66. fejezet

A fejem sajgott, ahogy felébredtem. De hol vagyok? Egy hatalmas baldachinos ágyban fekszem. Az éjjeliszekrényen van egy pohár víz és egy pirula. A pirula gondolom, fájdalomcsillapító. Bevettem a pirulát és hallottam egy kattanást. Egy zár kattanását. Rémülten az ajtó felé fordultam. Erik néz engem árgus szemekkel. Nekirontottam volna, ha a lábam nem lenne odaláncolva az ágyhoz. Ő csak mosolyogva nézte, ahogy küszködök. Lehajtottam magamról a vörös takarót. Melegem volt.
- Miért hoztál ide?- kérdeztem fagyosan.
- Az iskoládnak fel kell ajánlani valamit a fioláért cserébe!- mondta gonosz mosollyal.
- És addig?
- Az itt élő férfiakat fogod szórakoztatni. Ezt vedd fel!- mondta és odadobott valamit.
Elkaptam és elszörnyedtem. Egy csillogó bugyi és egy flitteres melltartó volt, mindkettő arany színben.
- Szóval táncolnom kell nekik... De ebben?!- ez a melltartó fél mellemre se elég!
- Ilyen a férfi ízlés.- rántott vállat, közben kioldta a bilincsemet.
Kikeltem az ágyból és körülnéztem. Nehéz tölgyfabútorok tarkították a szobát. A puha plüss szőnyegbe belesüppedt a csupasz lábam. Bementem a fürdőszobába és magamra csuktam az ajtót. A fürdő is gazdagon díszített volt. A hatalmas kádban 8-an is elférnének. Engedtem vizet és levetkőztem. Belesüppedtem nyakig a kádba és csak fél óra múlva jöttem ki onnét. Felvettem azt a flitteres rémséget és kijöttem a fürdőből. Rátettem a kezem a tetkómra, így a hasam is eltűnt. Erik egy újságot olvasott az ágyam szélén, de felemelte tekintetét, mikor kiléptem a fürdőből. Mosolyogva végigmért, majd intett a kezével.
- Gyere, bemutatlak a főnöknek!- mondta és én követtem.
A szobával ellentétben a folyosó falai sziklából voltak kifaragva. Márványszobrok díszítették a falakat. Az egész rideg volt és barátságtalan. A kezeimen és a lábaimon lánc csörgött. Erik elővigyázatosan rám csatolta őket. Egy hatalmas terembe érkeztünk, ami a folyosó hangulatát utánozta. A falak feketék voltak, a középen lévő trón szintén. Félve néztem végig a női arcokon, akik ott sorakoztak a trón mellett. Mindegyiken szenvedés tükröződött. A ruhájuk olyan volt, mint az enyém.
- Uram!- hajolt meg mélyen Erik egy 20 évesnek látszó fiú előtt, aki elhelyezkedett a trónon.
Mindenki letérdelt, csak én nem. Erik tarkón ragadott és lenyomott a földre.
- A meghajlás az alázat és a tisztelet jele. Ha nem önként csinálja, hanem kényszerítik, az nem az igazi.- mondta a trónon ülő valaki.
Erik elengedte a tarkómat. Meg mertem volna rá esküdni, hogy a trón birtoklója több, mint 20 éves. Nehezen, de feltápászkodtam a márványpadlóról. Jobban szemügyre vettem a fiút. Hosszú ébenfekete haj, vörösen izzó szem... A szőkeség jutott róla az eszembe, aki a fiolát adta nekünk. De egy valamit magyarázzatok meg! Miért félmeztelen? Ezeknek ilyen perverz szokásaik vannak?!
- Miért nézel rám olyan ellenségesen?- kérdezi vigyorogva.
- Elfogtál. Ez nem elég indok?- kérdeztem fagyosan.
- Markus (Márkusz) vagyok.- mondta mit sem törődve a kérdésemmel.- És te?
- Jobban szereted névről ismerni a rabszolgáidat?- kérdeztem, mire Erik tarkón vágott.- Kate.- válaszoltam végül.
Le kell fagyasztanom a bilincset. De hogyan?
- Kate? Szép név.- mondta mosolyogva.
- Chh... Nem így szoktak udvarolni a hölgyeknek!- mondtam és a trón mellett álló lányokra mutattam a fejemmel.
Markus felállt a trónról és velem szembe megállt. Pár centivel magasabb volt nálam. Én mérgesen ráztam a láncomat. Ő közelebb hajolt az arcomhoz, mire én rávicsorogtam. A fogsorom láttán hátrahőkölt. Erik hátulról megfogta az állkapcsomat. Én ennek ellenére tovább csattogtattam a fogaimat.
- Kis harapós!- mondta Markus és megcirógatta az arcom.
Dühösen elrántottam a fejemet. A kezem hátulra volt kötözve, a csuklómat Erik fogta. A lábamat kell kiszabadítanom. Vagy beleharapnom a királyba. Aki jelenleg olyan közel áll, hogy érzem a leheletét. Erik elengedte a csuklómat, Markus pedig magához rántott. Itt az alkalom! A nyakszirtje felé fordítottam a figyelmemet és kitátottam a számat. Fogaim ismét hegyesek lettek és belemélyesztettem őket a bőrébe. A vére lecsurgott a kemény márványpadlójára, ahogy ittam. Először felmordult, majd elkezdte élvezni. Teljesen szárazra szívtam volna, ha Erik nem ránt el tőle. Markus kábultan esett össze az én harapásommal a nyakán. A szám vérvörös volt. Katonák rohantak be a terembe, engem Erik meg eltoloncolt egy tömlöcszerű helyiségbe. Az összes katona rohangált. A hely kihalt lett.
- Miért kerültél ide?- kérdezte egy gyenge hang a hátam mögül.
- Vihart támasztottam.
- Azután. Látom, hogy táncosnak szántak.- egy kislány hangja volt.
- Megharaptam a királyt.- mondtam, mire nevetés hangzott fel.
- Meg is érdemelte!- ez egy szellem, aki beszél hozzám!
- És te?
- Én itt haltam meg. Ebben a rühes tömlöcben. 20 éve rohadtam itt, mikor megölt a pestis.
- Hogyhogy itt vagy?
- Ez a hely rabságban tart.- őszintén megsajnáltam a szellemet.
Leültem az egyik sarokba, hozzáláttam a vas lefagyasztásához. A lábamról csörömpölve esett le a lánc. A kezemmel viszont nem tudtam mit kezdeni. A kezemet átbújtattam a lábam alatt, így legalább már elöl van. Tehetetlenségemben elkezdtem harapdálni a láncot. Már 3 napja, hogy itt vagyok. Éppen unottan a rácsot piszkáltam, mikor meghallok egy hangot. Az őröknek csak a fele tért vissza, kettő ott szunyókál a sarokban. Ilyen nagy dózist adtam volna a királynak?
- Hé!- szólt valaki.
Ez a hang érdes volt és mély. Egy ogre? A félhomályban láttam a rücskös bőrét. Közelebb mentem a rácshoz. Neki nem volt a kezén bilincs, csak a lábán.
- Hmm?- kérdeztem vissza.
- Szabadíts meg a bilincsemtől!- mondta és odanyújtotta a lábát.
Én lefagyasztottam neki.
- Tartsd a kezed!- mondta és a kezemért nyúlt.
Odatartottam, mire letépte rólam a bilincset. A csuklómat dörzsölve hálásan néztem rá.
- Köszönöm!
- Én köszönöm a figyelemelterelést!
A szabad kezeimmel lefagyasztottam a rácsot és széttörtem. Óvatosan kimásztam.