- Oké, akkor kezdjük! Az első démonidézés órán megidézitek a saját démonotokat.- mondta Dimitri és érdeklődve figyeltem.- Ő az én állatom!- mondta és egy denevér repült a vállára.- Színtiszta energia és erő alkotja.- mondta. A denevért vörösen izzó energia alkotta.
Mindenki kapott egy lapot és egy furcsa ceruzát. Ez a ceruza annyiban volt furcsa, hogy a benne lévő anyag változtatta a színét. Dimitri különböző szimbólumokat rajzolt a már meglévők mellé, így a táblán alig maradt hely. Kikötötte, hogy milyen alakba, milyen szimbólumokat, milyen sorrendbe írjuk.
- Abban az állati formában fog megjelenni, ami legjobban jellemez titeket, illetve az erőtöket.- mondta a denevér, mire mindenki ugrott egyet. Dimitri csak nevetett.
Dake lett leghamarabb kész, a lapja füstölni kezdett. Mindenki nézte, hogy mi formálódik ki. Aztán nagy füstfelhő, majd egy lajhár ült Dake padján, ami sárgán csillogott. Mindenkiből kitört a nevetés, csak Dake ült fapofával. Aztán Rosa lett kész, az ő lapja kettéhasadt, egy hófehér macska bújt ki, aminek fehér ragyogása volt. Rosa megölelgette újdonsült kedvencét. Castielnek egy baromi nagy kutya jutott, aki egyből leült gazdája lábához. Viola állata egy kaméleon, Kim házi kedvence pedig egy gyönyörű madár.
- Kate, lássuk a tiédet!- ért a padomhoz Dimitri.
Felrajzoltam az utolsó jelet. Hirtelen a hőmérséklet lehűlt, a többiek dideregtek. Még Dimitri is összehúzta nagy szövetkabátját. Én nem fáztam. A lapomból kék lángok csaptak fel, majd eltűnt. Egy hófehér tigris ült a lábamnál. Kék csillogása megbabonázott, a gyönyörű szeme rám meredt.
- Akár egy cirmos kiscica.- mondta mosolyogva Dimitri.
- Olyan, mint Kate.- mondta Lys, mi pedig csodálkozva néztünk rá. Ő így folytatta.- Fajtájánál fogva vadnak kellene lennie, mégis szelíd.
- Jó meglátás, Lysander!- mondta Dimitri.- Most pedig lássuk a tiédet!
Lys is megidézte a sajátját, amitől mindenkit elkapott a röhögőgörcs. Egy szép, aranybarna csillogású, aranyhal lett az állata. Ő is csak mosolygott rajta. A 2 másodperces memória... Mindenkinek meglett az állata, ki is csengettek. A tigrisem nyugodtan ült mellettem az órán. Felálltam, engedelmesen követett. Odasiettem Dimitrihez, aki megsimogatta a tigrist, de az morgással tűrte.
- Hogy gondozzam egyáltalán?- kérdeztem tanácstalanul.
- Nyugalom, ezeknek az állatoknak nem kell se étel, se ital.
- Akkor mi kell nekik?
- Csupán az, hogy foglalkozz, játssz vele. Szerintem először adj neki nevet.- mondta Dimitri és elsietett.
A tigrisemre néztem, aki mintha mosolygott volna. Leguggoltam hozzá és megsimogattam. Mint az órán kiderült, el lehet rejteni, illetve újra meg lehet idézni. Kimentünk a folyosóra, ahol hátrahőköltek az emberek. A tigrisem morgott minden idegenre. Minden tizedikes ma állattal mászkált. A tigris büszkén ballagott mellettem, miközben az udvar felé tartottunk. Találkoztam Irissel, aki egy sirállyal közelített.
- Wow, tök jó az állatod!- mondta Iris és megsimogatta a tigrist.
- Köszi, a tiéd se rossz!- mondtam.
- Látnád Amber kedvencét!- mondta nevetve.
- Amber itt van?!
- Nem tudtad? Csak felfüggesztették, Debet kirúgták.
- Amber hogyhogy nem repült?
- Tudod, a szülei befolyásos emberek...- mondta Iris.
Aztán megláttam Ambert. Egy kicsit kuncogtam az állata miatt. Egy hiéna lépdelt mellette. Többször hasonlítottam hozzá, nagyon igazam volt!
- Mit röhögsz?- köpte oda nekünk.
Aztán meglátta a tigrist, aki felé kezdett rohanni. Amber hátrált, a tigris ráugrott. Mindenki köréjük gyűlt. A tigris kitátotta a száját, de én csettintettem egyet. A tigris engedelmesen visszatért és leült velem szembe. Megsimogattam, míg Amber toporzékolt. Leguggoltam hozzá. Aztán eszembe jutott egy névlehetőség: legyen Hunter (Hántör=Vadász). Odasúgtam neki.
- Legyél Hunter!- súgtam a tigris fülébe.
Ő beleegyezésképpen megnyalta az arcomat. Megöleltem Hunter nyakát, mintha dorombolt volna. Felálltam és mentünk órára. Eltelt a nap, felmentünk a szobámba. Megfürödtem és lefeküdtem aludni. Hunter felugrott az ágyamba, letelepedett a lábamnál. Rosa is a macskájával aludt el. A hófehér cica és a tigris nagyon jól összebarátkoztak.
Pár nap elteltével az állatainkat visszaküldtük, mivel az ofő bejelentette: kirándulni megyünk az emberek közé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése