29. fejezet

Végiggondoltam... most tényleg. Lysander megcsalt, nemsokára meg is issza a levét. Mióta visszajöttem a halálból, egy büdös mukkot nem szólt hozzám. Legyen boldog Gabival, nem érdekel!
- Rendben, elmegyek veled!- mondtam és bedobott egy mosolyt, majd megölelt.
- Köszönöm!- szuszogta a nyakamba, mivel majdnem egyforma magasságúak vagyunk.
- Örömmel teszem!- mondtam és még szorosabban magamhoz húztam.
Ő belefújt a nyakamba, ami viszont rohadtul csikis, így elkezdtem vihogni. Ő ezt észrevette és még jobban belefújt. Éreztem, hogy mosolyog, míg én a halálomon vagyok. Aztán abbahagyta a fújást. Én próbáltam lenyugtatni magam egy kicsit, mikor belepuszilt a nyakamba.  Elöntötte a forróság a testemet. Felemeltem a fejét és adtam az arcára egy puszit.

- Egyenlőre érd be ennyivel!- mondtam mosolyogva.
- Egyenlőre?- kérdezett vissza pipacs pirosan (!!!).
- Igen.- mondtam még mindig mosolyogva.
Castielt otthagytam, aki még mindig a semmibe bámult. Mosolyogva mentem oda Rosáékhoz.
- Új fejlemény!- mondtam és belekaroltam Rosába.
- Halljuk!- mondták egyszerre.
- Van partnerem a bálra!- mondtam és visítoztunk egy sort.
- És ki az?- kérdezte Jess.
- Castiel.
- Na ne szívass!- mondta Rosa.
- Ő hívott meg!- mondtam és majdnem elájult.
- Kate Snow, te minden pasit elkábítasz! Mondd, hogy vetted rá?- kérdezte még Jess is.
- Egy egész terve volt, hogyan hívjon el! Még Ellától is segítséget kért!
- Ez sok volt mára! Este beszélünk!- intett nekünk Jess.
- Szia!- mondtuk egyszerre Rosával.
- És mikor is lesz a bál?- kérdeztem.
- Szombaton. Vagyis holnapután. Jesszus, neked is néznünk kell valami csini cuccot!- sikította Rosa.
- És ez milyen bál?
- Igazából ez inkább egy parti zenével, piával, tánccal... csak a formalitás kedvéért hívják bálnak.
- Szóval nem nagy uszályos ruha kell, hanem koktélruha?- kérdeztem.
- Pontosan!- mondta és végignézett rajtam.- Van?
- Igen, de szerintem túl kihívó.- sóhajtottam.
- Hé, hiszen Castiellel mész! Legyél vad! Gyere, mutasd meg!- mondta és felmentünk a szobánkba.
Egy fekete koktélruháról beszéltem, aminek nincsen pántja és a combom közepéig leér. A hátam közepéig csipke fedi. Még annak idején Beától kaptam, aki ezt mondta: ha lesz rá alkalmad, használd! Most van rá alkalom. Felvettem és kimentem Rosához.
- Úristen, de jól áll!- mondta és mutatta, hogy forduljak meg.
- Nem kurvás?- kérdezem félve.
- Gondolj vissza Debre, Castiel exbarátnőjére.
- Igazad van!- helyeseltem a barátnőm érvelését.
- Akkor a te szerelésed megvan! Ja, és még valami! Valószínűleg holnap egész nap díszíteni fogunk!
- Nem lesz suli?- kérdeztem, majd a fejembe ötlött, hogy órán mit mondott Dimitri.- Tényleg!
- Ez az!!!!!- mondta és pacsiztunk egyet.
Még egy ideig szórakoztunk, majd elmentünk aludni. Ismét a bűnös pizsamám volt rajtam, úgy látszik, hogy tényleg valami titkot őriz, mivel olyan éjfél körül koccanást hallok az ablak felől. Felijedek és felülök az ágyban. Az ablakot szuggerálom, mikor egy kő csapódik neki. Ez adta ki a koccanó hangot. Közelebb mentem, majd kinyitottam. Kihajoltam és egy kavics fejbe talált. Dühösen nézek körbe a fejemet vakargatva. Valaki röhögött odalent, szóval egy hirtelen ötlettől vezérelve kiugrottam az ablakon és talpra estem. A szobánk a második emeleten van. Pont a "támadóm" előtt értem földet.
- Ne dobálj kővel, légy szíves!- sziszegtem. Ő csak tátott szájjal nézett végig rajtam.
- Nem is vagy deszka...- mondta halkan, nem más, mint Castiel.
- Nem mondod?! Mit szeretnél éjnek idején?- kérdeztem összehúzott szemmel. A szemem lekalandozott a dzsekijére, ami vöröslött a vértől.
- Csak éppen vadásztam és gondoltam idegesítelek egy kicsit. Na, de én megyek is...- mondta, de én megragadtam a kabátját. Szörnyen éhes voltam. Az ujjaimmal letöröltem a vért, majd leszopogattam az ujjbegyeimről. Castiel ezt tátott szájjal nézte végig.
- Mmmmm... Isteni!- mormogtam csukott szemmel. Észbe kaptam és kinyitottam a szemem.- Jaj, bocsi!
- Te is szereted a vért?
- Sajnos igen... Csak nagyon ritkán jutok hozzá.- mondtam lehajtott fejjel.
- Állat jöhet?- kérdezi mosolyogva.
- Egy farkas ismét jól esne... vagy inkább egy őz?- így morfondíroztam magamban.
Levélcsörgést hallottam és odakaptam a fejem. Egy vaddisznó... Megvagy! Lassan odamentem, a vaddisznó unottan néz rám. Én hirtelen ráugrom és belemélyesztem a karmaimat és a fogaimat. Az állat elterült, én pedig táplálkoztam.
"Castiel"
Sikerült elkapnia a vadat! De ahogy eszik, az se semmi... Amikor végzett felém fordul. Egy csepp vér sincs a ruháján, de még az arcán sem. Az állat maradványaira néztem, ami csupán a csontváz volt. Visszanéztem Kate arcára, a szeme csillogott.
- Ez nagyon jól esett!- mondta mosolyogva.
- Meghiszem!- mondtam és végignéztem rajta. Az a hálóing a combját éppen hogy elérte. Nagyon jól állt neki. Összefutott a nyál a számban, ahogy ránéztem.
- Köszi, hogy kihívtál!- mondta és valamiért hozzápréselt a falhoz és belecsókolt a nyakamba.
- Ez mi volt?- kérdeztem döbbenten.
- Csak visszaadtam! Na csáó, álmodj szépeket!- mondta és felugrott a szobájuk ablakába.
Ez a nő valami eszméletlen! Még mindig érzem a szája helyét a nyakamon. A szombat is érdekes lesz! Vigyorogva mentem a szobánkba, ami Lysnek fel is tűnt.
- Csajozunk, csajozunk?- kérdezi.
- Mondhatjuk úgy is.
- Ki az?- kérdezi.
- Csak akkor, ha elmondod, hogy ki az a dögös csaj, akivel beszéltél!- mondtam furfangosan.
- Ő Gabriella!
- Legújabb célpont?
- Úgy, ahogy beszéled! Neked ki?
- Kate.
- Vigyázz, nem könnyű eset!- mondta Lys.
- Nem is egyszeri kalandra kell!- mondtam és Lys felnevetett.
- Jó vicc volt!- mondta, miután abbahagyta a nevetést.
- Nem vicceltem.- már kezdtem dühös lenni.
- Akkor sok boldogságot!
- És ti már nem jártok?- kérdeztem.
- Nem.
- Jó, mert ő is így gondolja!- mondtam és lefeküdtem aludni.
Elszenderedtem és Kate benne volt az álmomban. Egy forró éjszaka volt, de mielőtt rátértünk volna a lényegre, felébredtem...