23. fejezet

Ott állunk a sötétben az iskola előtt. Én Castielre támaszkodom és úgy érzem, hogy nincs merszem átlépni a küszöböt. Nagy meglepetésemre megszorítja a vállam. Én ránézek, de ő csak tovább bámul a semmibe.
- Már várod a találkozást Lyssel?- kérdezi.
- Nem tudom...- mondtam és visszaemlékeztem. A fülkés jelenet csak testi vágy volt, semmi több.
- Ne ijedj meg a bent uralkodó káosztól!- én ránéztem.
- Miről besz...?- nem tudtam befejezni, mivel egy pad repült ki az egyik ablakon. Pont előttünk ért földet.
- Gyere, szükség van rád!- mondta és a keze rákulcsolódott az enyémre.
Valahogy biztonságérzetet adott. Kéz a kézben bementünk az épületbe és ledöbbenek. A kezdetben tiszta és barátságos folyosó most grafitti-től volt ragacsos, a szemét beterített mindent. A termekből ordibálás és veszekedések zaja szűrődött ki. Teljes volt a káosz. Castiel szabályosan húzott az osztálytermünkhöz. Egy pillanatra rám nézett, majd kinyitotta az ajtót. Tág szemekkel bámultam a megvadult osztálytársaimra. Rosa éppen karikatúrát rajzolt az egyik tanárról a táblára. Néztem egykori legjobb barátnőmre. Gyönyörű ezüstös haja keszekusza kontyba összekötve, a körmei feketére kilakkozva. Fekete füstös smink, egy sötét színű ruha volt rajta. Violára tévedt a szemem, aki azzal volt elfoglalva, hogy nézze Kim ijesztős manőverét a fiúknál. Lysander csukott szemmel a padon zenét hallgat, de látszik rajta, hogy nem tud megnyugodni. A többi fiú a szétesett Kim markaiból próbál szabadulni. A padok feldöntve, a lapok szétdobálva, a tábla karcolva van. Castiel könyörgő szemmel nézett rám, hogy segítsek. Egy nagyot sóhajtottam, ami borzalmasan fájt.
- Hé, srácok!- mondtam, de nem hallották meg.
Dühös lettem. Odamentem Rosa mellé, aki az alkotásával van elfoglalva, felém sem pillant. A körmeim helyére hegyes jégdarabokat növesztettem és végigcsikorgattam a táblán. Mindenki abbahagyta, amit éppen csinált. Minden szem rám szegeződött. Rosa kikerekedett szemmel nézett rám. Még Lysander is kivette a fülest, és felém fordult. Halálos csend állt be. A kinyitott ablakon egy lágy fuvallat talált be és az meglibbentette a műtétes ruhámat. Látható lett a lábamon lévő hegek és az arcomon látható fagyások.
- Nem mondtok semmit?- kérdezem teljes higgadtsággal.
A mellemen összekulcsoltam a kezem és néztem a megmerevedett tekinteteket.
- De hiszen Kate meghalt! Ő csak egy utánzat lehet!- kiabálta be Dake, mire helyeslően bólogattak.
- Ó, igen?- kérdeztem ördögien mosolyogva és odalibbentem elé. Ő nyelt egyet, de határozottság csillogott a szemében. Csak a kezemet nézte, ami a hátam mögött volt. Hirtelen előhúztam a kezem és az arcától olyan 5 centire a padra csaptam. A pad pillanatok alatt befagyott és a terem hőmérséklete is lehűlt. A bőröm halványkék lett, így néztem a szemébe. A hátamon lévő bőrt fájdalmasan felszakítja a két büszkeségem, a fagyott angyalszárnyak. Kiegyenesedem és újból a táblához lépek.
- Még valaki esetleg?- kérdezem kitárt karokkal. Senki nem mukkan meg.- Helyes. Látjátok, hogy nem haltam meg, de ha mégis, feltámadtam. Ennyi a történet.- mondtam és az ablakhoz léptem. A szép holdsarló mosolyogva nézett le ránk. Mellette ezernyi csillag ragyogott. A mögöttem található székre lehuppantam szárnyastul, mindenestül. Az osztály csak nézett rám, majd Castiel mellém lépett.
- Gyere, elviszlek az orvosiba!- mondta és felrántott a karomnál fogva.
Átvetette a karom a tarkóján és kiléptünk a teremből. Csendben elmentünk az orvosiba, ahol a doktornő is hüledezett egy sort, majd megállapította, hogy a fájdalom a regenerálódás része. Azt mondta, hogy visszamehetek az osztályhoz vagy a koleszszobában is maradhatok. Castielt pedig mellém rendelte, nehogy hülyeséget csináljak. Mikor kiléptünk a folyosóra, megszólaltunk.
- Én inkább a koleszszobában maradok.- mondtam.
- Akkor gyere a miénkbe! Rosa nem bírná azt a sokkot!
- De nem szabad a fiúkhoz bemennem!- mondtam szégyenlősen.
- Amiről nem tudnak, az nem is fáj nekik!- mondta és szinte húzott a koleszig.
A fiú szállás közvetlenül a lányok épülete mellett volt. Egy hatalmas téglaépület, ami legalább 3 emeletes. Bementünk a hatalmas előtérbe, ahol egy portás aludt. Ámulva néztem azt a nagy teret, ami az aulában volt. Felsétáltunk a második emeletre, ami direkt a vámpírok szálláshelye. Castiel az egyik ajtóhoz sétált, amin egy szám volt olvasható: 16. Kizárta az ajtót és betessékelt rajta. Sötétségre és komorságra számítottam, hiszen vámpírokról van szó! De helyette poszterek egész garmadája, két nagyon kényelmesnek tűnő ágy és egy plazmatévé, illetve minihűtő (tele van vérrel), hatalmas sztereórendszer,nagy ablakok és a falra felszerelt könyvespolc. Egy szóval nagyon otthonos. A vöröske mosolyogva figyelte, ahogy ámulok a szobán.
- Hogy kerül ide plazmatévé?!- kérdezem.
- Vannak kapcsolataim...- mondta titokzatosan.
Elterültem az egyik ágyon és csak néztem a plafont.
- Ez kinek az ágya?- kérdeztem.
- Az enyém.
- Fujj!- rémültem meg, mivel a kezembe akadt egy koszos alsógatya, így felugrottam onnét.
- Az viszont Lysanderé!- mondta a bűnös ruhadarabra mutatva.
- Akkor is fujj!- mondtam, immár állva.
- Pedig azt hittem, ezt akarod majd letépni róla!- mondta Castiel perverz hangsúllyal.
- Most komolyan Lys gatyájáról beszélgetünk?! Inkább nézzünk tévét!- mondtam és a távirányító után nyúltam, de Castiel gyorsabb volt és az ő kezében landolt.
- Én tévém, azt nézzük, amit én akarok!- mondta és a pankrációra kapcsolt.
- Én vagyok a vendég, úgyhogy én mondom, hogy mi van!- mondtam és rávetettem magam Castielre.
Nem értem el a távirányítót, így teljes testemmel rá kellett feküdnöm. Az ágyon birkóztunk elég félreérthető testtartásban. Még mindig nem értem el, így fentebb kellett másznom, egy vonalba került az arcunk. Azok a lélegzetelállító szürke szemek az enyémbe néztek, elvesztem bennük. A szánk pár milliméterre volt egymástól és csak egyre közeledtek...
"Írói megjegyzés"
Figyelem! Aki szeret képeket rajzolni, szerkeszteni vagy összerakni, szükségem lenne pár képre a történethez. Aki szeretne nekem segíteni, az jelöljön és írjon facebookon és megbeszéljük a kép jellegét! Köszönöm azt, hogy olvassátok ezt a történetet!
"Írói megjegyzés vége"