55. fejezet

- Próbaidőn van!- mondta egy kis hezitálás után a diri.
Én örömömben megöleltem, amitől enyhén szólva meglepődött.
- Sa-sajnálom!- engedtem el, majd kisiettem az irodából.
Felmentem a szobánkba. Nem volt ott senki, de nem is bántam. Letettem a cuccomat, majd körülnéztem. Semmi sem változott. Ránéztem az asztalra, ahol egy bekeretezett fotó volt rólunk. Kezembe vettem a képet. Ez a bálon készült. Felnevettem az emléktől. Az asztalon hevert a levelem is, amit másfél éve írtam neki búcsúzóul. A széle rongyos volt, mintha minden nap elolvasta volna.
- Kate?- kérdezi mögülem egy bátortalan hang.
Megpördülök a tengelyem körül és fehér hajú barátnőmet látom meg. Arcán örömkönnyek csurogtak végig, én pedig megöleltem.
- Olyan jó, hogy itt vagy!- zokogta a vállamba.
- Jó újra látni téged!- mondtam én is meghatódva.
Így álltunk egy darabig, majd elvált tőlem. Végignézett rajtam és elismerően bólintott.
- Jót tett neked a nővéred! A stílusod nagyon illik hozzád!- mondta. Na ez Rosa!
- Tényleg?
- Igen, olyan rossz kislányos!- mondta pimaszul mosolyogva.- Castiel odalesz érted!
- Még ne szólj neki, jó?
- Miért ne?- kérdezte.
- Majd én akarom üdvözölni!
- Jól is teszed!- mondta egy kis szünet után.
- És még kérdezni szeretnék valamit!
- Neked bármit!
- Összejött valakivel azóta?- kérdeztem félénken.
- Nem, még másik lányra se nézett, mióta elmentél!- mondta Rosa. A lelkem egy tonnával lett könnyebb.
- Köszönöm, Rosa!- mondtam hálásan.
- Jössz? A lányok már várnak rám.- mondta Rosa és belém karolt.
- Igen!- mondtam és már indultunk is.
Mindent elmeséltem Rosának. Közben mentünk le az udvarra. Ahogy a csajok megláttak minket felvisítottak. A nyakamba ugrottak, a baj az, hogy egyszerre. A földön kötöttünk ki, nevetve. Felálltunk és egy csoportos ölelést kaptam.
- De jó látni titeket!- mondtam nekik.
- Rosa majdnem depressziós lett, amíg nem voltál itt!- kotyogta ki Iris.
- Rosa... írtam, hogy ne búslakodj!- mondtam a barátnőmnek, a többiek csak nevettek.
- Itt vagy, ez a lényeg!- mondta nevetve.
- Castiel tényleg magába fordult.- mondta Viola.
- Komoly?- kérdeztem vissza, mire bólintott.
- Majd üdvözöld forrón, már szüksége van egy kis szeretgetésre!- mondta Kim.
Elkezdtünk kuncogni.
- Amiatt ne aggódj!- húzogattam a szemöldököm.
- Úúúú... Kate, mit tervezel?- kérdezte Roxi.
- Az csak ránk tartozik!- mondtam perverz hangsúllyal.
- Kate...?- kérdezte mögülem egy bizonytalan hang.
Megfordultam és a felemás szemek hitetlenkedve néztek rám.
- Lysander, már meg sem ismersz?- kérdeztem vissza "sértődötten".
Ő szó nélkül megölelt és körbeforgatott. A lányok csak néztek ránk. Még erősebb lett és még szívdöglesztőbb. Vagy csak én gondolom így?
- Remekül nézel ki! Castiel biztosan örülni fog neked!- mondta Lys, miután elengedett.
- Te pedig szívdöglesztő vagy! Mikor lettél te ilyen Adonisz?!- mondtam és végignéztem rajta.
- Hát...- mondta.- mindig is ilyen voltam!- húzta mosolyra a száját.
- Lys-drágának mindig is nagy volt az önbizalma!- mondta közben Rosa.
Mi csak felnevettünk.
- Lys, hol találom Castot?- kérdeztem a szürkétől.
- A tetőn van, mint mindig.
- Köszi, csajok, még találkozunk!- köszöntem el tőlük.
- Lys, ez neked is szólt!- szólt be Kim.
Nevettek ahogy távolodtam. Felmentem a lépcsőn és a vasajtó előtt megálltam. Nagy levegőt vettem, majd kinyitottam a nehéz ajtót. Castielt látom meg, ahogy a semmibe bámul. Nem vett észre.
- Tűnés!- mondta. Háttal volt nekem.
- Így kell üdvözölni valakit?- kérdeztem vissza.
Ő megfordult és rám meredt. A szeme meglepettségről árulkodott.
- Kate? Te vagy az?- kérdezte és a fagyos tekintetem egybefonódott a szürke szempárral.
- Kit ismersz még kék hajjal?- kérdeztem kedvesen.
Ő megölelt volna, de eltoltam magamtól.
- Mielőtt teljesen egymásba gabalyodnánk...- mondtam mosolyogva.- Hány csajnak csaptad a szelet?
"Castiel"
Ez kétségkívül Kate volt. A kék haja, a fagyos pillantása... A formás testéről már nem is beszélve! De a ruhája valami eszméletlenül dögös volt. Titokzatosan eltakarta, amit el kell, mégis kihívó volt. De azt egyből kiszúrtam, hogy nincs rajta melltartó. Viszont a kérdés hallatán leblokkoltam, majd elmosolyodtam. Megszívassam?
- Hát volt Jenny, Clara, Britney...- soroltam a lány neveket, amik eszembe jutottak. Igazából minden este Kate emlékével aludtam el.
Ő csak ördögien felnevetett. Közelebb jött hozzám és végigsimította az arcomat. Az érintése perzselt ennyi idő után.
- Akkor már én is elmondom: a távollétem alatt több ismeretlen fiúnak is táncoltam, majd egy emeleti szobában közelebb kerültem hozzájuk. Még a nevüket sem tudtam, de kötelességemnek éreztem, hogy könnyítsek a lelkükön!- tette a szívére a kezét.
Lefagytam attól az angyali mosolytól. A mosolyától kirázott a hideg. És mi az, hogy TÁNCOLT a fiúknak, majd "közelebb került hozzájuk"?!?!!! A fejemet látva felnevetett.
- Csak szívattál?- kérdeztem megkönnyebbülve.
- Nem, ez tényleg megtörtént!- hagyta abba a nevetést hirtelen.- De elmesélem mi volt. Több melónk is volt sztriptíz bárban, így Beával beálltunk táncosoknak. A célpontot felcsábítottuk a szobába...- beleborzongott az emlékbe.- majd a tesóm kiégette a lelkét és kiugrottunk az ablakon!
- Komoly?
- Igen.- mondta komoly arccal.- És tudom, hogy kamuzol, mert már megint kanosan a melleimet bámulod!- felkaptam a fejem és a szemébe néztem.
- Ne-nem, dehogyis!- zavarba hozott.
Ő csak elmosolyodott és közelebb lépett hozzám. A telt ajkaival a fülemet súrolta. A meleg lehelete csiklandozta a fülem.
- Megsúgom: én is ki vagyok éhezve. Már másfél éve...- suttogta elhaló hangon.- Csak mondd meg, ha nem így érzel és békén hagylak!- elhajolt a fülemtől, majd hátat fordított.
Nekem nem is kellett több, hátulról átöleltem és csókokkal borítottam puha bőrét. Az érzés villámcsapásként ért, mámoros boldogság fogott el. Újra érzem, hogy itt van velem. Egy nyögést próbált elfojtani, de az nem igazán sikerült. Megfordult, a kezemet pedig megfogta. Beharapta az alsó ajkát. Elmosolyodott, majd a kezemet a fenekére csúsztatta. Megmarkoltam a még mindig kemény farpofákat, amitől egy kéjes nyögést hallatott. A kezem a combjára csúsztattam, enyhén felemeltem. Az ő keze már a felsőm alatt járt. A nyakam hajlatát csókolgatta, néha már harapta is. Elszakadt tőlem. Ő kipirulva elmosolyodott, majd mondta.
- Este találkozunk!- mondta és kisietett.
A bőröm még mindig bizsergett forró csókjaitól. El sem hiszem! Egy cigit elővettem, majd elkezdtem szívni.
"Kate"
Estére akarom hagyni a javát! Kuncogva mentem vissza a többiekhez, ahol mindenki sokat sejtetően rám nézett.
- Elhitte, hogy te vagy az?- kérdezte Lys kanos mosollyal.
- Hmmm... Igen!- mondtam titokzatosan mosolyogva.
- Mit mondtál neki?- kérdezte Rosa.
- Nem sokat beszélgettünk...- mondtam.
- Ilyen gyors volt?- kérdezte Lys.
- Lys, Lys... Ismerhetnél annyira, hogy tudd, nem hagyom magam.- mondtam fejcsóválva.
- Akkor csak nyálcsere volt?- kérdezte Kim.
- Igen.- mondta Rosa helyettem.
Elnevettük magunkat. Olyan jó érzés volt beszélgetni velük! Mikor már sötétedett, elbúcsúztunk és felmentünk. A táskámból elővettem azt a bőrszerkót, amit az első megbízáson viseltem.
- De dögös szerelés! Jól gondolom, hogy nem itt töltöd az éjszakát?- kérdezte perverz hangsúllyal ezüsthajú barátnőm.
- Jól gondolod!- mondtam.
Felkaptam a szerkót, majd egy hosszú kabátot vettem rá. Rosa még jó mulatást kívánt, majd elhagytam a szobát. Éppen a sötét folyosón barangoltam, ami a tető felé vezetett. Egy széllökés jött, belekapott a kabátomba. Még jó, hogy felvettem! Egy nagy fekete ajtó előtt mentem el, amikor valaki nekinyomott a falnak.
- Megvagy, szépségem!- mondta kaján vigyorral az arcán.

Írói megjegyzés
Oké, emberek! Segítséget kérnék, ha lehet! Olyanokra van szükségem, akik nem szenvednek hiányt piszkos fantáziában, mivel a következő részhez nincs annyi ihletem. Ötleteket, "jeleneteket", ha valaki írna, nagyon megköszönném. Ha valakinek kedve és ereje lenne rá, írjon facen, esetleg az e-mailemre (thedevilsdaughter00@gmail.com).
Írói megjegyzés vége