44. fejezet

Az édes álmomból egy érintés hoz vissza. Nem nyitottam ki a szemem. Ez a kéz végigsimított az arcomon és a hajamon. Eszembe jutott a múlt éjszaka... Elégedetten mosolyogtam, amit a vörös észre is vett.
- Jó reggelt, szépségem.- mondta lágyan és adott egy puszit a fejemre.
- Jó reggelt!- mondtam egy ásítás kíséretében.
Körülnéztem a szobában. A csőruhám a földön hevert, ahogy a pasim ruhái is. Volt egy törülköző az ágy mellett, így azt magam köré tekertem és kikeltem az ágyból. Castiel csak feküdt az ágyamban. Én kivonultam a fürdőbe, ahol kerestem tiszta ruhát. A kiválasztott ruhadarabot a szennyes kosárra tettem, majd beálltam a zuhany alá. Szokatlanul vidáman kezdtem a napot. Kiszálltam a víz alól és megtörülköztem. Szépen komótosan felvettem a ruháimat, közben a hajamat is szárítottam. Kész lettem, mire kicsapódik az ajtó. A kócos vörös tincsek nevetésre késztettek. De amikor lejjebb vándorolt a tekintetem, inkább csak pajzán mosolyra húztam a szám. Egy szál boxerben volt az én egyetlenem. Én már teljes szerelésben álltam.
- Elkéstél, már felöltöztem.- mondtam mosolyogva.
- Minek siettél annyira?
- Nekem ma dolgom van.- mondtam titokzatosan.
- Milyen dolgod?- kérdezte álmos tekintettel.
Mára beszéltük meg Dimitrivel, hogy megpróbálunk még többet lefordítani a tanulmányból, illetve a naplóból.
- Csak egy plusz feladat!- legyintettem.
- Tanárnál?
- Igen, Dimitrinél.- mondtam.
Megcsókoltam és kimentem a szobámból. Az aulában már Dimitri várt.
- Jó reggelt!- köszöntem derűsen.
- Neked is! Készen állsz?
- Igen!- mondtam és bevonultunk a könyvtár egy eldugott zugába.
Gyertya fénye pislákolt kettőnk között az asztalon. Elkezdtük fordítani a tanulmányt. Néhány elkenődött szóval birkóztunk éppen, mikor Dimitri az asztalra csapott, a gyertya pedig dőlni készült. Intettem egyet a kezemmel, a gyertya lángja pedig megfagyott. Koccanva ért hozzá az asztalhoz. Halvány fény szűrődött be kintről, amiben ki tudtam venni Dimitri meglepődött arcvonásait.
- Mi a baj, tanár úr?- kérdeztem, mire hozzám fordult.
- Ezt hogy csináltad?- kérdez vissza döbbenten.
- Így!- mondtam és az asztal felé intettem, ami jéggé fagyott.
Ráfújtam, kitört az egyik lába.
- Mióta tudod ezt használni?
- Nyáron fejlesztettem ki az érintés nélküli fagyasztást...
- Ez lehetetlen!- mondta és gyorsan lapozni kezdett.
Én fölé hajoltam. Ezt nem hiszem el! A lapon az én szakasztott másom van. A lány előtt lévő gyertya meg van fagyva.
- Mi a...?- ez volt az egyetlen reakcióm.
- Akkor tényleg te vagy az!- mondta.
- Ki vagyok?- kérdeztem, de az arcáról félelem tükröződött.
Hirtelen fel akart állni, de odafagyasztottam a székhez, azt pedig a padlóhoz. A félelem egyre jobban úrrá lett az arcán, rettegés csillogott a szemében. Közelebb hajoltam az osztályfőnökömhöz.
- Kérem, mondja el!- néztem rá könyörgő tekintettel.
- Rendben.- mondta remegő hangon.- A prófécia szerint lesz egy olyan lány, aki uralni tudja a jeget, annak minden formájában. A lány rettegni fog igazi énjétől, a szörnyetegtől, ami benne lakozik. Ez a személyisége féktelen és vad. Egyszer kiszabadul belőle, aminek az egész misztikus világ fogja látni a kárát. Ha viszont sikerül neki megteremtenie a harmóniát, mind a testében, mind a lelkében, ő lehet a vezetőnk. Persze csak a varázsborostyán segítségével...- nem hagytam, hogy befejezze.
- Ami jelenleg az igazgatónő széfjében van.- motyogtam, mégis meghallotta.
- Hogy került oda?
- Odaadtam neki.
Felolvasztottam és kérleltem, hogy ezt az incidenst ne jelentse senkinek. A végén mosolyogva megadta magát, mire én hirtelen felindulásból megöleltem. Meglepetten magához ölelt.
- Köszönöm a tájékoztatást!- mondtam, mikor már elköszöntünk.
Miközben a koleszhoz vágtam át, találkoztam Lyssel. Egymásra köszöntünk.
- Na, jó volt az este?- kérdeztem rá.
- Nem adta be a derekát!- mondta Lys csalódottan.
- Beleszerettél?- kérdeztem fürkésző tekintettel.
- Fülig.
- Ha ezt Castiel megtudja!- röhögtem fel.
- Na, és te? Engedtél a kísértésnek?- kérdezte vigyorral az arcán. Egyből elvörösödtem.
- Az úgy volt...- kezdtem volna.
- Szóval igen. Castiel egy mázlista!- mondta nevetve.
- Neked is engedni fog!- próbáltam vigasztalni az elkenődött barátomat.
Így csevegtünk, mikor zajra lettem figyelmes. Felnéztem az égre, ami már vörös pompában úszott. Bizony, egész nap a könyvtárban voltam. Hegyeztem a fülem. Lábdobogást hallottam. Lys is hallotta, egymás mellett lépkedtünk a főépület felé. Amikor beléptünk a bejáraton, ledöbbentem. Lys húzott az egyik eldugott sarokhoz. És hogy mi döbbentett le? A diri állt az öt farkassal. Mindegyiken lánc csörgött. Mi hátulról figyeltük őket. Nemsokára 3 személy jelent meg a helyszínen: két férfi és egy nő. Az egyik Erik volt, bárhol felismerem a szadista pofáját! A másik fiúnak kék haja és lila szemei voltak. Na EZ tuti homokos! Nagyon hasonlít Arminra...
- Lebonyolíthatjuk a cserét?- kérdezi a nő türelmetlenül.
- Add ide azt, én pedig adom őket!
- Tessék!- ha jól láttam, egy üvegcsét dobott neki, amiben vér volt.
- Itt vannak!- engedte el a diri a túszokat.
Peggy megölelte, majd megcsókolta (!!!) Eriket. Arminnak pedig a kék hajú borult a nyakába. Megható jelenet volt, amíg Erik meg nem szólalt.
- Látni akarom!- mondta a távozó igazgatónőnek.
- Kit?- tettette a hülyét.
- A fagytündért!- mondta határozottan.
Előléptem az árnyékból, Lys a nyomomban. Megdöbbentek, amikor láttak.
- A híres Kate Snow!- mondta lassan, vérfagyasztó mosollyal a nő.
Én csak nyeltem egyet.
- Láttad, most már mehettek!- mordult fel Lys.
- A nevem Léna!- kezet nyújtott a nő.
A szőke haja hosszú volt, nyakában egy kereszt függött. A vörös szemeitől kirázott a hideg (még engem is). A vörös ruhája nagyon passzolt a démon szemeihez...

Ő is végigmért engem, így a teljes ragadozófogsorommal rámosolyogtam. Erre kacagni kezdett.
- Milyen kis pimasz! A fagytündérek már csak ilyenek! Elnézésedet kérem a múltkori történésekért, az öcsém nevében is!
- Megöltetek!- kiáltottam.
- De feltámadtál!- vágta oda a kék hajú.
- Csak egyet kérek tőled!- mondta tovább Léna.
- Mit?- sziszegtem a fogaim között.
- Mutasd meg az igazi valód!- mondta.
Mindenki kíváncsian fordult felém. Behunytam a szememet. Előhívtam a szárnyaimat, a jégvirágom teljes lett. A szemeim izzottak, hajam fényesen tündökölt. Kinyitottam a szemem. Léna lassan tapsolni kezdett.
- Többet vártam egy legendás lénytől...- mondta a végén. Na most gurultam be!
A testem ismét formálódott. A többiek kikerekedett szemmel nézték a változást. Nagyon dühös voltam. A padló fagyni kezdett, amiben megláttam magamat...

- Most tűnés!- mondtam kegyetlen mosollyal.
- Ugyan miért?- kérdezte kacagva a szőkeség.
Lendítettem a kezem és jégtüskék tucatjai emelkedtek ki a földből. Léna torkán akadt a szó. Sietősen az ajtót vették célba, de én intettem a kezemmel. Az ajtók és az ablakok befagytak. Ördögien mosolyogva lépkedtem.
- Még mindig nem elég?- kérdezem gúnyosan.
Ő csak félelemmel tele rángatja a befagyott ajtót. Lys hirtelen lefogott hátulról.
- Nem ér ennyit!- súgta a fülembe.
- A vérét akarom a démonnak! Ahogy ő is az enyémet!
- Ne pocsékold az erőd!
- Ez csak vadászat! Az eddigi legfinomabb zsákmányom!- leszorítottam a kezeimet és a szárnyaimat.
- Coéit elhb presta!- suttogta a fülembe, amitől elhomályosult a kép.
A földre zuhantam és mély álomba szenderültem...