39. fejezet

Írói megjegyzés
Srácok, ezt nem hiszem el! Amikor ma beléptem az irányítópultra, a statisztikákhoz, az állam kb. a földet súrolta. Azt hittem, hogy ismét csak olyan 20 lesz a nézettségem, de nem! Csak ma 600-nál többen jelenítették meg az oldalt. Ezzel a varázslatos oldalmegjelenítéssel már megvan a 4000. Már majdnem sírtam az örömtől! Nagyon nagyon nagyon köszönöm azoknak, akik olvassák a blogomat. Komolyan, ha a pulzusomat meglátta volna valaki, rohantak volna velem a sürgősségire. Imádlak titeket!!! Így örömtől csillogó szemmel hozom a következő részt. Mindenkinek jó szórakozást hozzá!!!!
Írói megjegyzés vége
Csak bámultuk a követ. A szépen lecsiszolt kő hidegen csillogott a lemenő nap fényében.
- Mi lesz a nyaklánccal?- kérdeztem végül.
Az arcvonásai nem árultak el semmit. Mint mindig, most is méltóságteljes volt. Az arcán viszont megjelent pár nem odaillő ránc. Ez aggodalom lenne?
- Amikor szükség lesz rá, használjuk. De addig is elzárjuk.- mondta.
A szám tiltakozásra nyílt, de végül beharaptam a nyelvem.
- Ahogy óhajtja, asszonyom!- ezt a 3 szót nehéz volt kimondani.
Tétovázva, de a kezébe helyeztem az értékes ékszert, amit egy széfbe tett. Nehéz volt odaadni a nyakláncot. Hogy miért? Én magam sem tudom. Úgy érzem, mintha egy részemet zárták volna be. Súlyos léptekkel hagytam el a helyiséget. Gondterhelten felnézek, majd elindulok. Azok a ráncok nem hagynak nyugodni! Ahogyan a titokzatos erő sem, ami a medálból fakad. Utálom, amikor titkolóznak előttem. Az igazgatónő már mióta megérkeztem, azóta csinálja. Egyszer számon kérem, de nem most. Ez a nyaklánc lenne a Snow örökség, amiről a könyv beszélt? Amivel a legenda beteljesül? Ilyen nagy hatalom egy kis kőben csupán... Már nem ma, de valamelyik nap be kell lopóznom az irodába! Ideje elindulnom a koleszba. Gondolatok ezrei cikáztak a fejemben. Mi ez a medál? Valahogyan az egész iskola negatív energiát sugároz... Vészjóslóan emelkedik a fejem fölé. Az eddig barátságos kert most horrorisztikusba csapott át. Sietve lépkedtem át a lánykolesz auláján. Mintha minden sarokban lestek volna. Ahogy felértem a mi emeletünkre, sírás hangjaira lettem figyelmes. Lassan lépkedtem a szobánk ajtaja felé, egyre erősödött a hang. Ki sírhat ilyenkor? Kitártam a szobánk ajtaját, ahol Rosa ült az ágyon. Kisírt szemei piroslottak, az ágyon legalább 20 használt zsebkendő.
- Rosa, mi történt?- szaladtam oda hozzá. Aggódó tekintettel néztem a barátnőmre.
- N-n-nehehem....- zokogta.
- Gyere, állj fel!- mondtam és lágyan felhúztam.
Elővettem egy zsepit és elkezdtem letisztogatni az elfolyt szemfestékét. Ő továbbra is szipogott. Mikor végeztem a tisztogatással, elhúztam a fürdőbe. Megengedtem egy kicsit a vizet, majd jéggé fagyasztottam. Egy kicsit megmelengettem, nehogy arcüreggyulladást kapjon. Az olvadó jeget Rosa szeme alá dörzsölni kezdtem. A pirosság nagyjából elmúlt, ahogy a sírógörcse is.
- Most mondd el mi bánt, lehetőleg sírás nélkül!- mondtam és leültünk az ágyra.
- Leigh szerint túl tapadós vagyok! Kell neki egy kis szünet!- nyögte ki, majd ismét a sírás kerülgette.
- Csss, nyugalom!- mondtam és magamhoz öleltem.
- K-köszönöm!- mondta zokogva.
- Ugyan mit?
- Azt, hogy itt vagy mellettem!- mondta és tovább zokogott.
Így ültünk egy darabig, a felsőm teljesen átázott. Mikor látszólag csitult, elengedtem.
- Tudod mit? Mutassuk meg neki, hogy mit veszített!- mondtam mosolyogva, mire keservesen felnevetett.
- Nem veszített semmit! Csak egy kis terhet!- mondta szívszaggató hangon.
- Dehogynem! Ha itt ülsz magadba roskadva, igaza lesz! És én nem azt a Rosát ismertem meg, aki ezt hagyná!
- De Leigh...
- Hagyd őt! Csak rólad van szó! Mutasd meg, mit veszít, ha szakít veled!- mondtam és egy kicsit jobb kedve lett.
- Hogyan?- kérdezte.
- Egy kicsit megújítjuk a külsőd, de a belsőd ugyanolyan marad!
- Annak mi értelme?
- Nézd, ha egy drága, jó minőségű parfümöt veszel, annak is a legmodernebb csomagolása van. Tegyünk veled is így! Megcsinálom olyanra a külsőd, hogy Leigh szeme kiesik a helyéről, ha rád néz!
- Teljesen igazad van!- mondta lelkesen.- Nem ülhetek tétlenül!
- Ez a beszéd!- mondtam és leültettem.
A csodaszép ezüst haját kivasaltam. Rá tudott volna ülni, olyan hosszú lett! Aztán benéztünk a szekrénybe is... Késő este lett, mire kiválasztottunk mindent. Lezuhanyoztunk, majd lefeküdtünk aludni.
- Köszönöm, Kate!- suttogta Rosa.
- Erre valók a barátok!- válaszoltam.- Holnap mindenkinek megmutathatod, mid van!
- Így igaz!- mondta nevetve.
- Jó éjt!
- Neked is!- válaszolta és elszenderedtünk.
Leigh, jössz te még az én utcámba! Mosolyogva aludtam el. Másnap Rosa rázására ébredtem.
- Csináld meg a külsőm!- mondta kérlelve.
- Na, gyere!- mondtam és leültettem.
Ismét kivasaltam a gyönyörű haját. Csak most néztem, milyen szép szemei vannak! Ezeket a szemeket kiemeltem fekete szemceruzával. A bőre hibátlan, nem kentem rá különösebb sminket. A tegnap kikészített ruhát felvette. Adtam hozzá egy csizmát, készen állt a tökéletes Rosa.
- Nézhetek már tükörbe?- kérdezte kíváncsian.
- Mindjárt...- mondtam és az utolsó simításokat elvégeztem rajta.- Kész!
- Kate! Nagyon tetszik!!! Köszönöm!!!- mondta és a nyakamba ugrott. Végre mosolyogni láttam a barátnőmet.

Ilyen külsőt hoztunk össze neki.
És ilyen volt az átalakítás előtt:

 Külsőre most már jobban passzol Leigh-hez. De ha nem tetszik ennek a pojácának, saját kezűleg verek értelmet abba a dió méretű agyába. Rosa és én lementünk az étkezőbe. Mikor a kilincsre helyeztem a kezem, Rosa aggódó szemével találtam szembe magam.
- Ne aggódj! Gyönyörű vagy! Le sem tagadhatod!- mondtam biztatóan.
- Bízom benned, Kate! Remélem, igazad lesz!- mondta és megölelt.
Kinyitottam az ajtót. Ahogy az ajtó kicsapódott, az evőeszközök csörgése megszűnt. Mindenki ránk szegezte a tekintetét. Vagyis inkább a megújult Rosára mellettem. Ő egyet nyelt, majd beálltunk a sorba. Ahogy hátranéztem, láttam, hogy Leigh nem veszi le a szemét ezüst hajú barátnőmről. Már keletkezett egy kisebb zaj, amit sugdolózás alkotott. A moraj szépen hangosabb lett, mire odaértünk az asztalhoz. Én fedeztem Rosát, nehogy valami beszólás érje. Leültünk az asztalunkhoz, ahol a lányok egyből letámadtak minket.
- Rosa, olyan jól nézel ki! Mi ez a hirtelen változás?- kérdezte Sindy, miután mindenki abbahagyta az egyszerre beszélést.
- Leigh szünetet rendelt el, de mi úgy döntöttünk, hogy megmutatjuk, mit veszít!- mondtam Rosa helyett.
- Be is jött! Csak téged bámul!- mondta Iris Leigh felé mutatva.
Tényleg, még a falat is kiesett a szájából. Mi egymásra mosolyogtunk Rosával.
- Ezt Kate-nek köszönhetem!- mondta Rosa.
- Kate, mióta vagy ilyen versenyszellem?- kérdezi Kim.
- Mostantól!- feleltem vigyorogva.
Ahogy vége lett a reggelinek, Rosát Leigh elhívta. Én mosolyogva néztem, ahogy elmennek egy eldugottabb helyre. Hirtelen valaki puszit ad az arcomra.
- Ez a te műved?- kérdezi az a szexi hang, amitől borzongás fut végig rajtam.
- Igen.- fordultam felé.
Ő csak mosolyogva nézett rám. Aztán a keze megmarkolja a fenekemet.
- Te miért nem hordasz olyan ruhát?- kérdezi kisfiús hangon.
- Mert nekem nem áll jól!- mondtam a szürke szempárba.
- Neked minden jól áll! Még a semmi is... Valószínűleg az áll a legjobban...- suttogta érzékien a fülembe.
- Ezt honnan tudod?
- Nem volt nehéz elképzelni a bál után...- mondta és összesimultunk.
Olyannyira, hogy a combom hozzáért az ágyékához. Tisztára elvörösödtem.
- Hűtsd le magad, iskolában vagyunk!- suttogtam.
- Te is lehűthetnél...- mondta  Megsimította az arcomat és megcsókolt.
Abban a csókban minden vágya benne volt. A hevessége miatt megszédültem. Mosolyogva néztem a vörös démonomat, aki elvette az eszemet.
- Minden mondandómból tudsz valamilyen perverz utalást formázni?- kérdeztem.
- Nagyjából. Mondj egy szót!- erősen kezdtem gondolkodni.
- Puding.- nem tudtam jobbat kitalálni.
Mosolyogva a fülemhez hajolt és halkan belesuttogta. A vér az arcomba szökött, melegem lett.
- Elég jó volt?- kérdezi perverzen vigyorogva.
- Nem is tudok mit mondani...- mondtam pironkodva.
- Gyere, menjünk!- mondta mosolyogva.
Végigcirógatta a karomat, amitől még jobban elvörösödtem. Az utóbbi kijelentése után bármit el tudok képzelni. Még mindig vörös színben pompázik az arcom, ha eszembe jut a pudinggal kapcsolatos mondata. Valami bizsergés futott át rajtam erre a gondolatra. Éppen az állatok párzásáról tanultunk biológia órán. Valahogy kibírtam beteges képzelgések nélkül. Eljött nagy nehezen az este, mikor a szobámban ültem. Rosa ront be a szobába.
- Kate, isten vagy!- kiáltotta boldogan és a nyakamba ugrott.
- Öööö... miért is?
- Leigh visszafogadott!
- Ugye nem te kezdeményeztél?
- Nem, ő mondta, hogy az ő részéről hülyeség volt. Nem nagyszerű?- kérdezi boldogan.
- Gratulálok!- mondtam és megöleltük egymást.
Késő estig beszélgettünk, majd sikerült elaludnom. Hülye Castiel! Hülye puding! Sajnos mindkettő volt az enyhén beteges álmomban. Maradjunk annyiban, hogy az értelmező szótárban a perverz kifejezés mellett az én álmom szerepel...