47. fejezet

Csörömpölésre ébredtem. Rosa pakolt éppen, gondolom megy a szüleihez. Én kinyitottam csipás szememet és készülődtem. Már este összepakoltam, így nem kell vele szenvedni. Leszáguldottam Ella szobájához. Sürgetően kopogtattam, mire unottan nyitotta ki az ajtót. Tudtam, hogy neki már nincs élő rokona, akihez mehetne.
- Figyelj, szeretnél elutazni velem a szüleimhez?- kérdeztem hadarva, mire a szeme felragyogott.
- Igen! Mindjárt kész vagyok, csak szólok a bátyámnak!- tudtam, hogy elválaszthatatlanok.
Bementem Ella szobájába, ahol telefonált (?). Gondolom a bátyjával, mivel ezzel a mondattal köszönt: "Szia, figyelj vadbarom...". A testvéri szeretet... Én csak mosolyogtam rajta. Ella villámsebességgel kapkodta össze magát. Együtt kimentünk a suli elé, ahol Castiel várt. Üdvözlésképp adtam neki egy csókot, amit egy dudaszó szakít félbe. Apa áll a Mustang mellett és szúrósan figyel minket. Kelly, vele ellentétben, mosollyal fogad és körbepuszil. Mikor befejeztük a köszönést, apához fordultam.
- Apa, meghívtam pár barátomat, ugye nem baj?- kérdeztem szemlesütve.- Nincsen családjuk, akihez mehetnének karácsonykor...- tettem hozzá.
- Persze, hogy jöhetnek!- vágta rá Kelly.
Apa ránézett amolyan "megőrültél?" tekintettel. Kelly pedig dühösen kezdte méregetni.
- Pakoljatok be!- adta fel apa és kinyitotta a csomagtartót.
Castiel berakta a bőröndjeinket, mi pedig beültünk a kocsiba. Ella és Kelly jobban megismerték egymást, mikor a fiúk is beültek a kocsiba. Mi hátul, apa és Kelly pedig elöl. Már szinte kínos csendben telik az út, mikor apa megszólal.
- Hogy is hívnak?- kérdezi apám és Castielre néz. Én szégyenemben elsüllyedtem volna...
- Castiel.
- Nos, Castiel... Kije is vagy a lányomnak?- én a kezembe temettem az arcom. Kelly dühösen mered apára.
- Ez nem egyértelmű?! A pasija!- mondta és adott egy tockost apámnak.
Mi hátul nevettünk egy kicsit.
- Akkor tisztázzuk, rendben?- mondtam mosolyogva.
- Rendben.- mondta apa erős hangon.
- Ő itt Ella, az én egyik legjobb barátnőm és Castiel húga!
- Örvendek!- mondta Ella vidáman. Apám biccentett egyet.
- Ő pedig Castiel, az én úgymond "kedvesem", ahogy Kelly mondja, pasim.- mondtam.
- Örülök a találkozásnak!- mondta Castiel illedelmesen. Apa csak gyanús szemekkel nézi.
- Vámpírok vagytok?- kérdezi hirtelen apa.
- Ön hisz a vámpírokban? Nagyon nagy butaság!- mondta Ella.
- Ella, nem is mondtam, hogy Kelly és apa vámpírok!- mondtam zavarban. Kelly teljesen hátrafordul és vicsorít egyet.
- Bocsánat a válaszomért, igen, mi is vámpírok vagyunk!- mondta Ella és vicsorított.
Apa Castielre nézett, aki kivillantotta a fogait.
- Mit akarsz a lányomtól?- kérdezi keményen.
- Na de Richárd!- mondta Kelly apának.
- Én csak vele akarok lenni, megvédeni mindentől. Amíg világ a világ.- mondta hirtelen Castiel és a szemembe nézett. Az ujjainkat összekulcsolta.
Kelly a szívére tette a kezét és meghatódottan néz ránk. Apa csak meredten nézi az utat.
- Köszönöm.- mondtam és megcsókoltam.
Castiel minden érzését beletette a csókjába. Rövidre fogtuk (ami nálunk olyan fél perces). Ilyen meghitt hangulatban telt az út.
Megérkeztünk a tengerparti házunkhoz, amit Elláék ámulva figyeltek. Már dél felé járt az idő, így Kelly besietett, hogy elkészítse az ebédet. Én körbevezettem a házban a vendégeinket, akik csak ámultak. Végül felmentünk az emeletre, ahol több vendégszoba is volt. Igen, apám nagyon jól keres üzletemberként. Minden szoba ugyanúgy nézett ki, kivétel a nővérem szobája és az én szobám. Választottak egy szobát, majd lementünk enni. Apa máris elment dolgozni, Kelly pedig sült hússal várt minket, illetve egy-egy pohár vérrel. Már éppen leülnék, amikor motorbőgést hallok.
- Bea megjött!- mondtam és kirohantam.
Az én vöröske nővérem éppen leoperálta a csomagokat a motorjáról. Egymás nyakába borultunk, majd segítettem a csomagjait felvinni. Mi is leültünk a többiekhez és ettünk, amikor Ella megszólal.
- Te vagy Kate nővére?- kérdezi Beát.
- Igen, te pedig csak Ella lehetsz!- mondta mosolyogva.- Te vagy Castiel húga.
- Igen. Gondoltam, hogy ismered Kate pasiját!- mondta Ella és Castielre mutatott.
Bea kezéből kiesett a villa, ami csörömpöléssel ért földet. Átnyúlt az asztalon és megragadta Castiel gallérját. Enyhén szólva meglepődtünk, mikor Bea kezéből egy lángoló csontvázkéz lett. Az arca eltorzult, dühös ráncokba húzódott...