33. fejezet

Boldogan ébredtem, ami nem volt rám jellemző mostanában. De ahogy csukott szemmel tapogatóztam, rájöttem, hogy a boldogságot okozó tényezőnek jó izmos hasa van. Kinyitottam a szemem és az én vöröském feküdt engem átkarolva. Olyan jó volt hozzábújni. Mikor ezt elkönyveltem magamban, észrevettem, hogy lüktető érzés van a fejemben. Csak legyintettem rá egyet. Mondjuk egy hátránya volt, hogy Castiel átkarolt: baromi melegem volt! Persze megoldhattam volna ezt a problémát mozdulatlanul is, de nem akartam, hogy Castiel keze lefagyjon. Így gyengéden kibújtam az öleléséből és az ablakhoz siettem. Szélesre kitártam és csak úgy jött be a friss levegő! Ahogy kihajolok az ablakon, valaki megsimogatja hátulról a hasamat, majd magához ölel.
- Jó reggelt!- köszöntem derűsen.
- Neked is! Mi a jó hangulat oka?- kérdezte a vöröske.
- Semmi. Csak úgy, minden ok nélkül boldog vagyok!- mondtam.
- Még mindig részeg vagy?- kérdezte lassan.
- Nem, nem is fáj a fejem!- mondtam és szembefordultam vele.
- Akkor jó!- mondta és én rádőltem az erős mellkasára. Ő a hajamat simogatta.
- Hmmm... Vajon mit csinált Leigh és Rosa?- kérdeztem.
- Nekem van egy tippem.- mondta mosolyogva Castiel.
- Amit te is szívesen csináltál volna, mi?- kérdeztem mosolyogva.
- Le sem tagadhatom.- mondta.
Nyomtam egy jó hosszú, forró csókot a szájára, majd elvonultam a fürdőbe. Megfésülködtem és fogat mostam. Felöltöztem, majd egy enyhe sminket magamra kentem. Van egy programom mára... Nem akarok rosszul festeni! Szemhéjtussal kiemeltem a kék szememet, majd felkentem egy kis alapozót. A számra tettem egy kis szájfényt (csókálló Castiel kedvéért). Felvettem egy trikót meg egy rövidnadrágot, illetve topánkát. E művelet közben Castiel nézte az ágyamon ülve, hogyan futkározom ide-oda, mint egy mérgezett egér. A hajamat lófarokba összefogtam, egy pulcsit tekertem a derekamra.
- Hova készülsz?- kérdezte, mikor lehuppantam az ágyra.
- Valahova!- mondtam. Ő mérgesen nézett rám.
- Hova mész?- kérdezte lassan tagolva.
- Nyugi, csak meglátogatom a tömlöcben lévő farkasbandát! A diri kérésére!- mondtam.
- Elkísérjelek?
- Nem kell, elboldogulok! Te viszont szedd rendbe magad a találkánk előtt!- mondtam és mosolyogva ránéztem.
- Most miért? Tökéletesen jó vagyok így is!- mondta.
- Na ja! Félmeztelenül, szaggatott farmerban!- mondtam ironikusan.
- De tetszik, nem?
- Mindennél jobban, de én mentem!- mondtam és jó hosszan megcsókoltam.
Kiléptem az ajtón és az alagsor felé vettem az irányt. Na igen, az igazgatónő kérte, hogy nézzek be a vérfarkasokhoz. Armin már sopánkodott, nem tetszett neki a tömlöc. Na meg adnom kell nekik enni is! A padló nyirkos volt a lefelé vezető lépcsőn. Néhány egér cincogott pár sarokban. Nem értem mire számítottak, luxus szállásra? A félhomályban beszéd hangjait hallottam. Ha jól hallottam, két fiú beszélgetett a gyenge lámpa fényénél... Egy elkerített teremből jött ki a hang, amit egy vasajtó zárt. Levettem a kulcsot és hallottam a zár kattanását. Kinyitottam a fémajtót, amit magam után be is csuktam. Mind az 5 ember rám meredt. Gondolom felismertek a vallatás éjszakájáról... Odafordultam Arminhoz, aki szakadt ruhákban és karikás szemekkel nézett rám.
- Figyelj, Armin, ne nyavalyogj folyamatosan! Mire számítottatok, luxus lakosztályra?! Hiszen megtámadtátok az otthonunkat!- ordítoztam velük.
- Ja és mit értünk vele? Semmit! Itt senyvedünk 4 rühes hónapja, és még azt sem tudjuk, hogy ki a fagytündér! Szánalmas!- mondta Kentin a sarokban ülve.
- Én vagyok az a ki-be b*szott fagytündér, akit annyira kerestek! Már Erik egyszer meg is ölt, pedig az éj démonának el kellett fognia, de itt vagyok! Épen és egészen!- mondtam ingerülten. Nagy szemeket meresztettek rám.
- Pfff... na persze!- röhögtek fel a fiúk, kivéve Armint. Ő csendben hallgatott.
- Kinyírlak, te szemét! Még úgy se kóstoltam vérfarkast!- mondtam és kinövesztettem a jégtőröm, amivel Dajan felé tartottam. Lefagyott a mosoly az arcáról, félelem csillogott a szemében, ahogy közelítettem a tőrömmel. Mikor már a nyakához tartottam a tőrt, akkor eszméltem fel. Ez nem én vagyok! Visszarántottam a tőrt és hátat fordítottam az áldozatomnak. Mélyeket lélegeztem, hogy megnyugodjak. Egy csomag volt a kezemben, amit eddig szorongattam. Eléjük dobtam, a nyers hús kikandikált belőle. Rávetették magukat. Amikor végeztem elővillantottam a legbarátságosabb vigyoromat.
- Remélem ízlett. Ha nem, így jártatok!- mondtam, éppen kimenni készültem.
- Szar volt, hozz másikat!- szólt félvállról Dajan.
- Na idefigyelj, kis szarházi!- ott termettem előtte, amitől hátrahőkölt.- Tehetek róla, hogy úgy végzed, mint az a hús, amit az előbb felzabáltál! Vagy jégtömlöccé tehetem ezt az egészet! Csak te szúrod a szemem, a többiek nem vétettek! Esetleg Armin, de most ő is kussol, mint szar a fűben. Csak te pofázol vissza nekem. Szóval állítsd le magad, mielőtt teszek róla, hogy ne legyen ennyi fölösleges tesztoszteronod!!- csaptam a mellettem lévő asztalra, ami reccsent egyet. Halkan visszakérdezett.
- Mi az a tesztoszteron?- kérdezte.
- Ami ennyi önbizalmat ad. Mellékesen ez a hormon a mogyoródban termelődik, szóval fogd vissza magad!- mondtam hátrapillantva az ajtóból.
Bezártam magam után, hirtelen meglátok egy kósza vörös tincset.
- Castiel, gyere elő!- mondtam és kisomfordált a sarok mögül.
- Hűha, tudod, mivel lehet hatni a férfiakra!- mondta.
- Mit hallottál?
- A szarházitól...- mondta és én elé mentem.
- Egyszer tényleg megteszem!- mormogtam.- És miért is vagy itt?
- Gondoltam, benézek!- mondta egyszerűen.
- Oké, akkor mehetünk is!- mondtam és felmentünk a felszínre.
Aztán a fejembe ötlött: holnap már nyári szünet! Ugrottam egyet örömömben, ami Castielnek is feltűnt.
- Miért vagy ilyen boldog?- kérdezi.
- Holnap már nyári szünet!- mondtam és ugrándozva mentem.
Lehet, hogy eljön Bea! Fel kell hívnom! Felszaladtam a szobámba és kezembe vettem a telefont. Tárcsáztam a számot és izgatottan vártam.
- Szia, húgi!- mondta vidáman.
- Szia, Bea! Holnap eljössz értem?- kérdeztem, a vonal túlsó végén a nővérem vett egy mély levegőt. Rosszat sejtek...
- Figyelj, ezt akartam elmondani. A főnök nem enged szabira, így holnap apáék mennek érted.- mondta és én lesápadtam.
- És te? Te ott leszel?- kérdeztem sírós hangon.
- Sajnos nem. Az egész nyári szünetet apával és a barátnőjével fogod tölteni.- mondta és lerakta. Nekem sírni lett volna kedvem.
Az egész napomat befogta ez a rossz kedv. Rosa se, a csajok se tudtak felvidítani. Csak egy gondolat dobott fel: a ma esti találkánk Castiellel. Pontban 6 órakor egy kavics koccant az ablakomon. Én kinyitottam és kiugrottam a második emeletről. Most is talpra estem. Egyenesen odarohantam a kedvesemhez és átöleltem.
- Mi az este forgatókönyve?- kérdeztem.
- Meglepetés!- mondta sejtelmesen és bekötötte a szemem egy kendővel.
Mentünk egy darabig, majd megálltunk. Eső illat terjengett. Levette a kendőt és egy réten voltunk. A hold megvilágított minket, a tücskök ciripelése háttérzajul szolgált. Csak most vettem észre a vöröske kezében lévő piknikkosarat. Elmosolyodtam és leültünk a fűbe.
- Úúúú... Mi van a kosárban?- kérdeztem, mint egy kislány. Ő elmosolyodott a reakciómon.
- Étel!- vágta rá.
- Azon belül!- mondtam.
- FINOM étel!- mondta egy kis gondolkodás után.
Inkább feladtam és megcsókoltam. Csók közben beledőltünk a fűbe. Amikor elváltunk egymástól, felpattantam és felkaptam a piknikkosarat. Nevetve elszaladtam vele, de ő utolért. Mikor befejeztük a játékot, hozzáláttunk az evéshez. A kaja isteni volt.
- Ezt te csináltad?- kérdeztem.
- Hát, Lysander segített.- mondta a tarkóját vakarva.- Nem vagyok szakács!
- Tényleg? Egy világ tört össze bennem!- mondtam gúnyosan.
- Hahaha! Vicces, vicces!- mondta morcosan.
Beszélgettünk és jobban megismertük egymást. Jól esett minden sérelmemet kibeszélnem magamból, ő pedig figyelmesen hallgatott. Megtudtam, hogy neki is meghalt az anyja, mint nekem. Ő is a testvérében bízik a legjobban, ahogy én. És ő utálja az apját, de már neki az is meghalt. Sok hasonlóság van köztünk, de sok különbség is. Negyed óráig vitatkoztunk a zenei ízlésünkön. Végül feladtam, mert hajthatatlan volt. Most sokkal beszédesebb volt, mint általában, jobban megnyílt. Mikor visszamentünk a koleszhoz, fél tizenegy volt. A búcsúzkodásunk után én visszamásztam a szobába. Másnap reggel ijedten keltem, dudaszóra. Már összecsomagoltam mindent, lecipeltem mindent a földszintre. Egy mustang gördült elém, amiből az a apám és a barátnője szálltak ki.
- Szia, Kate, én Kelly (Kelli) vagyok!- mutatkozott be illendően a nő. Barátságos arcvonásai miatt megenyhültem. De ez visszaváltozott apám hangjára.
- Gyere, nem érünk rá egész nap!- mondta, miután bedobált mindent az autóba.
Beszálltam és elhajtottunk. Néztem, ahogy távolodik az ódon kastély. Amiben életem egyik legfurcsább és legszebb félévét töltöttem. Kihajtottunk az erdőből, vissza, az emberek közé. Apám tökéletes arca mosolyra húzódott, mikor a mellette ülő nőre nézett. Tényleg szereti! Megérkeztünk apám tengerparti házába, ami még mindig lélegzetelállító volt. Itt fogok raboskodni egész nyári szünetben....