38. fejezet

Éppen ütögettem Rosa hátát, mikor Lys visszaért.
- Mióta vagytok puszipajtások a nővéremmel?- kérdeztem, miközben Rosa vedelte a koktélt.
- Úgy látszik, mostantól. Köszi a segítséget!- mondta Lys vigyorogva és hátradőlve.
- Milyen...?- kérdeztem, miközben beugrott. Bea szereti megviccelni az embereket... Elmosolyodtam.
- Csak miattunk ölelt meg?- kérdezte Rosa fuldokolva.
Castiel csak nézett minket. Mi nevetésben törtünk ki. Lys, a Casanova! Mikor kitárgyaltuk ezt a témát, egy lassú szám következett. Castiel odaállt elém, a kezemet lágyan a kezébe vette.
- Hölgyem, szabad egy táncra?- kérdezte úriember stílusban. Rosa és Lys csak mosolyogtak.
- Igen, uram!- mondtam és lenyomtam egy pukedlit.
Lys is felkérte Rosát, majd jó hangulatban mentünk a tánctérre, ahol összefonódó párok voltak mindenütt. Én a kezemmel közelebb húztam magamhoz a csípőjét, ő a nyakamat karolta át. Így ölelkezve billegtünk ide-oda. A légzése felgyorsult, ahogy a mellkasára tettem a fejem. Nekem a szívem kalapált, már majdnem meg is fájdult. Egyszer szívrohamban, de legalább boldogan halok meg. A kezével tánc közben birizgálta a hajamat, de nem érdekelt. Szép pillanatok voltak. Oldalra néztem, ahol Rosa és Lys távolságot tartva keringőztek. Mosolyogva néztem a két lüke barátomat, ahogy hülyéskednek. A lassú szám lement, egy pörgős szám kezdődött. Rosa és én maradtunk a parketten, a fiúk lementek, ahogy látták hogyan táncolunk. Csak ugráltunk a tömegben, de nagyon jól éreztük magunkat. Vagy 10 szám lement, mire levergődtünk a tánctérről izzadtan és fáradtan. A fiúk csak mosolyogva nézték, ahogy ledobjuk magunkat a székre.
- Na, eléggé kifáradtatok?- kérdezte Lys.
- Ja.- mondtuk egyszerűen.
- Mehetünk?- kérdezte Castiel.
- Oké, gyerünk!- mondtuk Rosával.
Ahogy kifelé igyekeztünk, rápillantottam az órámra, ami hajnali hármat mutatott. Végre kijutottunk a friss levegőre, Rosa rókázott is egyet. Így támolyogtunk haza a sötétben. Rosa rajtam támaszkodott, a fiúk egymást próbálták támasztéknak használni. Majdnem beestek egy árokba is. Bementünk a szállásra, mi a lányszobák felé vettük az irányt, de Castiel elkapta a karomat.
- Jó éjt puszit nem kapok?- kérdezte egy csuklás kíséretében. Határozottan részeg volt!
- Dehogynem!- mondtam és egy puszit nyomtam az arcára. Ő még mindig fogta a karom.
- Ide is kérek!- mutatott a szájára. Majdnem röhögőgörcsöt kaptam.
- Oké.- mondtam.
Nyomtam egy jó nagy csókot a szájára. Visszamentem a szobába, ahol Rosa már durmolt is. Én is megfürödtem, de amíg a fürdőben voltam, SMS-em jött. Fehérneműben és törülközővel a fejemen a kezembe vettem a fehér mobilom. Ismét ismeretlent írt ki.
"Jó éjt, tündérkém! Álmodj szépeket, kár hogy nem lehetek melletted! Jó pár fal elválaszt minket, de nem adom fel! Olyatg dr8csxghgvfbhhzgtfrdx"
Ez most szokatlan volt. Mintha lefejelte volna a billentyűket. Vállat vontam és az éjjeli szekrényemre tettem a telómat. Lefeküdtem aludni, lassan elnyomott az álom...
Másnap nagyon nehezen keltünk, a fiúk is csak ásítoztak. Mindannyian kértünk Sindy koktéljából, egy kicsit jobb lett. A városban zombimódra mászkáltunk, míg meg nem hallottuk Dimitri hangját.
- Oké, szabad foglalkozás!- mondta a főtéren, amitől azonnal felébredtünk.
A lányokkal a közeli pláza felé vettük az irányt. Rosa, én, Viola, Kim, Iris, Roxi, Sindy és Ella is csatlakozott. Nevetgélve mentünk be a hatalmas áruház bejáratán. Viola és Sindy leváltak tőlünk és bementek egy művészboltba. Én Roxihoz csatlakozva bementem egy zeneboltba. Félóráig dilemmáztunk 4 szám között, végül sikerült döntenünk. Ezen kívül Roxi vett még egy fejhallgatót, én pedig egy egyszerű fülest. Így megyünk boltról boltra, mikor meglátok egy ékszerboltot. Gyönyörű nyakláncok sorakoztak a kirakatban. A fülbevalók is kifejezetten finom munkák voltak. Bementem a boltba, ami barátságos fényben úszott. A mahagóni asztalokon szebbnél szebb ékszerek sorakoztak katonás rendben. A pult mögött egy kedves arcú, ősz hajú hölgy állt.
- Szervusz, kedveském!- köszönt.
Én is köszöntem, majd a nyakláncokra tévedt a szemem. Egy különleges erő hívott magához. A borostyán medál fényesen csillogott az egyik nyakláncban. Közelebbről is megnéztem, a bizsuk között volt.
- Ez mennyibe kerül?- kérdeztem a nénit.
- Akár ingyen is odaadom! Szép, de nem ér semmit.- mondta és a kezembe nyomta.
- Köszönöm!- mondtam hálásan.

A medálba belenéztem. Elvesztem a kő szépségében. Kiléptem a boltból, óvatosan el is tettem a legújabb szerzeményemet. Mintha egy részem megnyugodott volna. Ezt a nyakláncot meg kell mutatnom a dirinek! A lányokat a cukrászdában találtam meg, sütit ettek. Én is nagy bőszen csatlakoztam hozzájuk, mikor elfogyasztottuk, már vissza kellett mennünk. Dimitri és az osztálytársaink csak ránk vártak, hogy indulhassunk. Felszálltunk a buszra, ahol most Roxi leült mellém. Az egész utat végig csicseregtük. A suli ismerős falait megpillantva elfogott a biztonságérzet. Itt megmondják, mi ez a medál. Valahogy érzem, hogy ez a medál különleges erőt bocsát ki, ez pedig megbolondít. Az érzés, mikor nálad egy olyan tárgy lapul, amit most látsz először, de érzed, hogy fontos a számodra. Így éreztem a medállal a kezemben. Az egyébként sárga drágakövet most vörösnek láttam, szerintem csak a szemem káprázott. Ahogy az öreg hölgyé is, mert ez eredeti! Nem lehet bizsu. Ezekkel a gondolatokkal lépkedtem az igazgatói iroda felé... Ez az ékszer varázslatosan szép, de nem akarom a nyakamba tenni. Az erő ami belőle árad, az csábít. Ha felvenném, biztos történne valami, ami hatással van rám. A kő hidegen csillogott a kezemben, ahogy meglóbáltam. Benyitottam a tölgyfaajtón.
- Jó napot, igazgatónő!- mondtam illedelmesen.
- Szervusz, Kate! Miben segíthetek?- kérdezi kedvesen mosolyogva.
- Ezt a nyakláncot egy ékszerboltban vettem...- mondtam és megmutattam a dirinek. Ő közelebbről elkezdte vizslatni.
- Csodálatos a borostyán a közepén...- dünnyögte.
- Érzem, hogy valami erőt sugároz. Maga is érzi?- kérdeztem.
- Helyezze rá a kezét!- utasított.
Én gyengéden rátettem a kezemet. A kő mintha felizzott volna, majd lehűlt. Az irodában hirtelen csökkent a hőmérséklet. A jégvirágom kiteljesedett, a bőröm kék lett. A hajam lebegett, ahogy a kőre koncentráltam.
- Elveheti!- mondta és én levettem róla a kezem. Az iroda kezdett újra felmelegedni.
- Mi volt ez?- kérdeztem a kőre nézve.
- Hihetetlen! Megtaláltuk...- motyogta.
- Mi ez?
- Ez a fajtájának legértékesebb ereklyéje!- mondta és csak néztünk a kőre...