26. fejezet

Reggel úgy keltem, hogy valami meg fog változni. Rosa már nincs a szobában, pedig még csak 6 óra. Remélem nem kerül engem! Kitártam a szekrényt és örültem, hogy végre a saját ruháimat viselhetem. Bár nem volt rossz érzés egész nap Castiel illatát érezni... Castielről szólva, a ruhái illatoznak és már meg is száradtak! Egy zacskóba tettem, majd reggelinél odaadom neki. Amikor úgy éreztem, hogy le tudok menni, kinyitottam az ajtót. A mellkasom már alig sajgott, így bátran vettem mély levegőt. A nagy kontyomat újrakötöttem és úgy mentem le az étkezőbe. Minden pillantás rám vetődött a hatalmas helyiségben. Sorba álltam, még az öreg néni is tátott szájjal osztotta ki az adagomat. Remegő térdekkel közelítettem meg az asztalunkat. Lehuppantam és elkezdtem enni. Az asztalnál mindenki tátott szájjal figyelte, ahogy legyűröm a reggelit, kivéve Roxit és Rosát.
- Mi olyan érdekes?- kérdeztem végül.
- Te élsz... és eszel...- nyögte ki Kim.
- Igen, aki él az eszik, iszik, alszik, lélegzik... Miért olyan különös, hogy én is ezt teszem?- előre tudtam a választ.
- Mert te egyszer már meghaltál!- mondta Iris, kerek-perec.
- De már itt vagyok.- mondtam és Rosa helyeselt.
- Figyeljetek, csajok! A lényeg, hogy Kate itt van, örüljünk neki!- mondta Rosa és a többiek bólintottak.
Majd összenéztek és elmosolyodtak. Én gyanútlanul néztem őket és Roxi elszólja magát.
- Csoportos ölelés!!!!!- mondta és a lányok rám ugrottak.
Mindenki ölelt mindenkit. Mindannyian elnevettük magunkat, imádom a csajokat! Mikor elengedtük egymást, megszólaltak.
- Csak vicceltünk, Kate! Reméljük, nem veszed a szívedre!- mondta Viola mosolyogva.
- Más téma: hamarosan lesz az év végi bál! Valakinek van kilátásban pasijelölt?- kérdezte Iris huncutul mosolyogva.
- Engem Leigh már meghívott!- mondta Rosa tapsikolva.
- Ennyi minden történt, amíg nem voltam itt? Rosa, jársz Leigh-el?- kérdeztem a barátnőmet, akit elöntött a pír.
- Igen.- suttogta.
- És Kate, mi a helyzet Lysanderrel?- kérdezte Kim.
- Még nem is találkoztam vele, mióta megjöttem.- mondtam félszegen mosolyogva.
- Akkor hol voltál?- kérdezte Viola.
- Castiel szobájában, édes kettesben...- mondta Rosa, én pedig belepirultam.
- Hmmm... Mit csináltatok?- kérdezi Iris, csábosan huzigálta a szemöldökét.
- Semmit! Csak adott ruhát, mert fáztam, ennyi! És a doki kirendelte mellém bébisintérnek!- mondtam.
- Persze már! Nekem sosem adnak ilyen felügyelőt!- mondta Roxi is.
- Chh... Csak nekem van ilyen szerencsém, Mr. Festetthajúval?- kérdeztem a lányokat és Castiel felé néztem. Éppen Ellával vitatkoztak valamin. Hiába, a testvéri szeretet...
- Honnan veszed, hogy festett a haja?- kérdezi Rosa és ő is Castielt kezdi vizslatni.
- Nem látod? Világos, akár a nap, hogy ezek nem természetes tincsek. Akkor már rég kifakultak volna!- ekkor már az egész asztalunk Castielt nézte.
"Ella"
Miért nézi minden lány a tesómat? Pedig úgy tudom, hogy Rosa Leigh párja! És ki az a kék hajú? Csak nem... Ez Kate!!!! De hogyan? Hiszen meghalt! Lehetetlen ez a nőszemély, komolyan mondom!
- Hallod, hogy mit mondok, Ella?!- visszafordultam Casthoz.
- Bocs, nem.- mondtam mosolyogva. Imádom húzni az agyát a lüke bátyámnak.
- Lehülyézi a Winged Skullt, és még meg sem hallgat! Ezt nem hiszem el!
- Igenis hülyeség, ha a lánykoleszban is hallom, ahogy üvölteted!
- És mi a probléma?
- Az, hogy éjfélkor kezdesz rá! Jól van, hogy nem tudsz aludni a szerelmed miatt, de legalább minket hagyj aludni!- mondtam és Castnak elvörösödött a feje.
- Őt ne keverd bele!
- Mi az? Úgysem lesz a tied, hiszen Lys már elcsavarta a fejét!
- Akkor én visszacsavarom! Tudod, hogy képes leszek rá!- mondta Castiel.
- Kate nem olyan könnyű nőcske, mint amilyen a te Debby-d volt! Érte küzdeni kell!
- Azért tetszik annyira. Van benne kihívás!
- Pontosan! Mit tervezel?
- Elhívom a bálba.- mondta én meg szomorúan ingatom a fejem.
- Akkor siess, mielőtt Lys csap le rá!
- Húgi, segítesz? Kérlek!- ilyet még nem láttam a bátyámtól!
- Mi ütött beléd?! De segítek, HA...- ezt kihasználhatom...
- Ha?
- Ha nem üvölteted a zenét éjnek idején!- nyelt egyet.
- Rendben! De akkor segítesz!
- Csak azt mondd meg, hogyan!- mondtam és figyelmesen hallgatni kezdtem a tervét...
"Kate"
Ella és Castiel sugdolóznak. Castiel csibész vigyorra húzta közben a száját.
- Tényleg, tuti festett a haja!- ezt vitatták a lányok.
- Sziasztok lányok! Ő k...- Sindy ült le az asztalhoz velem szembe.
- Igen, Kate vagyok!- mondtam, nem kérdezett semmit.
A nyakamba borult és összekönnyezte a felsőmet.
- Úgy örülök, hogy itt vagy!- zokogta a pulcsimba.
- Cssssss, nyugalom!- simogattam a haját, amíg abba nem hagyta a sírást.
Elengedett és kitárgyaltuk, hogyhogy nem vagyok halott. Hát így! Elmondtam mindent töviről hegyire. Vége lett a reggeliszünetnek és Rosával mentünk órára. Ő is visszatért a régi stílusához. Végigbeszélgettük az utat és a tanórát is. Mikor kicsengettek, éppen pakoltam a könyveimet szép komótosan. Hirtelen valami elkapja a karomat és villámsebességgel az udvar egy távolabbi részén termek. Ella vigyorgó feje rajzolódik ki a könnyes szemeim előtt. Olyan gyors volt a tempó, hogy bekönnyeztem! Valahonnan Castiel jelenik meg. Ella pedig eltűnik. Ebben a családban mindenki eltünedezik meg megjelenik?! Mi ez már?! Castiel csibész mosollyal közeledik felém. Annyira lefagytam a meglepődéstől, hogy csak néztem. Már odaszorított a falhoz, forróság töltött el. Tényleg baromi nagy a testi vágyam! A csodálatos szürke szemek az enyémbe néztek. A testével odapréselt a falhoz, de nem csókolt meg. Nem is hittem volna, hogy ennyire vágyom ennek a taplógombának a csókjára! De azok a szürke szemek... Volt bennük egy gyanús csillogás. Mintha... vágy lenne! A fülemhez hajolt és azzal az érzéki szájával súrolta a fülemet. Alig bírtam uralkodni magamon. Az illata, a teste, a hangja a szemei... Azt akarom, hogy ez mind az enyém legyen!
- Kate...- súgta a fülembe. Lágy lehelete csiklandozta a fülem, búgó hangja megbabonázott. Ekkora hatással lenne rám? Ezt még egy fiú se tudta elérni! Éreztem, hogy elmosolyodik.- Eljössz velem a bálba?