58. fejezet

- De mi ez a jel?- kérdeztem a hasamra mutatva.
Az igazgatónő elszörnyedve nézett a hasamon lévő hópihére.
- Ezt jelenteni kell a tanácsnak!
- A misztikus tanácsnak?- kérdeztem ijedten.
- Igen.
- Miért, mi ez?
- Jelenteni kell, ha egy fagytündérnek gyermeke lesz!- mondta a diri.
Leblokkoltam. HOGY MI A FRANC VAN???!!! Ne, ne, csak ezt ne! Apám ki fog nyírni! Meg Castielt is! Akaratlanul is végigsimítottam a tetkón. Mintha nyugalmat sugározna. Az én... gyerekem? Egy élet növekszik bennem.
- És hogyan jelentjük?- kérdeztem.
- Jöjjön!
Kilépkedtünk az udvarra. Az udvaron két angyal és két boszorkány várt minket. Az angyalok Jessica és Nataniel személyében jelentek meg, a boszorkányok pedig Gabriella és... Amber?!
- Álljon középre!- mondta a diri.
Én a négy ember közé álltam. Ők elhelyezkedtek a 4 égtáj szerint.
- Sugározza az erejét!- mondta az igazgatónő.
Az összes erőmet szabadjára kell engednem! A bőröm ragyogott, a szárnyaim kinyíltak. A hasamon lévő hópihe izzani kezdett. Egy furcsa kék fény áradt belőlem. Mikor a négy emberhez elért, ők tovább lőtték. Ahha! Értem már! A négy ember erősítőként működik az én erőmmel. Szóval segítenek minél nagyobb távolságba sugározni az energiát. A hasamba fájdalom hasított, így abbahagytam. A diri segített felkelni.
- Pár óra múlva itt lesznek!- mondta.
- Honnan tudja?
- Megérzés, gyermekem!- mondta.
A diákok körénk sereglettek. Castiel is köztük volt. Lyssel odarohan és segítenek engem megtámasztani. A hasam borzalmasan fáj, de kezd elmúlni.
- Mi történt?- kérdezte Lys aggódva.
A diri a nyakamba akasztotta a bűvös nyakláncot. Békesség járta át a testem.
- Ne vegye le semmilyen körülmények között! És mondja el neki minél hamarabb!- mondta az igazgatónő.
A fiúk csak értetlenül néztek rám. Aztán a hasamra tévedt a tekintetük. A hópihe kék körvonalat kapott. A fájdalom már múlóban volt.
- Köszi fiúk, jobban vagyok!- mondtam és lábra álltam.
- De mi történt?- kérdezi Castiel.
Intettem Lysnek, hogy hagyjon magunkra. Vette a lapot és elzavarta a diáktömeget.
- Gyere, sétáljunk egyet!- mondtam mosolyogva.
Elkezdtünk sétálni.
- Figyelj, a hasamon lévő tetkóról annyit, hogy az életem megváltozik a hatására.- meg egy élet meg is születik...
- Akármi történik, én melletted állok, ezt te is tudod!- mondta Castiel a szemembe nézve.
- Lehet, később nem így fogod gondolni.- mondtam szárazon.
Sértődöttség ült ki az arcára, amit meg is értek.
- Mindegy mi történik, én itt maradok melletted!- mondta tagoltan.
- Oké, akkor elmondom.- mély levegőt vettem. Nehéz volt kimondani a következő két szót.- Terhes vagyok...
Castiel szemei kidülledtek. Kapkodta a tekintetét az arcom és a hasam közt. Majd felnevetett.
- Haha, jó vicc volt!- mondta nevetve.
De az arckifejezésemet látva felfogta, hogy nem vicceltem.
- Jön a misztikus tanács, hogy megvitassák a helyzetet.- megfogtam a kezét.- Szeretném, ha te is ott lennél velem.
Ő magához húzott és megölelt.
- Veled leszek mindig.- súgta a fülembe.
Megkönnyeztem, olyan megható volt.
- Köszönöm.- mondtam hálásan.- Ugye tudod, hogy apám mindkettőnket kinyír?- kérdeztem már mosolyogva.
- Csak a gyereket hagyja élni!- vágta rá.
Felnevettünk mindketten. Örülök, tényleg. Nem hittem volna, hogy ilyen jól kezeli! Átkarolta a derekamat, úgy simogatta meg a hasamat. Egy gyors puszit is nyomott rá. Érzem, hogy jó lesz. A tanács fél óra múlva meg is érkezett. 8-an voltak, mindegyik különböző fajtából. Volt vámpír, angyal, sellő, mumus, szellem, boszorkány, tündér, vérfarkas. A nyolc fő törzs vezetői... A tanácsterembe mentünk, ahol kilenc szék volt. Én és Castiel kézen fogva bementünk. Féltem. Elöntött a rettegés, mikor ránéztem a nyolc vezetőre. Legszívesebben kirohantam volna a világból. A diri is ott lépkedett a másik oldalamon.
- Szóval az ő energiáját éreztük!- mondta vidáman a tündér, miközben rám mutatott.
- Ennyi erő egyetlen testben... Elképesztő...- mondta az angyal.
- És ő ki?- kérdezte a vámpír Castielre mutatva.
- A gyerek apja!- mondtam.
- Egy ilyen kis ficsúr?- nevetett.
A teremben megfagyott a levegő. Dühös lettem.
- Nem mondták még, hogy egy terhes nőt nem szabad felbosszantani?!- mondtam és a fejemen kidagadtak az erek.
Összehúzta magát és motyogott valamit.
- Hadd lássam a tetoválást!- mondta az angyal és felhúztam a pólót.
Az angyal rátette a kezét a hasamra. Mosolyogva tapogatta meg. A tündér is megtapintotta.
- Kétségtelen, hogy ez a gyermek meg fog születni!- mondta az angyal.- Azonban...
- Mi az, Angela?- kérdezte riadtan a tündér.
- Lehet, hogy az anya belehal.- mondta rémült arccal.
- Nem fog meghalni!- jelentette ki Castiel.- Kate elég erős hozzá!
- A testét edzeni kell...- mondta a tündér.- Hogy kiállja ezt a próbát.
Konkrétan szülési tanácsokat kaptam. Miért nem mentünk akkor nőgyógyászhoz? Ott is ez lett volna az eredmény!
- Kate érdemes arra, hogy vezető legyen!- mondta a szellem.
- És kit vezessen?- kérdezte gúnyosan a vérfarkas.
- Minket.- mondta a mumus.
- Egy 18 éves lány?!
- Igen. 18 éves, de mégis többet tud, mint mi.- mondta a szellem.
- Nála van a nyaklánc is.- dörmögte a szakállába a sellőkirály.
- Először kijárom az iskolát!- mondtam hangosan.
Ők meghajoltak előttem. Úgy éreztem magam, mint egy királynő. Az ülés be lett rekesztve, kisétáltunk az épületből. Én még mindig a vöröske kezét szorongattam. Az arcán szomorúságot láttam.
- Hé, mi a baj?- kérdeztem belemélyedve a szürke szempárba.
- Mi van, ha tényleg nem éled túl?!- kérdezte.
- Ha tényleg megtörténik, neked kell gondoskodnod a gyerekről!- mondtam komolyan.
- Nem tudnám szeretni, ha elveszítenélek!- mondta.
- Már egyszer feltámadtam.- mondtam.
- Nem akarom azt érezni, mint akkor, amikor láttam a holttestedet!
- Mit éreztél?- kérdeztem.
- Azt, hogy az én életemnek is vége.- mondta én meg megöleltem.
Ő szorosan karolt át, mintha sosem akart volna elengedni. Így álltunk egy 10 percig biztos. Aztán csókkal búcsúztunk és felmentem a koleszba. Rosa feküdt az ágyon és a magazinját lapozgatta.
- Mi történt?- kérdezte, ahogy meglátott.
- Terhes vagyok. Most jövök a tanácstól...- Rosa arcán döbbenet tükröződött.