73. fejezet

Írói megjegyzés
Figyelem, a blogom túlhaladta a 15000 oldalmegjelenítést! Legszívesebben pezsgőt bontanék ennek örömére. Köszönöm, hogy idáig kibírtátok, megtapsollak titeket! A megjegyzések és a +1-ek nagyon nagyon nagyon, de NAGYON jól esnek. Ennek örömére jöjjön a 73. fejezet! Mindenkinek egészségére váljon!
Írói megjegyzés vége
Idegesen járkáltam, amire Castiel is felébredt. Bezzeg ő halál nyugodt tud maradni, de én szét idegelem magam. Elvileg ma hozzák a virágokat és a tortát. Az igazgatónő nagylelkűen segít az esküvő szervezésében. Nagyon hálás vagyok neki, nélküle összeomlanék.
- Inkább feküdj vissza!- mormogja a vörös szénakazla alól Castiel.
- Nem tudok. Lemegyek és megnézek valamit!- mondtam és villámsebességgel öltöztem fel.
Holnap lesz a nagy nap, már díszítik hozzá a báltermet. Gyorsan kimentem a folyosóra és kiugrottam az egyik nyitott ablakon. Kitártam hatalmas szárnyaimat és pár perc múlva a külön épület előtt landoltam. Ahogy földet értem, Roxi és Sindy ragadott karon két oldalról.
- Gyere, megmutatjuk, hogy meddig jutottunk el!- mondta mosolyogva Sindy.
Izgatottan bólintottam és bementünk a hatalmas épületbe. Amint beléptem, elámultam. Gyönyörű vörös rózsák nyíltak a boltíven, a padlót gyep borította. Volt ülőhely bőven, azok indákkal voltak körbefuttatva. Nem győztem forgatni a fejem, olyan szép volt az összhatás.
- Ezt ti csináltátok?- kérdezem ámulattal teli hangon.
- Mindenki segített. Közösen ötleteltünk.- mondta Roxi.
- Egyszerűen fantasztikus!- mondtam mosolyogva.
- Remélem, Castiel tud táncolni!- mondta Roxi kuncogva.- Ti táncoljátok a nyitótáncot.
- Tud keringőzni.- mondtam bólintva.- Lys elöl nem menekült!
A lányok nevetni kezdtek. Sokat segítettek az elmúlt napokban, szóval kijár nekik az elismerés. Egy kicsit még csevegtünk, majd elköszöntem tőlük. Kimentem az udvarra és kitártam hatalmas szárnyaimat. Nekifutottam és már a lábam nem is érte a talajt. Kerültem pár kört, majd vissza leszálltam. Holnap délután lesz az esküvő, este már indulunk is a nászútra. Apám egyik nyaralójába megyünk. Honnan van neki nyaralója a Bahamákon?! Mindig is tudtam, hogy gazdag, na de ennyire! Tényleg, a vöröske még nem is tudja, hova megyünk! Sietve mentem fel a lépcsőn, majd szinte berúgtam a lakosztályunk ajtaját. Ledöbbentett a látvány, ami fogadott. Camille az etetőszékben csücsül, Castiel pedig nekem háttal guggol és gügyög (!!!) a gyereknek.
- Repül a repülő!- ezt úgy mondta, hogy könnyeztem a magamba fojtott röhögéstől.
Camille nagyra tátotta a száját és a vöröske belehelyezte a kanalat a pici szájába. A baba hirtelen rám néz és tapsikolni kezd.
- Anya!- kiáltja a nemrég megtanult szót.
Castiel lassan felém pillant, majd feláll. Boxerben feszített, természetesen.
- Mióta vagy itt?- kérdezte tagoltan.
- Az előbb jöttem...- kipukkadt belőlem a nevetés.
A hasamat fogva könnyeztem a földön és nevettem. Castiel csak nézett rám, mint egy elmebetegre.
- Amit az előbb láttál, meg sem történt!- mondta végül.
- Hiszen olyan jó apuka vagy!- mondtam még mindig nevetve.
Castiel felhúzott, mire nehezen, de abbahagytam a nevetést. Amikor lenyugodtam, mosolyogva újságoltam a nagy hírt.
-Tudod-e, hova megyünk?- kérdeztem vigyorogva.
- Nem. Apád küld minket valahova.- mondta egy fintorral.
- Pontosabban az én egyetlen apám a Bahamákra küld minket!- mondtam ugrándozva.
- B-Ba-Bahamákat mondtál?- kérdezte.
- Igen. Apának van ott egy nyaralója.
- Kő gazdag apád van!- mondta mosolyogva és megölelgetett.
Így örültünk egy darabig, mikor Lys és Leigh benyitott az öltönypróbához. Castiel adott egy csókot, majd lement velük. Camille ütni kezdte a széket, odahajoltam hozzá.
- A papa mindig így etet?- kérdeztem a kislányomtól.
- Mami, ez titok!- a pici ujját a szájához tartotta.
Kuncogtam egy kicsit, majd játszottam vele. A diri nyitott be a szobába.
- Jó napot, igazgatónő!- mondtam és Camille is intett a pici kezével.
- A koszorúslányok most próbálják fel a ruhájukat. Gondoltam, érdekli!- mondta az igazgatónő.
Camille és én követtük az idős hölgyet. A kislányom már tud járni, nagyon gyorsan növekszik és fejlődik. Édesen utánunk tipegett. A kis kezével markolta a mutatóujjamat. A lépcsőn felkaptam és úgy baktattunk le. Bementünk a próbaterembe, én már így hívom. Viola, Rosa, Sindy és Iris éppen a ruhákat próbálták. Kim és Roxi majd zenélni fognak, így ők nem koszorúslányok.
- Lányok, nagyon jól néztek ki!- mondtam és Camille odarohant hozzájuk.
Odabújt Viola lábához. Felnézett rá a nagy szürke szemeivel.
- Milyen édes!- mondta Viola és felvette.
Játszottak egy darabig, majd Leigh megböki a vállamat.
- Szia, mi az?- kérdezem mosolyogva.
- A nagylánynak is terveztem egy ruhát.- mondta mosolyogva.
- Tényleg? Leigh, szuper vagy! Camille! Leigh ad neked valamit!- mondtam és Camille odament Leigh-hez.
Nagyon jól ismerik egymást. A fekete hajú többször is játszott már Camille-al. Leigh egy kis kék ruhácskát adott neki. Camille puszival köszönte meg, mire Rosa megböki az oldalamat.
- Mostantól a vetélytársam!- sziszegi mosolyogva.
- Vigyázz vele, kacér kis hölgy!- mondtam nevetve.
Camille felpróbálta a ruhát és én meg akartam zabálni, olyan édes volt. Ő lesz utánam a második legszebb! Nos igen, mindig a menyasszony az első... Csak egy kicsi egóm van, egy egészen pinduri. Büszkén emeltem fel a kék hajú kislányomat. Segítettem neki levenni, majd felmentünk a szobába. Holnap jönnek a csajok és rendbe szednek. Testileg és lelkileg. Úgymond ők biztosítják azt, hogy ne rohanjak el a ceremónia közepén. Meg megtanítanak a 10 centis (!!!) sarokkal rendelkező cipőmben mászkálni, úgy, hogy ne bukjak orra. Még Huntert is kicsinosítom, ő fog mögöttem vonulni. Nem szabad, hogy sáros bundával jelenjen meg! Szóval a holnapi nap mozgalmas lesz. Bátran nézek elébe!