Reggel kipirultan ébredtem. A lepedő le volt rúgva, az ablakon beáramlott a fény. A hajam kócos, folyik rólam az izzadság. Nos, ez az álmom műve. Legyen elég annyi, hogy Castiellel álmodtam. A többit már ti is el tudjátok képzelni. Hallom, hogy Rosa már ügyködik a fürdőben. Mikor észreveszi, hogy felébredtem, kikiált.
- Ne kívánj többet nekem ilyeneket!- mondta elvörösödve. Úgy látszik, neki is bevált a kívánságom.
- De te se!- mondtam mosolyogva.
- Élveztük, ez a lényeg!- mondta olyan "ez van" testtartással. Éppen a haját fésülte ki.
- Az nem kifejezés!- mondtam és elnevettük magunkat.
Felöltöztünk mindketten és kikészítettük az esti ruhánkat. A hajamat ismét kontyba fogtam.
- Nem unod a kontyot?- kérdezte a barátnőm, miközben az étkezőbe tartottunk.
- Nem. Szerintem jól áll!- mondtam és a hajamhoz kaptam.
- A bulin kiengedve lesz?
- Ott igen!- mondtam.
- Helyes! Majd valami hajat készítünk neked!- mondta és beléptünk az étkezőbe. Ahogy mentünk és választottuk az ételeket, elgondolkodtam. Vért kérjek? Nem akarom azt tenni a vörössel, mint Lyssel! Kértem egy pohár vért, ki is töltötték. Rátettem a tálcára és beleszimatoltam. Isteni! Leültünk a többiekhez, akik csak a vért szuggerálják a tálcámon.
- Miért kértél vért?- kérdezi Kim.
- Nem vagyok vámpír, mint te, de nekem is jól esik! Ennek csak az a magyarázata, hogy nem akarok nekiesni este a partneremnek!- mondtam és Kimmel koccintottunk.
- Hmm... Szerintem ő fog neked esni! Ha érted, mire gondolok!- mondta Iris és a vöröske felé intett a fejével. Én is odanéztem és a tekintetünk egybefonódott. Ő rám kacsintott, én pedig elvörösödve fordultam vissza a lányokhoz.
- Beleestél, mint hó a gödörbe!- mondta Roxi mosolyogva.
Az igazgatónő belépett az étkezőbe és felénk vette az irányt. Néztünk egymásra, hogy kihez jöhet. Ideért mellénk és barátságosan ránk mosolyog.
- Roxanne (Roxán)! Akkor elvállalja az éneklést?- kérdezte és Roxi válaszolt.
- Igen, asszonyom!- mondta Roxi tiszteletteljesen.
- Remek! Kate, maga lesz a felkonferáló?- fordult hozzám.
- Igen.
- Akkor Rosalia lesz a fellépőruhák felelőse, Viola kisasszony pedig a díszletet készíti!- mondta a diri.
- Igen!
- Akkor még Lysanderéknak kell szólnom...- mormogja.
- Elnézést, asszonyom! Lysanderék mit fognak csinálni?- kérdezi Kim.
- Ők is fellépők lesznek! Ja, és még valami! Maguk felelnek azért, hogy ne rombolják földig az épületet a távollétünkben!- mondta nekünk és mi meglepődtünk.
- Mikor lesznek távol?- kérdezi Iris.
- Az egész tanári kar elutazik még ma! Este nem felügyelünk, hanem csak maguk lesznek.
- Köszönjük!- mondtuk kórusban, ő csak elmosolyodott.
Jó hangulatban telt tovább a nap, majd kezdett besötétedni. Én izgatott voltam, ahogy Rosa is. Nyolckor kezdődik a banzáj, mi már 6-kor elkezdtünk készülődni. A lóboncomat Rosa segített kifésülni, ahogy én is az övét. Miközben ezzel játszadoztunk, betoppantak a lányok is. Így segítettük egymást. Iris aggódó arccal járkál a szobában.
- Szép vagyok?- kérdezgette folyton. A haja loknikba fel volt csavarva, ami így is a derekáig ért. Az arcára enyhe sminket kentünk.
- Nyugalom, gyönyörű vagy!- mondta Viola és helyeslően bólogattunk.
Rosa ezüstös haja lazán lelógott, egy lila ruhát vett fel, ami kiemelte az alakját. Iris ruhája vörös volt, mély dekoltázzsal, a hátulja leért a vádlija közepéig. Kim egy térdig érő csőruhát vett fel, ami fehér volt. Viola egy csipkehátú, ujjatlan ruhát vett fel, aminek a mell alatt egy öv fogta össze, így alul már lenge volt. A színe pedig... hát nem tudom pontosan meghatározni, mert vagy 10 szín díszelgett a ruháján. Az én hajamat leeresztve hagytuk, Rosa behullámosította, rám pedig egyáltalán nem kentünk sminket. Hirtelen Rosa a kezembe nyom egy tangát és egy csipkemelltartót.
- Mit csináljak ezekkel?- kérdeztem.
- Vedd fel!- mondta, a lányok csak kuncogtak.
- Nem veszel rá!- mondtam halál komolyan.
- Ó, dehogynem!- mondta és átalakult Castiellé. Teljesen elvörösödtem, mivel egy fürdőnadrágban állt előttem, csibész mosollyal az arcán. Ezt hogy sikerült begyakorolnia?
- Mi-mit akarsz?- kérdeztem dadogva, de csak a hasizmát néztem. Visszaalakult.
- Ha te látni fogod ezt, akkor ő is látni fogja az ikreket!- mondta és a melleimre mutatott.
- És miért kéne felvennem?!- kérdeztem idegesen.
- Senki nem indul be ilyen nyanya fehérneműtől!- mondta a barátnőm, a többiek helyeselték.
- Jó, felveszem!- mondtam és vettem egy nagy levegőt. A fürdőben felvettem ezt a rémséget.
A lányok visszamentek a szobájukba, így vártuk a fiúkat. Kopogást hallottunk. Rosa társaságában kinyitottuk az ajtót és Leigh, illetve Castiel álltak. Mindketten öltönyben feszítettek. Leigh normálisan viselte az öltönyt, viszont az én párom elég lazára vette a figurát. A zakót nem vette fel, csak a karján pihent, az inget nem tűrte be a nadrágba, a nyakkendő pedig nem volt megkötve. Ő is így végignézett, majd perverzen elmosolyodott. Lazán támasztotta az ajtófélfát, ahogy Rosát kikísérte a pasija. Én csípőre tettem a kezem, mikor már csak mi voltunk a szobában.
- Szia, cica!- mondta mosolyogva.
- Tudod, kit cicázzál, szivi!- mondtam egy huncut mosollyal.
- Szivi?- kérdezett vissza, továbbra is mosolyogva.
- Igen, szivi- hangsúlyoztam ki.- oda kell érnem kezdésre. Jössz vagy maradsz még egy kicsit a szobámban?- kérdeztem és kimentem az ajtón.
Éreztem, hogy mögöttem van, majd egy erős kéz belemarkolt a fenekembe.
- Jó kemény!- mondta Castiel.
- Az edzéstől! Na, gyere!- mondtam és húzni kezdtem.
Odaértünk a bálteremhez és mi egy külön folyosón mentünk. A színpad mögött lyukadtunk ki, ahol Rosa már intézte a fiúkat. Castiel ledermedt, mikor meglátta, hogy mit kell felvennie.
- Nem vesztek rá, hogy ezt felvegyem!- mondta, nekem pedig deja vu érzésem volt.
- Most miért????- kérdezte Rosa.
- Szerinted?!- mutatta a nadrágot. Szerintem túl szűk...
- Préseld bele magad!- intette le.
- Nem!- mondta határozottan Castiel.
- Most mér'? Ha Lysander felvette, neked is menni fog!- mutatott a röhejesen festő Lysre.
- Neki magas az ingerküszöbe!- mondta és elkezdtek alkudozni.
Végül a feszülős nadrágot lecserélte egy fekete farmerre, halálfejes csattal. Amíg Castiel szenvedett a ruhájával, én lámpalázas voltam. Hirtelen egy kéz elém tart egy poharat. Viktor az, elvettem tőle a folyadékot.
- Mi ez?- kérdeztem a furcsa narancssárga italra meredve.
- A lényeg, hogy segít a lámpaláz leküzdésében.- mondta és mutatta, hogy igyam. Én beleszagoltam és megéreztem a vodka illatát.
- Vodkanarancs zselé?- kérdeztem mosolyogva.
- Pontosan!
- Akkor jó!- mondtam és a feles pohárban lévő anyagot elszürcsöltem.
Amint lecsúszott a torkomon, ellazultam. Minden tagomban bizseregtem.
- Jobb már?- kérdezte, én pedig végre ránéztem. Ledermedtem, mikor megláttam a ruháját.
- Igen. És mi ez a vicces gönc?- kérdeztem.
- Rosa...- mormogta.
- Akkor már értem. Minden esetre köszi a vodkát!- mondtam.
Az órám csipogni kezdett, jelezvén, hogy 8 óra. Kiléptem a függöny mögül és tapsvihar köszönt. A vodkától felbátorodva lépkedek a színpadon. Minden fellépőt megjegyeztem. A számhoz emelem a mikrofont.
- Köszöntök mindenkit a bálon! Ki akar egy jót mulatni?- üvöltöttem és hangos "én" kiáltás hangzott.
- Akkor nyitásnak egy kis kedvcsináló. Az egyik kedves barátnőm énekel egy pörgős számot, csak nektek! Roxi gyere, a színpad a tiéd!- üvöltöttem és Roxi felment, én pedig lejöttem.
Visszamentem a színfalak mögé, onnan hallgattam Roxi énekét. Nagyon jó hangulatba kerültünk. A dal elsöprő volt, sziréntől nem is vártam mást. Mikor végzett, tapsvihar hangzott fel. Ő nevetve meghajolt, majd lejött a színpadról. Ismét kezembe akadt jó barátom, a mikrofon.
- Tetszett, mi? De a következőtől eldobjátok az agyatokat! Egy banda fog fellépni. Minden fellépőt egyesével szólítok a színpadra, csak a lányok kedvéért! Nos, az első bandatag talán a leghíresebb. Kicsit feledékeny, de valamennyiünknek a szívébe lát a felemás tekintete... Lysander, gyere!- mondtam és Lysander felfutott a színpadra. A lányok olvadoztak, ahogy meglátták. Beállt a helyére, közben rám kacsintott, amit viszonoztam.
- Mit mondhatnék a másodikról? A kőkemény dobos, aki nem rég érkezett. Nekem nagyon jó barátom, szerintem a csajok már elvesztek aranybarna, rosszfiús tekintetében... Viktor, te jössz!- mondtam és ő is kifutott. A lányok nála is tapsoltak. Ő megölelt, én is őt.- Nyugi, szabad préda!- mondtam a lányoknak, akik felnevettek. Ő is beült a dobok mögé.
- A harmadik, egyben az utolsó... De a lányok számára az első! A vörös ördög, aki mindenki szívébe belopta magát... Aki minden lány szívét felolvasztotta, köztük az enyémet is...A kemény rocker, a macsók réme... Minek tépem itt a számat, Castiel a basszusgitárnál!- nem fogtam fel, hogy mit mondtam az előbb. Castiel nyugisan és lazán kisétált, természetesen neki ment a legnagyobb tapsvihar. Odasétált mellém és kezébe fogta a mikrofont. Mintha levették volna a hangot a tévéről, úgy csendesedett el mindenki.
- Csak azt szeretném mondani, hogy ez a lány teljesen elcsavarta a fejem. Már tudom, milyen, ha vágyakozol valaki után hosszú ideig. Akiből ezt váltottam ki, attól őszintén bocsánatot kérek, mivel a szívem a legfagyosabb teremtésé.- mondta és magához húzott, majd jó hosszan megcsókolt. A keze erősen tartott, ahogy a nyaka köré fontam a kezem. Beleszédültem az édes csókjába... Elhangzott egy olyan bekiabálás: "Menjetek szobára!". Mi csak nevetve elváltunk egymástól, majd lementem a színpadról. A zenéjük eszméletlen volt, mindenki őrjöngött. Én a bárpulthoz sétáltam, ahol legnagyobb meglepetésemre Nat keverte a koktélokat.
- Szia, Kate! Mit adhatok?- kérdezte kedves mosollyal.
- Egy vodkanarancsot és egy Manhattan koktélt!- olvastam le a feje fölött lévő tábláról.
- Máris adom!- mondta és elkészítette a koktélokat.
- Köszike!- mondtam, mikor kikaptam. Nat leült velem szembe.
- Jól vagy?- kérdezte.
- Persze, csak kisebb sokkot kaptam!- mondtam nevetve, majd elkezdtem szürcsölni a vodkanarancsot. Hmmm... Isteni!
- Castiel miatt?- kérdezte.
- Igen. Hogyhogy ilyeneket mondott? Beszívott vagy mi?- kérdezgettem.
- Csak szerelmes! Adok egy jó tanácsot: Járj vele!- mondta és elmosolyodott. Én csak néztem rá nagy szemekkel.
- Bepiáltál?- kérdezem végül.
- Biztosítalak róla, hogy teljesen józan vagyok!- mondta nevetve.
- Azt hittem, hogy utálod!- mondtam.
- Őt igen, de téged nem. Látom rajta, hogy őszintén szeret és te is boldog vagy vele! Legyetek boldogok!- mondta Nat kedvesen.
- Nat, egy angyal vagy!- mondtam.
- Te pedig fagytündér, de hogy jön ez ide?- kérdezte, elröhögtük magunkat. A vodkanarancsom elfogyott, így a Manhattan koktél következett.
Még elbeszélgettünk egy darabig, majd elmentem táncolni. Mikor meguntam a táncot, újra a színfalak mögött találtam magam. Már éjfél elmúlt, én pedig nagyon jó hangulatban voltam. Lysék lejöttek a színpadról, vagyis én következtem. Kissé támolyogva, de kimentem.
- Most pedig egy lánybanda következik! A fiúk kedvéért nem is húzom az időt, következzék Gabriella, Jessica és Roxi, a három angyal!- mondtam mosolyogva, majd lementem a színpadról. Viktor sietett oda hozzám.
- Castiel hív!- mondta és elhúzott a fiú öltözőig. Benyitott és én beléptem. Rosa magyarázott Castielnek valamit.
- Kate, segítenél ennek a vadbaromnak?- kérdezte Rosa, meg sem várva a válaszom.
- Na mi van, vadbarom?- kérdeztem mosolyogva.
- Ez!- mondta és elém tartotta a kezét. Tiszta véresek voltak az ujjbegyei. A hatalmába kerített az illat...
- Gyere, segítek!- mondtam és bementem a raktárba kötszerért, addig őt leültettem egy székre. Mikor visszaértem, csak felnézett rám. Én elővettem a kötszert és kezembe vettem a kezeit. Az illat még jobban csalogatott... Próbáltam nem az illatra koncentrálni. Az alkohol beütött, de bírom. A számba vettem az egyik ujját, míg elvágtam a kötszert. A vérzés már elállt, mikor rátekertem a kötszert. Így tettem a többi ujjával is, mire döbbenten néz rám.
- Ezt hogy csináltad?- kérdezte.
- A fogam különleges anyagot termel, ami összehúzza a bőrt! Nevezheted akár drognak is...- igen utána jártam egy kicsit a fajtámnak, már amennyire sikerült lefordítani a tanulmányt...
- Ezért ilyen édes a csókod?- kérdezi mosolyogva, mire felállok.
- Ahhoz semmi köze!- jelentem ki.- De kérsz belőle még egy adagot?- kérdezem és közel hajolok az arcához. Ő se szó, se beszéd, megcsókol.
- Járjunk!- mondja és feláll. Én ismét sokkot kapok. Ő megfogja a kezem és magához húz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése