71. fejezet

Uram atyám! Ma van a lánybúcsú! Izgatottam keltem, amit Castiel morogva vett tudomásul.
- Egyébként hova mentek?- kérdezte, miközben a reggeli etetést nézte, rutinszerűen.
- Bemegyünk a közeli városba. Itt pillanatok alatt terjed a pletyka...- mondtam mosolyogva.
- És ott mit fogtok csinálni?- nézett rám a szürke szemeivel.
- Semmi olyasmit, amiért féltékenykedned kellene!- mondtam, miközben eltettem a tejcsárdámat.
Felálltam és letettem a kislányunkat az ajándékai közé. Sokan hoztak neki játékot, amiket előszeretettel használ is. Mosolyogva néztem, ahogy rágja a direkt erre való játékokat. Nem túl higiénikus, de nincs mit tenni. Szegénykémnek viszket az ínye. Ahogy felálltam a nézelődésből egy erős mellkassal találtam magam szembe. Olyan hirtelen ért, hogy majdnem hátraestem. Castiel a csuklómnál megtartott és magához rántott. Elkezdte a nyakamat csókolgatni, amitől elpárolgott minden gondom. Az ujjaimat végigfuttattam a hátán. A nyakamról áttért a számra, az ajkaink egy forró csókban egyesültek. Kopogtatás zavarja meg a játékunkat, duzzogva bogozom ki magamat a vöröske öleléséből. Kinyitom az ajtót, ahol természetesen a barátnőim várnak. Személy szerint Iris, Viola, Kim, Rosa, Roxi és Sindy. Castiel hátulról átölelt és nyomott egy csókot a számra.
- Érezd jól magad!- mondta, de azért hozzátette.- Ha bármelyik pasi hozzányúl, megnyúzom és szőnyeget csinálok belőle!- ezt már a barátnőim felé mondta.
- Nyugi, leütöm, ha hozzám nyúl!- mondtam mosolyogva és kimentem a szobából.
A lányokkal egymás szavába vágva tervezgettük a mai napot. Rendbe szedtek és kimentünk a parkolóba. Ott állt hőn szeretett motorom. Meglepetésemre ott állt egy fekete és egy ezüst kocsi is. Én a motorommal mentem, a lányok a kocsikkal. Nagyon megnéztek, mikor beértünk a városba. Leparkoltunk a város központjában és gondolkodtunk.
- Menjünk vásárolni!- vetette fel az ötletet Rosa.
Ezzel az ötlettel el is ment a délelőtt. Nagy, márkás szatyrokkal megrohamoztuk az egyik pizzériát. Ott elnyammogtunk egy ideig, közben beszélgettünk.
- Milyen érzés volt a szülés?- kérdezte Viola.
- Szörnyű. Azt hittem, ott helyben leütöm Castielt, amiért ezt tette velem.- mondtam és elnevettük magunkat.- De amikor ott tarthatom a kislányomat a kezemben, úgy érzem teljesen megérte.
- És igaz, hogy Lys is érezte?- kérdezte Sindy.
- Igen. Még mázli, hogy ő nem szült gyereket! Szegény, sokat szenvedett.- mondtam, miközben elvettem egy sonkás pizzaszeletet.- És mi az útiterv?
- Sötétedéskor elmegyünk egy hölgyeknek való bárba.- mondta Rosa nagy vigyorral.
- Olyan, mint a sztriptízbár, csak pasikkal?- kérdeztem.
- Igen.- mondta Iris kajánul vigyorogva.
- Hmm... Máris várom!- mondtam kislányosan tapsikolva.
- Remélem, Castiel nem figyel minket!- mondta Kim és körbesandított.
- Figyeljetek, én megbízom abban, hogy tudja, hogy rám nem kell vigyázni. Maximum Lys figyelhet minket a fejemből, de azt érezném.
- Tényleg, hogy fogadta a lánybúcsú gondolatát?- kérdezte Roxi mosolyogva.
- Hallottátok, nem? Nagyon jól esik, hogy félt. De ha megtudom, hogy rajtam kívül van másvalakije, egy akkora pofont kap, hogy nem győz elesni meg fölkelni!- mondtam összeszorított ököllel.
- Akkor induljunk, csajok!- mondta Rosa és fizetett.
Kisétáltunk a pizzériából és bementünk egy ékszerüzletbe. Gyönyörködtünk a nyakláncokban és karkötőkben, amik különböző kristályokkal és gyémántokkal voltak kirakva. Mikor késő délután lett, a bár felé vettük az irányt. Fehér ruhám volt, a mellrésze strasszkövekkel volt kirakva. Sétáltunk a kihalt utcán, ahol egy ajtó mögül zene és sikolyok törték meg az éjszaka csendjét. Bementünk azon az ajtón. Nők ültek a székekben és a boxokban. Előttük pedig férfiak táncoltak. Tényleg hasonlított egy sztriptízbárhoz. A nők pénzt dobáltak a kifutóra és koktéloztak, miközben egy férfi alsógatyára vetkőzött. Mosolyogva mentünk az egyik üres boxhoz. Egy férfi táncolt is nekünk, nagyon élveztük a műsort. Deja vu tört rám. Kim még magántáncot is kért. Így telt az egyik legjobb estém.
Hajnalban gyalogoltunk a kocsink felé, mikor egy autó tart felém. Már csak én voltam az úttesten. A lányok ordibáltak, hogy vigyázzak, de én nem hallottam. Az utca kihalt volt. A fehér autós fazon telefonált, el is ütött volna, ha nem cselekszem. Ösztönös mozdulattal a mozgó kocsi motorháztetejére mértem egy ütést. A kocsi megállt. Az öklöm alól jég emelkedett ki, ami tönkre vágta az egész kasztnit. A betonig lehatolt a tüske. Konkrétan felszúrtam a járművet. A sofőr eszméletét vesztette.
- Csajok, futás!!!!!- kiáltottam.
Nem is kellett kétszer mondanom, eltűntünk, akár a kámfor. Gyorsan felpattantam a motoromra, majd száguldottam haza. Kihasználtam a motorom végsebességét. Rosáék is jöttem utánam kövér gázzal. Beértünk a parkolóba, ahol mindenki leparkolt mindent. Csak néztünk egymásra. Aztán kipukkadt belőlünk a nevetés.
- Kate, ez jó volt! A pasi döbbent feje leírhatatlan!- mondta Kim nevetve.
- Máskor is csinálnunk kéne ilyet!- mondta Rosa.
- Én most felmegyek, mert Castiel már vár!- mondtam nevetve és megköszöntem a nagyszerű lánybúcsút.
Felbaktattam az emeletünkre, majd kinyitottam a lakosztályt. Káosz fogadott, ahogy beléptem. A játékok szanaszét, a szaros pelenkák a földön, Camille arcára rászáradt a böfi, cumisüvegek voltak az ágyában. Körülnéztem, majd megtaláltam Castielt a kádban szunyókálva. Fogtam a zuhanyrózsát és megeresztettem a vizet. Prüszkölve felébredt, a haja vizesen tapadt az arcához. A hajában már volt pár fekete tincs.
- Ébredj, Csipásrózsi!- ébresztettem.
- Fent vagyok!- tette védekezőn maga elé a kezét.
Megragadtam a csuklóját és egy határozott mozdulattal kirántottam a kádból.
- Mi történt?- néztem rá és a kezemet csípőre tettem. Ő zavartan vakargatta a tarkóját és kerülte a tekintetem.
- Nehéz anyának lenni.- mondta végül.
- Gyere, segíts ezt összetakarítani!- mondtam.
Ő szedte össze a pelenkákat (hehe), én pedig a játékokat tettem rendbe. Mikor mindent rendbe hoztunk, nekiálltam vetkőzni. Lehúztam a ruhám felsőrészét és megetettem Camille-t.
- Castiel, menj el fürödni, a srácok mindjárt itt lesznek!- mondtam.
Neki is kijár a legénybúcsú. Elhúzott és lefürdött. Camille-t visszatettem szunyálni. Közben átöltöztem egy pólóra és egy halásznadrágra. Lys és a többiek jöttek is.
- Szia, Kate, jó volt az este?- nagyban vihogott, mint valami pletykás tinilány.
- Tudom, hogy láttad, Lysander.- mondtam mosolyogva.- Gyere, Camille már hiányolt!
Lys szokott játszani vele. Beljebb invitáltam őket, majd Camille mosolyogva nézett ki a kiságyából. Kivettem és odaadtam Lysandernek. Amíg eljátszottak, addig Castiel is előkerült.
- Mehetünk, haver?- kérdezte Lys.
- Ha valami csajjal összeboronáljátok, jaj lesz a férfiasságotoknak!- mondtam mosolyogva Castiel haverjainak.- Világos?- a tekintetem démonira változott, mire a fiúk hevesen bólogattak.
- Bízz bennem, oké?- mondta a vörös és adott egy csókot.
- Rendben. És Lys!
- Hm?- fordult hátra.
- Sok sikert!- néztem rá huncut mosollyal.
Ők vidáman elmentek. Leültem játszani a kislányommal. Olyan estefelé letettem aludni, majd az ágyra feküdtem. Vajon ez a fejberántós dolog visszafelé is működik? Lehunytam a szemem és Lysanderre fókuszáltam. A hangok tompábbak lettek. Aztán más zajok kezdtek feltűnni. Ordibálás... nyögések... Egyre élesebbek lettek hangok, már illatokat is éreztem. Erős cigi- és piaszag. Kinyitottam a szemem és Lys testében vagyok. Ez az! Lássuk, mit csinálnak... Sztriptízbárban vannak. Vagyis nem egészen, ez ilyen táncos szórakozóhely. Lys éppen egy lányt bolondít. Tipikus... Úgy látszik, a lány beveszi, amit mond. Lys félrepillant, látom már Castielt is. Éppen Dake és Leigh társaságában isznak. A fehér hajú hátán végigszalad a hideg. De miért? Meghallok egy nyivákoló hangot. Olyan ismerős, de nem tudom beazonosítani. Egy barna hajú lány áll Lys elé. Deborah?
- Láttad Castit, Lys?- kérdezte nyálas hangon. Lys, nehogy elmond neki!
- Nem.- mondta komolyan.
- Én nem így tudom.- mondta egy ördögi kacaj kíséretében.
- Én nem láttam.- mondta Lys nyomatékosítva az előbbi mondatát.
Visszakerültem a saját testembe. Lys, bízom benned!