24. fejezet

Ajkunk közeledett egymáshoz. Ettől a puszta ténytől megremegett a gyomrom és nyomban elvörösödtem. A szívem gyorsabban vert, ami elkezdett fájni. Mikor a szánk összeért, a fájdalmam elpárolgott. A csókja egyszerre volt heves és gyengéd. Édes, akár a cukor, amit imádok. A műtős ruhám kivágott oldalánál becsúsztatta a kezét és megfogta a derekamat. Teljesen elaléltam az érintésétől, ami határozott volt. Már nem érdekelt minket az a fránya távirányító. Aztán észbe kaptam: hiszen én Lysanderrel járok! Bűntudat kíséretében eltoltam magamtól a vörös ördögöt. Az ágy szélére ültem és az arcom a tenyerembe temettem. Éreztem, hogy valaki átkarolt hátulról. Előre néztem és kiláttam azon a hatalmas üvegen. Nyitva volt, így meg kellett próbálnom. Hirtelen felálltam és megindultam az ablak felé.
"Castiel"
Kiegyenesedett és felállt. A gyönyörű kék haja az egész hátát eltakarta. A rövid ruhája megmutatta hosszú combjait és formás derekát. Odasétált a nyitott üvegajtóhoz és megfordult. A kék szemei szomorúságtól sütöttek. Szája mégis mosolygott. Az erkélyre rohant majd felpattant a korlátra. Két kezével kapaszkodott a korlátban és lábát rajta pihentette. Akár egy vadmacska. Értem most már, hogy miért is akarja Lys ennyire. Átnézett a válla felett egyenesen rám. A szemei most mosolyogtak, megértettem, hogy miért. Felugrottam az ágyról és ő visszafordult. Még mielőtt odaértem volna, elrugaszkodott és elnyelte a sötétség. A legrosszabbtól tartva futottam a korláthoz. Lenéztem, de sehol sem láttam. Aztán valami megérinti a tarkómat. Odakapok és egy fehér toll akadt a kezembe. Felnéztem és Kate mosolygós arcával találom szembe magam. A két gyönyörű angyalszárny kiáll a hátából, ami csak fokozta a megjelenését.
- Mi az, tán megijedtél?- kérdezi nevetve.
- Csak megnéztem, hogy fel kell-e kaparni a földről!- mondtam.
- Na persze! Te aggódtál értem!- mondta és leereszkedett az erkélyre.
- Honnan veszed ezt?!
- Az arcodról le lehet olvasni!- mondta és bement a nyitott üvegajtón.Én csak puffogni tudtam.
- Egyébként nem fázol ilyen szerelésben?- kérdeztem végül.
- 15 fokos a testhőm, de tényleg kéne valami ruha!- mondta és kinyitottam a szekrényt. Ő csak nézett kerek szemekkel, mikor a kezébe nyomtam egy bő farmert és az egyik pólómat.
- Kö-köszönöm!- mondta dadogva és bevonult a fürdőszobába.
Hallottam, ahogy kattan a zár. Elmosolyodtam, már ismer eléggé ahhoz. Hirtelen egy puffanást hallok.
"Kate"
Uram isten! Bezártam az ajtót és megfordultam. Természetesen egy csempézett, normális fürdőszoba volt. A csap mellett volt egy polc, amin borotva, gyanta (?????), fogkrém, fogkefe satöbbi, satöbbi... A hajfestéknél kuncogtam egy kicsit, de amit utána láttam, attól az ájulás kerülgetett. Egy egész DOBOZ óvszer volt a mosdókagyló mellett! De amit ez után láttam, szomorúsággal töltött el. Egy papírfecni volt a tükör mögött, ami véletlenül kicsúszott. Kezembe vettem az egyszerű cetlit, amin női kézírás volt látható.
"Lys, köszi az estét! Hívj fel, ha még egy ilyen vad kalandra vágysz! Hosszan csókol: Jessica (Dzsesszika)"
A cetlin még olvasható volt a szajha telefonszáma és egy rúzsfolt díszelgett rajta. Várj csak Lys, jössz te még az én utcámba! Találtam egy filctollat, amivel levertem egy csomó dolgot, de nem érdekelt. A filctollal feljegyeztem magamnak Jessica telefonszámát a combomra, majd úgy öltöztem fel, hogy eltakarjam a számot. Visszapakoltam mindent, majd átmentem a szobába.
- Már azt hittem, lehúzod magad!- mondta gúnyosan.
- Chh, örülnél neki, mi?
- Nem, elromlana a vécé!- vágta rá és tovább kapcsolgatta a tévét.
- Majd a ruhát később kimosva visszaadom!- mondtam és kiléptem az ajtón.
Gyorsan átfutottam az egész fiúkolesz épületén. A lánykolesz bejáratánál egy pillanatra megtorpantam. Nem szabad félnem! Elfogadhatják, hogy élek, nem? Gyorsan kiűztem a bizonytalanságot a fejemből és felrobogtam a szobámba. Kinyitom és Rosa merengő arcát látom meg. Lassan felém pillant és mintha megkönnyebbült volna. Felém szaladt és megölelt. Olyan jó volt ismét megölelni, mintha már ezer éve nem találkoztunk volna.
- Úgy hiányoztál, Kate! Nem volt ugyanolyan!- mondta a vállamba.
- Te is hiányoztál nekem!- mondtam és elengedtem.
- És miért érzem rajtad Castiel szagát?- kérdezte Rosa huncut mosollyal. Ez határozottan az én barátnőm!
- Mert az ő ruháit viselem.- mondtam nemes egyszerűséggel.
- Hmmm... mi történt?- kérdezte.
- Fent voltam a fiúkoleszban, adott ruhát és tévét néztünk.- mondtam.
- Képzeld, én pedig összejöttem Leigh-el!- mondta és visítozva ugráltunk egy sort.
Mindent elmesélt, ami eddig történt. Wow! Még mindig tud beszélni! Azért a Jessica sztorit nem mondtam el neki, majd meglátja ő is. Napfelkelte volt, mégsem voltam álmos. Így lementem az igazgatónőhöz, bejelenteni, hogy feltámadtam. Remegő térdekkel nyitottam be az idős hölgy irodájába. Éppen az asztalnál ült, a sok papír fölé görnyedve. Becsuktam az ajtót és felnézett. Arca derűs lett és mosolygott. A kontya szétcsúszott, nagyon stresszes lehetett.
- Mutassa az arcát, Ms.Snow!- kérte és én odanyújtottam az arcom.
- Mit szeretne megnézni, asszonyom?- mintha meg sem hallotta volna...
- Itt a minta... Hát igaz!- mondta és elvette a kezét, amivel a holdat simította meg a homlokon.
- Mit jelent ez a minta?- kérdeztem érdeklődve.
- Azt, hogy ön árnyék-csókolta! Vagyis tényleg meghalt, de valamilyen különös erő feltámasztotta. Már volt ilyenre példa...- mondta és felugrott a helyéről. Egyenesen a talált festményünkhöz ment.- Tényleg a leszármazottja lehet!- dünnyögte, én pedig szinte könyörögtem a szememmel, hogy mondjon valami magyarázatot is.
- Ő ki, aki a festményen van?- kérdeztem.
- Az egyik egykori bárónő, Scarlett (Szkárlett) Snow.
- Ő az egyik rokonom?
- Igen, valószínűleg az ükanyja lehetett.