49. fejezet

Néztem, ahogy Kelly beáll a harci pózba. A szívem a torkomban dobogott. Castiel jó harcos, de Kelly harcművész. Bea szellemlovas, Kira pedig bukott angyal, mindkettőjük neve ismert. Mintha egy vészjósló zenét hallanék, összerezzentem. Markoltam Ella karját, ő is az enyémet. Kira megütötte a gongot, ami a harc kezdetét jelenti. Ismerem Kelly harcmodorát, ami a hirtelen támadáson alapszik. Védekező pózba áll, Castiel nekiront. Amikor Castiel meg tudná sebezni, Kelly megragadja a csuklóját és megpördíti. Szinte hallom, ahogy nyekkenve ér földet. A vöröske háton fekszik, itt az alkalom a támadásra. A vámpírnő megragadja a két bokáját és lendít egyet. A szerelmem a pálya másik felébe repül, akár egy rongybaba. Ezek nem viccelnek! Castiel felpattan és Ellát meghazudtoló gyorsasággal jelenik meg Kelly előtt és vágja földhöz. A nő talpra ugrik vissza és kezdődik az a pusztakezes harc, amit Jackie Chan is megirigyelhetne. Ütések és hárítások sorozata, ami mintha meg lenne előre tervezve. Lefagyva bámultam, ahogy egy komplett koreográfiát adnak elő, teljesen egymás gondolataiban olvasva. Aztán Castiel egy rúgással a földre küldi Kellyt, aki összegörnyedve térdel a fiú előtt.
- Az első menet nyertese: Castiel!- kiáltja most Bea és megszólaltatja a gongot.
Castiel felsegíti Kellyt és kezet fognak. A vámpírnő arcán látszik, hogy neki bebizonyította Castiel a rátermettségét. Kelly kivánszorog a pályáról és leül a másik oldalamra.
- Jól harcol. Engem meggyőzött, de a nővéred kemény dió lesz.- mondta már teljesen jól.
- Remélem sikerül neki is bizonyítania.- néztem Kellyre.
- Bízz benne. Csak ennyit tehetsz, de ha kételkedsz, azt ő is megérzi.
- Igazad van!- mosolyogtam rá.
- A következő menetben Bea Castiel ellenfele!- kiáltotta Kira.
Megszólalt a végzetes hang. Bea kivonult a harctérre dühös ábrázattal. A nővérem mindenen átgázol, ami az útjában áll. Ő Kelly tökéletes ellentéte. Nem vár senkire és semmire. Ő egyből támad, ha úgy látja jónak. Csak ennyit tudok a harcmodoráról. Már a harc elején mindent vagy semmit. Castiel védekező pózba áll, ahogy ellenfele nekiront. Bea a dühtől ködös tekintettel rohan felé. A hajkoronája égni kezd, az arca helyére egy csupasz koponya lép. A ruhája egy motorosszerkó, ami már meg van perzselődve pár helyen. Csontvázkezével megragadja Castielt és a falhoz vágja. A téglafalon egy nagy horpadás keletkezett. A szerelmem még mindig mozdulatlan, mikor Bea nekirugaszkodik és verni kezdi. Már majdnem beledöngölte a falba, mikor Castiel hárít és visszaüt. A nővéremnek okozott sokkot kihasználva kibújik Bea szorításából. Sajnos nem jut messzire, mivel a nővérem előrántja fegyverét: egy kilencágú ostort. Ez a macska. Mind a kilenc ág végén egy-egy acélgolyó van, ami úgy hasítja fel a bőrt, mintha macska karmolászta volna. A női szellemlovasok ilyet kapnak, a férfiak pedig láncot, ami nagyobbat üt. A testvérem lendített egyet a vörös felé, az ostor rátekeredett a lábára. Megrántja, Castiel pedig elesik. A nővérem mellé sétál és belerúg. A szememből már folytak a könnyek, ahogy láttam a nővéremet és a vöröst. Castiel arca már csupa vér volt. Mikor megelégelte a rugdosást, megfogta a nővérem lábát és lecsavarta maga mellé. Ráütött a testvérem koponyájára, aki ettől visszaalakult. Castiel felállt, ahogy Bea is. Elismerően kezet rázott a pasimmal, majd nagy hangon kijelenti.
- Castiel a győztes!- mondta és ahogy a filmekben, felnyújtja a győztes kezét.
Még mindig folyik a szememből a könny, de már a boldogságtól. A nővérem feljön a lelátóra, de még odakiáltja Castielnek.
- Ezt még nem fejeztük be!- nevetett Bea.
Rajta alig található pár karcolás, Castiel arca viszont vérben úszik. Kira jön oda hozzám.
- Figyelj, lásd el némileg a sebeit, mert én nem fogom vissza magam!- rátette a kezét a vállamra.
Én csak bólintottam egyet és leszaladtam. A lányok mosolyogva figyelték a jelenetet. Odasietek Castielhez, aki döbbent fejet vág.
- Feküdj le!- mondtam és ő engedelmeskedett.
Én letérdeltem és a fejét a combomra húztam. A kezembe varázsolok egy kis jeget, amit megolvasztok. A vizes kezemmel törlöm le a vöröske arcáról a vért. Nem figyeltem az illatra, ami belőle áradt. A szája fel volt repedve, még az arcán voltak vágások. A csajok nem kegyelmeztek. Mikor kellően láttam a vágásokat, hozzáláttam. Ilyen apró varázslatot még sosem csináltam. Valahol el kell kezdeni, nem? Ő csak figyelte, ahogy koncentrálok. Egy pillanatra belenéztem a szürke szemekbe. Bizalmat láttam benne. Vettem egy nagy levegőt. A homlokán lévő sebre tettem az ujjam és koncentráltam. Az apró jégvirág végigkúszott a seb mentén, összeforrasztva azt. A jég összefogta a sebet. Az arcán végigcsináltam ezt az aprólékos munkát. Mikor végeztem, az arcát a két kezem közé fogtam és adtam egy csókot a homlokára.
- Tudom, hogy képes vagy legyőzni!- mormogtam neki.
- Köszönöm.- mondta és elmosolyodott.- Ezért tényleg jár az a fürdő!
- Hmm... lehet, hogy még több is!- súgtam a fülébe.
- Győzni fogok!- jelenti ki.
- Reméltem is!- mondtam nevetve és visszaszaladtam a lelátóra.
Kira ment le és ravasz mosolyra húzta a száját. Ez sose jelent jót! Róla nem tudok semmit! Sötét füst gyűrűzött körülötte, amitől a frász kerülgetett. Mit tudhat az a fekete füst? Éjfekete szárnyai előbújtak. A két tenyerét egymásra helyezte, amiben egy sötét valami kezdett formálódni. Energia? Esetleg érzés? Csak szuggeráltuk a formálódó gömböt. Castiel hátrált, ahogy növekedett az a valami. Kira elengedte és Castiel felé irányította. Mintha vibrált volna az a nyaláb. Nem tudom, hogy mi ez, de biztosan veszélyes. A vöröske próbált kitérni előle, de az követte. Közben Kira is harcolt vele. A lány egy pörgőrúgással kifektette, de a vöri talpra állt. Az a gömb közben egyre jobban nőtt. Castiel is ütötte a lányt, de az szinte meg sem érezte. Kira felnevetett, majd adott Castielnek egy akkora jobb horgot, hogy még én is éreztem. A füst és a gömb terjeszkedett. Castiel ismét a falhoz van szorítva, Kira a gömböt felé tereli. A vörös kezéhez hozzáér, mire felszisszen. A bőr égett volt. Már nem tudtam tovább ülni, felpattantam és intettem egyet a gömb felé. Meg akartam fagyasztani, de ehelyett egy fénysugár jött ki az ujjamból. Ahogy a fény elérte a gömböt, az fokozatosan kisebb lett. Kira felnevetett, majd felsegítette Castielt. Nem értettem semmit. A döbbent arcomat látva Kira magyarázatot adott.
- Kíváncsi voltam, hogy te is megvédenéd-e! Tudnod kell, hogy a védelem kölcsönös dolog, ami mindkettőtöknek fontos!- küldött felém egy lágy mosolyt.- Átmentetek a próbán!
- Hurrá!- kiáltottak fel a lányok.
Kelly közelebb jön hozzám.
- Kaptok egy közös lakosztályt, amiben élvezhetitek egymás társaságát!- mondta Kelly pajzán mosollyal.
- Mikre gondolsz?!- tetettem az erkölcsös kislányt.
- Te is tudod!- szólt bele Bea nevetve.
Meggyógyítottam Castielt, majd vidám hangulatban felmentünk. Kelly a kezembe nyomja a lakosztály kulcsát.
- Tessék, hogy biztos ne zavarjon senki!- mondta, mikor odadobta a kulcsot.
- Ez milyen kulcs?- kérdezi Castiel.
Hátulról átölelt és adott egy puszit az arcomra. Én továbbra is a kulcsot néztem. Még sosem jártam abban a lakosztályban!
- A lakosztályunk kulcsa.- mondtam.
- Gyertek, megmutatom!- mondta Kelly és Bea is jött velünk.
Az emeletre mentünk. Végigmentünk a fehér folyosón. A legvégén volt egy hófehér ajtó. Én mindig is azt hittem, hogy ez a raktár. Kelly kitárta nekünk. Elámultam, mikor megláttam az egyszerű eleganciát, ami bent fogadott. Egy hatalmas, fehér franciaágy, amin legalább heten is elférnének. A bútorok vajszínűek. Két babzsákfotel is volt a szobában. Egy rejtett ajtó mögött a gyönyörű fürdőszoba található. Egy nagy sarokkád, zuhanyzó, kék csempézés. Hangulatvilágítás, gyertyák a kád szélén. A mosdókagyló tényleg egy kagyló alakjában díszelgett. Egyszerűen meseszép volt az egész. Viszont amikor meghallom nővérkém hangját, pipacspiros lettem.
- Hé, Castiel!- mondta Bea, mire a vöröske odafordul.
- Igen?
- Egyet jegyezz meg! Még nem akarok nagynéni lenni!- mondta Bea mosolyogva.
Én rákvörös fejjel bámultam a nővéremre. Aztán még rátett egy lapáttal Castiel is.
- Azt nem ígérem biztosra!- mondta és perverzen nézett rajtam végig.
Miután lenyugtattam szegény kis szívemet, lementünk vacsizni. A lányok minket figyeltek végig. Vacsora után Kira elkapott.
- Mi lesz estére a terv?- kérdezte perverzen. Rosa jutott eszembe.
- Titok.
- Azért fogadd meg a tanácsom: Dolgoztasd meg az uradat!- mondta Kira és Castiel felé bökött a fejével.
- Hmm... Azzal szerintem nem lesz gond!- mondtam egy kacsintás kíséretében.
- Helyes! Na szevasz, csajszi!- mondta és mindenkitől elköszönt.
Mindenki elment a saját szobájába. Én még mosogattam a tányérokat, amikor Castiel jelenik meg mögöttem és átöleli a hasamat. A nyakamat kezdi csókolgatni.
- Már úgy hiányoztál...- mormogtam egy nyögés kíséretében.
- Akkor gyere és töltsd velem az estét!- súgja a fülembe.
- Hiszen az alku kötelez!- mondtam mosolyogva.
Még elmostam az utolsó edényt. Ő még mindig simogatta a hasamat. Viszont a keze már lentebb kalandozott. Pontosabban a combomnál.
- Mindjárt megyek. Addig engedj fürdővizet!- mondtam.
Ő elvette rólam a kezét és adott egy csókot a nyakam hajlatába. Hallom, ahogy felmegy a lépcsőn. Úgy érzem, nem sokat fogok aludni...