32. fejezet

- Járjunk!- mondta és magához húz.
Beletemettem a mellkasába az arcom és erősen gondolkodtam. Aztán arra jutottam, hogy minek görcsölök annyit? Elmosolyodtam...  Rosa tényleg hatással van rám.
- Oké!- mondtam, mintha meglepődött volna.
- Tényleg?- kérdezett vissza.
- Hé, annyira görcsös azért nem vagyok!- mondtam és belebokszoltam a hasába.
- De igen!- mondta és nevetett.
- Semmit nem tudsz te még rólam!- mondtam mosolyogva és a szemébe néztem.
- Akkor orvosoljuk!- most én lepődtem meg.- Kate, eljössz velem egy randira?
- Igen. Mikor és hol?- most gyorsan válaszoltam.
- Holnap este 6-kor találkozzunk az ablakod alatt.
- Túl van tárgyalva!- mondtam és elváltam tőle.- Most pedig iszok még egy vodkanarancsot, mert rohadt finom! Te kérsz valamit?- kérdeztem az ajtóból.
- Nem, kösz!- mondta furcsálló tekintettel.
- Te tudod! Lys, kértek valamit?- kérdeztem a többiektől, akik a színpadnál álltak.
- Nekem mindegy, csak legyen benne alkohol!- mondta Lys.
- Meglesz! És ti?- végigkérdeztem mindenkit.
Visszaverekedtem magam Natig, majd leültem egy bárszékre. Ő udvariasan elém állt és én leadtam a rendelést.
- Legyen 4 vodkanarancs, 2 Manhattan koktél, 2 véres koktél, illetve 1 üveg ásványvíz.- mondtam Natnak, aki elképedt. Én még mosolyogva hozzátettem.- Nyugi, csak a vodkanarancs az enyém!
- Akkor keresztet vethetünk!- mondta poénkodva.
- Aztán erős legyen!- mondtam "fenyegetően".
Készen lettek az italok és mindegyiket elvittem a tulajdonosának. Annyit elmondok, hogy a 4 vodkanarancson végül osztoztam Rosával. A fiúk elképedve nézték, hogyan megy le a torkunkon olyan nagy mennyiség. Mi csak nevettünk. Mikor nagyon, de nagyon beütött az ital, a semmiből előtűnik az én vörös démonom.
- Gyere, nem árt egy kis friss levegő!- mondta és nagy nehezen kihúzott a tömegből.
Az épület falának dőlve elkezdett cigizni. Én háttal neki néztem a csillagokat. Gyönyörűen ragyogtak, mint megannyi gyémánt. Tényleg, gyémántot akarok! Vagy fehéraranyat! Nem, mégis gyémántot! Castielre néztem és elmosolyodtam. Csak most vettem észre, hogy izzadok. Kitártam  karom és olyan volt, mintha repülnék. Enyhén a fejembe szállt az utolsó 3 pohárkával. Felkuncogok, de nem tudom, miért. Abbahagyom a kuncogást és valamiért elönt a düh...
"Castiel"
Kate hirtelen visszafordul és dühösen rám mered.
- Mi az?- kérdezem, miközben szívom a cigimet. Elég részeg, nem akarom, hogy ezt valaki kihasználja.
- Te!!!!!- mondta és rám mutatott, majd dühösen felém csörtetett. A számból kikapta a cigit és elpöckölte.- Te szemét állat! Hogy tehetted ezt?!- ordította és kislányosan ütögette a mellkasomat.
- Au! Mi a f*sz bajod van?!- kérdezek vissza, de ő továbbra is üt. A szeméből könnyek kezdenek potyogni.
- Hogy lehetsz ilyen szemét?- kérdezte már sírva, nem dühösen és hozzám bújt. Telesírta a pólómat.
- Csssss! Nyugalom!- csitítottam és átöleltem. Ő hozzám bújt és csendesen szipogott.
- Már hogy lehetnék nyugodt! Amit tettél, az megbocsáthatatlan!
- Mit tettem?- kérdeztem. Olyan részeg, inkább nem vitatkozok vele.
- Elraboltad a szívemet! Félek, hogy összetöröd!- mondta és ismét hozzám bújt.
Ööööö.... Oké.... Nem hagyom, hogy több vodkanarancsot igyon! Már nem sírt, éreztem, hogy elmosolyodik.
- Olyan szívdöglesztő vagy!- mormogta és a hideg ujjaival a pólóm alá nyúlt. Ez már zaklatásnak számít, nem? A kezeimmel elvettem a kezét a derekamról. Nem bírom ezeket a hangulatváltozásokat, amiket levág itt nekem. Szépen ki kell józanodnia, utána beszélhetünk. És nem hagyom, hogy többet alkoholt igyon! Legalábbis vodkát... Más lánynál már rég kihasználtam volna ezt, de nála nem.
- Most szépen a szobádba viszlek!- mondtam és ő tiltakozott.
- Nem jutsz el odáig. Velem biztos nem!- mondta és kinyújtotta rám a nyelvét. Úgy szeretem, mikor a zabolázatlan oldalát mutatja! De egyszer elég a jóból.
- Dehogynem!- mondtam és felizzott a szeme.
- Azt meglátjuk!- mondta és eltűnt. Egy gyenge fuvallatot éreztem és egy kicsit előrébb mentem. Hirtelen a karomat megérintette valami, de én megfogtam.
Kate volt az, éppen beájult volna, ha nem kapom el. Nincs mit tenni, felkaptam a hátamra, akár egy zsákot. Nagyon jó volt az illata. A szeme csukva volt és gyengén szuszogott. Én elvittem a szobájához és szépen letettem az ágyra. Kicsit mocorgott és megfordult. Nem kéne átöltöztetni? Ezen gondolkodtam, mikor SMS érkezett a telefonomra. Lys írt. "Sok sikert, haver!". Ő mindig félreérti a dolgokat! Aztán még egyet jelzett, ezt viszont Rosa küldte. "Maradj a szobánkban, vigyázz Kate-re! Én Leigh-nél töltöm az éjszakát! Aztán ha összemocskoljátok az ágyat, mérges leszek!" Felnevettem ezen az üzeneten. Tipikus Rosa. Visszanéztem Kate arcára, amin ördögi vigyor húzódott. Kicsit hátrahőköltem. Ez a vigyor... Közelebb mentem az ágyhoz és az a mosoly angyalivá változott. Arra jutottam, hogy átöltöztetem, végül is járunk. A háta szabadon volt, így le tudtam hámozni róla a ruhát. A hibátlan bőre most szokatlanul forró volt. Ahogy végighúztam a kezem a combján, bizsergés járt át. Aztán megláttam a fehérneműjét, amitől a nyál összefutott a számban. Fekete csipkemelltartó tangával. Határozottan jól állt neki. Fölé hajoltam és megcsókoltam. Miközben csókoltam, hirtelen közelebb húz magához. Elválok tőle és a mosolygós kék szempárral találom szembe magam. Lehúz maga mellé az ágyra és ráül a derekamra. Se szó, se beszéd leszedi rólam a felsőmet. Elkezdi csókolgatni a nyakamat, amitől egy nyögést eresztettem meg. Aztán hirtelen kiegyenesedik, mosolyog.
- Azt hitted, mi?- most teljesen józan hangja volt. Leszállt rólam és a szekrényhez ment.
- Tudhattam volna!- mormogtam.
- Bizony, Castiel!- nevetett és magára húzott egy bő pólót és egy rövidnadrágot. Visszafeküdt mellém és hátat fordított.
- És nekem is itt kell aludnom?- kérdeztem.
- Arra igényt tartok!- mondta és megcsókolt.
- És honnan veszed, hogy én itt maradok?
- Mert Rosa letépi a fejed, ha nem!- mondta és én elképedtem.
- Honnan...?
- Lys tanított egy kis telepátiát, míg jártunk...- mondta és a kezeimet a csípőjére tette.- Jó éjt!
- Jó éjt!- ezen a csajon soha nem fogok tudni kiigazodni!
Egyenletes szuszogása engem is elálmosított. Vajon honnan tud ilyen jól csábítani, mikor tudtommal Lys volt előttem az egyetlen? Mondjuk ő megtaníthatta...