27. fejezet

- Eljössz velem a bálba?- suttogta a fülembe.
Ledermedtem. Hirtelen mindenféle érzelem elöntött. A boldogság, meghatottság, csalódottság, düh...
- Figyelj, ezt még át kell gondolnom...- toltam el lágyan.
Egyébként boldogan kiáltottam volna az igent, de eszembe jutott Lysander... A csalódott arc, hogy ha elmondanám neki, hogy Castiellel megyek. Nem tudnám elviselni! De dühös is voltam. Hogy miért? Miért nem Jessica a barátnője? Miért én? Most már tudom, hogy Lys egy trófeavadász. És azért választott engem, mert én vagyok a kis gyámoltalan, akinek sose volt pasija... Kíváncsi a friss húsra! Olyan könnyen nem adom magam! Elszaladtam Castieltől, az udvar egyik eldugott részébe. Remegő kézzel vettem elő a mobilom.
"Lysander"
Ez nem lehet ő! Vagy mégis? Így gondolkodtam és Rosáék asztala felé bámultam. Nyeltem egy nagyot, amit Dake is meghallott.
- Mi az, haver?- kérdi.
- Csak én képzelem be, vagy az tényleg Kate?- kérdeztem, miközben a nevetgélő kék hajú lányra mutattam.
- Az ő. Ugyanaz a csábos test és a "felfallak" tekintet. És ugyanaz az ijesztő hangsúly...- nézett másfele.
Igaza van, ez csakis ő lehet. De a szeme más volt, mintha tudna valamit. Okos lány, lehet, hogy dereng neki valami. Valamilyen okból a sebemhez nyúltam. A nyakamon csak pár heg látszik, semmi több. Mégis furcsa érzésem lett. A fejem lüktetni kezdett, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment. Így tovább folytattam a csevegést Dake-el.
- Félsz tőle?- kérdeztem gúnyosan.
- Honnan veszed ezt?!- kérdezi, de még mindig nem néz a szemembe.
- Félsz tőle.
- Nem téged vágott meg a jegével! Nem téged félemlít meg mindig!
- Mert én nem pofázok fölöslegesen. És jogosan félsz tőle. Láttad már a fogsorát?- mondtam.
- Nem, miért?
- Az én szemfogaimnál nagyobb agyarai vannak!
- És?
- De az egész fogsora ilyen!- mondtam és Dake fölszisszent.
Az első óra után megláttam a kertész klubban. A kezében volt a telefonja és nagy levegőt vett. Nem igazán érdekelt, hogy mit csinál, így kerestem tovább a jegyzetfüzetemet...
"Kate"
Nehezen, de bepötyögtem a számot és írtam egy üzenetet.
"Szia, tudod, hogy ki az a Lys?" Egyenlőre csak ezt küldtem el. Pár pillanat múlva SMS érkezett.
"Igen, de miért?"
"Mert ő a pasim és egy cetli volt a szobájában, amit te írtál. De nem haragszom. Egy alkut ajánlok neked!" Belecsaptam a közepébe! Egy kicsit tétovázva, de megnyomtam a küldés gombot.
"MI???? Tényleg sajnálom! És milyen alkut?"
"Jessica, először találkoznunk kéne! Majd ott a részleteket!"
"Rendben! Találkozzunk a cukrászdában suli után! Én egyébként a nyugati szárnyban tanulok."
"Boszorkány vagy?" Írom érdeklődve.
"Majd megtudod!"
Azzal végeztünk a csevegéssel. Már tűkön ültem, mikor meghallottam az utolsó órán az áldott jó csengő hangját. Rohantam a cukrászdába. Pár diák volt ott, de mindenki beszélgetett valakivel. De egy ember nem. Hatalmas fejhallgató volt a fülén és zenét hallgatott lehajtott fejjel. Az ablak mellett ült. Odamentem hozzá és megpöcköltem a vállát. Ő felijedt és levette a fülest. Rám nézett és eltátottam a számat. Ő lenne Jessica? Pár lila, illetve vörös tincs cikázott a hajában, de az arcán a legkülönlegesebb a szeme. Olyan, mintha tudna rólad mindent...

- Szia, te vagy Jessica?- kérdeztem kedvesen.
- Igen.- elmosolyodott. Olyan aranyos arca van!
- Én Kate vagyok, Lys barátnője!- mondtam és szembe ültem vele. Amikor kimondtam a nevem a szeme elkerekedett.
- Te vagy a fagytündér? Azt hittem, hogy a kinézeted... ennél... gonoszabb!- mondta ki nehezen.
- Igen, én vagyok. És miért gondoltad ezt?- kérdeztem fürkésző tekintettel.
- Tudod biosz órán tanultunk a fajtátokról...- mondta zavarban.
- Akkor már értem! És neked mi a képességed?
- Egy nephilim vagyok!
- És az mi?- kérdeztem. Olyan ostobának érzem magam!
- Egy halandó és egy angyal gyermeke.- mondta mosolyogva.
- Értem a logikát! Csak tudod, mit nem értek?- mondtam közelebb hajolva, mire ő is közelebb jött.
- Na mit?- kérdezett vissza mosolyogva.
- Azt, hogy hogy tudott Lys téged elcsábítani... Nem tűnsz olyannak!- mondtam és elnevette magát.
- Engem is le lehet venni a lábamról. Mondjuk úgy, hogy többet ittam a kelleténél, ezért is írtam azt a cetlit.- mondta bűnbánóan.
- Jó erős lehetett a pia!- nevettünk fel.
- Vodka narancsból vagy 5-öt bevágtam egymás után!
- Én viszont még soha nem ittam...
- Soha?!- döbbent le.
- Soha.
- Akkor a bálon pótold be! Mindenkit egybe fognak ereszteni! Én foglak felügyelni, hogy meglegyen a pia adagod!- mondta poénkodva.
- Akkor a szavadon foglak!
- És mi az alku?- kérdezi.
- Lysandert szeretném megleckéztetni!- mondtam és közelebb hajolt.
- Hmmm... Érdekesen hangzik! Hallgatlak!- mondta.
- Azt szeretném megcsinálni, hogy magyarázkodnia kelljen!- elmondtam neki az ötletet.
- Szerintem ez nem elég durva! Ehhez külső ember is kell!- mondta és elgondolkodtunk.
- Szerinted ki legyen az?
- Nem tudom! De nekem mennem kell, már várnak! Hívj, ha sikerült kiötlened valamit!- mondta és elment.
Ránéztem az órára, ami fél ötöt mutatott. Nagyon elment az idő! Felpattantam a helyemről és a könyvtár felé vettem az irányt. Amikor odaértem, egy nagyot nyeltem. Beléptem, nem láttam egy teremtett lelket se. Ahogy a polcok között sétáltam, mintha valaki figyelt volna... Hirtelen egy kéz nehezedik a karomra. A szívroham kerülgetett, mikor hátranéztem. Egy furcsa lány volt az, szakadt ruhában.

 - Miben segíthetek?- kérdezi aranyosan.
- A kastély egyik bárói családjáról, a Snow családról szeretnék többet megtudni!
- Máris hozom a könyveket!- mondta vidáman és eltűnt.
Én leültem egy asztalhoz. Halkan dudorásztam, amíg egy könyv puffanva le nem csapódik az asztalra.
- Ez az egy könyv foglalkozik a Snow családdal!- mondta és el is tűnt.
Akkor lássuk a medvét! Kinyitottam a dohos könyvet és egy arckép ötlött szembe. Ugyanaz a festmény volt, mint amit találtunk. Elkezdtem olvasni a hozzá tartozó szövegrészletet.
"Scarlett Snow kitaszított lett. Párja, egy lovászinas és  a törvénytelen gyermekük megszökött. Scarlett másban is különleges volt: mielőtt elhagyta szülői házát, véletlenül halálra fagyasztotta a saját anyját. De más is a kezében landolt: az értékes Snow örökség, aminek medálja felbecsülhetetlen értékű. Az a nyaklánc szépsége mellett varázserővel is bír... Állítólag a fagytündérek ruházták fel különleges bűbájjal, hogy a viselője be tudja teljesíteni a legendát..."
A többi már nem érdekelt. Becsaptam a könyvet és a könyvtáros megjelent mellettem.
- A fagytündérekről van könyv?- kérdezem érdeklődve.
- Igen, máris hozom!- mondta és 3 darab könyvvel tért vissza.
Mind a 3-at fellapoztam, végül megtaláltam, amit kerestem. A fagytündérekről szóló legendák... 3 féle variációt találtam:
1. Nem történik semmi.
2. A fagytündér által jégbe borul a Föld.
3. A fagytündér elhozza a békét a fajok között.
Szóval meg kéne találni azt a nyakláncot. Ahha... És hogyan? Ezen gondolkodtam a könyv felett görnyedve. Elhagytam a könyvtárat, ez a rejtély nem hagyott nyugodni! Aztán még Lysandert is szívassam meg! Bár azt ki nem hagynám! Este felhívtam Jessicát.
- Szia, én vagyok!- mondtam, mikor felvette.
- Szia! Bocsi, hogy elrohantam, de már vártak rám. Sikerült valamilyen módot kitalálnod?
- Van egy ötletem...
- Halljuk!- mondta lelkesen.
- Mi lenne, ha elcsábítaná valaki Lysandert, majd ejtené!- mondtam.
- Wow! Kegyetlen vagy... Tetszel nekem!- mondta nevetve Jessica.
- De ki legyen az, aki elcsábítja?
- Fogalmam sincs! Figyelj, van pár barátnőm, akit nem ismer. Holnap bemutatom őket, oké?
- Rendben, akkor holnap! Szia!
- Szia, Kate!
Letettük és elaludtunk. Igaz, hogy Rosával még csevegtünk a sötétben, de utána csak feküdtem a sötétben.. Helyes, amit cselekszünk? Pár perc forgolódás után felültem az ágyban. SMS érkezett... Ismeretlen szám, fogalmam sincs, hogy ki lehet. Egy elég furcsa üzenet volt...
"Hello, szépségem! Szép álmokat, álmodj velem. Még ha nem is ismersz rám telefonon keresztül, én ismerlek téged és a vágyaidat..."
Ez egy perverz! Vagy 3-szor végigolvastam az üzenetet, de nem értettem. A végén vállat vontam és visszafeküdtem. Most sikerült elaludnom.