Ahogy kipakoltunk, beléptem a házba. A megszokott méregdrága bútorok elegáns környezetet alkottak. Sütött róluk, hogy mindegyik apám tulajdona. Kelly előre ment az emeletre, ahol egy ajtónál megáll.
- Ez a te szobád!- mondta barátságosan és beléptem.
Krémszínű bútorok sorakoztak a fal mellett, ami kék volt. A szobám a tengerre nézett. Az a fal üvegből volt, így odaálltam és csodálni kezdtem a hullámokat. Egy rejtett ajtó mögött a saját fürdőm lapult. Látszik, hogy nem sajnálták rá a pénzt. Kicsomagoltam, mikor apám feljött hozzám.
- Kate, tudnod kell pár dolgot!- mondta és leült a franciaágyamra. Intett és én leültem mellé.
- Igen, apa?- kérdeztem.
- Én egy vámpír vagyok, az anyád pedig angyal.- mondta.
- Mármint volt.- mondtam anyára célozva.
- Nem halt meg! Hiszen találkoztatok is!- mondta és rám nézett. Minden az eszembe jutott, mikor meghaltam. Ő engedett vissza az életbe!
- Akkor én hogy lettem fagytündér?- kérdeztem apától.
- Hát úgy, hogy anyád terhes volt veled, de már nem szerettük egymást, így, mivel te szerelem nélkül születtél, a szíved kemény a miénkhez képest. És a fajtáink összekeveredtek, így lettél fagytündér!- mondta apa nehezen.
- És Bea?
- Ő is ugyanez volt, csak ő alkut kötött az ördöggel. Ez kiütötte a fagytündér lehetőségét.- mikor ezt mondta, könnybe lábadt a szemem. Nem szerette anyát!- De mindjárt vacsi! Remélem szereted a vért!
- Kelly? Ő is vámpír?
- Igen.- mondta és bólintottam egyet.
Így teltek a napjaim. Kelly-re már barátnőmként tekintettem. Míg apa dolgozott, mi jóban lettünk. Castiel borzalmasan hiányzott, ahogy a többiek is. Egyik nap, mikor gépeztem, lenéztem az ablakomból. Majd kiesett a szemem, mert Dake volt ott. Gyorsan lerohantam, mire ő is észrevett.
- Szia, Kate!- mondta és megölelt.
- Dake! Úgy örülök neked!- mondtam és elváltunk egymástól.
Beszélgettünk egy kicsit, majd felmentem. Délután csengettek.
- Kate, téged keresnek!- kiáltott fel Kelly.
- Jövök!- kiáltottam le.
Rendesen felöltöztem és lebaktattam. Rosa ült a kanapénkon.Visítva egymás nyakába ugrottunk. Estig beszélgettünk mindenféléről. Kelly is megismerkedett vele. Végre boldog voltam, ezt a barátnőmnek köszönhetem! Majdnem elfelejtettem! Kelly igazi harcművész, így engem is edzett. Így mentem vissza szeptemberben, edzetten, fürgén. A képességemet is fejlesztettük, most már érintkezés nélkül tudok dolgokat megfagyasztani. Ennek a kigyakorlását pár antik váza bánta... Amiről apa nem tud, az nem is fáj neki! Szóval megújult erővel kezdtem neki a tizedik osztálynak. A mustang begördült a parkolóba, én pedig kipattantam belőle. A régi kastély falai mögül sütött a nap. Olyan kicsinek éreztem magam, ahogy ott álltam. Apa kikapta a csomagokat és a kezembe nyomta. Kelly gyorsan megölelt, apa csak intett egyet. Elindultam a kolesz felé, de hirtelen valaki kikapta a kezemből a csomagomat. Félre nézek és Lyst látom meg.
- Segíthetek?- kérdezi illedelmesen.
- Öööö... Lys beszívtál?- kérdezem, mire felnevet.
- Nem, dehogy! Csak segítek egy barátnak.- mondta.
- Akkor gyere!- mondtam és a csomagok felét a kezébe nyomtam.
- Mit kezdesz te ennyi ruhával?- kérdezi.
- Öltözködök!- mondtam mosolyogva.
- És kérhetek valamit?- kérdezi behúzott nyakkal. Én felnevetek.
- Tudtam én! Na, mi lenne az?- kérdeztem.
- Kate, leszel a szárnysegédem?- kérdezi drámaian.
- Túl sokat nézted az Így jártam anyátokkal című sorozatot!- mondtam.
- De komolyan! Senkit nem sikerült elcsábítanom a nyáron! Ez siralmas!
- És miért rám gondoltál?- tettem fel az alapvető kérdést.
- Mert kérdezősködtem egy kicsit...- mondta én meg rámeredek.
- Ki vagy te, és mit tettél Lysanderrel!
- Akkor úgy mondom, hogy voltam a tömlöcben lévő vérfarkasoknál és egy Armin nevű gyerek azt mondta, hogy el tudod csábítani az embereket.- mondta Lys.
- Ugye ezt nem mondtad el Castielnek?- kérdeztem.
- Nem. Nem is fogom, ha leszel a szárnysegédem!- mondta vigyorogva.
- Rendben.- adtam meg magam.
- De látni akarom, hogy mit tudsz!- mondta Lys és ránéztem.
- Hogyan?- kérdeztem.
- Amint felvisszük ezeket, mondom.
Kíváncsivá tett! Felmentünk és becipekedtem a szobánkba. Rosa még nem volt itt, de a nap folyamán érkezik. Lementünk az udvarra és Lys egy eldugott sarokba húzott. Körülnézett, nehogy valaki meglásson.
- Nos?- kérdeztem.
- Érd el, hogy meg akarjalak csókolni!- mondta, én pedig ledöbbentem.
- De nekem pasim van!- mondtam halkan.
- Azt mondtam, hogy meg AKARJALAK csókolni! Nem azt, hogy meg is csókollak!- mondta Lys.
- Oké.- mondtam.
Végiggondoltam mindent. Lys csak nézett rám. Odasimultam hozzá és a szemébe néztem. Megeresztettem egy kacér mosolyt, majd a gombjait kezdtem birizgálni. Az egyik kezemmel a gombokat birizgáltam, míg a másikkal a nyakát kezdtem cirógatni. Már közeledett a szája az enyémhez, mikor a kezemmel befogtam a száját. Távolabb léptem tőle, ködös volt a tekintete. Megrázta a fejét és elmosolyodott.
- Te tudsz valamit!- mondta és kimentünk az udvarra.
- Igen. Tudom, mi a férfiak gyenge pontja. De ez megvan a nőknél is.- mondtam nevetve, most ő meredt rám.
- És mi a nőké?- kérdezte.
- Ez a baj. Mindegyiké más, ezt neked kell kitapasztalni!- mondtam.
- Várj! Akkor te honnan tudod az én gyenge pontjaimat?- kérdezte.
- Jártunk, rémlik?
- Az jó volt!
- Tényleg, mi van Gabival?- kérdeztem.
Így csevegtünk egy darabig, majd valaki befogja a szemem.
- Na, ki vagyok?- kérdezte az a búgó hang, amit bárhol felismernék.
- Nem tudom.- tettettem a hülyét. Erre belecsókol a nyakamba.- Castiel?
- Talált!- mondta és elvette a kezét.
Én megpördültem és adtam Castielnek egy akkora csókot, hogy abba én szédültem bele. Ő ködös tekintettel mered rám.
- Képzeld, Lys szárnysegédje lettem!- mondtam és elmosolyodott.
- Tudsz is rendesen csábítani.- mondta és nyomott egy csókot a nyakamra.
- Mivel érdemeltem ki ezt a sok csókot?- kérdeztem.
- Egy egész nyarat kell bepótolnunk!
- Milyen igaz!- mondtam nevetve.
Elcsevegtem a fiúkkal, majd meglátom Viktort. Odaszaladok hozzá és a nyakába ugrom. Ő meglepetten néz rám, majd megölel. Vele is elnevetgéltünk. Visszamentem Lysékhez, akik meredten bámultak rám.
- Mi az, nem láttál még fagytündért?- kérdeztem kinyújtott nyelvvel.
- Mi volt ez, Viktorral?- kérdezte Castiel.
- Nyugi, ő a legjobb barátom a fiúk közül! Nagyon hiányzott nekem, ahogy ti is!- mondtam.
Lassan megkezdődött a tanévnyitó, majd az első nap. Meglepve olvastam az órarendem. Kaptunk egy új órát, ez pedig a démonidézés. Legnagyobb meglepetésemre Dimitri tartja. Idén is Rosa mellé ültem, elcsevegtünk sok mindenről. Aztán jött a démonidéző óra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése