61. fejezet

Írói megjegyzés
Visszatértem a nyaralásból és új adag ihlettel érkeztem! Köszönöm, hogy sokan jó nyaralást kívántak! Nem is húzom tovább az időt, jó szórakozást!
Írói megjegyzés vége
Az ébenfekete haja kócosan állt összevissza. Vörös szeme parázsként izzott. Mondjuk fogalmam sincs, miért félmeztelen, de ez most nem lényeg. Ő az, Lucifer! A hasamat elrejtettem, majd még egyszer kitekintettem az ablakon. Egyenesen rám nézett az üvegen keresztül. A diákok is megérezték a gonoszt, le is mentek. Az aulában nagy tolongás volt, valaki elkapta a karomat. A diri vasmarokkal szorított meg.
- Ki kell menned!- mondta az igazgatónő.
Én csak bólintottam. Rátettem a nyakláncomra a kezem, úgy indultam kifelé. Lucifer Adoniszként terpeszkedett a démonok élén.
- Drága Kate, örülök, hogy látlak!- mondta ördögi mosollyal.
Mögöttem tanulók sokasága gyülekezett. Csak most tudtam igazán megszemlélni a férfit. Tökéletes arc és felsőtest. A kék farmer illett napbarnított bőréhez és féloldalas mosolyához. Úgymond, ő a tökéletes szépfiú. Fagyos pillantással mértem végig.
- Mit tettem ellened, hogy ilyen pillantással fogadsz?- kérdezte még mindig mosolyogva.
- Inkább mond meg kereken és tisztán, mit akarsz. Az ördög nem jár alku nélkül, jól tudom?- kérdeztem ördögi mosolyt felvéve.
- Átlátsz rajtam, akár a szitán.- mondta.- Te vagy a tökéletes gyilkos. A nővéred és te mesteri párost alkotnátok. Tűz és Jég. Reflexeid kitűnőek és gyönyörű tested megbabonáz bárkit. A szíved fagyos, pimaszságod nem ismer határokat. Korlátok nélkül halálos vagy. Én meg tudom ezt adni. Ezt a szabadságot.
- Cserébe mit kérsz?- kérdeztem higgadtan.
- A gyermeket!- mutatott a hasamra.
- Nem fogadom el.- vágtam rá.
Elkezdett nevetni. A diákok felszisszentek mögöttem.
- Milyen fagyos vagy!- mondta és didergett egyet.
- Ha felvettél volna egy felsőt, mint minden épelméjű, nem fáznál!- mondtam.
- És még pimaszkodik is!- mondta és hozzá akart érni a hasamhoz.
A testem lehűlt és a bőrömet jégtüskék milliói váltották fel.
- Nem érhetsz hozzá!- mondtam és egy jégtüskét dobtam felé.
Rezzenéstelen arccal nézte, ahogy a jégtüske az arcához közelít. Egyik démona elé ugrott és visítva elporladt. Ő csak mosolygott.
- Hozzám sem tudsz érni!- mondta kárörvendő vigyorral.
Én megemeltem az egyik szemöldökömet és átalakultam teljes valómba. A tetkóim izzottak a kék bőrömön. Szárnyaim kinyíltak.
- Nyílzáport nekik!- kiáltotta Lucifer.
Egy csomó kattanás hallatszott, majd az ég elsötétült. A nyilak, mint egy raj, közelített felénk. Az angyalok előreléptek és szárnyaikat kinyitva árasztották az energiát. A nyilak elporladtak, mikor az erő hatósugarába értek.
- A királynőért bármit!- kiáltotta valaki mögülem.
A tömegen helyeslő morajlás futott végig.
- A "királynőtök"- mutatott idézőjelet az ujjával.- még csak egy kislány.
Egy lágy női kacagás törte meg a feszült csendet. Ismerős volt a hangja, mégis idegen. De amikor megláttam a hollófekete hajkoronát, döbbenet költözött a szívembe. A nő, mint mindig, most is gyönyörű volt. A kék szeme élettől szikrázott, hangja lágyan körbeölelt. Nem akartam elhinni, amit látok. Szögegyenes, derékig érő haja ki van engedve, nyakában egy hold fityeg. A homlokomhoz nyúltam, ami bizsergett. Egy testhez simuló, vajszínű, kötött ruhát viselt. Közém és Lucifer közé állt.
- Mondja a vén trotty, aki 20 éves testben mászkál!- mondta a nő.
- Olga, ne szólj ebbe bele!- mondta az ördög.
- A lányomról van szó, tehát beleszólhatok!- mondta a nő dühösen.
- Anya?- kérdeztem.
Ő csak rám nézett és mosoly terült szét az arcán.
- Nem nézhettem tétlenül, hogy Lucifer megkörnyékez!- mondta és megölelt.
Olyan jó volt ismét megölelni és érezni az illatát! Biztonság áradt az aurájából.
- Milyen megható!- mondta gúnyosan a sátán.
Elváltunk egymástól az anyámmal. Ő rám nézett olyan "üsd le, mielőtt én fogom" nézéssel.
- Te nem szólhatsz semmit!- mondtam dühösen.
- Jaj, mert mi lesz?- kérdezte gúnyosan.
Én hátat fordítottam és a diákokra néztem. Mindannyian harcra készen álltak. Még a tanárok is!
- Készen álltok az erősítőre?- kiáltottam.
- Igen!- ordították vissza.
Mindenki megfogta a mellette álló kezét. Én anyámét és a diriét fogtam meg. Roxi elkezdett énekelni a többi szirén társaságában. Az angyalok ezt megszentelték, a boszorkányok felerősítették, a többi lény sugározta ezt a bűbájt. Visítások hada hallatszik körülöttünk. Mikor vége lett a dalnak, a fele elfogyott a híres sötét seregnek. Lucifer döbbenten állt, ahogy elé léptem.
- Most te jössz!- mondtam.
A csuklómból kinőtt egy jégtőr, ami fehéren izzott. A fiú észbe kapott és harcolni kezdtünk. Néhol egy gáncsolás, egy-egy félretévedt ütés... A földre vágott és rám ült. Jégtőrömet a nyakam felé fordította és arra kezdte nyomni. Pár milliméterre a nyakamtól a nyomás megszűnt. A hasamon ülő egyén felordított. A bőre kezdett elporladni. Sikerült lerúgnom magamról, kegyelemdöfésnek pedig a tőrömet a szívébe mélyesztettem. A seregével együtt eltűnt. Rosa állt, kezében egy kihegyezett kereszttel.
- Jó voltál!- mondtam és megöleltem fehér hajú barátnőmet.
A diákok üdvrivalgásba törtek ki, a tanárok szintén. Castiel szaladt oda hozzám. Felkapott és megpörgetett.
- Tudod, mennyire szeretlek?- súgja a fülembe.
- Egy gyereket csináltál nekem, persze hogy tudom!- mondtam huncutul mosolyogva.
- Ha így viselkedsz, testvére is lesz!- mondta és belecsókolt a nyakamba.
- Hmm... alig várom!- csókoltam szájon.
Anya jött oda hozzánk. A homlokomon lévő holdra adott egy puszit, majd a vöröskéhez fordult.
- Vigyázz rá!
- Úgy lesz!
Anya intett nekünk egyet és elrepült a hófehér szárnyaival. Még mindig nem hiszem el... Ez tényleg anya volt?