Pár nap eseménytelenül telt... Aztán végre rászántam magam és megfogadtam a doki tanácsát. Már korán reggel az edzőterembe vitt az utam, ahol a két fiú már várt. Castiel és Lysander fáradtan és nyűgösen ültek a padon, amikor odaértem. Igen, én kértem meg, hogy segítsenek. Ők a két legerősebb ellenfél, akiket ismerek, ráadásul teljesen összhangban vannak. Unottan emelték rám a tekintetüket.
- Na, fiúk, kezdhetjük?- kérdeztem a két jómadarat.
- Minek kellett idejönnünk hajnalok hajnalán?- kérdezte Lys.
- Már bocs, de 9 óra van.- mondtam. Igen, újból hétvége volt.
- Ilyenkor még ágyban szoktam lenni!- nyafog Castiel.
- Igazad van, akkor hívom Dake-t! Vagy Natot?- vetettem oda, mire visszatért belé az élet.
- Ébren vagyok!- pattant fel.
- Helyes!- mondtam mosolyogva és bementünk.
A tanár ideadta nekünk a kulcsokat és otthagyott minket. Én álltam középre, a két fiú egy 20 méterre a két oldalamon.
- Oké, Kate! Kezdheted!- mondta Lys és harci pózba álltak.
Én kitártam a szárnyaimat, a bőröm lehűlt. Éreztem, ahogy az ésszerű énem háttérbe szorul, helyette a pimasz fagytündér tör elő. Fogaim kihegyesedtek, a bőröm jéggé fagyott. Érzékszerveim kiélesedtek, készen álltam. Egy szemtelen mosolyt eresztettem meg.
- Gyertek, fiúkák!- mondtam.
Nem voltam önmagam. A fiúk kétfelől kezdtek felém jönni. Egyik jobbról, másik balról. Ott teremtek mellettem, de mielőtt elkaphattak volna, felszálltam. A plafonról figyeltem őket. Kezdődjön a játék! Leszálltam egy távolabbi ponton és a kezeimet felraktam. Jégtüskék erdeje emelkedett, nem látták, hol vagyok. De hallottam, ahogy ropog a jég, Castiel elkezdte összezúzni őket. Előkészítettem a tőrjeimet még mindig mosolyogva. Nem fogtok ki rajtam! Felugrottam egy tüskére, úgy figyeltem az eseményeket. Lys és Cast próbálták összetörni a jeget. Némelyiket sikerül, valamelyiket pedig nem. Már egy ideje Castot figyelem, mikor valami elkapta a hátamat. Egy ezüst hajtincs jelent meg a látómezőmben. Az nem fog menni... Rákoncentráltam és a testem minden pontján éles tüskék növekedtek ki. A támadóm felszisszen és elenged. Felé fordulok és kibuktatom. Vagyis csak akartam, de ő megragad és magához szorít. Nem akartam megölni, így más módszerhez folyamodtam. Megláttam a forradást a nyakán, amit még én okoztam neki. Egy gondolattól vezérelve megnyaltam a heget, ami ennek hatására bepirosodott. Lys a nyakához kapott, én pedig új ellenséggel nézek szembe: Castiellel. Ő volt az edzőm, mindent tőle tanultam. Beálltam a pózba, ő pedig egy pörgőrúgással indít. Elhajolok, egy jégoszlop már el is dőlt. Intettem és a mögötte lévő tüske dőlni kezdett. A feje fölé kapott és megtartotta a hatalmas tömböt. Egyet rántott rajta, már repült is felém. A kezeimet magam elé helyeztem, egy jégfalat húztam fel. Az oszlopot tompította, viszont Castiel ütését már nem bírta ki. Én nem ököllel, hanem tenyérrel ütök a mellkasára, majd egyet fordítok a kezemen. Egy lökéshullámot küldtem felé, amitől hátratántorodott. Beálltunk az alap pózba, viszont Lys lefogott. A kezeimet magam előtt fogta le, a szárnyamat leszorította. Kihívóan néztem az előttem álló Castielre, aki már győzedelmes vigyorra húzta a száját. Akárcsak Hudini, mi? Kifordítottam a tenyereimet és rántottam egyet. Könnyedén kiszabadultam a szorításból. Már Cast mögött álltam, végigsimítottam a nyakát. Hmmm... bárcsak... De nem szabad! Belerúgtam a hátába, így is távolabb kerültem tőle. A szárnyamat kitártam és felemeltem a kezem. A fiúk egy jégbörtönbe lettek zárva. Én győztes vigyorral állok. Ezt még Castiel sem tudja összetörni. Lys ismét a nyakához kap. Visszaalakultam az emberi formámba és kiolvasztottam a helyiséget, közte a börtönt is. Odaszaladtam Lyshez, aki még mindig a földön szenvedett.
- Ssshhh...- nyugtattam és végigsimítottam a hegen.
Az ujjaimból enyhe csillogás jött, amit a sebre irányítottam.
- Csak egy kis hideg kell neki...- motyogtam.
Lys színe visszatért és fel is állt.
- Honnan tudtad, hogy a sebem fáj?
- Mert az a seb tőlem van!- mondtam nyugodtan.
- Mi???- kérdezte a két fiú egyszerre.
- Igen, igen...- mondtam lehajtott fejjel.
Ez a harc teljesen lefárasztott.
- Csak nem te voltál az?- kérdezte Cast olyan hangon, amitől majdnem a szívem szakadt meg.
- Igen, én voltam. Lys emlékszel az uszodában, az öltözőn belüli eseményekre?
- Nagyjából.
- Meddig emlékszel?- kérdezte Cast is.
- Kate és én csókolóztunk, már nagyon ott tartottam, hogy megszerzem, amikor elsötétedett minden.- mondta Lys egy kis gondolkodás után.
- Akkor tovább mesélem.- mondtam.- Éppen a puha nyakadat csókolgattam, amikor megharaptalak. Az édes véred illata...- szagoltam egyet, mintha ott lenne előttem, majd megnyaltam a számat. Lys egy kicsit furcsán nézett rám...- Bocsi! Elkalandoztam. Elláttuk a sebedet és elvittünk az orvoshoz Castiellel.
- És miért volt, hogy amikor megnyaltad a forradást, égett belülről?- kérdezte Lys.
- A fogaim különleges anyagot termelnek. Mikor bejuttattam a véráramodba ezt az anyagot, úgymond, érzem, hogy hol vagy. Az én anyagom reagál a te testedben lévőre és automatikusan vonzzák egymást. A véred ki akart törni, ezért van ez az égető érzés.- adtam biológia órát.
A fiúk elképedve néztek. Én csak rájuk, ez egy tíz percig így ment.
- Van kérdés?- kérdeztem végül.
- Igen. Hogy lehet belőlem ezt eltüntetni?- kérdezte Lys.
- Sehogy. Esetleg ha szárazra szívnám a tested. De te azt nem akarod!- mondtam.
Ő hozzáért a sebéhez. Hjaj, kellemes emlékek...
- És te!- mutattam Castra. Rám nézett, én pedig a háta mögött termettem. Átöleltem hátulról és odahajoltam a füléhez.- Ne engedd szabadjára a véred, mert a végén rád vetem magam...- súgtam érzékien a fülébe.
- Csábító ajánlat!- mondta.
Így nevetgéltünk. Dél felé mindenki ment a saját dolgára, köztük én is. Roxit meg kell keresnem!
"2 órával később"
EZ K*RVÁRA NEM VICCES!!!!!!! Sehol nem találom a barátnőmet. Olyan, mintha egy online játékban lennék, ahol nem találok senkit! Találkoztam Nattal is, vele is elcsevegtünk egy kicsit. Jól eső érzéssel lépkedtem a folyosón. Ez az érzés átcsapott idegességbe. Akkor ez az az érzés, amikor mindenkivel találkozol, csak azzal a személlyel nem, akit keresel. Inkább ráhagytam és éppen a koleszhoz igyekszem, mikor Roxi közelít. Látjátok, így kell megtalálni valakit! Le kell róla mondani és csak előkerül! Nevetve borultunk egymás nyakába.
- Csajszi, égre-földre kerestelek!-mondtam.
- Én is téged!
- Akkor indulhatunk?- kérdeztem.
- Persze, gyere! Tudok egy jó helyet!- mondta és magával húzott.
Roxinak szüksége van egy új dalra... Ehhez az én segítségem kell neki, szóval belecsaptunk. Már esteledett, mikor kész lettünk. Roxi elénekelte és a megfelelő érzés kavargott bennem. Az, hogy fontos vagyok valakinek.
- Ez csodaszép lett!- már sírtam.
- Szerintem is!- mondta ő is zokogva.
Mikor kisírtuk magunkat, elköszöntünk. Holnap kezdődik a karácsonyi szünet, apa fog értem jönni. Szeretném, ha Castiel és Ella is velünk tartana. Nem tudom, hogy apa megengedi-e. Kelly örül a vendégeknek. A két vörösnek pedig szeretném bemutatni a családomat. Bea is elvileg ott lesz. Izgatottan aludtam el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése