75. fejezet

A kocsival hajtottunk, én pedig idegesen néztem az órát. Amikor az autó lerobbant. Na ne!
- Engedj vezetni!- mondtam hirtelen.
- Lehetetlenség, hogy elérjük! 3 óra múlva száll fel a gép és mi 4 óra hátrányban vagyunk!- mondta, mire elmosolyodtam.
- Úgy ismersz engem, mint aki feladja?- néztem rá az eszelős tekintetemmel.
- Öhm... Nem?- kérdezte zavarban.
- Csak engedj a kormányhoz!- mondtam és helyet cseréltünk.- Kapaszkodj!
Emlékeztek még arra, amikor a motoromba belevittem a mágiámat? Nos, ugyanazt alkalmaztam, ezúttal kocsin. Kék belső világítása lett és egyből elindult. Elhagyatott volt az út, így a szőnyegig nyomtam a gázpedált. Castiel kapaszkodott a biztonsági övébe. Amikor a kocsi dorombolva megállt, már a reptér előtt voltunk. Diadalmas mosollyal megnéztem a karórámat.
- Jelentem, hogy 1 óra 47 perc múlva indul a járatunk!- mondtam mosolyogva.
- Nem vagy semmi, cicám!- mondta és adott egy csókot.
- Köszi, de induljunk! Nem akarom lekésni a gépet!- mondtam és az ellenőrzőkapuk felé vettük az irányt.
Átestünk a nehezén és szaladtunk a gépre. Éppen hogy felszálltunk, már huppantunk is le a helyünkre. Amint megfelelő magasságba ért a gép, jött egy italos kocsi. Castiel rendelése meglepett.
- Bármi, csak legyen benne alkohol!- mondta idegesen.
A légutaskísérő bólintott egyet, majd a kezébe nyomott egy italt.
- Tériszonyod van?- kérdeztem csodálkozva, miután elment a nő.
- Nem, dehogy!- vágta rá és felhajtotta az italt.
- Akkor majd elviszlek egyszer úgy, hogy csak a kezedet fogom és felrepülök veled a felhők fölé.- mondtam mosolyogva.- Oké?
Castielt úgy látom a szívinfarktus kerülgette. Úgy nézett rám, mintha éppen azt kérdeztem volna meg tőle, hogy jó-e, ha kifacsarom a szívét és odadobom a vadkutyáknak.
- Megvesztél?- kérdezte, mire felnevettem.
- Tehát mégis tériszonyod van!- mondtam bólogatva.- Én is csak azért nem félek attól, hogy lezuhanunk, mivel nekem van szárnyam!
- MI VAN???!!!- Castiel teljesen pánikba esett a poénomtól.
Csak olyan semmitmondó ábrázattal néztem ki az ablakon.
- Nézd! Lehetünk vagy egy kilométer magasan!- mutattam ki a kicsi ablakon.- Innen baromi nagyot lehet zuhanni!
- Kate, ne már!- mondta kétségbeesetten.
- Csak viccelek, te is tudod! Segítsek ellazulni?- kérdeztem huncut mosollyal.
- De a közelben öregek is vannak!- mondta vörös fejjel.
- Hjaj, nem úgy értettem! Egy kis mágia és nem fogsz félni!- mondtam és rátettem a hideg ujjaimat a homlokára.
Ő lassan behunyta a szemét, majd békésen szuszogott. Pedig el se kezdtem! Végigsimítottam a homlokán, majd sóhajtottam egyet. Én is elhelyezkedtem az ülésemben és el is aludtam. Az a bizonyos idegesítő női hang ébresztett fel, aki hirdette, hogy megérkeztünk. Kinyitottam a szemem és lefejeltem Castielt.
- Au, mit csinálsz?- kérdeztem a fejemet dörzsölve.
- Aranyos vagy, ahogy alszol!- mondta.
- Olyan fura vagy... Sose vagy ilyen kedves...
- Jobb lenne, ha bunkóznék veled?- kérdezte komolyan.
- Jaj, nem azért mondtam! De tényleg jól esik!- a szemébe néztem és megcsókoltam. Elváltam tőle és megeresztett egy kanos vigyort.
- Remélem kapok még sok ilyet!- adott egy puszit a nyakamra.
- Hmm... Este biztosan!- doromboltam a fülébe.
Szépen leszálltunk és a csomagjainkkal együtt indultunk a nyaralóhoz. Mindenhol napsütés és pálmafák... Meg persze félmeztelen pasik, de ebbe nem akarok belemenni! A tengerparton volt az a házikó, amit kaptunk. Ahogy bámészkodtam, a vörös rácsapott a fenekemre. Vettem egy fordulatot és néztem, ahogy a démonom másfelé tekinget és fütyörészik. Pfff... Nem most jöttem le a falvédőről! A kertben voltunk, nem láttam senkit. Elkezdtem a férjem (hú de fura ezt kimondani!) felé indulni és neki is rácsaptam a formás popójára.
- Nem csak te tudsz csapkodni, édes!- mondtam vigyorogva.
- Ezt vegyem kihívásnak, drágám?
- Még szép!- mondtam és rákacsintottam.
Mielőtt beléptem volna a házba, Castiel felkapott és átvitt a küszöbön. Bevitt a napfényes szobába és ledobott a fehér franciaágyra. A bőröndöket letette és fölém mászott.
- Először nem kéne várost nézni?- kérdeztem.
- A város megvár!- mondta és csókolgatni kezdte a nyakamat.
- Tudom, de jobb lenne este szeretgetni egymást!- mondtam és felült.
- De akkor egész este az enyém leszel!
- Meg másnap is!- mondtam hízelgően.- De most menjünk le a partra vagy a városba, oké? Aztán este úgy megszeretgetlek, hogy lábra se tudsz majd állni!- mondtam pajkos mosollyal.
- Ha nem tartod be az ígéreted, megbüntetlek!- mondta perverz mosollyal.
- Hmm... Mit csinálsz? Megmotozol?- kérdeztem vigyorogva.
- Nem! Sokkal rosszabbat!- mondta.
- Avass be a részletekbe, kérlek!- mondtam, felültem és közelebb hajoltam hozzá.
A fülemhez hajolt és azzal az érzéki szájával belesúgta a fülembe a részleteket. Úgy elvörösödtem, hogy a rákok megirigyelhettek volna. De önkéntelenül is elképzeltem. Kellemesen megborzongtam, majd elmosolyodtam.
- Látom, tetszik az ötlet!
- Grr... Nagyon is! De csak este!- ragaszkodtam az estéhez.- Irány a part!
Duzzogva, de beleegyezett. Bikinibe felöltöztem, majd megvártam Castielt. Ő megütközve nézett végig rajtam és a zöld, kétrészes fürdőruhámon.
- Mi az? Nem tetszik?- kérdeztem.
- Dögös vagy!- mondta és a kezét maga elé rakta.
Pontosabban az úszónadrágja egy bizonyos pontja elé. A feje rákvörös lett. Magamban kuncogtam. Odasétáltam és hozzásimultam. Az ujjaimmal cirógatni kezdtem a puha bőrét, egyre lentebb haladva. Amikor ahhoz a bizonyos V vonalához értem, felnyögött egyet. Fentebb haladtam és szájon csókoltam, miközben átöleltem a nyakát. Játékosan harapdálni kezdtem a nyakát. A combomat nyomta az ágaskodó férfiassága. Elkezdtem nevetni, majd elhúzódtam tőle.
- Oké, menjünk!- mondtam nevetve és lementünk a partra.
Szuper volt, fagyiztunk, fényképeztünk... Meg persze fürödtünk. Már naplemente volt, mikor visszakeveredtünk a házikóba. Éhesen csókolni kezdett és ledöntött az ágyra.