21. fejezet

Egy ideig csak néztünk egymásra. Ella már sikított, nagyon fájhatott neki. Erik még mindig gonosz vigyorral nézett rám, amitől a hideg kerülgetett. Felém intett a kezével és egy fekete, árnyékszerű lény növekedett ki a földből. Egyenesen felém indult és rám tekeredett. Erik szeme tágra nyílt, mivel a lény szabályosan eltűnt a testemről. Dühösen néz Ellára és még jobban megszorítja. Ellánál termettem és hozzáértem a lényhez. Az árnyék mintha felvisított volna és eltűnt. Ella lerogyott a földre. Karba vettem és elvittem az aulába, persze baromi gyorsan. Mire Erik egyet pislogott, megjártam ezt az utat. Aztán megcsapott az az illat. A vér édes illata... A szagforrás felé fordítottam a fejem és Erik fehér hajú haverja vállából csordogált a vér. Nem volt olyan édes, mint Lysander vére, de pezsdítő illata megbabonázott. Castiel látta, hogyan bámulom az ellenfelét. Most nem szabad ilyenre gondolnom! Visszafordultam Erik felé, aki mérgesen méregetett. Nekirontottam, de ő valamit előhúz.
- Kate, ne!- hallom Kim hangját, de már későn.
Erik előhúzott egy fekete lándzsát és maga elé tartotta. Amikor felé szaladtam, ő egyenesen beledöfte a mellkasomba. A lándzsa keresztül fúródott a testemen, a hátamból jött ki. De az adrenalin miatt nem éreztem. Megfogtam a nyelét és feszíteni kezdtem. A kezem alól halvány fénysugár tört elő.
- Ez nem lehet!- hallom Erik hangját.
A fénysugár egyre erősödött, hallottam egy reccsenést. Az éj lándzsája eltört. A talpamon maradtam, egy fél lándzsával a mellkasomban. Térdre rogytam, a vérem csordogált a mellkasomból. Nem tudom, hogy miért, de egy vigyorra húztam a szám. A fejem lehajtottam.
- Minek örülsz ennyire?!- kérdezi Erik ingerülten.
- Én elmegyek...- már a számon is vér jött, tudtam, hogy nem sokáig húzom.- de magammal viszem a kis barátodat is!- mondtam és felnéztem az előttem álló Erikre, az arcán döbbenet látható.
Köhögtem egyet, a szívem egy nagyot dobbant. Ez már az utolsók közé tartozik. De nem félek. Ismét lehajtottam a fejem és mormogni kezdtem.
- Anya, várj még egy kicsit!- nagy lendülettel tenyérrel csaptam a földre. A tőlem pár méterre álló fehér hajú egyén alatt egy jégtüske állt ki. Felnyársalódott, a nyakánál jött ki a jég.
Ez volt az utolsó erőm. Eldőltem, mint egy darab fa. A szememet lassan lecsuktam, félek, hogy már nem nyitom ki többször.
"Castiel"
A vámpírvadász alatt egy jégtüske emelkedett ki. A szeme nyitva maradt, így nyársalódott fel. Tudtam, hogy kinek a műve. A holttest mögé néztem, az éj démona hitetlenkedve néz a földön fekvő lányra. Egy lándzsa hegye állt ki a hátából. Kim nem mert odamenni a testhez, mivel Erik felkapta a hátára. Vér csöpögött Kate arcáról. Erik felénk fordul és elmosolyodik a szadista köcsög!
- Örültem a találkozásnak!- mondta és elnyelte a föld.
Kimmel tátogtunk, mint a halak. Egyszer csak Kim szeméből egy könnycsepp legördül.
- Kate halott?- kérdezi szomorúan a szemembe nézve.
- Attól félek, igen.- mondtam és bementünk az épületbe.
Mikor bementünk, a többiek már vártak. Rosa futott felénk.
- Kate hol van?- kérdezi és felváltva néz hol rám, hol Kimre.
- Meghalt.- mondta Kim nehezen.
Rosa a szája elé tette a kezét és csendben zokogni kezdett. A többi lány is sírt, csak ők hangosan. Az összes diák gyászolta.
"Igazgatónő"
Az iroda kellemes fényben úszik. A tölgyfaasztalom mögött ülök és gondolkodom. Nataniel ront be a szobába.
- Igazgatónő, Kate Snow eltávozott az élők sorából.- mondta remegő hanggal.
- Elmehetsz!- utasítottam és kiment.
A tollat letettem, amivel eddig kopogtam. Egy halál egy életnek a kezdete. Pontosan úgy történt minden, ahogyan a prófécia írta. Reméljük, hogy úgy is végződik! Sajnos nem avatkozhattam bele a történtekbe, Ms. Snow kisasszonynak kell megoldania, ahogy majd a döntést is neki kell majd meghozni. De ami az apját illeti... Ilyen pofátlan alakkal még sosem találkoztam a pályafutásom alatt! "Csak ne legyen az utamban az a kis vakarcs!", ötlöttek a fejembe a szavai. Mikor Bea beíratta a húgát, nagy nehezen megadta az apja telefonszámát is. Gondoltam felhívom, és ezt mondja a saját lányáról! Egy gerinctelen féreg, akit el kéne taposni! Felkeltem a kényelmes karosszékemből és újra megnéztem a festményt, amit Dimitri hozott fel a raktárból. Ennek a lánynak is szerepe lesz a későbbiekben, abban biztos vagyok! Nem véletlenül van a birtokunkban. És hozzá ez a napló és a tanulmánykönyv... Mindkettő egy ősi nyelven íródott, de képesek leszünk megfejteni. Amit pedig a rivális intézmény tervez, remélem nem az, amire gondolok. Ha pedig igen, akkor nagy bajban vagyunk...
"Írói megjegyzés"
Remélem tetszik eddig a történet, bár ez a rész egy kicsit szomorú lett. Én pedig egy új szabályt vezetek be: ha legalább 4 darab hozzászólás gyűlik ehhez a részhez, csak akkor folytatom. Sajnos bizonytalan vagyok abban, hogy egyáltalán olvassa-e valaki. Szóval várom a megjegyzéseket a történettel, bloggal kapcsolatban.
"Írói megjegyzés vége"