74. fejezet

Reggel dörömbölésre ébredtem. Castiel sem volt mellettem, gondolom a fiúk elrángatták valahova. Hunter kiugrott az ágyból és az ajtóhoz sétált. Morgott egy kicsit, amíg odamentem én is. Jézusom, még csak 7 óra! Ki kel ilyen korán? Lassan kinyitottam az ajtót és Rosa úgy nyomult be, akár egy tank. Utána persze vonultak a lányok, mindenféle kütyüvel.
- Mit akartok hajnalok hajnalán?- kérdeztem álmosan.
- Időben el kell kezdenünk, mert nem fogunk két órára végezni!- mondta Sindy.
- Elhoztunk mindent! Pakolást, pórustisztító tapaszt, hajtűket, tőröket...- sorolta Ella.
- Minek kellenek a tőrök?- kérdeztem furcsállva.
- Ja, csak tegnap edzettem és benne maradt a táskában.- mondta zavartan.
Ahogy ezt megbeszéltük, Camille is felkelt. Gyorsan megetettem, utána elkezdtünk készülődni. Lenyomtak az egyik fotelbe, az előtte lévő kis zsámolyra feltettem a lábam. Rosa a fejemet vette kezelésbe, Sindy a jobb kezemet, Iris a balt. Viola és Ella a két lábamat támadták meg. Miközben az ezüsthajú barátnőm a pakolást csinálta, megmasszírozta a halántékomat. Mondhatni elmerültem a nyugalomban. A lányok a kezeimet és a két lábamat masszírozták. Többször is lehetne esküvőm! Rosa felkente rám a pakolást, ami szinte égette a bőrömet. A csajok valami kenőccsel dörzsölték be a végtagjaimat, amitől úgy éreztem, lebegek.
- Oké, csajok, irány a fürdő!- mondta Iris és betámolyogtam a fürdőbe.
A víz már ki volt engedve, jó sok habbal, ahogy szeretem. Levetkőztem és belemerültem a meleg vízbe. A pakolás még mindig az arcomon volt, a végtagjaim bizseregtek a kenőcstől. A tetoválás már rég eltűnt a hasamról, de néha ösztönösen odanézek. Fél óráig ázhattam, mikor éreztem, hogy kihűlt a víz. Kikeltem és magamra csavartam egy törülközőt. A hajamon is, mint valami turbán, úgy ékeskedett a törülköző. Ismét leültem a fotelba. Most a körmeimet álltak neki festeni. Egy nagyon szép azúrkék árnyalatra esett a választásom. Én csak pihentem, amíg Rosa sorolta a teendőket.
- Lent Kim felügyel mindenre, úgyhogy nyugodtan kipofozhatunk. Minden megérkezett és az angyalok úrnője személyesen segít a dekoráció tökéletesítésében. A tündérkirálynő adta nekünk ezeket az illóolajokat, hogy dörzsöljük bele a bőrödbe. A manikűr pedikűr után lemossuk ezt a trutyit az arcodról és azt is bedörzsöljük olajjal. A hajadat pedig szépen megmossuk és csinálunk neked egy olyan frizurát, ami tényleg illik hozzád!- mondta Rosa szépen lassan, én pedig behunyt szemmel hallgattam.- Jó lesz?
- Egyszerűen tökéletes! Úgy érzem magam, akár egy királynő!- mondtam nevetve.
- Most te vagy a nap sztárja, élvezd ki!- mondták a többiek.
Gyönyörűen kifestették a körmeimet. Leszedték rólam a pakolást és az arcomat bekenték valami illóolajjal. A 6 hónapos kislányom csak nézte.
- Lányok, már 11 van!- mondta Viola a karórájára nézve.
- Akkor időben vagyunk!- mondta Ella.
Megmosták a hajamat és leültettek egy tükör elé. Most egy köntös volt rajtam és Rosa az ölembe dobott egy fehérneműt. Fehér volt, természetesen csipkés.
- Ezt vegyem fel?- kérdeztem a tükörbe nézve, ahonnan tökéletesen láttam a barátnőimet.
- Persze!- mondták többen is.
Én nem vitatkoztam. Felvettem és úgy vettem rá a köntöst. Kopogás hallatszott, Viola nyitotta ki. Leigh felhozta a ruhámat és a koszorúslányok ruháit.
- Köszönöm Leigh, örök hála!- mondtam neki, mielőtt becsukódott az ajtó.
- Lányok, öltöztetés van!- mondta Rosa.
Segítettek felvenni a ruhámat, én meg forogtam benne a tükör előtt.
- Csajok, ti is készüljetek!- mondtam nekik.
- Még a hajadat és a sminkedet megcsináljuk!- mondta Ella ellentmondást nem tűrő hangon.
Ezzel a mondattal ismét lenyomtak a tükör elé. Érdekes, amikor egyszerre 3 ember csinálja a sminkedet, és hozzá két ember turkál a hajadban. De a végeredmény mesés lett! Egy csodás smink és egy mesebeli frizura... A hosszú, kék hajamat felkötötték kontyba és virágokkal tűzték tele. Egyszerű és nagyszerű! A sminkem pedig olyan lett, hogy a szemhéjamat kihúzták feketével, a két szemem sarkába egy-egy pici strasszkövet raktak. Egy kis arcpír, egy kis szájfény... egyenlő csodás összhatás!
- Nehogy sírj, mert elkened a mesterművünket!- mondták a lányok.
Végre a tükör elé álltam teljes pompában. Elállt a lélegzetem is.
- Szép vagy, sógornőm!- mondta Ella és óvatosan megölelt.
Ő is zenélni fog, benne is megvan a gitárérzék, akár a testvérében. Mindenkit körbeöleltem, majd ők is készülődtek. Én addig gyakoroltam a cipőmben. Végül sikerült úgy körbemennem a szobán, hogy nem inogtam meg. Camille is szépen összekészülődött, karba is vettem. Mire mindennel elkészültünk, már fél kettő volt!
- A csokrodat és a fátyladat itt ne felejtsd!- szóltak rám.
Mindannyian lementünk és a külön teremben várakoztunk. Téli szünet volt a diákoknak. Mivel babonából nem szabad látniuk egymást a vőlegénynek és a menyasszonynak, ezért hiányzott Castiel. Most kezdtem bepánikolni. De akkor feltűnt apa és Kelly. Kellyt egyből megöleltem.
- Gyönyörű vagy, drágám! Büszke vagyok rád!- mondta Kelly anyai gondoskodással.
- Köszönöm.- mosolyogtam rá, majd apához fordultam.
Ő végignézett rajtam, majd elmosolyodott.
- Szeretlek, kislányom!- ölelt meg tiszta szívből.
- Én is téged, apa!- mondtam és visszaöleltem.- Köszönök mindent.
Elengedtük egymást, majd a karjaiba vette Camille-t. A nagypapi bolondozott egy kicsit az unokájával. Apám nagyon fess volt, a legdrágább öltönyében feszített. Kelly pedig álomszép vörös ruhájában szikrázó szépségnek mondható. Megnyugtatott a jelenlétük. A vendégek megérkeztek, nagyon ideges voltam. A fátylamat egy hópihe alakú csattal tűztük a kontyomhoz. Megszólalt az orgona hangja. Apába belekaroltam. Féltem, hogy rosszul döntök. A szívem majd kiugrott a helyéből, a tenyerem izzadt.
- Ne félj, kicsim, jól döntesz!- súgta apa egy mosoly kíséretében.
- De mi van, ha mégsem?- kérdeztem remegő hangon.
- Tudom, hogy jó döntés!- mondta határozottan.
A lányok kinyitották az ajtót és bevonultak. Camille is velük tartott, Viola vitte. Felálltak az oltár mellé. Apám megindult, én remegő térdekkel követtem a példáját. Kiléptünk a közönség elé, megláttam a szerelmemet. Szmokingban feszített, úgy éreztem, rohadt mázlista vagyok. A csokor remegett a kezemben, de megeresztettem egy félénk mosolyt. Nehezen szedtem a levegőt. A fátyol ünnepélyesen szállt utánam, ahogy lassan lépkedtünk. Végre odaértünk a gyönyörű boltívhez, apa félrevonult, én pedig odaléptem Castiel mellé. Természetesen Lysander volt a tanúja. A fehér hajú biztató jelleggel rám mosolygott. Aztán elvesztem a párom szürke tekintetében. Csodálattal nézett rajtam végig. Az egyik tanácstag állt az oltár mögött, történetesen a mumusok ura. Elismételtük a sablon szöveget, mélyen egymás szemébe nézve. Aztán jött az eskü. Elővett egy kártyát, amit fogadok, hogy Lys segített neki megírni.
- Kate, fogadom, hogy veled leszek egészségben, betegségben...- ismeritek ezeket a dolgokat, tekerjünk bele egy kicsit, az érdekesebb részhez.-... Te vagy álmaim nője, ezt már akkor tudtam, mikor először megpillantottalak. Emlékszem, törékeny voltál és titokzatos. A szemed mindent elárult rólad: nehéz múltad volt, amit kár bolygatni. De amikor először láttam a mosolyodat, a függője lettem. Azt akartam, hogy boldog légy, és ezt a boldogságot én akartam neked okozni. Némi közbenjárás segítségével összeszedtem a bátorságom és elmondtam neked, hogy mit érzek. Az érzéseim még mindig nem változtak irántad. Szeretlek, és ez mindig így lesz.- ezt tuti Lys fabrikálta össze neki, de végig a szemembe nézett és láttam, hogy ezt így is gondolja. Elérzékenyültem... egészen a következő mondatig.- És egy személyes megjegyzés: a szeretkezés valami isteni ezzel a nővel!
Az arcom lángba borult. A közönség felnevetett és én is nevettem. Éreztem, hogy olyan árnyalatú lesz az arcom, mint Castiel haja. Én is elővettem a kártyámat, amit Rosa és Viola segített megírni.
- Castiel, fogadom, hogy veled leszek egészségben betegségben...- itt is tekerjünk bele egy kicsit.-...Amikor először megláttalak, egyből azt gondoltam: ördögien helyes pasi. De amikor megszólaltál, elrontottad ezt a képet. Olyan tuskó voltál, hogy megállt volna a fejedben egy láncfűrész!- itt mindenki ledöbbent, még Lys is.- De aztán... megismertem a valódi énedet és beléd is szerettem. Imádom a perverz megnyilvánulásaidat, a komolytalan felfogásodat és a szenvedélyes pillanataidat, amit vagy szobán sütsz el, vagy nyilvánosság előtt. Szeretlek és ez soha nem fog változni.- mondtam és mosolyogva nézett rám a vörös démonom.- Nekem is kijár egy személyes megjegyzés, tehát: vegyétek komolyan a biosz óra anyagát, mert igaz!
Most Castiel vörösödött el. Mindenki tudja, melyik biológiaóráról beszélek! A vendégek ismét felnevettek. Gyűrűt cseréltünk, majd elhangzott az a mondat, amit már az esküvő eleje óta várok.
- Mostantól házastársaknak nyilvánítalak titeket! Megcsókolhatod az arát.- amikor az utolsó hang elhagyta a mumuskirály száját, mi már egymást faltuk.
A vendégek tapsoltak, Castiel pedig felkapott az ölébe, akár egy pihét. Jó hangulatban telt a lagzi, késő este már más ruhában voltam és Castiel is normálisabb göncöt vett magára. Egy autó előtt éppen búcsúzkodtam a többiektől.
- Lányok, ki kapja el a csokrot?- megfordultam és úgy dobtam közéjük.
Gabriella kapta el, mire Lysander felé néztem. Szorosan ölelte a párja derekát.
- Lys, tudod, hogy ez mit jelent! Majd leszek a tanúd!- mondta Castiel nevetve.
Mindenki felnevetett. Lys meg csak pironkodott, mikor Gabi ezt mondta.
- Én is olyan gyűrűt kérek, mint amilyen Kate-nek van!
Elbúcsúztam mindenkitől és odafordultam a járművünkhöz. Ez a kocsi kivisz a reptérre, aztán irány a Bahamák. Már jó a hangulatom! Izgatottan szálltam be a kocsiba, a vörös pedig beült a kormányhoz. El sem hiszem. Nászútra megyek! Az én egyetlen démonommal. Rápillantottam a jegygyűrűre és mosoly terült szét az arcomon. Castiel gyengéden megfogta a kezemet és a szemembe nézett.
- Indulhatunk?
- Még szép!- mondtam vidáman.
Kövér gázzal elindultunk a reptérre. Reszkess Bahamák, jövünk!