Elkezdett csókolgatni. A nyakamtól haladt felfelé, majd az ajkunk egy forró csókban egyesült. Éreztem, ahogy kíván... Utoljára tegnap éreztem ilyet, mikor Armint kényeztettem. Lysander keze elkezdett kalandozni a testemen. Ahol hozzáért a bőrömhöz, ott forró maradt. A gyomrom beleremegett, mikor a keze a combomra csúszott. Nedves testünk egymáshoz préselődött. Én is elkezdtem csókolgatni a nyakát és beletúrtam ezüstszürke hajába. Felnyögött, ahogy a mellkasát kezdtem csókolgatni. Jó volt az ösztöneimnek teret adni! A józan eszem pedig valahol mélyen megszólalt. "Biztos jó ötlet ez? Lehet, hogy egy nőcsábász! Csak ágyba akar vinni! Neked megfelelne egy kis öltözőfülkében?!" Ilyeneket sugdosott a józan eszem. De mikor megéreztem a puha ajkakat a számon, mámoros érzés fogott el. Valami, amit a testem akart. Az egyébként 15 fokos testhőm felment 30-ra. A testemben száguldozott a vér, vágytam arra, hogy hozzám érjen. A keze már a hátamon volt, amikor felébredt az állati énem. Lementem a nyakára, ami istenien sima volt. Ő is kimelegedett, ahogy én, ettől csak még jobban vágytam rá. Éreztem, ahogy nem tudok uralkodni magamon és csók közben kitüremkedtek a hegyes fogaim. A szemem vészjóslóan csillogott, mikor Lys keze a derekamat cirógatta. Odasimultam a nyakához és ész nélkül megtettem. Beleharaptam a nyakába, ő egy pillanatra felszisszent. A vére pezsdítő volt és forró. Miután felszisszent, elkezdett nyögdécselni. Hirtelen elváltam tőle és megláttam a véres fognyomot (a teljes fogsoromnak a nyoma ott volt), ami Lysander nyakán díszelgett. Tekintete kábult volt, azt se tudta volna megmondani, hogy fiú-e vagy lány! Mit műveltem vele?! A fogaim még mindig piroslottak az ínycsiklandozó vérétől, de mást is észrevettem. A sebéből csorogni kezdett az az édes nedű, amitől elvesztettem a fejem. A vércseppeket lenyaltam a nyakáról, amitől a fellegekben éreztem magam. Lysander majdnem összeesett, de elkaptam. Egy ruhacafatot szorítottam a nyakához. A seb automatikusan odavonzotta a szememet. Lenyaltam a fogaimról azt a kevéske vért, ami maradt rajta. A tekintete még mindig kábult volt, én pedig kizártam az ajtót. Kijöttem a folyosóra, Lysander a vállamon támaszkodik. A sebet bekötöttem az elsősegélydobozban lévő fáslival. Castiel kijött és meglátta, ahogyan Lysandert ápolom éppen. Odasietett hozzám és leguggolt Lysander elé.
- Mi történt vele?- kérdezte. Jobbnak találtam, ha hazudok.
- Kijöttem és a földön feküdt egy vérző sebbel. De nem láttam senkit...
- Elláttad a sebét?
- Igen, de vigyük az orvosiba! Félek, hogy komoly baja lesz!- mondtam aggódva.
- Gyere, segítek!- mondta és a vállára támasztotta a barátját.
Csendben vonultunk az orvosiba. Feszült csend volt és szinte hallottam Castiel fejében csikorogni a fogaskerekeket. Az arca elárul mindent. Gondolkodik, hogy ki tehette. Odaértünk az orvosihoz és kopogásra nyújtottam a kezem, de Castiel megfogta a kezem és gondterhelten nézett rám.
- Mi az?- kérdeztem félve.
- Szerinted ki lehetett?- kérdezte és vizslatóan a szemembe nézett.
- Fogalmam sincs.- mondtam és a padlóra néztem.
Éreztem, hogy nem hisz nekem, de rám hagyta. A kezét elvette az enyémről és kopogtattam. Dr. Jenkins kinyitotta az ajtót és sóhajtott.
- Lassan be kéne írnom téged állandó páciensnek!- mondta viccesen dorgálva.- Miben segíthetek?
- A barátunk sok vért vesztett és elájult.- mondta Castiel.
- Értem. Hozd be és fektesd le az ágyra! Kate, te is bejössz!- mondta és mi engedelmeskedtünk.
Castiel lefektette az ágyra, majd a doktornő kiküldte. Nekem itt kellett maradnom.
- Te haraptad meg, igaz?- kérdezte féloldalasan a doktornő.
- H-honnan veszi ezt?- kérdeztem zavarban.
- Csak a fagytündérek harapnak teljes fogsorral...- mondta mosolyogva.
- Igen, én voltam.- mondtam lehajtott fejjel.
- Jó, semmi baj!- mondta és vigasztalóan végigsimított a hátamon.- De beszélnünk kell a fajtádról!
- Még vannak jellemzőink?- kérdeztem döbbenten. Ő a fejemet látva elnevette magát.
- Persze! A fagytündér az egyik legbonyolultabb faj! Gyere át a szomszéd szobába!- mondta és intett a fejével.
- És ha Lysander felébred?- néztem az ágyon fekvő áldozatomra.
- A fogaid különleges kábítószert termelnek, ami legkisebb dózisban is 5 óra, mire kiürül belőle.
Átmentünk a szomszéd szobába és leültünk egymással szemben. Egy ideig farkasszemet néztünk egymással, majd belekezdett.
- A fagytündérek egy különleges fajtáját képviseled, mivel angyalvér is található benned. Ez az angyalvér befolyásolta a szárnyad méretét és összetételét, így olyan, mint egy megfagyott angyalszárny. Ilyen fajt ritkán láttunk, de vannak róla információink. Hol kezdjem?
- Legyen a táplálkozás!- mondtam egy kis hezitálás után.
- Rendben. Nos, a táplálkozásodról annyit, hogy vért és húst egyaránt eszel, állatét, emberét, természetfeletti teremtményét. A vámpír vér a legédesebb ezek közül, így számodra az a legcsábítóbb. Ilyen vadászatot hetente legalább egyszer kéne tartanod, hogy kordában tudd tartani az éhségedet. A fogad pedig különleges anyagot termel, mikor beleharapsz a nyers húsba. Ez az anyag lényegében boldogsághormon, ami az áldozat vérébe jutva kábultságot és boldogságot okoz. Így a préda és a vadász is jól érzi magát a táplálkozás alatt. De vigyázz vele, mert a préda rászokhat! Ez olyan, mint a drog, ne játssz vele!
- És a telihold?- kérdeztem közbevágva.
- A te esetedben ez is különleges, mivel olyankor erőd teljében mozogsz. Illetve van egy ösztönös részed és egy ésszerű. Ezeket szinte lehetetlen egybeolvasztani, főleg teliholdkor, mikor az ösztönös részed lép életbe. És ki kell térnem egy kellemetlen témára is...
- Mi lenne az?- kérdeztem és ösztönösen közelebb hajoltam.
- A nemi életed.
- Miért térünk erre ki?- kérdeztem és próbáltam a hajam mögé rejtőzni.
- Mivel a harapásod arról árulkodott, hogy izgalmi helyzetben történt.- mondta mosolyogva.
- Oké, oké!- mondtam elpirulva.
- Nos, a te testi vágyad a fajtádnál fogva nagyon erős. A fagytündérekre jellemző dominancia (vezető szerep) csak úgy sugárzik rólad. Ezt sok fiú vonzónak találja, de ennek van egy hátulütője. Az igaz, hogy van testi vágyad, de érzelmi akarás is kell hozzá, hogy gyermeked lehessen.
- Szóval, ha igazán vonzódom valakihez, csak akkor lehet gyerekem?
- Igen, pontosan! És még egy lényeges pont: a mágia. A jég bármikor a rendelkezésedre áll, csak koncentrálnod kell. Emellett nem csak fegyvereket tudsz előhozni a tested bármelyik pontjából, hanem fagyaszthatsz vagy olvaszthatsz is. Szerintem ennyi. Van kérdésed?- felállt.
- Nincs.- ráztam a fejem és visszamentünk Lysanderhez.
Békésen szuszogott és a nyakán az én fognyomaim éktelenkedtek. Kiléptem az orvosiból és legnagyobb rémületemre Castiel termett előttem.
- Hogy van?- kérdezte.
- 4 vagy 5 óra és magához tér.- mondtam. Közben mentünk az udvar felé.
- És neked miért kellett maradnod?
- Csak megnézte a hátamon lévő sebeket.- füllentettem.
- És már edzhetünk?
- Nem, bocsi.- mondtam és megragadta a kezemet.
- Ígérd meg, hogy vigyázol magadra!- mondta és mélyen a szemembe nézett.
- Ígérem. De miért?- kérdeztem.
- Mert olyan szerencsétlen vagy, hogy belefutsz abba, aki ezt művelte Lyssel.- mondta és elmosolyodott.
- Apropó szerencsétlen! Mi is történt Debbel?- mondtam és lehervadt a mosoly az arcáról.
- Honnan tudod?
- Ella nagyon beszédes tud lenni. De ki vele!- mondtam és csípőre tettem a kezem.
- Legyen elég annyi, hogy szakítottunk és kész!- mondta már dühösen.
- Én ezt nem hagyom annyiban!- mondtam határozottan.
- Azt csinálsz, amit akarsz!- mondta és fújtatva elviharzott.
Ennyire felzaklatta a szakításuk Debbel? Megvan a programom, ki kell kérdeznem Rosát és Ellát, hátha többet tudnak. A nagy gondolkodás közepette egy ismeretlen részre tévedtem. Sétáltam az egyik sötét folyosón. A kastélyban lévő folyosók mindig olyan nyomasztóak! A mellszobrok mintha követtek volna a szemükkel, az ódon ablakokon halvány fénysugár szűrődött be. A festményekről szúrósan néztek le rám a különböző grófok és bárónők. Rideg tekintetük mintha a lelkembe látna. Miközben mentem, mintha az egyik pislogott is volna! Odakaptam a fejem és egy mosoly ült a festett arcon. Csak hallucinálok! Túl sok horrorfilmet nézek! Egyedül voltam. Egy hideg fuvallat jött a folyosó végéről. A fuvallat belekapott a hajamba. A kék hajam libbent egyet. A szél irányába mentem és találtam egy vastag ajtót. Egy vaslakat fityegett rajta azt jelezve, hogy nem szabad bemenni. Egy kacaj hallatszott a folyosón, én pedig hátrakaptam a fejem. Nem volt mögöttem senki. Visszafordultam az ajtóhoz és a fülemet rátapasztottam. Egy enyhe reccsenést hallottam és a vállamra egy kéz nehezedett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése