30. fejezet

Reggel nyűgösen felébredtem. Rosa is felkelt, felöltöztünk, majd lementünk a többiekhez. Az étkezőben káosz uralkodott, mindenki futott valamerre. Nat toppant elénk.
- Sziasztok, lányok!- mondta és a kezünkbe nyomott egy papírt.
- Ez mi?- kérdeztük Rosával.
- A mai teendőitek! Sok sikert hozzájuk!- mondta és elviharzott.
Ránéztem a lapra, amin ez állt:
"- A bálterem falaira különleges fagyásokat felvinni, ami szép motívumokat alkot. A bál témája az óceán, próbáljon ilyen mintákban gondolkodni
- Maga lesz a felkonferáló az egész rendezvényen!"
Uram atyám! Rosa felé fordultam.
- Te mit kaptál?- kérdeztem az ezüst hajú barátnőmet.
- A folyosó díszítésében kell részt vennem. És neked mi a feladatod?- kérdezte kíváncsian.
- Tessék, olvasd el!- mondtam és odanyújtottam neki a lapomat. Ő végigfutotta a sorokat.
- És még itt állsz?! Menj!- mondta és finoman előre tolt.
A bálterem felé vettem az irányt. Útbaigazítást kértem Iristől, aki elvezetett odáig. A lélegzetem elállt, mikor megláttam azt a csodaszép helyiséget. A falak feketék voltak, megértettem, hogy miért kellenek rá minták. A gyerekek szállingóztak, akiknek itt volt dolguk. Főleg vámpírok voltak... Ella is köztük volt, akinek a nyakába borultam. Váltottunk pár szót, ő pedig sietett, mint mindig. Legnagyobb ijedségemre ott volt Lys is. A bálterem egyik elhagyatott részébe mentem, gondoltam, jó lesz kísérletezni. A hideg ujjbegyeimet odatettem a falra. Nagyon koncentráltam. Lassan végigsimítottam a falon és kinyitottam a szemeim. Egy gyönyörű minta volt ott, jégvirágokból. Elámultam, majd lenéztem a kezeimre. A bőröm kék lett, a mintáim kiteljesedtek. És be kell vallanom... élveztem, hogy nyomot hagyok magam után. Kijöttem a sarokból és mosolyogva alkotni kezdtem a következő falra. Nem figyeltem másra, csak a jégvirágra. Az volt az egyetlen baj, hogy nem tudtam magasra felfuttatni. De ahogy belejöttem, egyre magasabbra feljutott. De a plafon is olyan csupasznak tűnik! Amint erre gondoltam, elmosolyodtam. Az angyalszárnyaim előbújtak és felemelkedtem. A plafonon is elkezdtem fagyasztani, de itt egy kicsit meg kellett állnom pihenni. Lenéztem és mindenki tátott szájjal figyel. Nem tudom, hogy a jégvirágok vagy a szárnyaim miatt, de nem is érdekelt. Végeztem a díszítéssel és ránéztem a telefonomra. Dél van?! Szent szar, észre se vettem, mennyire telik az idő! A diri lépett mellém kedvesen mosolyogva. Alig fért oda hozzám a szárnyaim miatt.
- Gratulálok, Kate! Rendesen kitett magáért!- mondta és rám villantott egy mosolyt.
- Csak szóljon, ha segíthetek valamiben!- mondtam szívből szóló örömmel.
Büszkén néztem a kezem munkájára. A lelkem adtam bele ebbe. Valaki hirtelen megszólal mellettem.
- Gyönyörű lett!- ijedtemben ugrottam egyet. Viktor áll mellettem, mosolyogva.
- Örülök, hogy tetszik!
- Akinek nem tetszik, az kapja be!- mondta és felnevettünk.
- Köszi!- mondtam és átkarolt.
- Az a dolgom, hogy kiálljak érted, nem?- mondta és rám nézett. A szemei őszintén csillogtak.
- Én semmire nem kötelezlek, ezt te is tudod!- mondtam nevetve és elengedtem.
- Hova mész?
- Az udvaron van egy kis dolgom, de mindjárt visszajövök!- mondtam és kiléptem az épületből.
A nap szikrázóan sütött. A szárnyaim még mindig ott fénylettek a hátamon, őrültségre készültem. Elkezdtem futni és elrugaszkodtam. Eltávolodtam a földtől. Olyan... szabadnak éreztem magam. Az arcomat simogatta a menetszél, ahogy az iskola teteje felé vettem az irányt. Pár alakot látok ott mozogni...
"Castiel"
Felosontunk az ódon kastély legtetejére. Itt biztos nem talál meg senki. Én rágyújtottam, Lys pedig leült. Néztem a kék eget, ahogy madarak röpködtek a fejünk felett.
- Figyelj, mi az ott?- kérdezte Lys és látszólag egy nagy kékség volt.
- Nem tudom.
- De ide tart!- mondta Lys és arrébb állt.
Én is követtem a példáját és az a lény csak közeledett. Éppen hogy le tudott szállni, pontosan Lys előtt landolt. Hatalmas szárnyait szétnyitva hagyta. Lys szemében rémület tükröződött, ahogy ránézett.
- Szia, Lys! Rég nem beszéltünk!- azt a hangot felismertem. Ez Kate.
- Így van...
- Mitől ijedtél meg? Nem bántalak, csak beszélni szeretnék! Egyébként szia, Castiel!- köszönt nekem is.
- Hello.- mondtam és szívtam tovább a cigimet.
- Mit akarsz tőlem?- kérdezte Lys, miközben Kate felém fordult.
- Csak gratulálni szerettem volna Gabihoz! Remélem, őt nem egy éjszakás kalandra akarod!- mondta és Lys lesápadt. Még jobban, pedig vámpír!
- Honnan tudod...?- kérdezte és én is közelebb mentem.
- Csiripelték a madarak! De jóban szeretnék veled maradni!- mondta kedvesen Kate és kezet nyújtott Lysnek.
- Rendben.- tétovázva, de elfogadta a kinyújtott békejobbot.
- Köszi!- megölelte, láttam Lys arcán, hogy nagy kő esett le a szívéről.
- És miért repültél fel ide?- kérdezem hirtelen, mire jókedvűen rám néz. A mosolya szép, de az én szemem lejjebb vándorolt...
- Hát nem azért, hogy gondolatban letaperolj, az biztos!- mondta és a vér az arcomba szökött.
- Én nem is...- próbáltam magyarázkodni. Ő csak nézett a kék szemeivel.
- Castiel, tisztára kipirultál, van valami probléma?- kérdezett vissza mosolyogva. Lys közben a háttérben röhög.
- Semmi bajom sincs...- sziszegtem és nem néztem az arcára. Közelebb jött, hozzám simult.
- Nézz rám!- mondta és kényszerített, hogy a szemébe nézzek.
Megfogta a pólómat és magához rántott. Érzéki szája az enyémhez préselődött.  A csókja forró volt és édes. Átkaroltam a derekát, úgy húztam közelebb magamhoz. Úgy látszik, hogy tetszik neki. Kipirulva válunk el egymástól. Ő állatiasan elmosolyodik. Lys csak néz minket.
- Oké, fiúk, én megyek!- mondta.
- Talán Viktorhoz sietsz?- kérdezi Lys, mire ökölbe szorul a kezem. Kate ezt észre is veszi. Felül a korlátra, arccal felénk.
- Castiel, ne féltékenykedj!- adott egy tockost.
- Ezt miért kaptam?!- kérdezem.
- Mert imádom a hangját!- mondta és rám kacsintott.
- Ez jó volt!- mondta Lys és lepacsiztak.
- Na, tényleg megyek!- mondta és intett nekünk. A két hatalmas szárnya kinyílt, ő pedig elengedte a korlátot és hátradőlt. Vagy 30 méter magasan voltunk, mindketten odafutottunk a korláthoz. Lenéztünk és a zuhanó Kate a levegőben megfordul és csap egyet a szárnyaival. A bálterem előtt landol... Na, így kell valahonnan lelépni! Lys csak elismerően füttyentett egyet, ő is látta a landolást.
- Mint tűz és víz...- mormogja.
- Az ellentétek vonzzák egymást!- vágtam oda.
- Milyen igaz!- mondta és felnevetett.
Ez a lány valami fantasztikus! Csak a bál süljön el úgy, ahogy én szeretném! Elképzeltem... Szinte a szemem előtt van, ahogy egymáshoz dörgölőzve táncolunk, majd elvonulunk egy csendesebb helyre... Már a nyálam is kicsordult a gondolatra, hogy Kate mellett ébredek a bál után. Ha ilyen mozdulatokra képes a levegőben, milyen lehet az ágyban! Akaratlanul is végignyaltam a számon.
"Kate"
Viktorral elhülyültünk egy darabig, majd sorban, mindenki gratulált a díszítésemhez. A csajok visítoztak, ahogy meglátták a termet. Már este lett, mire Rosa és én visszakeveredtünk a szobába.
- Figyelj, Kate!- mondta, miközben nézegette magát a tükörben.
- Hm? Mondd!- mondtam az ágyon szétterülve.
- Te elgondolkoztál rajta, hogy milyen lesz az első?- kérdezte.
- Mármint szeretkezés?- kérdeztem vissza.
- Igen.- mondta Rosa és leült velem szemben.
- Már hallottam mások elképzeléseit és tapasztalatait. Egy biztos: az első alkalom soha nem lesz olyan, amilyennek képzeljük!- mondtam és én is felültem.
- De álmodozni szabad!- mondta mosolyogva.
- Igaz. Mondjuk már én is képzelegtem róla, de inkább hagyjuk...- mondtam és elpirulva lehajtottam a fejem.
- Óóóó... Kivel képzelted el? Csak nem az imádott vöröskénkkel?- kérdezte perverz hangsúllyal.
- Inkább álomnak hívnám!- mondtam elvörösödve.
- És mit álmodoztál össze?- kérdezi és közelebb hajol hozzám.
- Csak egy perverz álom, semmi több! És neked?
- Leigh megfertőzte az agyamat is!- mondta és most ő volt rákvörös.
- Akkor inkább aludjunk!- mondtam és elmentünk fürödni, majd lefeküdni.
- Mocskos álmokat Castiellel!- mondta Rosa a sötétben.
- Neked pedig mennybéli pillanatokat Leighhel!- mondtam és felnevettünk.
Álomba szenderültünk és Rosa kívánsága valóra vált... Olyat álmodtam! Fúúú... Legyen elég annyi, hogy reggel, mikor felébredtem, vörös voltam és izzadt... Álmomban valaki megizzasztott!