60. fejezet

A kéz tapintására felijedtem és ösztönösen cselekedtem. Megragadtam az illető kezét és majdnem eltörtem.
- Hé!- mondta a kéz tulajdonosa.
Aki nem más volt mint a heterokrómiás szemű barátom, Lysander.
- Sajnálom, tényleg!- mondtam és elengedtem.
- Nagyon ragaszkodsz a gyerekhez!- mondta, miközben a kezét dörzsölte.
- Igen, még szép!- mondtam mosolyogva.- Mit szeretnél?
- Az osztályfőnök bízott meg, legyek ma az edződ!- mondta.
- Akkor gyerünk!- mondtam és készülődtem.
Csevegve és lámpalázzal közelítettük meg a tesitermet. Lys keményebb, mint hittem! Éppen az ütéseket gyakoroltam, mikor megjelent az igazgatónő.
- Úgy látom, jól megy az edzés!- mondta.
- Igen, asszonyom!- mondtuk kórusban Lyssel.
- Kate, jól érzi magát?
- Igen, köszönöm a kérdést!
- Lucifer eljön.- mondta a diri, nekem pedig megállt a kezem.
- Az ördög? Mit akar?- kérdezte Lys.
- A fagytündér gyermekéért. Az egész seregével együtt eljön.
- Miért kell neki?- kérdeztem dühösen.- Csináljon magának!
- Fel kell készülnöd!- mondta a diri.
Én mérgemben A falhoz vágtam a gyakorlóbábut. A bőrömet jégtüskék fedték.
- Nem kapja meg! Ha kell, én magam ölöm meg a sötét angyalait!- mondtam és egy jégtőrt dobtam a vasbábu szívébe.
Mióta ezt a hírt megtudtam, jobban edzek, mint eddig bármikor. A hasam növekedésnek indult, de még ez sem akadályozott meg. Én vagyok az anyja, nem veheti el tőlem senki! Pár hét telt el azóta. Ahogy telt az idő, úgy lettem egyre morcosabb. Castiellel is alig váltok pár szót. Rosa is csak harapófogóval tud belőlem szavakat kihúzni. Hunterrel viszont még mindig megbeszélem a problémáimat. A kezemet bőrkeményedések tarkítják, a hajamtól bárki frászt kap. A mágiámat és a testi kondimat is szinten tartom. Az egyik szürke nap telt, szokásosan az edzőteremben voltam. Tanultam a harci mozdulatokat éppen. Sötét energiát árasztottam. Valaki megérintette a vállamat.
- Mit szeretnél, Castiel?- kérdeztem hátrapillantva.
- Látni a régi mosolyodat.- mondta.
Ő átölelt hátulról. Már rég nem éreztem a melegséget, ami akkor elárasztott. A kezemet a kezével összekulcsolta.
- Aggódom, Castiel. Mi van, ha nem sikerül megvédeni?- könnyek szöktek a szemembe.
- Mi itt vagyunk veled!- mondta és szembefordított magával. Kitörölte a szememből a sós könnyeket, amik már az arcomat is elárasztották.

- Segítünk neked!- szólt Rosa.
- Mégis hogyan?- kérdeztem.
A hasamon pihentettem elnyűtt kezeimet.
- Gyere, töltünk egy csajos napot!- mondta és elvezetett.
Elvitt Leigh butikjába, ahol mindent féláron vehettünk. Még mindig aggódtam, de már tompult. Mikor végeztünk a vásárlással, felcipeltünk mindent a szobába. Meglepetésemre Castiel várt ott.
- Rosa, csinosítsd ki!- mondta, barátnőm pedig bólintott.
Lenyomtak egy székbe, Rosa pedig rendbe tette a hajamat. A kezeimre adott Sindy kenőcséből. Az arcomat is bedörzsölte vele. Rám aggatott pár ruhát, majd kiküldött a fürdőből.
- Kate, erős vagy! Melletted még az a Lucifer is elbújhat!
- Dögös vagyok?- kérdeztem barátnőmet mosolyogva.
- Ha a vöröskének nem tetszel, tuti homokos!- mondta nevetve.
- Már bebizonyította, hogy nem!- mondtam már én is nevetve.
Még egy levegőt vettem. A hasamat eltüntettem (a tetkónak ezt a képességét is felfedeztem). Igazán praktikus mágia. Kilépem a fürdőből, a szobába. Castiel az ágyon ült és rám pillantott. A szeme kikerekedett és felállt.
- Gyönyörű vagy!- mondta végül.
- Reméltem is, hogy tetszik!- mondtam mosolyogva.
Megcsókoltam, de úgy igazán. Éreztem, ahogy a térdei megremegnek.
- Már nem bírod a gyűrődést?- kérdeztem cukkolva.
- Ne provokálj, mert szülhetsz akkor egy másik gyereket is!- mondta.
Castiellel beszélgettünk, majd Rosa is csatlakozott. Még mindig nem múlt el az aggodalmam. Másnap, hogy felkeltem, gonosz erőt éreztem. Valami nem stimmel! Odafutottam az ablakhoz, ami november lévén csukva volt. Megláttam őt. Háromágú vasvilla ágaskodott a kezében. Két szarvacska ült a fején. Ettől féltem. Mögötte árnyékszerű teremtmények. Ők azok... A sötétség angyalai...