28. fejezet

Reggel felébredtem és lerúgtam magamról a takarót. Meleg van! Nagyon meleg! Gondoltam, hogy június elején meleg lesz, de hogy ennyire! A víz levert, ahogy kikászálódtam az ágyból. Nagy lendülettel kinyitottam az ablakot és kihajoltam. Nagyon jól esett az a kis szellő, ami még reggel a fákat borzolta. Hirtelen Rosa terem mellettem.
- Nagyon meleg van!- hörögje és így már ketten hajolunk ki az ablakon.
- Ugye? Nem tudom, hogy a többiek hogy bírják!- mondtam neki.
- Én már több éve ide járok, de mindig azt mondják: Ez nem is meleg!
- Már bocs, hogy ezt mondom, de hülyék!
- Azok!- mondta és egyszerre nevettük el magunkat.
- Gyere, keressünk egy lenge ruhát mára!
- Jó ötlet!- mondta és beljebb mentünk.
Mindketten jó szellős öltözetet választottunk. Én egy ing (ami a mellem alatt meg volt kötve) és egy rövidnadrág mellett döntöttem. Rosa pedig egy strandruhát vett fel.
- Mehetünk?- állt oda mellém és nyújtotta a karját.
- Igen!- mondtam és belekaroltam a kinyújtott karjába.
Nevetgélve mentünk le az étkezőbe. Amikor beléptünk, minden szem ránk szegeződött. Én nyeltem egyet, de Rosa biztatóan megszorította a kezem.
- Nyugi, én mindig így öltözködöm júniusban. Legalább már nem vagyok egyedül!- mondta és egymásra nevettünk.
- Szia, Kate!- az ajtóban voltunk és valaki megragadott hátulról.
- Szia, Viktor!- mondtam és azzal a lendülettel megfordultam és megöleltem.
- Elég lesz, a fiúk még megölnek a szemükkel.- suttogta és elengedtük egymást.
- Az neked nem ártana!- mondtam nevetve és megpaskoltam az izmos hasát.- Mióta vagy ilyen jó edzésben?
- Itt mindenki edz, így nekem is muszáj volt.- mondta és odament az asztalához.
Rosával ismét karöltve mentünk a többiekhez.
- Ti így nem fáztok?- kérdezi Sindy, aki farmerkabátban van.
- 15 fokos testhővel te sem fáznál!- mondtam és leültünk a helyünkre.
Így elcseverésztünk egy darabig. Miután végeztünk, siettünk órára. Nyelvtanóra közepén SMS-esem érkezett.
"Szia, cica, dögösen festesz! Kár, hogy órán vagyok, szívesen letámadnálak!"
Nagy levegőt vettem, amit még Rosa is észlelt. Kikapta a kezemből a telómat és elolvasta az üzenetemet. Miközben visszaadta, vihogott.
- Megnézném, hogy ki írogat neked ilyeneket! Tökös, az biztos!- mondta Rosa.
- Kate, kérem álljon fel!- mondta szigorúan a tanár és én halálosan nyugodtan felálltam.
- Igen, tanár úr?- kérdeztem hidegvérrel.
- Mondja el nekem a szóösszetételek című tételt!- mondta a tanár és én hozzáfogtam.
Minden diák tátott szájjal hallgatott, ahogy a tanárnak mondtam a tételt. Szóról szóra elmondtam neki mindent. Mire befejeztem, rákvörös fejjel motyogta:
- Ötös, leülhet!- az osztály meghúzta magát a továbbiakban.
Én csak rámosolyogtam a tanárra és leültem. Mikor vége lett a tanításnak, kimentem szép nyugisan az udvarra. Körbenéztem, alig volt kint valaki. Rosa is velem tartott, amikor Jessica ugrik elénk.
- Szia, Jessica!- köszöntem vidáman.
- Szia, Kate!- mondta.
- Kate, ő kicsoda?- kérdezte Rosa, és Jessicát nézte gyanakodva.
- Rosa, ő itt Jessica! Jessica,ő itt Rosalia,de mindenki Rosának hívja!- mondtam és kezet fogtak.
- És hogy lettetek barátok?- kérdezte Rosa.
Elvittük egy távolabb eső pontjára az udvarnak és elregéltük neki a helyzetet. Elmondtuk a tervünket is.
- Tudtam! Úgy tudtam!- mondta é győzedelmes vigyorral a levegőbe öklözött.
- Mit tudtál?- kérdi Jessica megszeppenve.
- Azt, hogy Lys trófeavadász! Hogy csak játszik a csajokkal!
- És most mi lesz?- fordultam Jessica felé.
- A két barátnőmnek mindjárt vége lesz az órájuknak! Várjuk meg őket a kapunál!- mondta és elindultunk a kapu felé.
- Csak 2?- kérdezte döbbent fejjel Rosa.
- Igen. Stílusilag választottam őket.- mondta röviden Jessica, így mi Rosával csak bólogattunk.
- Mi a nevük?- kérdeztem Jessicától, de ő a kapu felé mutatott.
- Nézzétek, csajok! Ott vannak!- mondta és odaszaladtunk hozzájuk.
- Tényleg viktoriánusok!- mondta meglepődve Rosa, amikor odaértünk.
- Lányok, ő itt Gabriella, ő pedig Nina!- mondta és bemutatott minket is.
Íme Gabriella:

És Nina:

- Sziasztok! Tudjátok, hogy miért vagytok itt?- kérdeztem.
- Igen, Jess mindent elmesélt.- mondta Gabi.
- Akkor melyikőtök vállalja?- kérdezte izgatottan Rosa.
- Nekem az a baj, hogy túlságosan ragaszkodó vagyok!- mondta Nina szégyenlősen.- Szóval ha egy ujjal is hozzáértek a pasimhoz, végetek! Világosan fogalmaztam?!- hirtelen gonoszságot kezdett sugározni.
- Igen!- mondtuk kórusban.
- Helyes! Talizunk a cukiban, oké Gabi?- kérdezte és Gabihoz fordult.
- Oksi, addig rendelj valamit!
- Rendicsek!- mondta és elszaladt.
- Akkor te vagy a mi emberünk!- mondta Rosa.
- Kit kéne elcsábítani, meg ejteni?- kérdezte kíváncsian.
- Őt!- mutattam Lysre, aki nekünk háttal volt.
- Helyes srác!- mondta Gabi, mikor Lysre nézett.
- Figyelj, könnyen levesz a lábadról, ha nem figyelsz!- mondtam Gabinak.
- Nyugi, húgi! Engem nem olyan könnyű elkápráztatni!- mondta Gabi és megnyalta a szája szélét.
- Akkor hajrá és fejleményeket kérek!- mondta Jessica és Gabi elindult Lys felé.
Mi pedig elindultunk az ellentétes irányba. Hirtelen elkapott valami és ezt hallom.
- Elrabolom egy percre ha nem baj!- ez volt Ella.
Elvitt egy olyan helyre, ahol nyugodtan tudunk beszélgetni.
- Mi a válaszod a bátyámnak?- kérdezte és az arcomba hajolt.
- Tűnj már az arcomból!- ezt nevetve mondtam.- Még nem tudom...
- Már rájöttél, hogy Lys csak ágyba akar vinni, ugye?
- Igen, már rég.
- Akkor mi akadályoz meg?- kérdezte Ella.
- Az, hogy honnan tudjam, hogy Castiel nem ilyen? Lehet, hogy ő is csak ágyba akar vinni!- mondtam Ellának és bizonytalanság tört rám. Tényleg ez akadályoz meg?
- Ő nem ilyen. Jól van, hogy Debby-t megcsalta párszor, de őt nem szerette szívből!- mondta Ella és megsimította a hátamat. Most jól esett.
- És honnan tudod, hogy engem igen?- kérdeztem lehajtott fejjel.
- Még egy lányra se reagált így! Fülig szerelmes beléd, hidd el! Adj neki egy esélyt!- győzködött Ella, aztán levélcsörgést hallok.
- Így van!- szólt mögülem az a búgó hang, amitől a szívem a torkomban dobogott, a lepkéim pedig felébredtek. Árnyék vetődött rám és megfordultam. A szürke szemek mosolyogva figyeltek.
- Castiel?- kérdezem hitetlenkedve. Ella feláll (eddig ültünk) és elballag. A szél belekapott a hajamba, de nem érdekelt. Ismét érezni akartam az ölelését, az érintését. Az arcom felforrósodott erre a gondolatra, ő pedig csak szívdöglesztően mosolygott. A reggeli meleg semmi volt ehhez képest, amit a testemben éreztem.
- Mi a válaszod?- kérdezte komolyan. Én teljesen leblokkoltam. Az agyamban kattogtak a fogaskerekek, már féltem, hogy meghallja...