41. fejezet

Írói megjegyzés
Az előző rész az csak ilyen átvezető volt. Nem árulok el semmit erről a részről, inkább olvassátok el!
Írói megjegyzés vége
Nos, beköszöntött a december, a mikulás, a karácsony. Pontban 6-kor kinyílt a szemem, mikulás napján. Kinyitottam az ablakot, szinte ugráltam örömömben. Nagy, sűrű hópelyhekben esett a hó! Mindig is imádtam ezt az ünnepet. A vidámság kedvéért felhúztam egy csengős mikulássapit. Castiel perverzsége miatt pedig egy dögös mikuláscsaj szerelést. Ahogy elkészültem, Rosa is felébredt.
- Kate, mi ez rajtad?- kérdezi félkómásan.
- Az ünnepi jelmezem. Nem tetszik?
- Csak azért kérdeztem, mert én is beöltözöm!- mondta és kipattant az ágyból.
Neki is megcsináltuk a jelmezét. Röhögtünk egy kicsit egymáson.
Egyébként így nézek ki:

- Na, csinik vagyunk, mehetünk!- mondta Rosa mosolyogva.
Karöltve mentünk le az étkezőbe, amit plafontól a padlóig ünnepi díszítés fedett. Csak ámultunk a nagy felhajtáson. A büfében mézeskalácsot és ünnepi kakaót is lehetett kérni! Ahogy az asztalunk felé mentünk, valaki belecsípett a fenekembe. Hátrafordultam és Castiel állt mögöttem idétlen vigyorral az arcán.
- Mi van azzal, hogy "nekem nem állnak jól az ilyen ruhák"?- kérdezte vigyorogva.
- Csak a hangulat miatt elvetettem ezt az elvemet.- mondtam a kakaómmal. Már ott voltunk az asztalunknál, így letettem a tálcát. Ő csak kanosan végignézte, ahogy lehajolok a tálcával.
- A hangulatom megvan, de nem a mikuláshoz!- átölelt a vállamnál és belecsókolt a nyakamba.
A lányok csak nevetgéltek, miközben Castiel kényeztette a nyakamat. Mikor Castiel abbahagyta, szembefordultam vele. Csak néztünk egymásra, mikor egy növény belelógott a képbe. Egy fagyöngy volt az. A lányokra néztem, ott Sindy vigyorgott. Tudhattam volna. A vöröske visszafordított magához és megcsókolt. Én visszacsókoltam, mire azt veszem észre, hogy a keze a szoknyámnál matat. Elváltunk egymástól, és a fülembe suttogott.
- Remélem jössz a bulira!- suttogta.
- Ki nem hagynám!- suttogtam vissza.
Teljesen hozzásimultam és játékosan belecsókoltam a nyakába. Éreztem, ahogy elmosolyodik. Elváltam tőle és leültem reggelizni. Ő is ment a saját asztalához.
- Hmmm... a bulin szerintem lesz valami!- mondta Iris szemöldökhúzogatással.
- Miből gondolod?- kérdeztem vissza gyanútlanul.
- Kate!!! Könyörgöm, a vak is látja, hogy kíván téged!- mondta Kim, mire szinte kiköptem a forró kakaót.
- Mit mondasz?!- kérdeztem vissza.
- Be van rád indulva, ágyba akar vinni, kufircolni szeretne veled, egyesülni testestül-lelkestül, hogy akarod, hogy még mondjam?!!- mondta Roxi ingerülten. Én elpirultam még a gondolatra is.
- És úgy látom, te is így vagy ezzel!- mondta Sindy.
- Én nem! Vagyis szeretem... meg átfut rajtam egy bizsergés, mikor hozzám ér... meg a hasizma valami isteni...- ekkor megvilágosodtam.- Kívánom Castielt!- mondtam halkabban.
- Bizony, húgi!- mondta Roxi.
- De én még sosem...- mondtam bizonytalanul.
- Nyugi, Castiel már olyan tapasztalt, hogy fel sem fog neki tűnni!- mondta Iris, mire sírva fakadtam volna.
Ahogy Viola meglátta az elkeseredett fejemet, áthajolt az asztalon.
- Csak téged szeret! Ha csak egy éjszakás kaland lennél neki, már otthagyott volna!- mondta és bólintottam egyet.
- Iris! Néha nem kéne ilyen őszintének lenned!- mondta Roxi és adott neki egy tockost.
- Köszi lányok! De nem hiszem, hogy ma este történik meg!- mondtam.
- Segítünk neked! Én úgyis Leigh-nél töltöm az éjszakát!- mondta Rosa mosolyogva.
- Mit csináltok ti így esténként?- kérdezte Sindy perverz hangsúllyal.
- Ezt is, azt is!- mondta Rosa és a cicás bögréje mögé rejtőzött.
Így telt el a reggeli szünet. Minden tanár viccesnek találta a jelmezünket Rosával. Vajon ezért nem feleltettek? Ha igen, minden nap ebben jövök! Kitárgyaltunk mindent Rosával, mikor jött a rettegett biológia óra. Leültünk a teremben és a tanár rám nézett.
- Kate és Castiel jöjjenek a táblához!- mondta a tanár.
Rosszat sejtek! Nyeltem egy nagyot. Utálom ezt a tanárt, komolyan mondom! Kimentünk a táblához, az osztály feszülten figyelt. Bezzeg amikor a bogarak testfelépítését vettük, nem figyeltek ennyire! Érdeklődve nézünk a tanárra.
- A mai anyag a doktornő külön kérésére született. Nos, ez a testi vágy!- mondta a tanár, mire elkezdtek sugdolózni.
Castiel elmosolyodott és rám nézett. Ettől a tanártól felfutok a falra! A doktornő ezt még visszakapja!
- Azért hívtam ki ezt a két diákot, mert tudomásom szerint járnak. Igaz?
- Igen.- mondta Castiel határozottan.
- Ez pont kapóra jön, mivel a fagytündérnek nagyon erős a testi vágya. Ez azt takarja, hogy bárkit képes elcsábítani és hosszú ideig játszani vele érzelem nélkül, hogy elérje azt, amit akar.- mondta a tanár és behúztam a nyakam.
Eszembe jutott az Arminnal töltött estém. Sem Lysnek, sem Castielnek, még a lányoknak sem mondtam el. Castiel tág szemekkel rám nézett. Én kinéztem az ablakon. Valamiért lelkiismeret furdalásom volt. Az osztály észlelte a feszültséget köztünk. A tanár viszont nem, tovább folytatta a rizsát arról, mennyire érzelemmentesen tudom levenni a fiúkat a lábukról. Közben Castiel sötét tekintettel méregetett. Minél többet beszélt a tanár, annál jobban éreztem a Castielből áradó bizalmatlanságot felém. Egy idő után a szemem megtelt könnyel, majd egy hirtelen gondolattól kiszáguldottam a teremből. Mindig is féltem ettől a pillanattól. Pedig tudhattam volna... Egyszer minden jó véget ér előbb vagy utóbb. Eddig teljességgel tökéletesnek mondható volt a kapcsolatom Castiellel. De most vége! Miért kellett fagytündérnek születnem? Könnyes szemmel rohantam ki az udvarra. A szárnyaimat kibontottam és már szálltam is. Minél magasabbra! Ez az egy célom volt. A hó még mindig nagy pelyhekben esett. Vigasztalóan simogatták a bőrömet. A suli legmagasabb pontját választottam a leszállásra. Az az erkély, ahol Lyssel békültem ki. Leszálltam és elragadtak az emlékek. Lys parázós fején még mindig kénytelen vagyok elmosolyodni. A szárnyaimat visszahúztam és lefeküdtem a friss hóba. Így feküdtem elgyötörten, kisírt szemmel. Most mondhatjátok, hogy a legkisebb provokáláson is elsírom magam. Ez így igaz. De amikor a szerelmem úgy néz rám, akár egy idegenre... Annál nincs szívszaggatóbb érzés. Ráhajtottam a fejem a hóra. A meleg könnyeim felolvasztották a vékony hóréteget. Legalább 10 percig ott feküdtem, mikor nyílik a vasajtó...