vagy kapcsolatot teremteni az áldozatoddal..." Ez az! Lysander lehet, hogy meghallgat! Miközben hangtalanul osontam az árnyékok között, próbáltam koncentrálni.
- Menni fog! Ha ki bírtam szívni Markus vérét, ez is menni fog!- mormogtam.
Kérlek, Lys, tárd ki előttem az elméd! A szemem összeszűkült. Fókuszálj! Menni fog! Remény és félelem lett úrrá a hevesen dobogó szívemen. Rettegve lépkedtem a kijárat felé. A hideg kőfalak még ridegebbnek tűntek, mint mikor idehoztak. Lys, kérlek, segíts!
"Lysander"
Nagy a fejetlenség mostanában. Kate már 3 napja tűnt el, nyomtalanul. Én itt fekszem a kórházi ágyban és a füzetembe írogatok. A fejem lüktet, a nyakam ég. Pontosabban a nyakamon lévő seb. Furcsán bizsereg, mintha akarna valamit. Abbahagytam a firkálást és megittam egy pohár vizet. A szoba még mindig vakítóan fehér volt. Még szerencse, hogy a sötétítőt behúzták! Mi lehet Kate-el? Hol lehet? Hirtelen égető fájdalmat éreztem a sebemnél, odakaptam. A szemfogaim megnőttek, a bőröm fehér lett. Aztán a világ elsötétült. Úgy érzem, lebegek! Nagy sötétség uralkodik körülöttem. Mégis energia járja át az egészet. Kísérteties hangok, mintha szavakat suttognának. De nem értem egyiket sem... Egy lihegés szakítja meg a hirtelen beállt csendet. De nem az enyém. Egy kőfolyosón rohantam, hosszú kék hajam (?) az arcomba csapott. Nem én irányítottam ezt a testet.
- Kérlek, Lys, hallgass meg!- mondta egy kísérteties női hang.
A test szedte a lábait. Nem tudtam lenézni, csak egy kijáraton volt a szemem.
- Lys, ha ezt hallod... kérlek segíts!- kiáltott ismét a női hang.
Valami nem hagyott nyugodni. Én ismerem ezt a hangot! Nem tudtam válaszolni. A könyörgés nem halkult, inkább egyre erősödött. A kép mellé hang is társult. Először olyan volt, mintha víz alatt hallottam volna mindent, de most már kitisztultak a hangok. A talpak kopogtak a hideg kövön. A test érzelmei elárasztottak. Félelem, harag, düh... legalul pedig a remény. A meztelen talp dobogása mellé sok bakancs csattogása társult. Élesen hallottam. A valaki lenézett magára. A mellei alól kiduzzadt a hasa... amin egy hópihe volt. Ez Kate! Egy flitteres melltartót viselt arany bugyival. Milyen perverz alak aggatott rá ilyet?! Könnyek áztatták az arcát. Fegyvercsörgés hangzott mögötte. Már majdnem a kapuhoz ért, amikor megragadták. Túl gyenge volt, nem tudott küzdeni. Erik termett előtte, öt katonával az oldalán. Kate karját erősen tartották, már nekem is fájt. Erik villogó szemel állt elé, akár egy fejedelem.
- Szépségem, már tudhattad volna, hogy nem kegyelmezek senkinek!- mondta Erik.
A kezét a magasba emelte és nagy lendületet vett. A keze csattant Kate arcán. Kate feje oldalra billent.
- Vigyétek a szobájába! Hagyjuk meg Markusnak a babérok learatását.- mondta Erik gonosz vigyorral.
- Téged is karóba húzlak, ahogy a társadat is, gyáva féreg!- köpte a szavakat.
Éreztem, hogy pimaszul mosolyog a lány. Meg akarod magad öletni?! Ez a nő egyszerűen őrült!
- Amit Markus fog adni neked, az jobban fáj, mint bármilyen testi kínzás!
Éreztem, ahogy Kate lefehéredik. Ami tőle már teljesítmény! Szinte hallottam, amit gondolt. "Meg fog erőszakolni?". Kellett neked provokálni!
- Sajna mély álomba taszítottad, így várnod kell! Vigyétek!- mondta Erik és elkezdték húzni.
Végigvitték egy folyosón, mikor egy fohászt hallottam meg. "Kérlek, mentsetek meg..."
Ekkor lehunyta a szemét és nagy lélegzetvételek közepette felültem a kórházi ágyon. Folyt rólam a víz. Segítenünk kell neki! A csuklóm piroslott, ahol Kate kezét megragadták a katonák. Remegő hanggal szólítottam meg a dokit.
- Kérem, hívja ide Castielt!- mondtam és ő bólintva hívta.
A percek óráknak tűntek, mire festett haverom berontott az ajtón.
- Mi a baj, Lys?- rohant oda az ágyamhoz.
Én felültem és nagy levegőt vettem.
- Figyelj, Kate nagyon nagy bajban van!
- Honnan veszed ezt?
- Láttam. Ott voltam... a testében!- ahogy kimondtam, az orvos a szájához kapott.
- Hol volt? Mit láttál?- kérdezgette a doki.
- Maga tudja, hogy mi volt ez!- mondta Castiel lassan.- Igaz?
- Figyeljetek, Kate kapcsolatba lépett Lysanderrel. Valamilyen erős érzelem rántott téged a testébe. Az ő szemén keresztül láttad a világot.
- Mi történt vele?- kérdezték.
- Megpróbált megszökni, de elfogták. Erik volt ott... Valami Markusról hadovált. Akit Kate mély álomba taszított. Aztán Erik megpofozta és felvezették a szobájába. Aztán filmszakadás...
- Markus? Lehet, hogy az igazgatónő tud valamit!- mondta a doki.
Lehívta a dirit, aki pillanatok alatt itt termett. Neki is elmeséltem, amit láttam. Az igazgatónő felnevetett a név hallatán.
- A vén bolond! Még mindig próbálkozik...- motyogja.
- De ki az a Markus?- kérdezte Castiel ingerülten.
- A rivális intézmény vezetője. Olyan, akár egy király. Sokan félistennek mondják, mégis gyengéje a női test szépségei. Tehát, tudjuk mivel akarja Kate-t büntetni.- mondta a diri, mire Castiel dühösen maga elé meredt.
- Szóval női csapat kell.- mondtam.
- Igen. A legjobbak.- csak ennyit mondott a doki.- Kirát vissza kell hívnunk.
Castiel felkapta a fejét erre a névre. Rettegés ült ki az arcára, amit még sosem láttam.
- K-kira? Muszáj őt?- kérdezte.
- Igen. Ő a legjobb ilyen helyzetekben.- mondta az igazgatónő ellentmondást nem tűrő hangon.
- Ki az a Kira?- kérdeztem értetlenül.
- Az a nő maga a sátán, csak dögös változatban.- mondta Castiel maga elé meredve.
- Az angyal, aki nevetve esett le a mennyből. Úgy is mondhatnánk, a fekete mágia mestere!- mondta az orvos.
Szóval Kira... Mintha hallottam volna már róla... Az oldalamba éles fájdalom hasított. Én önkéntelenül felordítottam. Hirtelen homályosan láttam egy kés pengéjét megcsillanni. Mikor visszakerültem teljesen, hadarni kezdtem.
- Gyorsan hívják össze azt a csapatot!- mondtam ingerülten.
- Még nem múlt el teljesen a kapcsolat! Menjenek!- mondta a doki és odaadott egy jeges zacskót.
Rászorítottam a fájdalom forrására. A diri és a vörös elhagyták a helyiséget. A hideg jég jót tett. Remélem nem lesz Kate-nek semmi baja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése