45. fejezet

Szörnyű fejfájással ébredtem. A hangokat sem hallottam tisztán, alig láttam valamit. Két pacát láttam, akik egymással beszélnek. Vagyis inkább üvöltöznek. A hangokat ki tudtam már venni...
- Lebénítottad a barátnőmet?!- kérdezi haragosan az egyik.
- Higgadj le! Megölte volna őket, ha nem lépek közbe!- felelte a másik.
- Legalább nem jöttek volna többször a területünkre!
A látásom kitisztult, Castiel és Lysander volt a két paca. Nagyokat pislogtam, míg ők marakodtak. Nem jutott semmi az eszembe, csak homályos képek. A szőke riadt arca, a befagyott ajtó, még a tükörképem is rémlett valamennyire. De amikor huzamosabb ideig rágondoltam, szörnyű fejfájás lett a vége.
- HÉ!- kiáltottam el magam, mert a két fiú már egymásnak esett volna.
- Úristen, Kate, jól vagy?- szaladt oda hozzám Castiel.
- Nyugi, csak fáj a fejem!- mosolyogtam rá.- Mi történt?
- Egy bűvigét olvastam rád, így ártalmatlanná tettelek.- mondta Lys.
- Miért kellett ártalmatlanítani?- kérdeztem kikerekedett szemekkel.
Nem emlékeztem semmire. Lys mindent elmesélt, a szöszi provokálásától az én vérszomjamig mindent. Castiel is ledöbbent fejjel hallgatta felemás szemű barátját. Én nyeltem egy nagyot.
- És még valami!
- Mondd!- mondta Lys.
- Az eredeti alakomban...- kezdtem.- jól néztem ki?
Lys az arcára csapott a tenyerével. Sokkoltam szegényt. Tudom tudom, engem nem az érdekel, hogy majdnem embereket öltem vagy halálra fagyasztottam... Nem, engem kib*szottul az érdekel, hogy is néz ki a valódi alakom.
- Agyf*szt kaptam, kész!- mondta Lys a fejét fogva.
Én csak vigyorogtam, mint egy hülye, Castiel pedig nevetett. Még a doktornő is megmosolygott minket. Lys csak fogta a fejét, jó hangulat volt. Aztán a fiúk kimentek és az orvos lépett az ágyam mellé.
- Tessék, néhány gyógyszer a fejfájásodra!- néhány kapszulát adott.
- És mi a tanácsa?
- Mivel kapcsolatban?
- Az ösztönös részemmel.
- Edz vele!- mondta a doki, értetlen fejemet látva folytatta.- Minél többet használod, megtanulod ésszel irányítani az erőt!
- Tisztára velem van az Erő!- mondtam poénkodva.
- Így igaz!- mondta nevetve.- Az Erő legyen veled!
- Magával is!- mondtam és elmehettem.
Kiléptem a barátságos, hófehér ajtón. Megfordultam és Rosa ugrott a nyakamba.
- Úgy hiányoztál!!!!!!- sikítja a fehér hajú barátnőm.
- Te is, ahogy most a levegő!- szuszogtam és kiugrott a nyakamból.
- Bocsi. Mi volt a buli után Castiellel?- kérdezi a perverz agyú szobatársam.
- Hát...- fülig elvörösödtem, ahogy eszembe jutott.
- Akkor megtörtént! Gratulálok!- nevetve kezet fogtunk.
- És te?
- Én?
- Igen, te! Időről időre eltűnsz, mondván Leighnél "alszol".- mutattam idézőjelet az alszol szónál. Most ő vörösödött el.
- Az úgy volt...
- Ahha, egy kis aktív pihenés, mi?- kérdeztem pajzán mosollyal az arcomon.
- Úgy is mondhatjuk!- suttogja.
- Mit sutyorogtok?- jön oda hozzánk a két emlegetett szamár.
Leigh és Castiel fürkészve néz minket. Tőlünk csak egy kuncogásra telik.
- Semmit!- legyintettünk Rosával. Megint kuncogtunk egyet.
- Rólunk beszéltetek?- kérdezi Leigh, majd Rosa odahajol hozzám.
- Némely mágusok képesek a gondolatunkban olvasni! Zárd el az agyad!- suttogja.
- Így igaz, édes!- mondta Leigh Rosának, majd rám nézett.
A szeme mintha a lelkembe látna! Mert gondolom, most nézi a gondolataimat. Elzárom a gondolataimat! Leigh ködös tekintete újra élessé válik, ahogy kinyitom a szemem. Leigh belebokszolt barátja vállába.
- Gratula, haver! Végre összejött az este!- mondta, Castiel meg rám nézett.
- Ezt Kate fejéből olvastad ki?- kérdezte, miközben engem vizslatott.
- Az egész akciót meg tudtam volna nézni!- mondta Leigh.
- Tudtad volna?- kérdeztem.
- Ha nem löktél volna ki, meg is néztem volna!- fordult hozzám Leigh.
- Ennyire gerjedsz Castielre?- kérdezte Rosa a pasijától.
- Rád jobban!- kacsintott a barátnőmre, akinek vörös lett a feje.
- Na, nálam nem lehet ilyennel elérni, hogy elvörösödjek!- mondtam büszkén.
- Cica, erre csak egy szót mondok!- mondta Castiel csibész mosollyal.
- Mondjad, szivi!- álltam vele szembe.
- Puding.- mondta mosolyogva, én pedig elvörösödtem.
- Ez nem ér!- mondom neki halkan.
- Mi az, hogy puding?- kérdezte Leigh és Rosa szinkronban.
- Meséld csak el!- nézett rám a szürke szempár.
- Fogadtam Castiellel, hogy úgysem tud minden szóból perverz utalást formázni. Kért egy szót, hogy bebizonyítsa, hogy tud. Én a pudingot mondtam erre, és kiderült, hogy ez egy perverz állat!- ütöttem mellkason Castielt. Ő csak mosolygott.
- Mit tudott mondani a pudingra?- kérdezte Leigh, mire Castiel intett, hogy menjen közelebb.
Odasúgta Leighnek, aki perverz vigyorra húzta a száját. Rosa is kérlelte, hogy mondja el, a pasija pedig belesúgta a fülébe. Rosa feje olyan árnyalatú lett, mint Castiel haja.
- És nekem ilyen pasim van!- mondtam és megcsókoltam a vörös démonomat.
- Jaj, mert te nem vagy perverz!- mondta mosolyogva, miután vége lett a csóknak.
- Mondj példát!
- A sötét folyosón történt csók nem rémlik? Vagy az év végi bál? Vagy a...- sorolta az eseteket.
- Oké! Én is egy kicsit perverz vagyok.- ismertem be.- De így szeretsz, nem?
- Pontosan!- mondta helyeselve.
Rosa és Leigh csak néztek ránk, mint a hülyékre. A végén elnevettük magunkat. Nem kellett mennünk órára, mivel hétvége volt. Így elmentünk a cukrászdába, út közben élveztem a havat, ami jelenleg is esik nagy hópelyhekben. Használtam egy kicsit a mágiát is.

A cukrászdában fogadásból megfagyasztottam egy széket, de utána rögtön fel is olvasztottam.
Jó hangulatban telt a további nap, Rosával pedig cseverészve felmentünk a szobánkba. Késő estig beszélgettünk, majd álom jött a szemünkre...