59. fejezet

- Terhes vagy?- kérdezte Rosa, én pedig fáradtan bólintottam.- Honnan tudod?
- Innen!- mondtam és felhúztam a pólómat. Elképedt a hópihémtől.
- Wow... Persze, nekem csak nagy has jelezné a terhességemet!- mondta Rosa mosolyogva.
- Legalább azt el lehet takarni!- mondtam és lehuppantam az ágyra.
- Castiel hogy fogadta?
- Megdöbbent.- mondtam egyszerűen.- De tudod mi a legfurcsább?
- Mondd!- mondta és kíváncsian rám nézett.
- Rá sem akart beszélni az abortuszra. Szerinted ez nem gyanús?- kérdeztem gyanakodva.
- Most, hogy mondod... Tényleg furcsa! De tiszta szívből szeret!- mondta Rosa.
- Na és Leigh? Volt ma valami érdekfeszítő?
- Még nem érkezett meg. Pedig már csak 3 nap tanévkezdésig!
- Biztos eljön!- mondtam és leültem a barátnőm mellé.
- Kezd kihunyni köztünk a tűz... Már nem olyan, mint régen! Félek, hogy elhagy!- mondta már-már sírva.
- Hé, ezt már egyszer eljátszottuk!- mondtam és magamhoz öleltem.
- De mit tegyek?- kérdezte zokogva.
A kezébe nyomtam pár zsepit.
- Tedd azt, mint én!- ő csodálkozva rám nézett.
- Essek teherbe?
- Ez azért rosszul esik!
- Bocsi, de kihagyhatatlan beszólás volt!- mondta egy kis mosollyal.- Mire gondoltál?
Én gonosz mosollyal elregéltem neki, mivel készültem Castielnek. Ő is huncut mosolyra húzta a száját.
- Hidd el, egy szexi bőrcucc, a vágy, egy kis lágy zene és voilà! Kész a kellemes este!- mondtam.
- De honnan szerezzek szexi ruhadarabokat?
- A fehérnemű nem elég?- kérdeztem nevetgélve.
- Hol van nekem olyan fehérneműm...- mondta egy sóhajtás kíséretében.
A szekrényéhez léptem és előhúztam belőle egy csipkés rémséget.
- Ez mi?- kérdeztem vissza, elnevettük magunkat.
- Akkor csak adjam magamat?
- Igen. Ha meg nem fogad el olyannak, amilyen vagy, akkor elmehet melegebb éghajlatra!- mondtam mosolyogva.
- Köszi, Kate! Olyan jó, hogy itt vagy és a lelkemre beszélsz!- mondta, én pedig egy hálás mosolyt küldtem felé.
Így teltek a napok. Leigh visszajött, este pedig Rosa sétált oda hozzám vidáman.
- Na, milyen volt?- kérdeztem kócos barátnőmet.
- Teljesen igazad volt!
- Tapsot a mesternek!- mondtam és kitártam a karom.
- Ez nagyon Castieles volt!- mondta nevetve Rosa.
- Igen, elismerem!- mondtam.
Elővettem a kulacsomat és a jéghideg gyógyteámat kezdtem inni. A tündérkirálynő mondta, hogy igyam ezt. Finom az íze, de utána úgy érzem magam, mintha be lennék rúgva. Nem vagyok az ura se a számnak, se a tetteimnek. Most is a fejembe szállt.
- Nem árt meg a sok tea?- kérdezte Rosa aggódva.
- Ne aggódj, jól vagyok! Csak lefekszem pihenni!- mondtam.
Megidéztem Huntert, aki csutakosan és sárosan jelent meg.
- Hunter, mi történt?- öleltem át a nyakát.
- Nem törődtél vele eleget!- mondta Rosa és hófehér cicája hozzádörgölőzött.
Kifésültem a hótigrisem szőrét, majd megfürdettem. Igaz, hogy éjfélre, de végeztem! Hurrá! A tigrisem boldog és gondtalan. Befeküdtem a pihe-puha takaró alá, a tigrisem pedig befeküdt mellém. A fejét a hasamhoz nyomta, mintha dorombolna. Átöleltem és így aludtam el. Másnap reggel már órára kellett mennünk. Arra ébredtem, hogy a hasam lüktet. Enyhe fájdalom volt, nem aggódtam miatta. A nyakláncomat a kezembe vettem. Olyan jó volt a tapintása. Agresszív kopogtatás zavarja meg a reggeli teendőinket. Kinyitom az ajtót és Dimitri áll az ajtóban.
- Jó reggelt, tanár úr!-mondtam egy ásítás kíséretében.
- Neked is! Nem kell bemenned órára!- kezdtem volna örülni, de még folytatta.- Egész nap edzened kell, hogy a tested kibírja a szülést! Az igazgatónő utasítására!
- És ki fog felügyelni?
- Én, de csak ma.- mondta és felvettem egy edzőruhát.
Elköszöntem Rosától és követtem Dimitrit az edzőterembe.
- Mivel kezdünk?- kérdeztem.
- 50 guggolás bemelegítésnek, utána mondom a többit!- mondta.
Elvégeztem amit mondott. Legnagyobb rémületemre harci pózba állt. Támadásba lendültem, de túl lassú voltam hozzá képest. Olyan könnyedén és légiesen mozgott, akár egy isten. Tényleg egy jégtömbnek éreztem magam vele szemben. Pillanatok alatt a földhöz vágott.
- Lassú vagy, Kate!- mondta mosolyogva.
Én felpattantam a padlóról. Harci pózba álltam, mire mögém sétált.
- A lábakat nagyobb távolságra egymástól, a kar befeszít. Így erősebb támadást tudsz kivitelezni!- beállított, ahogyan mondta.
Könnyebb volt támadni és néha már ki is tudtam védeni az ütéseit. Mialatt a többi osztálynak tesiórája volt, Dimitri és én ugyanúgy edzettünk. Valamelyik osztály körbe is állt minket. Ők voltak a kíváncsi tizedikesek. Mikor Dimitri már sokadjára földhöz vágott, egy fiú elkezdett nevetni.
- Kate, akadt egy kihívód!- mondta Dimitri.
Én rávillantottam a mosolyomat a srácra. A felsőm csupán egy haskihagyós top volt, a nadrágom egy halászgatya. A tetkó tisztán látszott. A srác felé sétáltam, a tizedikesek utat engedtek nekem.
- Tanárnő, ő új diák?- kérdeztem a tesitanárt.
- Igen. A tüzet tudja uralni.- mondta.
- Érdekes.- mondtam mosolyogva.
A srácnak minták voltak a bőrébe égve.
- Nos, harcolunk?- kérdezte a srác.
- Gyere csak.- mondtam.
A diákok egy gyűrűt alkottak körülöttünk. Beálltam úgy, ahogy Dimitri tanította. A srác hevesen indított. Pörgőrúgás, ami a fejemet célozta. Megragadtam a lábát és a földre csavartam. Kiszabadult, de távolabb is ment tőlem. Egy hatalmas tűzgolyót küldött felém, amit egy legyintéssel eloltottam. Csak nézett tátott szájjal. A szememmel a talajt néztem, elkezdett felém futni. Mikor karnyújtásnyira ért tőlem, a tenyeremmel ütöttem egyet a szívére, a kezemet pedig elfordítottam. A lökéshullámtól hátratántorodott, egyenesen lyukat vájt a falba. A talpam alatt kezdett fagyni a padló. A bőröm hideg lett és kék.
- Te nyertél!- mondta.
Én lenyugodtam és Dimitri büszkén nézett rám.
- Ki vagy te?- kérdezte a fiú lassan. Én csak elnevettem magamat.
- Ezért kérdeztem, hogy új vagy-e. Az iskolában én vagyok az egyetlen fagytündér.- mondtam.
A szeme kikerekedett, mikor ezt mondtam. Én folytattam az edzést Dimitrivel. A nap végére kimerültem, a koleszba is alig tudtam felvánszorogni. A tigrisemet megidéztem, együtt aludtunk el. Másnap egy kéz érintésére ébredek. A kéz lassan simítja meg a hasamat...