- Nézd! Békülős ajándék Leigh-től!- mondta és a gyűrűre mutatott.
De másra is figyelmes lettem. Rosa bőre nem volt normális. Pikkelyek fedték a testét, amiken megtört a nap fénye.
- Milyen nap van ma?- kérdeztem kómás fejjel.
- Halloween van!
- Akkor ezért ilyen a bőröd?
- Jó, hogy mondod! Te még nem ismered az itteni halloweent! Ezen a napon mindenkinek meg kell mutatnia az igazi külsejét! Ilyenkor tilos emberi alakot felölteni!- mondta mosolyogva.
- Oké, rendben!- mondtam pár perc csönd után.
Mikor leesett Rosa mondandója, kipattantam az ágyamból. Odaugrottam a szekrény elé és felvettem a trikómat, aminek a hátán egy lyuk volt. Ha az igazi valómban kell mászkálni, ahhoz a szárnyam is hozzátartozik. A hajamat leengedve hagytam. Rosa is látni engedte a csillogó bőrét. Nem értem, hogy az alakváltóknak miért pikkelyes a bőrük, ők tudják! Én kieresztettem az erőmet, a bőröm hideg lett és kék. A szemem világított, a szárnyaim előjöttek és a fogaim agyarakká alakultak. Mikor lefelé baktattunk az étkezőbe, rájöttem az iróniára. Az emberek ilyenkor bújnak jelmezbe, mi pedig most vesszük le. Ahogy kinyitottam a hatalmas terem ajtaját, tátva maradt a szám. Példának okáért: az étkező roskadozott a halloweeni díszektől. A másik: mindenki (tényleg MINDENKI) szörnyalakban mászkált. A sellőknek látni lehetett azt a különleges pikkelyezést a lábukon, a vámpírok vörös szemmel néztek mindenkire, a mumusok áttetsző teste fénylett. Mikor beléptünk a zsúfolt terembe, elsőnek minden ember a szárnyamat kezdte nézni. Én nem foglalkoztam vele, hanem mentünk a kajánkért.
- Az igazgatónő kérésére ezt adom magának!- mondta a kedves konyhás és egy nyers húst, illetve vért kaptam. Megnyaltam a szám szélét.
- Köszönöm szépen!- mondtam mosolyogva.
Odaértünk az asztalunkhoz, ami igazán sokszínű volt. Kim méretes agyarakkal itta a napi véradagját, Viola el-eltünedezett, Iris lábán kék pikkelyek rendeződtek sorba. Sindy ruhája eszméletlen volt, liánokból állt az egész. Roxi szeme csodaszépen csillogott, valami furcsa ruhát vett fel. Ehhez még hozzájön az én kinézetem és Rosa bőre.
- Kate, te mi a fenét eszel?- kérdezte fintorogva Sindy a salátája felett.
- Fajtámnál fogva szeretem a nyers húst, illetve a vért.- mondtam és elkezdtem enni a húst.
A lányok tág szemekkel nézték, ahogy a fogaimmal szétcincálom a falatot.
- Castiel ha ezt látná!- mondta nevetve Iris.
- Egy vadállat a barátnője, de ő ezt tudja!- mondtam mosolyogva.
Felhajtottam a fincsi vért, majd mentünk órára. Megidéztem Huntert, meg is ölelgettem. Mikor már a második óráról jövök ki, Castiel elkap. A szájából kilátszanak a fogai, ahogy mosolyog. A megszokott szürke szempár helyett vörösen izzó szemek néznek az enyémbe. Rám vicsorított, mire elnevettem magam.
- Nekem szebbek!- mondtam és fogastól vigyorogni kezdtem.
- Ilyen vadállat fogsorral nem nehéz?- kérdezte a fogsoromat látva.
- Mi?- kérdeztem meglepődve.
Odanyomott a falhoz és megcsókolt. Az érzéki szájával lement a nyakamra, amitől egy nyögés tört fel belőlem. A kezemet odanyomta a falhoz, a fejem mellé. Az állataink csak néztek minket. Az angyalszárnyaim szétterültek a folyosó falán. Ő a reakciómon elmosolyodik, visszatér a számra. A kezem már szabad, leengedem magam mellé. Az ő keze viszont járkál a testemen. Lágyan végigsimít a csípőmön. Az érintésétől elaléltam, olyan határozott, mégis gyengéd volt. A külvilág megszűnt körülöttünk. A keze lentebb haladt a combomra, amit megfogott és felemelt. Még mindig csókolózunk, mikor egy apró köhintés hallatszik mellettünk. Mi abbahagyjuk és felé nézünk. Castiel letesz és a csípőmnél fogva magához ölel. Én kipirultam nézek szembe Viktorral. A barátom teste tömör szikla.
- A tesiórán erődemonstráció lesz, az udvaron. Nem kell átöltözni.- mondta Viktor.
Láttam, ahogy a vörös keze ökölbe szorul, mikor Viktorra néz. Kibontakoztam az öleléséből.
- Köszi az infót!- mondtam Viktornak és egy mosolyt küldtem felé.
Mostanában alig beszéltem vele. Ennek okából megöleltem, így már ő is mosolygott.
- Szívesen! Neked bármit!- mondta és mosolyogva távozott.
Én a magában fortyogó Castielhez fordultam. Nem nézett a szemembe. A két tenyerem közé fogtam az arcát, így kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Viktor a legjobb barátom. Viszont te vagy az egyetlen férfi a számomra, akitől lázba jövök!- mondtam mosolyogva.
Ő egy pajzán vigyorra húzta a száját, majd megmarkolta a fenekemet.
- Gyere, mielőtt nekem esel!- intettem a fejemmel.
- Miért, neked nem lenne jó?- közel hajolt hozzám.
- A folyosón vagyunk, ha nem tűnt volna fel!- mondtam.
- Nem érdekel, hogy ki látja!- suttogta a fülembe.
Ránéztem Hunterre, aki vette az adást. Közénk furakodott, így elválasztott minket. Megsimogattam a hótigris puha szőrét, mire megnyalta a kezem.
- Hé, ő az enyém!- mondta Castiel mosolyogva, mire elnevettem magam.
Szerintem számára ezt jelenti, hogy nem féltékeny:
- Rendben, először azokat a teremtményeket szólítom, akik tudnak repülni!- üvöltötte a tesitanár.
Előálltak a boszorkányok, angyalok, nephilimek és még más lények, köztük én is.
- Repülési verseny lesz! Álljanak a vonalhoz! Aki a leghamarabb tud feljutni az iskola tetején lévő antennára, az nyer!- felálltunk és a többiek összenéztek.- Képességek használata tilos!- hozzátette gyorsan.
Mikor megszólalt a pisztoly, mindannyian elkezdtünk futni. Felemelkedtünk a földtől, én próbáltam minden erőmet megfeszítve csapni a szárnyammal. Valaki manőverezett, valaki csak szerencsétlenkedett. Már majdnem odaértem az antennához, mikor egy sárga villám beelőzött. Ez volt Nat, ő lett az első. Vigyorgott is rendesen. Leszálltunk, következett az erő. Én ebben nem vettem részt, Castiel viszont igen. Értelemszerűen ő lett az első. Ami viszont a többi versenyszámot illeti... Gyorsaság: Ella a legjobb, mágiahasználat: én lettem az első!, fegyverek: Lysander megelőzött!, harc: Castiel... Volt még sok más is. Az órák vidám hangulatban teltek. A tanárok lazák voltak, a diákok szintén... Castiel nagyon kanos lehet, mivel szinte minden szünetben letámadott. Rosával ezen nevetgéltünk jó ideig. Egy szóval vidáman telt a halloween. Utána már nem történt semmi izgis, hanem eljött a december...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése